Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
to Fiatalokról-f«tatoknak 1984. MÁRCIUS 10. Szakik lesznek „Tanítsanak, mutassanak példát nekünk!’ — Mit ért él húsz év alatt az üzemben? — kérdeztem a minap egy szakmunkástól. „Munkás vagyok — felelte — s ahogy a brigádbeliek tartják: jó esztergályos. Ennyit értem el. Szerintem ez nem kevés, a jók között lenni — bármilyen szakterületen — a legnagyobb elismerés”. Erre nevelik-dktatják kilenc szakmában 287 tanulójukat a mezőtúri 626-os szakmunkásképzőben is. Több-kevesebb sikerrel. A csaknem egy évtizede önállósult, tíz vállalattal szoros kapcsolatot fenntartó, korszerű intézményben — miként hazánk 266 szakmunkásképzőjében — sikerrel és kudarcokkal ötvözött út a „szakivá” válás. Hogyan vélekednek a szakmáról, a tanulás utáni életükről, terveikről maguk a diákok? Nem a papírért — a tudásért A leendő keramikusok qgyike Barna Ildikó. Faze- kasfiamiliából származik, szinte természetes, hogy ő sem választott mást. — Fazekasnak vallom magam, s nem keramikusnak, mivel az igazi népies stílust követem, ha szilkét, tányért vagy bütyköst készítek. A szakma alapfogásait még anyu tanította meg velem. Legelőször egy vázafélét csináltam; ma bizonyosan másképp formálnám meg, és a maréknyi agyagból születő tárgyat sem csak áhítattal csodálnám, de a szakmai fogásokat, az esetleges hibákat is keresném rajta. Ügy hiszem, már többet tudok, mint annak előtte. S még alaposabb szakismeretre törekszem. Ezért is örülök annak, hogy szigorodott a suli az utóbbi időben. Minden percem kihasználom, a tanulás mellett KISZ-bizottsági tagként is. Otthon az anyunak segítek, ő szintén fazekas másodállás ban. Tömösközi István a fémek „szobrásza”, esztergályos lesz. Már most sem úgy fogja a szerszámokat, mint szalonbeli hölgy a legyezőt. — Édesapámtól hallottam sokat erről a szakmáról, ő is esztergályos. Érdekelni kezdett, mit jelent egy vasdarabból speciális alkatrészt gyártani, reméltem, hogy egyszer én is megtanulom. Inkább egyedi darabokat készítenék, bár ez nehezebb, de sokkal izgalmasabb, mint a sorozatgyártás. Az elején az esztergát, mint sokkarú gépcsodát néztem, és a szakma szépségeit láttam, most már az árnyékos oldalát is ismerem. Azt, hogy nem mindenütt vannak meg azok a modern berendezések, módszerek, A jövőről szőtt terveiről így vall: — A háziipari szövetkezetben maradok, mivel a mi szakmánk folyton megújul, s a legfrissebb formák, fogások la korongosban sajátíthatók el — ide szeretnék kerülni. Szerintem nem érdemes elmenni, ha itt is megtalálom a számításomat.. . Szeretnék mielőbb leérettségizni. Ügy érzem, az általános műveltség legfontosabb elemeire szükségem van. Nem, nem a papír kell nekem, hanem a tudás, amire később építhetek. Annyi minden történik, jobban akarom érteni ságba kerülök, nem szeretnék a dolgokat, és ha jobb társaságba kerülök; nem szeretnék ott úgy ülni, mint egy kuka. A munkahelyemen értelmes, próbára tevő feladatokat végeznék szívesen, és jó lenne, ha olyan főnökkel dolgozhatnék együtt, amilyen a szakoktatóm: tanulni lehet tőle, segít; nyílt, nem kell a háta mögött összesúgni. amelyeket a tankönyvekben olvastunk. S ha majd bekerülünk a brigádba, szinte mindent újra át kell vennünk — a gyakorlat, az élet oldaláról. Magát a munkát is. Igen, pár év múlva szelletnek igazi j,i®akí” lenni. Remélem, ebben segítenek a műhelyben. Én nem szégyenlem, mint némelyek, hogy piszkos a kezem. Mindenkinek bekoszolódik, ha dolgozik, legföljebb másként. Példakép? Azok közül semmiképp sem választanék, akije csak azt lesik, mikor lóghatnak, vagy akik elvégzik ugyan a munkájukat, de nem szívesen, mert nem kedvelik a szakmát. Vagy akik csak a melóról, a meccsről, mag a nőkről tudnak beszélni sörözés közben. Csak eny- nyi a világ?... Aki szaki akar tenni... Volt otthon egy régi varrógép, ezen babaruhákat varrt — így találkozott a szakmával Mikes Annamária. — Így érlelődött meg bennem: női ruhakészítő leszek. Ez talán szerencsém, hiszen a legtöbbünk tizennégy évesen igen nehezen tudja eldönteni, mit válasszon. Sokan emiatt hallgatnak a szülőkre vagy ráböknek Valamelyik szakmára, s azt gondolják magukban, majd csak lesz valahogy. Természetesen már nemcsak babaruhát, hanem szoknyát, nadrágot is készítek magamra s másokra. Jó érzés, ha valakin látok egy jól, szépen összeállított ruhát, pláne, ha az én kezem munkája. Szeretnék itt három év alatt jól megalapozott fölkészültséget szerezni, mert hisz a hiányosságok később, a munkahelyen úgyis „visszaütnek”. Ráadásul ha belépünk a nagybetűs életbe, sokan azt várják, hogy mi is ugyanúgy dolgozzunk, mint azok, akik tíz-húsz esztendeje ott vannak. Nem maximalizmus ez? Talán ők teljesen készek voltak, amikor az iskolapadból átültek a géphez? Én azt várom, hogy a „segíteni kell a fiatalokat” szokványos szöveg helyett komoly feladatokkal bízzanak meg, s /ha szükséges, adiják vissza az összecsapott, lélektelenül végzett munkát. De mutassák meg, hogyan kell, mutassanak példát...! Szerintem a munkáséletet, a kapcsolatokat és a hagyományokat sem eléggé ismerjük. Tehát tanítsanak, türelmesen, kézzelfoghatóan. Így leszünk szakik, nem? Család, berendezett lakás, gyerekek, utazás .. . ehhez nagyon sok „bartókost” kell élére rakni, nekem i& Legközelebbi célom, hogy a szakmunkásvizsga után a mesterlevelet is megszer- zem. Munkásoktól úgy tanultam, hogy a szaki alaposan ismeri a szakmáját, mestersége csínját-bínját, fegyelmezett, valódi értékek jegyében munkálkodik. Ez a néhány „vallomás” azt bizonyítja; a fiatalokban (és a tanulók többségében) erősen él a vágy a szakiság iránt. Sz. Tamás Tibor Csak ennyi a világ ? Zenebutik a hízók árából Nemcsak vásárolni, hallgatni Is lehet a kért számul súlyosabb disznók árából, gyűlt össze, amelyet Laci egyetlen év alatt meghizlalt, és eladott. Erre az összegre is szükség volt, hogy feltölthessék a polcokat. Béreltek egy helyiséget, kí- v ül-'bel ül rendbehozták, és a bejárat fölé egy tábla került, miszerint itt úgynevezett rádió-villamossági bolt van. A nyitás óta két év telt el, azóta több száz személyes törzsközönségük verbuválódott. A forgalmuk is figyelemre méltóan emelkedett. Hogyan? Ügy, hogy mindenki, aki ide betér, szívesen látott vendég. A két fiatalember figyeli a zenei életet, a hanglemezpiac alakulását, és ha valamilyen várva várt szám Pesten a forgalomba kerül, másnap már általában náluk is kapható az a felvétel. Ami nem kis dolog, mert az oda-vissza út Zsigulival sem rövidebb 160 kilométernél. I'. Sz M. Szó, ami szó, volt igazság a fenntartásakbam, hiszen az induló tőke a kölcsönökön kívül abból az 52 mázsásnál Nagy Varga László és Kelemen Sándor jászberényi fiatalemberek évekig rádiószerelőként, illetve mű- szaki-kereskedelmi /eladóként dolgoztak, amikor 1981 végén gondoltak egy merészet : mi lenne, ha baráti, társulásos alapon egy hanglemez üzletet nyitnának a városban? Igaz, erre a célra alkalmas helyiségük nem volt, pénzük se bőven, mégis úgy határoztak: nékivágnak a vállalkozásnak. Elképzeléseiket hallva még a régi, jó ismerősök között is többen alapos idegklinikai vizsgálatot javasoltak mindkettőjüknek, mások legyintettek: elment az eszetek, ingetek, gatyátok rámegy a boltra, hiszen ebben a városban három állami üzletben is beszerezhetik a lemezeket, a kazettákat a zenekedvelők. POP TOP ’83 R—GO — popberkek nyelvén szólva robbantottak tavaly. A viharos sikerű együttes 20 díjat nyert el: az év együttese, vezetőjük, Szikora Róbert az év komponistája, szövegírója, színpadi produkció, énekes bajnokai között szerepel Egyre magasodtak a szavazathegyek, s végül eldőlt: kiik lesznek az elmúlt évi popmezőny legjobb játékosai? Íme, néhányan a „leg”- ek közül! Az év énekesnője — Szűcs Judit Nem kevésbé népszerű csapat volt az Edda. Jónéhány címet gyűjtöttek tarsolyukba, ők viszont ezt a díjat kapták: az év kellemetlen meglepetése. Ugyanis az együttes felbomlott Fotó: Nagy Zs. és Pusztai L. Aki kiábrándult és aki marad a kereskedelemből Lányok érettségi előtt Első találkozásunk kissé rendhagyó volt: az Aranykanna ABC-ben, a fogyasztók érdekében megtartott kereskedelmi ellenőrzéskor a próbavásárlás tételeit mértük vissza, amikor zavartan bemutatkoztak : — Kereskedelmi szakközépiskolások vagyunk a negyedik á-ból. A házi feladatunk éppen az ellenőrzés. Tessék megengedni, hogy jelen legyünk... Az áruház, — ahová kéthetenkénti egynapos szakmai gyakorlatra beosztották őket, — tanulófelelőse értesítette őket a. váratlan eseményről, ami nagy segítségükre jött a lecke jó megoldásában. Amíg a „hatóság” a jegyzőkönyvet készítette, volt alkalmunk szót váltani. Meg is lepődtem azon, amit mondtak: — ... nem maradunk ezen a pályán, elment a kedvünk a nyári gyakorlaton. Arra kényszerítettek bennünket, hogy csaljunk ... Nyomban hozzátették, hogy nem ebben az áruházban, egy másik ABC-ben történt, és alig két hónappal a gyakorlatuk után leváltották a bolt egész vezető gárdáját. Abban maradtunk akkor, hogy valahol másutt folytatjuk a beszélgetést. A mozgalmi évet záró KISZ-tággyűlésről jöttek ki, amikor újból találkoztunk, néhány nappal ezelőtt. Jó hangulatuk volt, hiszen az egyik legaktívabb alapszer- vezetként tartják számon őket. — A Papírgyárnál, tessék elképzelni, huszonnyolc lány hatalmas lapátokkal. Nevettek a járókelők, de nem zavart. A kábeleket kellett kiszednünk óvatosan, hogy ne sérüljenek meg... ott dolgozott velünk az osztályfőnökünk is. mindig velünk van. — Tabdiban is szüretkor, az őszi mezőgazdasági munkán, nincs se anyuka, senki, csak mi, egymásra utalva. — Rengeteget köszönhetünk neki! — győzködtek, egymás szavába vágva. Bizonygatták, nagyon jó az osztályközösségük, mind belevaló lányok, együtt viháncol- nak, de mindig kiállnak egymásért. Néztem borzas, buksi fejüket, hamvas, kislányos arcukon a derűt, szemük ragyogását. — Hiszen ti nagyon szeretitek ezt az iskolát! Mégis pályát módosítotok? A kis kócos, barna Sán- dorfi Éva kezdett magyarázkodni, ő zagyvarékasi. — Az az igazság, hogy a gyakorlatból erednek a problémák. A legtöbb helyen úgy vannak velünk, megjöttek a tanulók, takarítsanak. Pedig két héten csak egy nap, mégse' nagyon foglalkoznak velünk. A szakmunkástanulók többet tudnak gyakorlatban. Igaz, a Jólétben, a Márkában nem panaszkodnak a lányok. ... . Igyekeztem kideríteni, mi volt az a nyári nagy csalódás. — Olajos ronggyal kellett áttörülgetnünk a penészes, nyálkás kolbászt. Üjra kellett bélyegezni a kávét és a lisztesárukat . .. — Acetonnal lemosni a szavatossági időt a tejeszacskóról, a bonbonokról, díszdobozokról. Ez csalás! — Attól ti még lehetnétek jó kereskedők! — próbáltam ellenkezni, de ők már döntöttek. Március 1-ig kellett benyújtani a továbbtanulási kérelmet. Az osztály 28 tanulójából kilencen megtették. Elgondolkodva simított végig szép szőke haján a jásziványi Bállá Évi, aki egyébként kollégista. — A jászberényi Tanítóképző Főiskolára jelentkeztem. Ha nem sikerül, képesítés nélkül szeretnék egy évet tanítani, és újra megkísérlem ... Igaz, engem érdekelt ez a szakma, de teljesen máshogy alakult, mint elképzeltem. Amikor a pálya- választási tanácsadót kézhez kaptuk, arról volt szó, hogy lehet ruházati-, élelmiszer- és műszaki szakot is tanulni, de már az első tanévnyitó utáni osztályfőnöki órán kiderült, hogy csak elméletben, mert a mi osztályunk csak élelmiszerben járhat gyakorlatra. Ez volt az első csalódás, hiszen a ruházati szakmát szerettem volna választani ... — Eredetileg gimnáziumba jelentkeztem, de elutasítottak. Akkor egy ismerősöm; aki itt végzett, olyan jó dolgokat mondott; hogy. (azért választottam a Kereskedelmi ésI Vendéglátó Szakközépiskolát. Most mégis a szegedi Tanárképző Főiskolára jelentkeztem, matematika,testnevelés szakra — érvelt a másik Éva. A tószegi Pinviczki Tünde, aki a legcsendesebb közöttük, most is utolsóként szólalt meg; — Én maradok, úgy döntöttem, nem megyek tovább. Az érettségi bizonyítvány mellé kapunk, általános bolti eladói és áruforgalmi előadói képesítést. Az utóbbit szeretném hasznosítani valamelyik kereskedelmi vállalat megyei központjában. Egyébként édesanyám otthon, Tószegen a nagy ABC-ben boltvezető helyettes, azt hiszem neki is köszönhetem. hogy nem tudtam kiábrándulni a kereskedelemből... R. E.
