Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁRCIUS 4. IHeti vllágháradé ) Nagy feltűnést keltett Amin Dzsemajel libanoni elnök da­maszkuszi .látogatása. A képen (balra): Dzsemajel Hafez Asz- szad Szíriái elnökkel tárgyal HOLNAPTÓL Vendégünk Lubomir Strougal HÉTFŐ: A jugoszláv áléi­nak Moszkvai tárgyalásai — Választások Baszkföldön: nem módosultak az alapvető erőviszonyok — Az afrikai egységszervezet miniszteri ta­nácsának ülése Addisz Abe- bában KEDD: Meglepetés New Hampshire-ben, a demokra­ták előválasztásán Hart meg­előzi Mondale-t — Súlyos harcok Irak és Irán között — Trudeau kanadai kor­mányfő bejelenti lemondási szándékát. SZERDA: Az ENSZ főtit­kára pozitívan nyilatkozik négy szocialista országban tett körútjáról — A Conta- dora-csoport külügyminiszte­reinek értekezlete Panama­városban. CSÜTÖRTÖK: Az amerikai tengerészgyalogosok befejezik a kivonulást Bejrútból, de a hadihajók Libanon partmenti vizein maradnak — Dzsema­jel Damaszkuszhan — A Szovjetunió ellenszavazata megakadályozza az ENSZ- csapatok Bejrútba küldéséről szóló francia javaslat elfoga­dását. FENTEK: Konsztantyin Csemyenko beszédével befe­jeződnek a választási gyűlé­sek a Szovjetunióban — Ma­gyar felszólalás a stockhol­mi konferencián — Választá­si előkészületek Nicaraguá­ban. SZOMBAT: Harcok Salva­dorban — Kobl kancellár az Egyesült Államokba látogat. Melyek voltak a Szovjet­unióban megtartott válasz­tási• gyűlések legfontosabb témái? Ma képviselőket választa­nak a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának két házá­ba, s a választások napját, immár hagyományosan, nagyfokú politikai aktivitás előzte meg. Egymás után rendezték meg a választási gyűléseket, amelyek során az utolsó napokban a Politi­kai Bizottság tagjai is a szó­noki emelvényre léptek. Maguk a szovjet vezetők is hangsúlyozták, hogy a vá­lasztási kampány mindig számadást jelent az eltelt öt évről és programot ad — a pártkongresszusok elvi iránymutatása alapján — a legfontosabb gyakorlati fel­adatok elvégzésére. Ennek jegyében beszélt Gromiko külügyminiszter a valódi tárgyalások lehetőségéről és feltételeiről; Usztyinov hon­védelmi miniszter a Szovjet­unió határozottságáról, hogy minden körülmények között fenntartja a stratégiai egyensúlyt; Gorbacsov és Tyihonov a gazdaság kor­szerűsítésének, az irányítási mechanizmusok tökéletesíté­sének folyamatáról. Végeze­tül Konsztantyin Csernyen- ko főtitkár adott szinte ösz- szegezést a kül- és belpoliti­ka legfontosabb vonatkozá­sairól. A beszédeket természete­sen azért is nagy figyelem kísérte, mert nem sokkal az­után hangzottak el, -hogy Jurij Andropov halála miatt személyi változás történt az SZKP élén. Ismét nyilván­való lett, hogy a kulcsmon­dat: az SZKP és a szovjet ál­lam töretlen folyamatosság­gal képviseli eddigi politiká­ját — állandó megújulást jelent, az új követelmények­nek megfelelően. A választási kampány so­rán elhangzott megnyilatko­zásokból kitűnt, hogy válto­zatlanul a gazdaság maga- szabb szintre emelése, a tar­talékok mozgósítása és hasz­nosítása. a fegyelem, a mun­kaszervezés javítása, egyszó­val a minőségi fejlesztés áll a középpontban. Ez az a be­tonalap. amely egyrészt biz­tosítja a védelmi képességet, s ezáltal kiemelkedően fon­tos tényező a béke megóvá­sára, másrészt az életszínvo­nal és életkörülmények szüntelen javítását. (Az SZKP főtitkára külön is hangsúlyozta, hogy jóllehet a védelmi képesség fenntar­tására — az ismert imperia­lista kihívások következté­ben — nem kis áldozatokat kellett hozni, mégis folyta­tódott a szociálpolitika fej­lesztése. Ha úgy tetszik, ez a belpo­litika egyben külpolitika, békepolitika is, hiszen az építést és az egyensúly fenn­tartását állítja középpontba. A Csemyenko-beszéd azon­ban emellett valóságos ösz- széfüggő stratégiáját kínálta a nukleáris háború elhárítá­sának, részletesen felsorolva és nyomatékosan megismé­telve mindazokat a lehetősé­geket, ahol mód nyílna tár­gyalásokra, megegyezésekre, s a feszültség enyhítésére. E tekintetben is kitűnhet a fo­lyamatosság — a tárgyalá­sokhoz viszont mindig két fél szükséges. A nyugati ha­talmakon. s mindenekelőtt az Egyesült Államokon mú­lik, mennyire hajlandók ko­molyan tárgyalni az előter­jesztett. ésszerű javaslatok­ról, amelyek a fegyverzet­korlátozás legkülönbözőbb formáit érintik. Miért nem küldenek ENSZ- csapatokat Bejrutba? Nem voltunk híjával a hé­ten a Libanonnal foglalkozó híreknek. Befejeződött az amerikai tengerészgyalogo­sok kivonása Bejrútból, de a bőrnyakúak továbbra is ott maradtak a partközeiben cirkáló hadihajókon, s a na­gyobb nyomaték kedvéért Weinberger hadügyminiszter szemleutat tett a hatodik flotta egységeinél. A négy­hatalmi erők alaposan meg­fogytak, egyedül a francia légiósok és ejtőernyősök tar­tózkodnak Bejrútban, de ők is távozásra készülődnek. Párizs közben ENSZ-cs§pa- toknak a libanoni fővárosba való küldését indítványozta a Biztonsági Tanácsban, de a Szovjetunió ellenszavazata következtében erre nem ke­rülhet sor. Moszkva nem azért vétó­zott, mert általában a kék­sisakosok bevetése ellen van. (ENSZ-csapatok tartózkod­nak például, a Szovjetunió hozzájárulásával is, a Golan- fennsíkon, vagy Unifil né­ven Dél-Libanonban, igaz 1982 nyarán bebizonyosodott, hogy nem túl nagy haté­konysággal.) A Szovjetunió azonban joggal úgy vélte, hogy a jelenlegi, sajátos bej­rúti körülmények között, az ENSZ-csapatok odavezénylé- se több bonyodalmat okoz­na, mint esetleges hasznot. Az Egyesült Államok példá­ul nem mutatott hajlandósá­got arra, hogy visszavonja hadihajóit a libanoni vizek­ről, s ugyancsak elzárkózik minden olyan konferencia elől, amely hosszabb távra próbálna megoldást keresni. Nem tett le arról a gyakor­latáról sem, hogy a hajó­ágyúk rendszeresen lőjjék Libanon földjét. Ebben a helyzetben az ENSZ kék zászlaja csak elfedhetné Wa­shington és a libanoni jobb­oldal szándékait, védettséget biztosítana számukra az erő­átcsoportosításhoz, s egy újabb offenzívára való fel­készülésre. Vannak rossz ta­pasztalatok az elmúlt évti­zedek történetéből: ENSZ- csapatok jelenlétében szá­moltak le a mai Zaire-ban, Lumumbával, a törvényes kormányfővel a hatvanas évtized kezdetén. Közben egy utazás is ma­gára vonta a figyelmet, amióta elnökké választották, Amin Dzsemajel első ízben kereste fel Damaszkuszi. A látogatás hátterében az el­múlt napok libanoni válto­zásai álltak: a kormányhad­sereg felbomlása; az ellen­zéki erők előretörése; a drú- zok és síiták fennhatóságá­nak biztosítása Nyugat-Bej- rútban. A hírek szerint a szíriai fővárosban megálla­podás jött létre arra vonat­kozólag, hogy a libanoni el­nök felmondja az Izraellel aláírt különszerződést, foly­tatódik a nemzeti megbéké­lési konferencia Svájcban és egységkormányt alakítanak. Ezzel együtt életbe lépett az újabb, kilenc esztendő óta a 184. tűzszünet. A hivatalos részletek mindezidáig nem ismerete­sek, s nem tudni azt sem, milyen formák között törté­nik meg a szerződés érvény­telenítése. A helyzetet bo­nyolítja, hogy Izrael máris katonai ellenlépésekkel fe­nyegetőzött, s a libanoni szél­sőjobboldal — nyilván kül­földi támogatással — ezúttal még a Maronita elnöknek is ellentmond. A jelek szerint az olvasó az elkövetkező na­pokban sem fog szűkölködni a Libanonnal kapcsolatos je­lentésekben. Milyen következmények­kel járt a New Hampshire-i előválasztás? Az amerikai szokásoknak megfelelően New Hampshi­re-ben megkezdődött az elő­választások sorozata. Az elő­választás tulajdonképpen af­féle közvéleménykutatásnak is beillő szavazás, a két nagy párt. a republikánusok, illet­ve a demokraták soraiban. Az Egyesült Államoknak;' ötven állama van és New Hampshire, népességét te­kintve, a legkisebbek között található, az első előválasz­tás győztesei és vesztesei azonban óhatatlanul reflek­torfénybe kerülnek, s ennek országos kihatása van. Fel­jegyezték, hogy 1952 óta nem választottak olyan elnököt, aki ne győzött volna pártja színeiben a New Hampshire-i tesztelés során. A köztársaságiaknál nem volt baj a papírformával, Reagan gyakorlatilag ellen­fél nélkül végzett az első he­lyen. A demokratáknál azon­ban nyolcán álltak a szorí- tóba, s megleoetésre Gary Hart szenátor vitte el a sza­vazatok negyven százalékát, jócskán megelőzve a favo­ritnak tartott Walter Mon­dáié-! Máris megkezdődött a nagy átcsoportosítás. A há­rom sereghajtó kiszállt a versenyből, hasonló megfon­tolásokat mérlegel McGo­vern, s a feketebőrű jelölt, Jackson tiszteletes. aki alat­ta maradt a várakozásoknak, inkább jövő politikai pályá­ját építi, minthogy komo­lyan hinne esélyeiben. Hár­man maradtak tehát: Mon­dale, aki élvezi a pártgépe­zet, s a szakszervezet támo­gatását, a legtöbb pénze van, de nyomja a múltbeli ku­darc: Carter melletti alel- nöksége nem jó ajánlólevél. Hart-ot hívei szeretik „Ken- nedy-embernek” feltűntetni, de programja egyelőre nem világos, egyébként is a Ken- nedy-örökségnek lehetnek jó és rossz oldalai. Glenn, az űrhajós-szenátor eddig nem remekelt, ő egyébként a de­mokrata jelöltek közül a legjobboldalibb, tehát a leg­kisebb választási lehetőséget kínálja Reagannel szemben. Március 13-át szuperkedd- nek nevezi az amerikai po­litikai nyelv, e napon több fontos előválasztásra kerül sor, első ízben délen, Ala- bamában és Georgiában is. Lehet, hogy ez a kedd már döntést hoz, s gyakorlatilag eldől a demokrata elnökje­lölt személye. Az sincs ki­zárva, hogy még jóidéig el­húzódik a belharc. A köz- társasági oldalon ezt aligha bánnák... Réti Ervin Lubomir Strougal 1924 október 19-én született Vese- li nad Luznici-ben. munkás­családban. Apját, aki 1921- től volt a CSKP tagja, a ná­ci megszállás alatt az anti­fasiszta ellenállási mozga­lomban való részvétele mi­att elítélték, és a náci bör­tönben halt meg. Lubomir Strougal a tre- boni gimnázium elvégzése után a háború végéig mun­kásként dolgozott. Az or­szág felszabadulásakor rög­tön belépett Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Elvégezte a prágai Károly Egyetem Jogi Karát, ezt kö­vetően különböző pártfunk­ciókban a dél-cseh megyé­ben dolgozott, 1957-ben CSKP dél-cseh megyei bi­zottságának első titkárává választották. A CSKP XI. kongresszusa óta tagja a CSKP Központi Bizottságának, s 1959-től je­lentős állami funkciókkal bízták meg. Mezőgazdasági, erdő- és vízgazdálkodási mi­niszter, majd — 1961—65. Konsztantyin Csemyenko választási beszéde címoldalt érdemlő fontosságú világese­ményként jelent meg a teg­napi amerikai lapok hasáb­jain. Minta címekből is meg­állapítható, a washingtoni értékelések nem tévesztették szem elől a szovjet vezető szavaiban foglalt üzenetet. .,A szovjetek sürgetik az Egyesült Államokat, hogy szavait tettekkel támassza alá” — írja főcímben a The Washington Post. „Csernyen- ko sürgeti az Egyesült Álla­mokat, tegyen lépéseket a viszony javítása érdekében” — jelzi a The New York Times moszkvai tudósítója. A New York-i lap egyéb­ként egyenes idézetben is hosszú részleteket közölt a beszédből, különösen annak külpolitikai részéből. Minde­nekelőtt azt emelte ki, hogy Konsztantyin Csemyenko „valóságos, gyökeres válto­zást óhajt, de nem titkolta: moszkvai megítélés szerint ehhez washingtoni lépések szükségesek”. Csernyenko beszéde egyéb­ként az amerikai elemzők számára nem mutat „jelenté­(Folytatás az 1. oldalról) Az új izraeli—libanoni for­mula keresésével párhuza­mosan, de attól elkülönítve megkezdődik a libanoni vál­ság átfogó rendezésének fo­lyamata. Első lépésként álta­lános tűzszünetet rendelnek el a polgárháborús frontvo­nalakon. Ezt követően —elő­reláthatólag a jövő héten — Svájcban felújítja munkáját a nemzeti megbékélési kon­ferencia, majd megalakul az alapvető politikai reformok végrehajtásáért felelős nem­zeti egységkormány. Asszad szíriai elnök ígére­tet tett arra, hogy minden eszközzel támogatja a libano­ni nemzeti megbékélés, a nemzeti egység és a törvé­nyes hatalom helyreállítását. Amin Dzsemajel tegnap Észak-Libanonban találkozott Szolimán Franzsijé volt köz- társasági elnökkel és Rasid Karami volt miniszterelnök­kel, az ellenzék két promi­nens vezetőjével, míg azelő­között — belügyminiszter volt. 1960-ban a Nemzetgyű­lés képviselőjévé, 1969-ben a Szövetségi Gyűlés Népi Ka­marájának képviselőjévé vá­lasztották. 1965-ben visszatért a párt­munkához, 1968-ig a CSKP KB titkáraként dolgozott, ekkor szövetségi miniszter­elnök-helyettessé nevezték ki. A CSKP KB 1968 no­vemberi ülésén a párt el­nökségének és Végrehajtó Bizottságának tagjává a CSKP KB titkárává és a cseh területem fo­lyó pártmunka irányí­tásával foglalkozó iroda el­nökévé választották. 1970-ben nevezték ki a CSSZSZK Szövetségi Kormá­nya elnökévé, s megbízását 1976-ban és 1981-ben meg­újították. A párt- és állami funkciók­ban sok éven át végzett ki­emelkedő munkáját cseh­szlovák és külföldi kitünte­tések egész sorával ismer­ték el. kény politikai változást” — ami pedig az Egyesült Álla­mok szerepét illeti, a szovjet vezető „számottevő bírálat­tal” illette az amerikai kor­mánykörök „lármás milita- rizmusát”. De mindkét vezető amerikai lap tudósítója el­sősorban arra helyezi a hang­súlyt, hogy Moszkva kész a kapcsolatok javítására, ha ebben a törekvésben cselek­vőkész partnerre talál a má­sik oldalon. A tegnapi francia lapok is­mertették Konsztantyin Csemyenko, az SZKP KB főtitkára pénteki beszédét. A L’Humanité címében kiemel­te: Csemyenko állást foglalt amellett, hogy fordulat kö­vetkezzék be a nemzetközi kapcsolatokban, belpolitikai téren pedig megerősítette az eddigi irányzatot. A kommunista lap aláhúz­ta, hogy Csernyenko szólt a gazdaságirányítási rendszer átszervezésének szükségessé­géről s arról, hogy minőségi változásokat kell elérni a népgazdaságban. A jobbolda­li lapok címeikben azt emel­ték ki, hogy az SZKP főtit­kára bírálta az Egyesült Ál­lamokat. ző este az izraeli—libanoni egyezmény érvénytelenítését ellenző Camille Samunt, a jobboldali Nemzeti Liberális Párt elnökét fogadta. Samun utóbb kijelentette, hogy nem száz százalékig elégedett a szíriai—libanoni csúcstalál­kozó eredményeivel, de elis­merte a pozitív elemeket és jelezte, hogy végső döntése megfelel Libanon legmaga­sabb érdekeinek. Ami az Izraellel kötött egyezmény kérdését illeti, ezt a libanoni alkotmányos szervek hatáskörébe utalják. Szíria ismételten értésre ad­ta, hogy csak az izraeli meg­szállók távozása után vonja ki a saját erőit Libanonból, de a nemzeti egységkormány megalakulása után hajlandó részleges csapatvisszavonást végrehajtani. Damaszkusz megértéssel fogadta azt a bejrúti álláspontot, hogy Li­banonnak új formulát kell találnia a májusi megállapo­dás helyettesítésére, az izra­eli csapatkivonás elérésére. Indiában a hindu és a szikh közösség összecsapásaiban mint­egy nyolcvanan vesztették életüket. A képen: a szeparatista szikhek kormányellenes jelszavakat kiáltoznak templomuk udvarán Meglepetésre a New Hampshire-i előválasztáson a demokrata elnökjelöltségre pályázó politikusok közül Gary Hart végzett az élen, súlyos csapást mérve a legesélyesebbnek tartott Wal­ter Mondale volt amerikai elnökre. A képen: Hart feleségével és lányával a győzelem után Washington, Párizs Csernyenko beszédének visszhangja Megkezdődik a libanoni válság átfogó rendezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom