Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-06 / 55. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁRCIUS 6. Szovjetunió: ülönös figyelemmel tekint ezekben a hetekben a világ Moszkva felé, vár­ta az állásfoglaláso­kat, s a múlt heti választási beszédek alkalmat is adtak erre. Megszólalt a Szovjet­unió valamennyi jelentős ve­zetője, összefoglalták mun­kaprogramjukat, s ezzel tar­talmat nyert az utóbbi idő­ben sokat emlegetett folya­matosság fogalma: megőrizni mindent, ami bevált, elsősor­ban a kipróbált alapelveket, de megújítani, ami arra szo­rul. Jelenleg, amikor az em­berek aggódva nézik a fe­szültség és az enyhülés küz­delmét, jól esett olvasni eze­ket a beszédeket, önbizalmat fejeztek ki, hitet a jövőben és nemcsak az általánossá­gok erejéig. Hosszútávú el­gondolásokról, konkrét ten­nivalókról számoltak be, fel­adatokról. amelyek egész tör­ténelmi időszakot igényel­nek. Természetesen békéset. Kiderült: erős a szovjet tár­sadalom, rendelkezésre áll­nak az eszközök, a hatalmas ipari és tudományos appará­tus — annál inkább hozzá lehet nyúlni ahhoz, ami el­avult. „Komolyan át kell alakítani — hangzott — a gazdaságirányítás rendsze­rét.” Erről is őszintén szól­tak, a kijavítandó, a felszá­molandó jelenségekről. Nyil­vánvalóan az ilyen átfogó tervekhez hosszú évek, évti­zedek szükségesek, a szovjet társadalom elsősorban erre összpontosítja erejét, s érde­ke. hogy ezt nyugodt körül­mények között tehesse. Az ország biztonságának megőr­zése nagyon sokba kerül ugyan, kimondhatjuk bátran, a fegyverkezés sokat nyel el — de egy pillanatra se gon­dol a szovjet kormány arra, hogy lasítsa szociális prog­ramjának végrehajtását, hi­szen mindennek fő célja a nép életének javítása. A Szovjetunióban nyilván sokan így sóhajtanak fel: bárcsak minden erőnket er­re fordíthatnánk! De nincs így. A szocialista nagyhata­lomnak válaszolnia kell azokra a kérdésekre, kihívá­sokra, amelyeket a nemzet­közi élet támaszt. A világ most is nagyon várta: mit mond az új főtitkár? S íme, pártjának és a vezető testü­letnek egységes álláspontját kifejezve Konsztantyin Cser- nyenko kezet nyújtott Wa­shington felé. Beszédének egyik legfontosabb mondata így hangzik: a Szovjetunió szeretné, ha áttörés követ­kezne be a szovjet—amerikai múlt es jovo kapcsolatokban és az egész nemzetközi helyzetben. Lép­jenek túl azokon a feszült állapotokon, amelyeket a múlt három-négy esztendő­ben az Egyesült Államok magatartása létrehozott. Csakhogy ennek a múltnak keserű tapasztalatai óvatos­sá tették a szocialista kül­politikát. Nem formális kéz­rázást igényel, nemcsak ba­rátságos szavakat, tetteket is. A szovjet kormány és szö­vetségesei egy sor javaslatot terjesztettek már elő. Vala­mennyi érvényes most is, csak őszintén tárgyalni kel­lene róluk, és megállapodni. A szocialista javaslatok se­gítségével el lehetne érni az áttörést. És vannak normák — hangsúlyozta Csernyenko — amelyekhez minden ha­talomnak tartania kellene magát. Közöttük a legfonto­sabb a nukleáris fegyverke­zési hajsza megállítása, a ve­szélyes atomesaközöknek be­fagyasztása, amíg egyszer majd ennek a fegyvernek minden fajtája el nem tűnik a föld színéről. A beszédek­ből egyértelműen kiderült, hogv ez a cél és a Szovjet­unió társadalmd-gazdasági- szociális feladatai teljes össz­hangban vannak. De mik a realitások? Mit mond a másik oldal? A szovjet politika nem veszi egy kalap alá a nyugati kor­mányokat. Tudja, ott sem mindenki helyesli az ameri­kai magatartást, és kész más normák szerint cselekedni, alkalomadtán magát a wa­shingtoni szövetségest is er­re ösztönözni. mostani szovjet meg­nyilatkozások felte­hetően szaporítják az ilyen nyugati partnerek számát (erre utalnák már bizonyos sajtóvisszhangok), hiszen nyilvánvaló lett: az új főtit­kár és a többi szovjet veze­tő személyében nemcsak az országuk erejében bízó, ha­nem nagyszabású gazdasági, szociális és társadalmi, bé­kés terveken dolgozó és azo­kat végrehajtó emberekkel van dolguk. Aki együttmű­ködést afjar — bármilyen ideológiai ellentét válassza is el Moszkvától — az nem té­vesztheti ezt szem elől. Jog­gal mondhatta az SZKP fő­titkára: bíznak abban, hogy végső soron sikerül az ese­mények menetét a nemzetkö­zi együttműködés irányába terelni. De most — ezt is hangsúlyozták a szovjet ve­zetők — Washingtonon a sor. Tatár Imre Kádár János fogadta a csehszlovák kormányfőt (Folytatás az 1. oldalról.) séges a további lehetőségek feltárása, valamint a válla­latok közötti közvetlen kap­csolatok bővítése is. Eredmé­nyesnek értékelték a Magyar —csehszlovák Gazdasági és Műszaki-tudományos Együtt­működési Vegyesbizottság és más kormányszervek mun­káját. A nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit áttekintve rámutattak, hogy a kölcsö­nös tapasztalatcserék e téren is hasznos szerepet töltenek be. Az eszmecserét követően Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára a KB székházában fogadta Lubomír Strougalt. A szívélyes, elvtársi lég­körű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről, va­lamint a magyar—csehszlo­vák politikai és gazdasági kapcsolatok sokoldalú fej­lesztésének újabb lehetősé­geiről. Kifejezték meggyőző­désüket, hogy a két szomszé­dos szocialista ország együtt­működésének további kibon­takoztatása a kölcsönös ér­dekek alapján eredményesen szolgálja a népeink közötti barátság és bizalom elmélyí­tését, s egyben a szocialista közösség egységének erősíté­sét. A találkozón részt vett Lá­zár György, valamint Ondrej Durej és Kovács Béla. Délután a két kormányfő szűk körű megbeszélést tar­tott. A nap folyamán part­nertárgyalásokra is sor ke­rült. Marjai József Rudolf Rohlicekkel folytatott eszme­cserét. A Külügyminiszté­riumban Roska István és Jindrich Rehorek, az Orszá­gos Tervhivatalban Kovács Gyüla és Václav Urban, a Külkereskedelmi Miniszté­riumban Vas János és Alois Hiloch tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról. Este Lázár György és fele­sége a Parlament vadászter­mében díszvacsorát adott Lu­bomír Strougal és felesége tiszteletére. A díszvacsorán Lázár György és Lubomír Strougal pohárköszön :5t mondott. Szovjetunió Legfelsőbb tanácsi választások Végleges eredmény ma várható A Szovjetunióban vasárnap megtartott legfelsőbb tanácsi választásokat nagyfokú poli­tikai aktivitás jellemezte. A központi választási bizottság jelentése szerint este hat órá­ig a szavazásra jogosultak 99,59 százaléka élt állampol­gári jogával. A Legfelsőbb Tanács két ka­marájába — a nemzetiségi és a szövetségi tanácsba — köz­vetlen, egyenlő és titkos sza­vazással összesen 1500 kép­viselőt választottak meg öté­ves időtartamra. A legfelsőbb tanácsi vá­lasztások végleges eredmé­nyét várhatóan ma hozzák nyilvánosságra. Usztyinov Indiában Hivatalos látogatásra teg­nap az indiai fővárosba ér­kezett Dmdtrij Usztyinov, az SZKP KB PB tagja, honvé­delmi miniszter, a Szovjet­unió marsallja. Usztyinovot az Indiai Köztársaság kor­mánya hívta meg. Usztyinov és Ramasvami Vemkataraman indiai had­ügyminiszter megkezdte tár­gyalásait. A szovjet honvé­delmi minisztert fogadta In­dira Gandhi indiai kor­mányfő. II jószomszédság hidjai magyar—jugoszláv kapcsolatok rende­zettek, kiegyensú­lyozottan, egymás sajátosságainak fi­gyelembevételével fejlődnek. Ez ma már valamennyiünk számára természetes. E fo­lyamat újabb állomását je­lenti, hogy Kádár János hi­vatalos, baráti látogatást tesz J ugoszláviában. Együttműködésünk bővel­kedik eseményekben: a két párt, a két kormány, a ma­gyar és jugoszláv szerveze­tek képviselőinek találko­zóiban. Emlékezetes, hogy Kádár János 1977-ben tett hivatalos, baráti látogatást Jugoszláviában, majd 1980- ban ott volt azon a szomorú eseményen, amikor végső búcsút veitek a jugoszláv nép nagy fiától, a kiemelke­dő államférfitól, Joszip Broz Titótól. Egy esztendő múlva Lazar Mojszov, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének akkori vezető­je járt hazánkban. Az esz­mecserék azóta is rendszere­sek a két. párt. a két kor­mány képviselői között. A kedvezőtlen külső fel­tételek és a belső nehézségek ellenére gazdasági együtt­működésünk is folyamatosan fejlődik. Arucsereforgalmunk tavaly 583 millió dollár volt. az idén pedig várhatóan meghaladja a 600 millió dol- lá’-t. Kapcsolataink stabil.itá- cánpV jelentős biztosítékai a hosszú távú kooperációs meg­állapodások, amelyek kézzel­fogható eredményei árucse­rénk több, mint 40 százalé­kát teszik ki- Közülük ki­emelkedik a közúti jármű- gyártásban megvalósult koo­peráció. Jelenleg mintegy hatezer Rába-kamion fut a jugoszláv utakon, cserébe részegységeket, öntvényeket, alkatrészeket kaptunk-ka- punk déli partnereinktől. A magyar motorvonatok is népszerűek J ugoszláviába n: napjainkban már csaknem ötven segíti az ottani közle­kedést. Ahogy hírlik, a Ganz Villamossági Művek és a Ganz-MÁVAG különlegesen kiképzett olimpiai szerelvé­nyei februárban jelesre vizs­gáztak Szarajevó és Belgrad között. Az autórajongók örö­mére a jugoszláv Crvena Zasztava és a magyar MO- GÜRT 1980-tói együttműkö­dik a személygépkocsi-gyár­tásban. A többi között a Ma­gyar Gördülőcsapágv Művek készít autóalkatrészeket, amelyekért évente 1500— 2000 Zasztava érkezik ha­zánkba. A vegyipari vállala­tok kapcsolatai lis jók': a húsz esztendőre szóló mű­trágya gvártási szerződés ér­telmében nitrogénműtrágya- komoonenseket adunk el és foszforműtrágvát kapunk er­űik Ugyancsak húsz évre szól a fa- és cellulózipari megállapodás: cellulózért pa­pírfát szállítunk két jugo­szláv gyárnak. A csupán kiragadott pél­dák is tanúsítják, milyen sokoldalú a gazdasági együtt­működésünk, ez persze nem jelenti azt, hogy még ne vol­nának kiaknázatlan lehető­ségek. Ezek közé sorolják a szakemberek a számítástech­nikát, az energetikai beren­dezések, a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek gyár­tását, a mezőgazdaságban a közös nemesítési kísérlete­ket. A magyar—jugoszláv együttműködés sajátos és vi­rágzó területe a kishatár- menti forgalom. Kevesen tudják, hogy hazánk először Jugoszláviáivá] kötött ilyen megállapodást. Az itteni for­galom tavaly a teljes ma­gyar—jugoszláv kereskede­lem 22 százalékát tette ki. S hogy milyen haszna van en­nek. azt leginkább a határ két oldalán élők tanúsíthat­ják. De nem is csak termé­kekben mérjük ezt a hasz­not. hanem az emberi kap­csolatokban. Szeretettel ápolják az összekötő szála­kat az emberek, a városok, a megyék. Például Baranya és Eszék. Szeged és Szabad­ka, Csongrád. Bács-Kiskun és a Vajdaság, vagy Vas me­gye és Szlovénia. Azt is szoktuk mondani, hogy a nemzetiségek az ösz- szekötő híd szerepét töltik be a két ország között. És ezt komolyan gondoljuk, mi is és déli szomszédaink is. Bi­zonyság erre például, hogy az összes magyarországi szlo­vén kulturális együttest gá­laestre hívták meg Ljubja- nába. s most Jugoszláviá­ból érkezett szakemberek segítik felkészülésüket Szom­bathelyen. Vagy, hogy több tucat diákunk anyanyelvén tanulhat Jugoszláviában, és fordítva, ottani fiatalok ta­nulhatnak nálunk. Az isko­lai bizonyítványok egyenér­tékűségének kölcsönös elis­meréséről négy esztendeje állapodott meg a két ország. elképesen mondhat­juk, megvannak a hídjaink a pártkö­zi, államközi, a gaz­dasági együttműkö­désben is, amelyek az idők folyamán már kiállták a próbát, s gazdagítják a jó- szomszédságot. Kádár János mostani látogatása szerve­sen illeszkedik hazánk nem­zetközi tevékenységébe, a magyar—jugoszláv kapcsola­tok folyamatosságába. Mér­legkészítésre és előretekin­tésre nvújt alkalmat a Ma­gyar Népköz tár« a rag és a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság viszonyá­ban. véleménycserére a nem­zetközi kérdésekben. Kocsi Margit j D Varsói Szerződés tagállamainak új javaslata a NüTO-nak A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége mélységesen aggódik az egy­re növekvő ütemben folyta­tódó fegyverkezési verseny miatt, mert az rendkívül ve­szélyes következményekkel jár a nemzetközi békére és biztonságra. A Varsói Szer­ződés tagállamai a fegyver­kezési verseny megfékezésé­ért és a leszerelésért — kü­lönös tekintettel a nukleáris leszerelésre — lépnek fel. Amellett vannak, hogy olyan megállapodások jöjjenek lét­re, amelyek az egyenlőség, az egyenlő biztonság elvének szigorú betartása mellett a fegyveres erők és a fegyver­zet tényleges csökkentéséhez vezetnek. A fegyverkezési versenyt azok a nagy mértékben nö­vekvő katonai kiadások táp­lálják, amelyek — a külön­böző országok gazdasági fej­lettségétől függetlenül — egyre súlyosabb teherként nehezednek a népekre, las­sítják a gazdasági és a tár­sadalmi fejlődést. A katonai kiadások csökkentése — el­sősorban az összes, nukleá­ris fegyverrel rendelkező ál­lam, valamint más, katonai­lag jelentős ország részéről — igen hatásos eszköze len­ne a fegyverkezési verseny megszüntetésének, a leszere­lésnek. A felszabaduló anya­gi eszközöket a társadalmi­gazdasági fejlesztés céljaira lehetne fordítani, így a fej­lődő országok ilyen szükség­leteire is. A nemzetközi fe­szültség fokozódásának kö­rülményei között különösen fontossá válnak a katonai ki­adások befagyasztására és csökkentésére irányuló intéz­kedések. Minden államnak, főleg a nagy katonai potenciállal rendelkező államoknak, erő­feszítéseket kell tenniök a katonai kiadásók befagyasz­tására és csökkentésére. Kü­lönösen jelentősek lennének ilyen intézkedések a Varsói Szerződés tagállamai, illetve a NATO-tagországok részé­ről, hiszen ezekre az orszá­gokra jut a világ katonai ki­adásainak nagy része. A Varsói Szerződés tagál­lamai a Politikai Tanácsko­zó Testület prágai ülésén, 1983. január 5-én elfogadott Politikai Nyilatkozatukban javasolták, hogy a Varsói Szerződés tagállamai, illetve a NATO tagországai hala­déktalanul kezdjenek tár­gyalásokat a katonai kiadá­sok befagyasztásáról, és az azt követő, százalékos arány­ban vagy abszolút összegben kifejezett csökkentésükről. Ezt a felhívást megerősítet­ték és pontosították a Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság, a Lengyel Népköztár­saság, a Magyar Népköztár­saság, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége párt- és állami vezetőinek 1983. jú­nius 28-án, Moszkvában tar­tott találkozóján. Akkor is­mét felhívással fordultak a NATO-tagországokhoz: hala­déktalanul kezdjenek közvet­len tárgyalásokat a katonai kiadások befagyasztásáról 1984. január 1-i hatállyal, és folytassanak megbeszéléseket annak érdekében, hogy a ké­sőbbiekben e kiadásoknak kölcsönös, gyakorlati csök­kentésére vonatkozó, konk­rét intézkedéseket tartalma­zó megállapodásra jussanak. Továbbra is érvényesek a Varsói Szerződés tagállamai­nak együttesen vacv külön- külön tett, javaslatai a kato­nai kiadások befagyasztásá­ra és jelentős mértékű csök­kentésére. A Varsói Szerződés tagál­lamai tárgyalási javaslatuk mogtételoVor azzal számol­nak. hogy a lehető legrövi­debb időn belül konkrét megállapodásokat érnek el a katonai kiadások befagyasz­tásában és azt követő csök­kentésében. Az így felszaba­duló eszközöket a gazdasági és szociális fejlődés szükség­leteinek kielégítésére lehet­ne fordítani, többek között a fejlődő országokban. A ka­tonai kiadásök csökkentésé­nek hozzá kell járulnia a fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséhez és az áttérés­hez a leszerelésre. A kato­nai kiadások befagyasztásá­ról és csökkentéséről java­solt tárgyalások szerves ré­szét képeznék a fenti cél el­érésére tett általános erőfe­szítéseknek. A Varsói Szerződés tagál­lamai kifejezik készségüket: együtt a NATO tagországai­val kölcsönös erőfeszítéseket tesznek azért, hogy mindkét fél számára elfogadható ala­pon olyan, realista megoldá­sokat keressenek, amelyek lehetővé tennék a katonai kiadások befagyasztásával és csökkentésével kapcsolatos kérdések áttekintésekor fel­merült nehézségek leküzdé­sét. Felhívják a NATO tag­államait, hogy ugyanilyen szellemben tevékenykedje­nek. A prágai és a moszkvai nyilatkozat javaslatainak kiegészítéseképpen a Varsói Szerződés tagállamai a kö­vetkező lehetséges lépéseket ajánlják a katonai kiadások csökkentésére: — Kölcsönös példa alap­ján a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai katonai költségvetéseinek kismérték kű, jelképes, egyszeri csök­kentése úgy. hogy minden állam maga határozza meg a csökkentés összegét. Ezt kö­vetően ezen költségvetések befagyasztása bizonyos idő­re. például 3 évre. Ez a ja­vaslat hivatott elősegíteni az áttérést a katonai költségve­tések további tárgyalások út­ján történő, még radikáli­sabb csökkentésére; — Első lépésként a Var­sói Szerződés és a NATO nukleáris fegyverrel rendel­kező tagállamai katonai költségvetéseinek egyidejű, előzetesen egyeztetett, közös összeggel történő csökkenté­se; az egyes országokra vo­natkozó csökkentés konkrét összegét az egyeztetett ősz- szegnek a bruttó nemzeti termék arányában történő felosztásával kell megállapí­tani; — A Varsói Szerződés és a NATO érintett tagállamai katonai költségvetéseinek olyan, konkrét leszerelési in­tézkedésekhez kapcsolódó csökkentése, amelyek a le­szerelési tárgyalások során kerülhetnek kidolgozásra. A leszerelési tárgyalások min­den egyes résztvevője a megfelelő megállapodás után megnevezné azt az összeget, amellyel csökkenti katonai költségvetését; — A katonai költségveté­sek felső határának kölcsö­nösen egyeztetett megállapí­tása. a jelenlegieknél ala­csonyabb szinteken. A konkrét megállapodások eléréséért maximális erőfe­szítéseket kell tenni; érde­mi, konstruktív légkörű tár­gyalásokat folytatni; olyan intézkedéseket foganatosíta­ni, amelyek hozzájárulnak a tárgyalások előrehaladását szolgáló kedvező légkör ki­alakításához, ám tartózkod­ni kell olyan lépésektől, amelyek megnehezítek a tár­gyalásokat. Pozitív szerepet játszhatna a katonai kiadá­sokat illető kölcsönös mér­tékletesség csakúgy. mint más, hasonló, a kölcsönös­ségen alapuló intézkedés. A Varsói Szerződés tagál­lamai úgy vélik, hogv a ja­vasolt tárgyalások elősegíte­nék a politikai légkör javu­lását Európában és a vilá­gon. megfelelnének a nem­zetközi helyzet folytonos romlása miatt, a fegyverke­zési verseny fokozódása mi­att aggódó népek alapvető törekvéseinek. A Varsói Szerződés tagor­szágai bíznak abban, hogy e javaslatukra mielőbb pozitív válasz érkezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom