Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
✓ 10 Kulturális kilátó 1984. MÁRCIUS 31. Könyvek a családban Házi könyvtárak egy felmérés tükrében Mindig is izgatott, hogy vajon a könyvvásárlók szándékai mennyire tudatosak, mi határozza meg választásukat, amikor a könyvek százai közül éppen azt az egyet emelik le a polcról. Mi történik aztán e kötettel, ha otthon korábbi társai mellé kerül? A kereskedőktől tudom, hogy az igazi könyvbarátok nagyon sokszor a becsomagolás mellőzését kérik, mert mihamarabb szeretnék birtokukban érezni az alkotó üzenetét. Vidáné Kulcsár Júlia és Mándi Péter Könyvek otthon címmel egy most megjelent kötetben a könyvvásárlási szokásokról, a családi könyvtárakról számol be egy 1978. évi országos olvasáskutatói vizsgálat tapasztalatainak birtokában. A könyvet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése jelentette meg, a kutatásban a Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársai is közreműködtek. A felmérők egy korábbi, 1964-ben végzett hasonló vizsgálat eredményeivel vetették össze újabb tapasztalataikat. 1964 és 1978. A közben eltelt tizennégy esztendő alatt a magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem legdinamikusabb korszakát ekkor élte át. A hatvanas évek közepén 44 millió kötet jelent meg hazánkban, 1978-ban viszont már 93 millió könyv hagyta el a nyomdákat. A megnövekedett választék e viszonylag rövid idő alatt három és félszer nagyobb könyvforgalmat teremtett, amely összegben kifejezve mintegy hárommilliárd forint volt. Ezt a fejlődést — már ami a mennyiségi mutatókat illeti — igazolja az imént említett olvasáskutatói felmérést is: a családok tulajdonát képező könyvmennyiség megháromszorozódott. (Az interjúkat készítők 1000 csaladot kerestek fel országszerte, különböző nagyságrendű településeken). Mindezek ellenére néhány ténnyel ajánlatos szembenéznünk. A könyvvásárlás volumene növekedett, a rendszeres könyvolvasók száma azonban nem változott különösképpen. Csökkent — méghozzá figyelmeztető mértékben — az olvasásra fordított idő. A havonta legalább egy könyvet elolvasok száma (nem magas mérce!) a vizsgálat időszakában 22.6 százalékról 17,2 százalékra süllyedt. Megszokott válaszként a televízió térhódítására illik hivatkozni, a szerzők újszerű megállapítása, hogy a televízió nem az olvasni szeretők kedvét zavarja. A tévé általában azokat invitálja a szükségesnél hosszabb időre a képernyő elé, akik egyébként is a művelődésnek, a szórakozásnak az olvasásnál passzívabb formáját választják. Sajnálatos, hogy a más szabad idős tevékenységgel szemben az utóbbi időben az olvasás érdemtelenül háttérbe került. További adat: a fiataloknál 1964-ben a felsőfokú végzettségűek 73,3 százaléka, most csak 52,6 százaléka vallotta magát rendszeres olvasónak. A középiskolát végzetteknél 60,7 százalék 36 százalék, a nyolc osztály elvégzetteknél 32 százalék és 14^8 százalék az arány. Ha valami fontos lehet könyvkiadó, terjesztő, könyvtáros és író számára, akkor elsősorban ennek az állapotnak a megváltoztatása a könyv, az olvasás segítségével, a művelődés presztízsének megőrzése és megvédése érdekében.! A könyvvásárlási szokások változásainak függvényében érdemes egy pillantást vetni a családi könyvtárak polcaira is. A korábbi évtizedekben általában a szépirodalom volt az egyeduralkodó, a 70-es évek végére megváltozott a helyzet: nőtt az ismeretközlő irodalom részaránya. S mi van a könyvespolcon? Továbbra is Jókai, Mikszáth, Móricz, Petőfi, Hemingway, Berkesi és Verne vezeti a sort, de mindinkább helyet kapnak a kézikönyvek, a lexikonok, a népszerű ismeretterjesztő kiadványok, a politikai irodalom. Igaz, eközben néhány könyvtípus — mint például az útleírások — iránt mérséklődött az érdeklődés. A mintavétel szerint általánosságban a családi könyvtárakban első helyen a klasz- szikus magyar, második' helyen a klasszikus külföldi, a harmadikon pedig a mai magyar prózairodalom van. A költészet iránt szerényebb az érdeklődés. A felmérést irányító Gereben Ferenc és olvasáskutató csoportjának munkáját ajánlhatjuk mindazok számára, akik az olvasó, a művelődő népért kívánnak cselekedni „olvasástérképünk” javítása érdekében. M. J. István születése Az elmúlt héten propaganda vetítéseken — az országos bemutató április 19-én lesz — mutatták be Szolnokon az István a király című filmet. A vetítések híre „lázba hozta” a várost, ebben természetesen érződött az elmúlt nyári királydombi — a Városligetben — „színpadi” előadás hatalmas sikere, és az elismerésre méltó gyorsasággal megjelent . hanglemez népszerűsége is. A film szolnoki bemutatóját követően beszélgettünk Koltay Gábor rendezővel. — Igaz, hogy „István előélete viharos volt...? — Ahogy vesszük... Tulaj'- donképpen nem. Az inspiráció Nemeskürti Istvántól származik, hogy készítsünk rock-operát — természetesen ő már eleve filmben gondolkodott — a magyar történelem valamelyik kiemelkedő személyiségéről, eseményéről. Végül is nemhogy szabad utat kaptunk, de biztattak is bennünket, csináljuk, — A budapesti városligeti előadás sikere mennyit nyomott a latban? — Nézze, annak idején. Bró- dy Jánossal és Szörényi Leventével még úgy gondolituk, lesz egy előadás a Királydombon, megnézi hét-nyolcezer ember, és kész... Azért tartottunk végül is csak hét előadást, több mint kétszázezer néző előtt, mert mindenféle szervezési, egyeztetési, stb. gondjaink voltak. — Az „inspirációban vajon mennyi része volt a Jézus Krisztus, szupersztár, vagy az Evita világ- és hazai sikerének? — Nem hiszem, hogy valaki is a „nagy üzLet” oldaláról közelítette volna meg a kérdést. De hadd tegyem gyorsan hozzá: kimondottan rosszul jöttek nekünk — szerzőtársaknak — ezek a filmek. Olyan a technikájuk, a szereplőgárdájuk, egyáltalán a lehetőségük, amellyel mi dehogy is tudtunk volna versenyezni. „Ringbe” se léptünk ebben az irányban, egyszerűen négy kamerával rögzítettük az előadást. A vágás azután min-' dent eldöntött, jó vagy rossz irányba. Erről majd a közönség mond véleményt. — A krónikás talán álmodozhat: megjelenik talán az „István’" a világ nagy filmszínházaiban? — Sok mindentől függ. Kérdés, hogy a tipikusan magyar témát mennyire érzik majd egyetemlegesnek a filmproBeszélgetés Koltay Gáborral az István a király című film rendezőjével dukcerek. Tény, hogy a közeli napokban a Szovjetunióba utazunk az ottani bemutató előadásra. A szovjet filmszakemberek érdeklődése biztató. Nyugati üzletemberek is megkerestek már bennünket, de hát nem biztos, hogy az ő véleményük egyezik a közönségével. Az az igazság, hogy a rock-opera nemzetközi nyelve annyira az angol, hogy kérdéses mennyire fogadják el a magyart... Talán, reméljük. .. — A hazai siker mindenesetre a „levegőben” van. Ilyenkor talán illik megkérdezni a sikeres, ifjú rendezőt: hogyan tovább...? — Ez aztán tényleg nagyon, nagyon sok mindentől függ, van néhány elképzelés a tarsolyunkban, de ezekről még korai lenne beszélni. — ti — Bél Mátyás Szolnok vidékéről Bél Mátyás, 1684. március 24-én született, ezekben a hegekben emlékeznek meg országszerte á nagy tudós munkásságáról. A Zólyom megyei Nagylócsán, Losoncon, Besztercebányán, Veszprémben, Pápán, Pozsonyban végezte iskoláit, majd Haliéba került egyetemre. Ott ismerkedett meg az ún. államismereti iskolával, amelyet a felvilágosult abszolutizmus szívesen támogatott és használt fel politikai, gazdasági feladatai megoldásához. Főműve a latin nyelven írt Az új Magyarország történelmi, földrajzi leírása, amelyhez széleskörű adatgyűjtést is szervezett, kérdőíves módszert is használt. De, hogy adatai minél pontosabbak legyenek, sok helyet maga is felkeresett. Bél Mátyás 1730 nyarán Szolnokról készült leírása képet ad a 250 évvel ezelőtti városról. „Szolnok mezőváros. Nagy település ez, szalmával fedett alacsony házak tömege, mely több városrészre különül. A nyugati városrészben van a Ferenc- rendiek kolostora. Templomukat 1730-ban Pünkösd keddjén, époen vásár időben, egy heves szélvihar leszakította a monostor falától, ahová épült, és ledöntötte. Dél felől a Tisza partján látszik a kir. kincstár épülete, a sólerakó hely. Kedvező vízállás idején minduntalan hozzák és szétosztva viszik tovább a sót. A lakosság magyar, de keveredett németekkel és tótokkal. Utóbbiak még ruházkodás tekintetében sem igen különböznek a magyaroktól. E jövevények a többiekkel együtt a török kiűzése után kerültek ide, a katolikuson kívül más vallást nem tűrnek meg. A Tisza és a Zagyva környékén gazdag, termékeny a föld.” A város leírásánál külön kiemeli a Tisza-híd szerepét ÉSÉHpfc''"' e. Jba. » "£á. Részlet iMikoviny Sámuel Jászság térképéből és részletes leírását adja, megemlítvén, hogy „fenn-,' tartási költségei a királyi kincstárat terhelték, mivel a vár és a város a kincstáré.” „ ... Egy nevezetes híd is átíveli a Tiszát. Az egész folyamszakaszon csak ez az egy híd látható ... Huszonötnél több lábazatot számoltunk meg. Ezekhez csatlakozik a tulajdonképpeni hidat alkotó hatalmas gerendázat, a szarufák, a szilárd pallózás... Ügy mondják, régebben tutajokból összerakott hajóhíd ja volt itt a Tiszának ...” S hogy nemcsak Szolnokon járt Bél Mátyás, hanem járt a Jászságban és Kun- szentmárton környékén is, maga hivatkozik rá: „A Zagyva áradását saját szemünkkel is megfigyelhettük, amikor 1730 augusztus havában Szolnokról a jászsági Szentgyörgy faluba mentünk ...” Bél Mátyás munkájához a térképeket a kiváló térképész Mikoviny Sámuel A Nagykunság térképe "*lOCj X;‘--rád is® •rr'íjyf ; m Találkozó az alkotókkal: Szörényi Levente (balra) és Koltai Gábor Debreceni nyár Hívogató Színházi napok, szerzői estek, kiállítások Debrecen az idén is gazdag kulturális kínálattal, választékkal várja vendégeit. Május közepén a városi sportcsarnokban rendezik Fényes Szabolcs szerzői estjét, a Medgyessy terem pedig Bényi Árpád festőművész alkotásait mutatja be a közönségnek, május 24-től. Június első napjaiban tartják a XVII. debreceni színházi napok keretében az opera együttesek találkozóját. Az országos népi hangszerkészítő pályázat eredményhirdetésére és kiállítására június végén kerül sor, július első napjaiban pedig a Bartók Béla nemzetközi kórusversenynek ad hajlékot a város. Az idén is megrendezik a már hagyományos jazz napokat, számos, neves külföldi együttes fellépésével. Augusztus az alkotmány napi virágkarnevál jegyében telik, a Medgyessy teremben virágcsendéletekből rendeznek kiállítást, majd augusztus 20-án tartják meg a XV. országos virágkarnevált és kísérő rendezvényeit. Ennek egyik érdekes színfoltja lesz a veterán autók nemzetközi találkozója. A felsoroltakon kívül számos más, sokatígérő rendezvény, műsor várja a volt cívis városba érkező turistákat. Kiemelkedik ezek közül is a Nagytemplomban augusztus 28-án sbrra kerülő nagyszabású orgonahangverseny. Tájmúzeum cselédházban Tájmúzeum lett a Kondoros melletti Csákópusztán, az egykori ®eist-kastély kertjében‘álló, 150 éves cselédház. A majort használó téesz tagjai, dolgozói rendezték be. A négylakásos, közöskony- hás csélédházban minden bútor eredeti, s ugyanígy a hajdani pusztai cselédélet összegyűjtött, s itt kiállított egyéb tárgyi emlékei is. Az e vidéken egyedülálló tájmúzeum híven őrzi a múlt századi uradalmi cselédsors egyébként már szinte föllelhetetlen tárgyi emlékanyagát, s igazi néprajzi különlegességet ígér azoknak, akik a 44- es nemzetközi útról letérve Kondoroson megpihennek. készítette. A precíz és a maga idején nagyszerű térképeit rajzokkal is díszítette a kor barokk ízlése szerint. Az egyiken Jászberény kiemelkedő tornyait látjuk a házak fölé emelkedve. Magyarázatul idézzük Bél Mátyást: „Jászberény mezőváros. Nemcsak a jászok közösségének székvárosa, (mint azt a rajz fölötti latin szöveg is hirdeti). A várost és területét a Zagyva két részre osztja úgy, hogy a balparton nagyobb részen van település. Itt van a folyó mellett a B. Szűz Máriának szentelt városi templom és az ahhoz csatolt kiemelkedő torony. Itt van á plébános parókiája is, azután a kőfallal körülvett kerített tanácsháza. Előtte tér van a közös gyűlések számára, amely alacsony épületekkel, sőt, boltokkal van körbeépítve ... Ezen az oldalon vannak a szántóföldek, meg a másik parton is. de ott nagyobb területet foglalnak el a legelők és a szőlők. Ugyanis szép szőlő veszi körül nyugatról dél felé hajló vonalban, a várostól mintegy négyszáz lépésnyire: borúk halványvörös, elég kellemes ízű, de nem tárolható... A nyugatra néző részen látszik a Megváltóról elnevezett templom...” Megmutatták neki a Lehel kürtjét is. „Ittlétükkor láttuk Lehel magyar vezér kürtjét is, mellyel monda szerint megölte Konrád császárt. Véleményem szerint elefántagyarból van, hossza másfél láb és vastagabb annál, minthogy a felénél lejjebb az ember félkézzel átfoghatná. ..” Mikoviny másik térképe a Nagykunság déli részét mutatja, amerre Bél Mátyás ugyancsak 1730 augusztusában járt. A Tisza mentére mondja: Régen nagyon sűrű népesség lakta e tájat. Ma pedig egy mérföld körzetben is három, négy vagy még több elpusztult falu romjait látod, templomából csak a falak meredeznek az égnek. Ezek a-puszták. Régen gazdag, jó élet folyt ezekben a sűrűnlakott településekben, egyik-másik falu tudott templomot építeni, papot tartani. Ma pedig jó, ha minden ötödik, hatodik pusztában lézeng egy-két ember, de ez is ágrólszakádt szegény... kevés a nép, kevés az a telepes, aki vállalkozik az elpusztult falu megszállására”. Jól jellemzi a lakásviszonyokat is, „A házakat vályogból építik, mások veremlakásokban laknak, de itt tárolják az élelmiszereket is... A lakások belső berendezése szalmával döngölt földpalló, kisasztal lócával, a sarokban kemence, melyben kenyeret sütnek s vele fűtenek. Kemence hiányában nyílt tűzhelyet állítanak a szobába, s a belőle áradó füst megtölti, egyben fűti is a helyiséget...” Ez a kis rész Szolnok vidékéről — mint csepp a tengert — érzékelteti Bél Mátyás úttörő munkásságát, hiszen az ország minden része megtalálható kinyomtatott vagy kéziratos munkájában. Kaposvári Gyula
