Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-09 / 58. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁRCIUS 9. Festmények a pályaudvaron Non stop tárlat országos részvétellel Emlékezés Rajk Lászlóra Zenei élet Rendkívüli előadás A szegedi opera vendégjátéka Nem tévedés ez? Valóban képek, szobrok érkeztek vol­na egy pályaudvarra hazai és nemzetközi szerelvények társaságában? Igen azok. Mégpedig éppen a budapesti Keletire, amelybe az ország­nak szinte minden részéből érkeznek utasok. így kicsit minden megye eseménye is ez az újszerű tárlat, amely az első képzőművészeti ese­mény ezen a környéken az­óta. hogy Csontváry megfes­tette az éjszakai Keleti pá­lyaudvart. Megszokott dolog már napjainkban, hogy is­mert múzeumok, kiállítóhe­lyiségek mellett például a váci, a kecskeméti kórház­ban, a ráckevei, a kiskunha­lasi iskolákban, a kaposvá­ri, a csepeli, a martfűi üze­mekben, hódmezővásárhelyi tsz központokban, és ki tudja hány helyen, vendég­lőkben. laktanyákban, mun­kásszállókban, községi ta­nácstermekben, népfront székházakban, is rendeznek tárlatokat. Ma már egyre több helyet avatnak művek­kel ideiglenes vagy fo’ya- matos múzeummá. Évtizeddel ezelőtt a Nyu­gati pályaudvaron már nyílt a vasutas képzőművé­szek évi országos tárlata és az érdi MÁV állomáson is kísérleteztek képek bemu­tatásával. A Keleti pályaud­var azonban mindezideig érintetlen maradt. Most azonban friss újdonságot produkál. Nemcsak azért, mert a nemzetközi jegyvál­tó csarnokban fogadja a vándorgaléria zárótárlatát, hanem azért is, mert ez a ki­állítás az első non stop, éj­jel-nappal. szünet nélkül megtekinthető kép bemuta­tó. Március 4-ig hazai és nemzetközi utasok egyaránt részesülhetnek a vonatindu­lás előtt váratlan képzőmű­vészeti élményben. Minden bizonnyal életképes ötlet in­dul útjára, fokozva, árnyal­va közművelődési lehetősé­geinket. Az előzmény az, hogy a KSH Számítástechnikai és Ügyviteltervező Vállalat és szakszervezeti bizottsága 1981 nyarán 17 megyeszékhelyén vetélkedőt szervezett. Annak keretében a városban élő Nem újkeletű igjazság: a jó szakkönyv nélkülözhetetlen munkaeszköznek számít mindennapjainkban. A szak­műveltség fejlesztése, új is­meretek elsajátítása pedig nehezen képzelhető el a szak- könyvek nélkül. E művek ke­resettsége a könyvtárak és a könyvüzletek forgalmán is mérhető, mely évről évre egyre növekszik. Az idén például egy híján félszáz könyv több százezer példánya volt a kiadók kíná­lata, a magyar agrárszakem­bereknek a 27. mezőgazdasá­gi könyvhónapon. A példány­számok emelkedése is mutat­ja a mezőgazdaságban dol­gozók ezirányú igényeit, a haszonnal forgatható könyve­ket. Mivel a magyar mezőgaz­daság sajátosságai közé tar­tozik a háztáji gazdálkodás, ezért az ott dolgozók tevé­kenységéhez, a jobb termelé­si eredményekhez nagyban hozzájárul a szakirodalom széles választéka. E területen közvetlenül is kimutatható a szakikönyvek, a szakirodalom haszna. Szolnokon a Szigligeti Könyvesboltban is mintegy kétezer kötet talált gazdára az elmúlt napokban. Nagy érdeklődéssel keresték a ti­zenöt esztendős múltra visz­képző- és iparművészektől kértek kölcsön alkotásokat. Fantasztikus lelemény és jószándék jele, hogy a ve­télkedő három órányi időtar­tama alatt szinte minden vi­zuális műfajban sikerült al­kotásokat gyűjteni Tatabá­nyán, Kecskeméten, Miskol­con, Debrecenben, Salgótar­jánban, Pécsett, Szombathe­lyen. Székesfehérvárott, Za­laegerszegen és Kaposvárott. Közművelődési indítékból szerkesztett országos tárlat ez a javából, melyet eddig 16 városban mutattak be. A Keleti pályaudvar a Vasu­tas Szakszervezet segítségé­vel a zárókiállítást vállalta. Minden országrész, valahány műfaj jelenléte összegeződik tág stílushatár keretei kö­zött. A mértéket Bozsó Já­nos, Papp Albert, Cs. Uhrin Tibor, Koszta Rozália, Réti Zoltán, Iványi Ödön festmé­nyei, Tápai Antal, Pálfy Gusztáv, Szabolcs Péter. Né­meth János szobrai, Honty Márta tűzzománca, Bokrost László, Szabados János. Jo- láthy Attila, Seres János és mások művei biztosítják. Az esztétikai értéket tár­sadalmi mozgalom fokozza a művelődés minőségévé, hi­szen a már említett városo­kon kívül Egerből, Győrből, Békéscsabáról, Szegedről, Szekszárdról, Szolnokról is spontán gyűjtés keretében mintegy 65 művész 92 al­kotása érkezett. A lényeg e bemutatkozás széles társa­dalmi demokratizmusa. Az, hogy önkéntes gyűjtők órák alatt a képzőművészek ön­kéntes adakozásából szervez­tek olyan vándorkiállítást, melynek záróakkordja a Ke­leti pályaudvar rendezvénye, íme a közlekedési gócpont kulturális központtá is „ár- nyalódott”, és újabb honfi­társainkat kapcsolja be a képzőművészet áramkörébe. Ebben rejlik e seregszemle jelentősége. A továbbiakban a szobrok, képek, grafikák, iparművészeti alkotások köz­tulajdonba kerülnek vagy visszatérnek a művészek műtermébe, de úgy, hogy soktízezer ember élvezte a szépségüket. szatekintő Kertünk házunk, otthonunk sorozat könyveit, amelyből a vásárlók a ikisü- zemi szarvasmarhatartás fel­tételedről, a tejtermelésről és a borjú nevelésiről olvashat­nak hasznos tanácsokat. Az idén első ízben jelent meg, s napok alatt elfogyott a köny­vesbolt polcairól az öt füzet­ből álló bio sorozat. Köny­vecskéinek mondanivalói be­vezetik a kertbarátokat és a kisállattartöteat a biológiai kertművelés rejtelmeibe, va­lamint segít eligazodni a vegyszernélküli — és így ol­csóbb — gazdálkodásban. Üj módszereket tanulhattak akik megvásárolták az öngyógyí­tó kiskert című könyvet. Az NSZK-beli szerző művében a természetes anyagok haszná­latára biztatja olvasóit. A mezőgazdasági szakiro­dalom hónapja egyrészt szak­könyveivel a tudomány ered­ményeit tolmácsolja, más­részt alkalmat is teremtett szakmai ismeretterjesztő elő­adások, kerekasztal-beszélge- tések szervezésére, amelyek többek között a mezőgazda- sági programok teljesítését is segítik. Már a 27. mezőgazdasági könyvhónap megyei megnyi­tója után kezdődött a válto­zatos szakmai programok so­rozata. A Magyar Agrártudo­Rajk László, a magyar és a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 75. évfordulója alkalmából ko- szorúzási ünnepséget rendez­tek tegnap sírjánál, a Mező Imre úti temető munkásmoz­galmi panteonjában. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a sírra Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, budapesti bizott­ságának első titkára és Kál­lai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke, a Központi Bizottság tagjai helyezték él a megem­lékezés virágait. A Belügymi­nisztérium képviseletében Kamara János rendőr altá­bornagy, belügyminisztériumi államtitkár, és Kotvász Ist­ván rendőr ezredes, a BM mányi Egyesület tiszafüredi csoportja Nagyivánban szak­mai tanácsadással egybekö­tött könyvkiállítást és vásárt rendezett A Jászság több pontján ismeretterjesztő bib­liográfiák vonzották az ér­deklődőket. Kisújszálláson a rizstermesztés és az öntözés aktuális kérdéseiről tájékoz­tatták az érdeklődő agrár- szakembereket. Tovább so­rolhatnánk a különféle prog­ramokat amelyek a mezőgaz­dasági könyvhónap jelentősé­gét fokozták, és jobbnál jobb alkalmat teremtett az isme­retek és a személyes kapcso­latok bővítésére. A rendezvények népszerű­sége nem csupán a téli, úgy­nevezett holtszezonnak volt köszönhető. A kistermelők, kik szép számmal jelen vol­tak a különböző eseménye­ken elégedetten, s többnyire szakkönyvvel hónuk alatt tá­voztak, amelyről meggyőződ­hettek. már nélkülözhetetlen­né vált napi munkájukban. A mezőgazdasági nagyüzemek­ről nem is beszélve, ahol egy- egy ágazat tevékenysége is csak a legújabb és legfris­sebb szakmai ismeretek bir­tokában irányítható eredmé­nyesen. F. T. pártbizottságának titkára, a Külügyminisztérium részéről Várkonyi Péter külügymi­niszter, és Somodi Gyula, a minisztériumi pártbizottság első titkára; a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága nevében Nyitrai István, a KISZ KB titkára és Tarcsí Gyula, a KISZ Budapesti Bizottságá­nak első titkára; a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szö­vetsége képviseletében Töm- p>e István alelnök, és Gyenes Antall, a MEASZ Országos Bizottságának tagja koszorú­zott. Rajk László sírjára elhe­lyezték a tisztelet, a kegyelet virágait családjának tagjai, volt harcostársai is. A megemlékezés az Ister- nacionálé hangjaival ért vé­get. Az avarkori temetkezési szokásokat kutatják Megkezdték a legutóbbi tá- pi ásatás eredményeinek tu­dományos feldolgozását a győri Xantus János múzeum régészei. A szakemberek már több éve kutatják a 7—8. szá­zad fordulójáról való teme­tőt. Mostanáig már több mint 300 sírt tártak fel. Az előke­rült fama rád ványak vasszö­gek, -pántok, fémcsatok meg­erősítik a régészeknek azt a feltételezését, hogy az avarok koporsóban helyezték föld alá a halottakat. A koporsót fából készítették, deszkáit fémpántokkal, -csatokkal rögzítették. A koporsóhoz minden bizonnyal lábat is ácsoltak. A használati tárgyakat egykori tulajdonosaikkal együtt temették el. A késeket például mindig a nőik mellé rakták, a férfiaknak viszont a derékövükre csatolták, je­lezve, hogy míg az asszonyok munkaeszközként használták, a férfiak viseletűk tartozéka­ként becsülték. A tápi temetőben feltárt szárnyascsontok és kezdetle­ges munkaeszközök alapján arra következtetnek a szak- em berek, hogy a sokorói dombvidéken letelepedett avar lakosság a 7. század má­sodik felében már szakított a nomád életformával, s meg­élhetését állattenyésztéssel, földműveléssel biztosította Remekművek remekmívű előadásban Rendkívüli élmény részesei lehettek vasárnap az op>era- bérlők. Magas színvonalú elő­adásban, valódi operalégkör­ben élvezhették a szegediek előadásában a Parasztbecsü­let (Mascagni, 1863—1945) és a Bajazzók (Leoncavallo, 1858—1919) című operákat. A szegediek sikerét nem e mű­vek népszerűsége magyaráz­za, sokkal inkább a valódi együttes-munka, melyben az egyes személyi teljesítmények a teljes előadás szolgálatá­ban, egymást segítve jönnek létre. A dráma folyamata magától értetődő természe­tességgel, megfellebbezhetet­len evidenciával világlott fel, a másképp nem is történhet­ne bizonyosságával. Az élet- szerűségnek ez a foka — nyilván a rendezés és a szí­nészi játék1 jóvoltából — a hibátlan, megjelenítő erejű zenei kivitelezéssel társulva olyan minőséget hozott létre, amikor a művészet varázsa tetten érhető, mintegy kézzel fogható. Röviden szólva: vib­rált a levegő a Szigligetiben. Mindkét opera világa a mértéktelenül felduzzadt szenvedélynek, a gyilkos sze­relemnek, a féktelen energiá­nak. Naturalizmus — a vég­ső határig. Ez a naturalizmus — mely az olasz fogalmazás­ban mint „verismo” jelent­kezik — hatalmas impulzust adott a két zeneszerzőnek. Mascagnit a Parasztbecsület megjelenésekor egy új stílus „pápájaként” üdvözölték. Le­oncavallo — kortársa pél­dáját követve a ve­rismo stílusban — meg is fogalmazza műve pro­lógusában új operaesztétikai elveit: beszéljen az opera az élő, „véres” valóságról. Két különböző típusú művész, két különböző vérmérséklet, mindkettejük mestere annak a témának, környezetnek, drámai koncepciónak, amit választott magának. (Sorsuk egyébként félelmetesen ha­sonló: a világsikert arató egyetlen operát megelőző il­letve követő operák sorra ku­darcot hoznak szerzőiknek.) A varázs A Parasztbecsület a nyitá­nyába épített dalbetéttel kez­dődött, Sebastian Gonsales színfalak mögül felhangzó énekével. Ez a latinos tem- peramentumú, izgalmas éne­kes-színész egyéniség kitű­nően bánik hangjával — és a nézőtérről ítélve —» jelenlé­te partnereit is inspirálja. Az ő érzelmei — indulatai iga­zán hitelesen hatottak. Ala­kítása minden pillanatban meggyőző és jelentős, egészé­ben : művész és szerep külön­legesen szerencsés találkozá­sa. Gyönyörű dallamokat formált tüzes-fényes tetőpon­tokkal. kiaknázva a bel can­to technika lehetőségeit. Szö­vegmondásával pedig ékes példaként igazolta, hogy a vokális zene csak szöveggel együtt lehet teljes értékű. (Még ebben a paradoxnak tűnő esetben is, hogy az elő­adások olasz nyelven hang­zottak el.) Gonsales „beszél­tette” a szöveget. Átélt játékkal keltette élet­re Santuzza alakját Varsányi Mária (szoprán). Az elsöprő, Kuriózum Színpad néven új színházi vállalkozás mu­tatkozik be az idén tavasszal a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési házában. Az új bemutató április 7-én, este 7-kor lesz, a ko­energikus szenvedély nem iz­zóit ugyan fel alakításában, inkább a figura lírai vonása­it erősítette fel. Emlékezetes marad a gyermekét váró Santuzza kétségbeesését meg­jelenítő némajátéka — egy pólyává hajtogatott vállken­dő segítségével — a zenekari közjáték alatt. Jól helytállt Alfio szerepében Guibán Já­nos (de énekelni-játszani va­lójából nem sikerült súlyos alakítást kovácsolnia), Lucia­ként Lengyel Ildikó (alt), Lo­la jelmezében Terebessy Éva (mezzoszoprán). Nagy alakításokat hozott a Bajazzók is. Terebessy Éva Neddája dekoratív jelenség, és sokrétűen árnyalt indulat­tal vált a szerelmi dráma hi­teles hősnőjévé. Hangja könnyed magától-értetődő- séggel szólal meg, lírai frázi­sai puha-melegek. Legna­gyobb erénye: éneklésének, plaszticitása. A vándorkomé­diás társaság feje szerepében Juhász József (tenor) reme­kelt: az öregedő férfi meg- csalattatásának keserűségétől fűtött alakítása meggyőző volt, éneklését szép, végig­vitt cantiléna jellemezte. Németh József (bariton) maszk nélküli Prológja hang­ban kiteljesedett, Tonio jel­mezében pedig igazi karakter alakítást nyújtott: nagy lele­ménnyel igazolta felhanggal és gesztusokkal az érzéki vá­gyaktól fűtött, testi-lelki torzszülött bamba alakját. Beppx) szerepében Csizmadia László (tenor) kellemes-köny- nyed Arlecchino-szerenádja”- ra emlékszünk szívesen. And- rejcsik István (bariton) ka- maszos lendülettel formálta meg Silvio alakját. A színpadi élményeket gaz­dagította a szépen éneklő kó­rus (karigazgató Molnár László), pedig többnyire ak­ció közben kellett megszólal- niok. A zenekari árokban is mindent megtettek a sike­rért, remek összjátékkal, szép szólókkal. Rendező és karmester Mindkét opera töretlen dra­maturgiai vonalvezetése, a rendező számtalan, a szok­ványtól eltérő ötlete (pl. a statikus kórustablók mozgás­sal való feloldása, az „egyar- cú” tömeg helyett jelmez­zel és gesztusokkal karakté1 rizált figurák) frissé, eleven­né tették a Horváth Zoltán redezte játékot. Oberfrank Géza 'karmester keze nyo­mán pedig olyan érzékeny­séggel, a megjelenítés olyan gazdagságával szólalt meg a zene, hagy karmesteri tény­kedésének értékeléséből nyu­godtan száműzhetjük a mes­terségbeli tudás elemzésének szempontjait; karmesteri at­titűdjének legfontosabb té­nyezője a személyiség jelen­léte és kisugárzása. (Ober- franknak ez az első évadja Szegeden. Ezt megelőzően a budap>esti MÁV Szimfoniku­sok karnagya volt. Három évig a berlini Komische Operában is működött főzene­igazgatóként Felsenstein meghívására. A társulat szol­noki vendégjátékát pedig egy nyugat-európ>ai turné 22 elő­adása előzte meg.) Hallatlanul élvezetes este volt; külső jele az utolsó füg­göny utáni tízperces (!) taps Bár minél gyakrabban lenne részünk ilyen előadásban! rán elhunyt kitűnő novel­lista, Kerekes Imre kétsze­mélyes színművét játsszák. Szurkolók címmel. A két főszerepet Avar István és Szilágyi Tibor játssza, a rendező Málnay Levente. L. 6J­Jól megférnek egymással a népművészeti tárgyak és az idény­termékek a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezetnél. A hazai és (külföldi piacokon keresettek az eredeti habán és sár­közi motívumokkal díszített tálak, tányérok, bokályok, vázák és kályhacsempék, a párologtatók, csibeitatók, virágcserepek, Képünkön: Mészárosné Békés Edit díszítő (munkában Keresett sorozatok, színvonalas ankétok, tanácsadás A mezőgazdasági könyvhónap mérlege Bővültek az ismeretek és a kapcsolatok Labáth Valéria KURIÓZUM SZÍNPAD Új vállalkozás

Next

/
Oldalképek
Tartalom