Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

Nemzetközi körkép 6 1984. MÁRCIUS 31. Franciaország Tű! az ezer napon... Mitterrand képe az acélhuzalok között. A munkások Metzben az acélipar átszervezése ellen tiltakoznak Mitterrand, aki januártól a nyár derekáig a Közös Pi­ac soros elnöke, a télutót ar­ra áldozta, hogy egyetértést teremtsen a nyugat-európai gazdasági közösségben. A lá­zas munka eredményét a brüsszeli csúcson akarta le­aratni. A siker azonban el­maradt és a francia elnöknek savanyú a szőlő optimizmus­sal kellett búcsúznia a kétna­pos tanácskozás végén. Pe­dig a sikerre ezúttal ugyan­csak szüksége lett volna. Mitterrand ugyanis Brüsszel­ből hazatérve csak egészen rövid időt töltött Párizsban és máris elutazott az Egye­sült államokba. Diplomáciai horizont Valamennyi francia elnök hétesztendős hivatali ideje alatt egyszer hivatalos láto­gatást tesz a Fehér Házban. Bár Mitterrand már többször is járt különböző tanácskozá­sok és találkozóik kapcsán az Egyesült Államokban, de a tisztelgő vizit elmaradt. A két elnök viszonyát ugyanis a szocialista politikus megvá­lasztását kommentáló reaga­ni megjegyzések és azok az amerikai kijelentések árnyé­kolták be, amelyek a kom­munista miniszterek kineve­zését kísérték. A feszültséget végülis az oldotta fel, hogy Mitterrand egyértelműen fog­lalt állást Reagan rakétate- Lepítési programja mellett; határozottabban és követke­zetesebben, mint a többi nyu­gat-európai ország. Ez két­ségtelenül olyan fordulópont volt a franciái—amerikai vi­szonyban, amelyet a Csád körüli nézeteltérések -sem tudtak megakadályozni, s amelyet a libanoni póker ha­mis licitjei sem zavartak. Most a legbarátibb fogadta­tást kapta a Fehér Házban. Bár a francia vendég látoga­tásakor elsősorban a két nyu­gati szövetséges harmonikus együttműködését kívánták hangsúlyozni, általános fi­gyelmet keltett, hogy Mitter­rand többször és nyomatéko­san utalt arra a szerepkörre, amelyet a kelet-nyugati kap­csolatok javítása terén vál­lalna magára. Hogy milyen a francia el­nök helyzete odahaza? Ha az ember kézbe veszi a közvéle­ménykutatási adatokat, hó- napról-hónapra nyomon kí­sérhető az 1981-ben változást követelők kiábrándultsága. A csökkenő szimpátiát bizonyít­ják a választási eredmények is. Franciaországban annyi rendes-, pót- és megóvott vá­lasztás van, hogy minden hó­napban szinte két vifcend a szavazatok összeszámolásá­val telik el. S ezek a válasz­tások, legalábbis a politikai évad őszi újrakezdésétől rendkívül kedvezőtlenek a szocialisták és a kommunis­ták számára. A francia közvéleményt leginkább a növekvő munka­nélküliség aggasztja. Amikor a szocialisták hatalomra ke­rültek, a munkanélküliség csökkentését ígérték, de ezt csak részben és csak ideig- óráig tarthatták. Így, ha 1981 -82-ben stagnált is a mun­kanélküliek száma, már a múlt évben növekedni kez­dett, s mostanra két-két és fél millióra nőtt. A kormány talán tartani tudta volna a kétmilliós szintet, ha időköz­ben nem fogalmazza meg az ipar újjászervezésének, mo­dernizálásának programját. A modernizálás szükségessége Mitterrand-nak igaza van, amikor arról beszél, hogy Franciaország végérvényesen lemarad a nagy és fejlett or­szágok versenyfutásában, ha most, és nagy áldozatok árán nem modernizálja iparát. Csakhogy, ha egyesi, százez­reket foglalkoztató iparágak­nál (szénbányászat, vasipar, hajógyártás, autóipar) a mo­dernizálást komolyan veszik, előbb vagy utóbb emberek sokaságát kell utcára tenni. Gondolom, így már érthető a kormány dilemmája. A mo­dernizálás a jövő generációk érdekét szolgálja, de a jelen­ben ezreket sújthat. A demagóg jobboldali poli­tikus, Le Pen ezt ki is hasz­nálja: a munkanélküliség nö­vekedéséért a külföldi ven­dégmunkásokat teszi felelős­sé. Szerinte azonnal és végér­vényesen meg kell szabadul­ni az ipari fellendülés idején becsalogatott és olcsónak szá­mító arab, portugál, olasz és más munkaerőktől. Mindenki tisztában van azzal, hogy Le Pen javaslata képtelenség. Nem lehet ötmillió embert áttenni a, határokon. De az is igaz, hogy ma Franciaország­ban általában sikerre számít­hat az, aki gyorsan talál bűn­bakot. n sorok rendezése A francia belpolitikai kör­kép nem lenne teljes a kor­mányzó két párt közti ellen­tétek felvázolása nélkül. Az FKP sohasem titkolta, ha nem ért egyet partnerével és számos 'kérdésben voltaik is, vannak is viták köztük. Így eltért a két párt vezetőinek véleménye az eurorakéták ügyében. Nem értenek egyet Libanon és Csád megítélésé­ben sem. Igen kemény viták alakultak ki a gazdaságpoli­tikai kérdésekkel összefüg­gésben is. Georges Marchais kijelentette: „Mi azért véd­jük a vasipart, a bányászatot és a hajógyártást, mert ezek a jövő iparához tartoznak és feláldozásuk óriási zavart okozna... A technikai hala­dás nem feltétlenül kevesebb munkahelyet jelent: inkább azt jelenti, hogy a meglévőt a termelés növelésére kell felhasználni”. A tucatnyi gond és problé­ma lényegében megannyi tá­madási felület a jobboldal számára. És a jobboldal Chi- rac-tól Giscard d’Estaing-ig könyörtelenül és percnyi szü­net nélkül támad. A baloldali többség most az Európa Par­lament újjáválasztása kap­csán rendezi sorait. De a má­sodik ezer nap sikere érdeké­ben is szüksége van erre!. . . Ónody György „Demokratikus és baloldali” Közös Piacot Először járt kommunista pártvezető hivatalos eszme­csere céljával nyugat-euró­pai közösség brüsszeli szék­házában: Enrico Berlinguert, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát fogadta a múlt hé­ten Gaston Thorn közös piaci elnök — éppen az újabb ku­darccal végződött csúcsérte­kezlet másnapján. Berlinguer pártja választási kampányát nyitotta meg Brüsszelben a nyugat-európai parlament június 17-re kitűzött válasz­tására. Részt vett a nyugat­európai egyesülést előmozdí­tani szándékozó nemzetközi társadalmi szervezet (a „nyu­gat-európai mozgalom”) kongresszusán, ahol felszóla­lásában nyugat-európai ál­lamszövetséget sürgetett, és méltatta azt a szerződéster­vezetet, amelyet Altiero Spi- nelli olasz kommunista sze­nátor kezdeményezése nyo­mán fogadtak el a közelmúlt­májában. A nagyvállalatok, ban a strasbourgi parlament­ben. Az Olasz Kommunista Párt nincs megelégedve a Közös Piaccal annak jelenlegi for- multinacionális cégek szerve­zeti kerete — vélekedik az OKP a Közös Piacról, s olyan szervezetet szorgalmaz he- lyettet amelyben a dolgozók érdekképviselete nyugat-eu­rópai szintű, az integrációs gazdasági politikában pedig a szociális szempontok kapnak elsőbbséget. Ahol a közösségi szervek azon igyekeznek, hogy ne legyen 13 millió munkanélküli, és nem nad- rágszíjmeghúzó politikát ajánlanak a tagországok kor­mányainak, hanem korszerű­sítést és foglalkoztatásnöve­lést egyszerre. „Nemzeti keretben, egy-egy országban a munkásmozga­lom nem vívhat ma eredmé­nyes harcot mindezért. Tör­ténelmietlen rövidlátás lenne, ha a munkásmozgalom bezár­kóznék a nemzeti határok mögé” — hangoztatta az OKP vezetője. Az olasz kommu­nista képviselők ennek jegyé­ben igen tevékenyek általá­ban a strasbourgi nyugat-eu­rópai parlamentben, ahol nem egyszer osztja meg a szavazás a kommunista cso­portot, A francia és" dán kommunisták nemzeti kere­tekben gondolkodnak, s ellen­ségesek a közösséggel szem­ben, amelyet ők is a tőkés nagyvállalatok szervezetének tartanak. Az olasz kommu­nisták viszont látják a nem- zetekfölöttiség történelmi szükségszerűségét, és az EGK megváltoztatására töreksze­nek, belülről. Berlinguer keményen elma­rasztalta a kormányfőket a brüsszeli csúcs eredményte­lenségéért. A közösségben — mutatott rá — ma a válság hatására élesebben ütköznek a nemzeti érdekek, és mára kimerültek az integrációnak azok a lehetőségei, amelyeket a római szerződés nyitott meg: piacnagyobbítás a vám­határok lebontásával, a me­zőgazdaság közös szabályozá- sa-támogatása. „Kiderült, hogy a piac önmagában nem egységesít maradéktalanul, s hogy másra is szükség lenne még: a multinacionális cégek korlátozására. kormányzati és nemzetekfölötti beavatko­zásokra, fejlesztési koncepci­ókra. Az EGK-ban ma mind­ez hiányzik, s a csúcson sem ejtettek sok szót róla. A közös érdekek helyett a nemzeti ön­zések. kerekedtek fölül” — marasztalta el a kormányfő­ket az olasz pártvezető, aki szerint a brüsszeli közös Tüzes asszonyok, Peru . _____________________ ___L_ v érszomjas rendőrök „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni” — gondolták a Perui Nőbizottság tagjai, és ötletüket nyomban közhírré tették. A huszonhárom nő­szervezet képviselőit tömörí­tő bizottság vezetői körle­vélben hívták föl az egyszerű háziasszonyokat: március 22-e hajnalán gyújtsanak lángoló tüzeket az otthonaik közelé­ben, ezzel juttassák kifeje­zésre. hogy egyetértenek az általános sztrájkkal. A 24 órás általános sztrájkot a négy perui szakszervezeti szö­vetség kezdeményezte, hogy kikényszerítse a gazdaságpo­litika megváltozását és a gaz­dasági miniszter lemondását. A munkabeszüntetés sikeres volt. Annak ellenére, hogy a kormány három napra — így március 22-re is — fel­függesztette a polgári jogo­kat, s még a sztrájk előtt tá­vozott a gyűlölt miniszter, a perui dolgozók országszerte beszüntették a munkát. Már­cius 22-én több helyen ösz- szecsapások voltak a sztráj­kolok és a kivezényelt ro­hamrendőrök között, s ez a nap óriási felkiáltó jel lett a mostani kormányzat számá­ra. Az általános sztrájk közvet­len előidézője az a megálla­podás volt, amelyet a perui kormány kötött a Nemzetkö­zi Valutaalappal. A mérleg egyik serpenyőjében a Peru­nak szánt 250 millió dolláros hitel, a másikban pedig a li­berálisnak nevezett gazda- ságpo’itika szélsőséges for­máinak alkalmazása áll: a belső hitelek korlátozása, az exportot ösztönző adókedvez­mények megszüntetése, a bel­ső piac megnyitása az im­portcikkeik előtt, a foglalkoz­tatás korlátozásai, valamint a megélhetési költségek továb­bi növelése. Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy ezt az általános sztrájkot a négy, egymással versengő szakszer­vezeti szövetség teljes egyet­értésben és közösen szervez­te. Az általános sztrájk nem az első tömegmegmozdulás volt márciusban. A hónap első há­rom napján a parasztok szüntették be a munkát, elő­ször ők néztek farkasszemet a rendőrökkel Limában és az ország különböző vidékein. Bár azt a sztrájkot csak a két parasztszervezet egyike ké­szítette elő, a kormánypárti sajtó jogtalanul minősítette kudarcnak a mezőgazdasági szövetkezetek dolgozóinak akcióját. A tiltakozás oka lé­nyegében ugyanaz volt, mint az általános sztrájk esetében. A Nemzetközi Valutaalap elő­írásai között szerepel ugya­nis a földtulajdon szabadabb kezelése, magyarán: a földre­form felszámolása, a szövet­kezetek földjeinek fölparcel­lázása, lehetővé téve a mar gánbirtoik gyarapodását. Ezt a célt szolgálják egyébként a hitelmegszorítások is; a ká­vé- és cukortermelő, meg más mezőgazdasági szövetkezetek megfulladnak, és tartozásaik fejében kénytelenek eladni a földet. A társadalom legkülönbö­zőbb rétegei tehát mind erő­teljesebben tiltakoznak a nadrágszíj összehúzásának politikája ellen. Ez ellen küzd szélsőséges eszközökkel a Fé­nyes Ösvény nevű maoista gerilla-szervezet is. Erődjük a fővárostól mintegy 600 ki­lométerre délkeletre lévő Ayacucho város és környéke. Az elkeseredett igierilla-harc eddigi három éve mintegy kétezerötszáz halálos áldoza­tot követelt —; főleg a geril­lák soraiban —, ugyanakkor körülbelül ezerötszáz politi­kai fogoly „eltűnt”. Amennyire értelmetlen a Mao-hívők fegyveres harca, legalább annyira felháborító a rendőrség ténykedése. Már többször érkezett hír arról, hogy a partizánokat üldöző rendőrök tömeg gyilkosságo­kat követtek el. Legutóbb egy falusi lakodalom 42 résztve­vője — férfiak, nők, gyerekek — halálát okozták a véreng­ző rendőrök. Március elején pedig pert indítottak a leg­nagyobb perui börtön igazga­tója ellen, mert a börtönőrök pisztolyokkal és lángszórók­kal támadták meg a politi.kaii foglyok két pavilonját, két rab halálát és több mint negyvennek a sebesülését okozva. Az általános elégedetlenség és a terjedő állami erőszak közepette egyre hevesebbé válik a politikai küzdelem is. Fernandó Belaúnde Terry köztársasági elnök 1980-ban, a katonák 12 évi kormányzá­sai után vette át újból a ha­talmat. (1968-ban, a katonai puccs idején ő volt az alkot­mányos elnök.) Belaúnde pártja, a jobbközép irányzatú Népi Akció a tavalyi közigaz­gatási választásokon csúfo­san megbukott. A szavazók többsége a patinás APRA (Amerikai Forradalmi Népi Szövetség) szociáldemokrata politikájával és az Egyesült Baloldal marxista céljaival rokonszenvezett. Jövőre újra parlamenti választások lesz­nek. Limában sokan úgy vé­lik, hogy a következő elnök Alan Garcia, az APRA fiatal, baloldali vezetője lesz. A mostani 'kormányzat hónap­jai tehát — úgy tűnik — meg vannak számlálva... Todero Frigyes nek Pershing tábornok gyászos dicsősége — Pershing — ez a neve annak az atomrakétának, amelyből az Egyesült Álla­kasszába többet kellene ösz- szeadni, mint a nemzeti költ­ségvetések 2—3 százaléka, és a tej ára helyett fellendítő politikáról, gazdasági ösztön­zésről kellene vitatkozni. Berlinguer nemcsak önálló, hosszú távra szóló és a dol­gozók érdekeit szem előtt tar­tó gazdaságpolitikát kért szá­mon az EGK vezetőitől, ha­nem politikai önállóságot is. „Nyugat-Európának önállóan kellene fellépnie a világpoli­tikában, a béke és biztonság tényezőjeként, nem szabadna hozzákötnie magát katonaiag és politikailag az Egyesült Államokhoz” — hangoztatta brüsszeli nemzetközi sajtóér­tekezletén. Hozzátette: az is káros lenne, ha Nyugat-Euró- pa önálló, és a két nagyhata­loméval egyenértékű atomerő kiépítésére törekedne, és úgy a fegyverkezési versenyt fo­kozó tényezőként lépne fel. „A biztonság útja az együtt­működés és a tárgyalások” — fejtette iki. Meggyőződése: „csakis a baloldal mozdíthat­ja ki demokratikus összefo­gással a jelenlegi holtpontról Nyugat-Európát és a közössé­get”. — Berlinguer és az OKP nem áll egyedül ezzel a né­zettel. Osztja a nyugat-euró­pai szocialista és szociálde­mokrata pártok többsége — egyedül Craxi miniszterelnök szocialista pártja nem Olasz­országban. M. P. mok 102-t állít hadrendbe az NSZK-ban, a NATO nyugat- európai közepes hatótávolsá­gú rakétatelepítési program­ja keretében. De vajon ki ér­demelte ki azt a „dicsőséget”, hogy az amerikai katonai stratégák róla nevezzék el egyik legmodernebb, azaz leghatékonyabban pusztító atomfegyverüket ? John Joseph Pershinget (1860—1948) az amerikai im­perializmus törekvéseinek egyik legkegyetlenebb, leg­buzgóbb megvalósítójaként tartja számon a történelem­írás. 1886-ban a fiatal tiszt megtorló expedíciót vezet Arizona indián törzsei ellen. Vállalkozásának „eredmé­nye”: a nyugati prérik ősla­kosainak szinte teljes kiirtá­sa. Pershing nevéhez fűződik a cinikus mondás: „Csak a halott indián jó indián”. Az amerikai katonai körökben is csak Black Jack-ként em­legették — ezzel a névvel il­lették az amerikai alvilág „csendesen dolgozó”, bőrrel befont ólmosbotot használó bérgyilkosait. Pershing később a nebras- ka.i egyetem katonai instruk­tora lesz, és egyidejűleg jogi diplomát szerez. 1889-ben az Egyesült Álla­mok fellép a függetlenségéért küzdő Kuba oldalán, a spa­nyol gyarmatosítók ellen, ha­dat üzen Spanyolországnak. Imperialista céljai azonban hamar nyilvánvalóvá válnak, az Egyesült Államoki Spa­nyolország helyébe lép. Per­shing részt vesz az amerikai partraszállásban kegyetlen­ségével ismét kivívja fölötte- sei elismerését. 1904—1905 az orosz—japán háború. Pershing már tokiói katonai attasé és az Egyesült Államok mandzsúriai meg­figyelője. 1906: Pershinget dandártá­bornokká nevezik; ki. A mexikói forradalom le­törésére indított katonai ex­pedíciót (1916—1917) Pershing vezeti. A korábban partra- szállt amerikai csapatok tá­mogatására érkezik alakula­taival az országba. Bár a vál­lalkozás kudarccal végződik], buzgalma és könyörtelensége ismét meghozza gyümölcsét: 1917-ben kinevezik az Egye­sült Államok európai hade­rőinek parancsnokává és an­tant-hatalmak oldalán. 1919-ben Pershing ritka ki­tüntetésben részesül: hadse- regtábornokká nevezik ki — ezt a rangot az amerikai tör­ténelem során nem sűrűn osz­togatták. 1921-ben már az amerikai hadsereg vezérka­rának parancsnoka, és ezen a poszton marad egészen 1924-ig, nyugdíjazásáig. Te­vékenysége azonban ezzel nem ér véget, nyugalmazott tábornokként is számos ..kü­lönleges” feladatot kap Dél- Amerika és Európa több or­szágában. Most pedig az ő nevét vise­li a szocialista országokra irányuló, de végső soron az egész emberiséget fenyegető pusztító fegyver. Összeállította: Constantin Lajot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom