Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-28 / 74. szám
1984. MÁRCIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |A téve | ff • Ke| pen iy°i |e e lőtt 1 Karikázók és botolók Minősítő fellépésre készül a Tiszafüredi Néptánc Együttes Lány tánc, próbál a nói kar Bakonyi István, az együttes művészeti vezetője Bevallom, elfogult vagyok azokkal a műsorokkal szemben, amelyek a képernyőn közvetlenül az emberi élet, az emberi lélek titkait fürkészik. Amilyen például az újra feltámadt Csak ülök és mesélek is. Mert mindig tartogatnak számomra valami különlegesen érzékletesen emberit. Nem mese ez Legutóbb pénteken láttam: a boldogságot magát. Egy tatabányai kisfiú volt, aki keserves hányódások után nővére lakásában végre otthonára lelt. Hatalmas fotelében hátradőlve fenségesen ült, és fölénnyel nézett a világra, a riporterre is, aki csaknem hiába faggatta, egy-két szó volt a válasz, s a kisfiú mosolygott titokzatosan. Hogy sugárzott róla a most már én is vagyok valaki boldogító érzése. Egy kisfiút láttam, aki „lenézi” a környező világot, mert testvére oldalán meglelte a sajátját. Vitray péntek esti meséjében láttam: égy boldogan mosolygó gyermek, aki királyi módon fütyül a világra. Nem is oly rég még a világ legárvább emberének érezhette magát — apja, anyja elhagyta, idegen környezetbe került, nevelőotthonba és nevelőszülőkhöz, nővére is csak évek múltán talál rá —, s most elégedetten a világ legboldogabb embere. Méltóságos, fenséges, öntudatos ember. Amikor arról kérdezik, mi szeretne lenni, mikor jövőjéről faggatja a riporter bácsi, tömören csak annyit mond: asztalos. Mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy belőle asztalos váljék. Mester, aki formáz, ajtót, ablakot csinál, a deszkából, asztalt, széket farag, csinosát a fából. Történt más egyéb érdekes is a Csak ülök és me- sélek-ben, én azonban ahogy ezt a kisfiút megismertem s megláttam, azóta csak őt látom magam előtt, a méltóságos kisfiút, az emberi öntudat szimbólumát. Nevét már el is felejtettem, de őrzöm tekintetét, egy boldog ember tiszta tekintetét, s most is látom, ahogy ott ül szinte időtlenül, kezét a fotel karjára téve megingathatatlan nyugalommal, és végtelen erő sugárzik belőle. Nos, ezért, az ilyen pillanatért a hozzá hasonló benyomásokért érdemes—sze. rintem—bekapcsolni a készüléket, s naponta várni milyen csodát hoz a televízió véletlene. És most váltsunk témát és hangot. Vereség Jóllehet abban a televíziós drámában is jelentős szerepet szánnak a gyermeknek, amelynek forgató- könyvét Kapás Dezső írta, és amelyet Várkonyi Gábor rendezett, itt azonban keményebb hangon, másképpen szólnak hozzánk. A Vereségben — a televíziós drámát csütörtökön este láthattok — az alkotók egy régi eseményt, egy harminc év előtti nap történetét mutatják be, a dolgok lényegéről mit sem tudó gyermekek látószögéből ábrázolva a valóságot. Egy úgynevezett vállalati kirándulás eseményeit ölelik fel a drámában, méghozzá azt a napot, amikor az országra „szakadt” ama nevezetes berni vereség, amikor nemzeti tizenegyünk NSZK ellenfelével szemben alulmaradt a világbajnokságon. Azt a „történelmi pillanatot” emelik ki a múltból, amikor a hőn óhajtott dicsőség helyett a vereség szégyenét kellett elviselnie a „nemzetnek”. Mert akkor, 1954 júliusában ez a vereség felért egy nemzeti katasztrófával — oly módon torzult el a nemzeti tudat, s túlozta el minden olyan esemény je- entőségét, amely ügyünk győzelmét reprezentálhatta v'olna mások szemében. Egy „szocialista” piknik látszólag eseménytelen óráit öleli fel a tévéfilm, s módszere a kritikus szemlélődés. Mintha a kamera is egy volna a kiránduló csapat tagjai közül, ott „ténfe- reg” a szórakozók között, csak neki olyan szeme van, hogy a felszín alatt a dolgok mélyét, lényegét is látja és láttatja: az áldemokratizmusban az igazi demokrácia, a nagy elvtársiasko- dásban az igazi elvbarátság hiányát, lényeges és lényegtelen összekuszálódó értékzavarait, a bundás indulatok mögött az őszinte érzelmek hiányát, a főnök előtti elvtelen tisztelgésben a szolga- lelkűséget és így tovább. Látszólag jelentéktelen életmozzanatok ábrázolásával éri el célját, akár a vízbe buktatásos játék, akár a Tunyogi névre hallgató titkár nyitva maradt nadrágnyílása, akár más apró esemény — bőséges alkalom az alkotóknak az emberi magatartás torzulásainak festésére. Sok-sok finom részletből áll össze tehát a mozaik, s mesterien vet fényt az ötvenes évek valóságának jellegzetes hangulatára, torzulásaira. És ez a jobbnál jobb színészi alakításoknak is köszönhető. A legkisebb epizódszerepből is képesek valami jelentősei és kifejezőt teremteni a közreműködő színészek. Emlékezeteset nyújtó Csomós Mari, Mar- gittay Ági, Pásztor Erzsi, Szacsvay László, Fonyó István és legfőképp Kállai Ferenc. Játéka szenzációs, ő alakítja a titkárt, Tunyogi „elvtársat”, aki öntudatlanul éli át egy furcsa, másokat megalázó hierarchia következményeit ; egyrészt élvezi a személye körül kialakult tiszteletet, ugyanakkor szeretné emberivé is avatni mindazt, ami kultuszként személyének szól. Manapság kissé divat lett az ötvenes évek. Könyvek beszélnek róla, filmesek idézik celluloidszalagon. (Arányait tekintve, mintha már több is volna belőle, mint kéne.) A televízió sem akar lemondani a művészeteknek ebben a „versenyében”, a Vereség ezt látszik igazolni, amely tisztes művészi adalék a teljesebb történelmi igazság felderítéséhez. Röviden Véget ért a Ki miben tudós verseny, a történelem- döntőben szép szolnoki sikernek is tapsolhattunk: a verseghysta Kecskeméti Gábor „ellenfelétől” egy ponttal elmaradva lett második az országos versenyben. Volt öröm a televízióban is, s már-már úgy tűnt a megnyilatkozásokból, mintha ezzel a sikeres vetélkedővel a történelemtanítás aratott volna országra szóló diadalt. Pedig épp e vetélkedő fényében kellene aggódva észrevennünk a tantárgy tanításának meglevő, megoldást sürgető ellentmondásait. örülhetünk valóban a most látott, tapasztalt tudásnak, de ugyanakkor főhet továbbra-is a fejük azoknak, akik illetékesek, hogy miként lehetne a tantárgy alkalmi sikerét általánossá tenni a középiskolai oktatásiban is. És egy érdekességről, amelyet Hajdú János politikai magazinja produkált: kutyák bálja az Interkonti- nentálban, jelmezekbe öltöztetett ebek parádéja az előkelő hotel báltermében. Természetesen ä gazdikkal egyetemben. A látvány, sajnos, nem a derűt hozta, ahogy A Hét szerkesztői gondolták, hanem az ellenkezőjét szülte; borút, még inkább bosszúságot. Ez az ízléstelen kutyagiccs mélységes ellenérzést váltott ki sokakból és megbélyegző indulatot. Mindenesetre az eset tanulságos: miként válhat egy ártatlan ötlet is milliókat ingerlő cselekedetté. VM Zenekarok, énekesek részvételével Nemzetiségi fesztiválok Áprilisban két jelentős nemzetiségi találkozó színhelye lesz Békéscsaba: másodikén kezdődik az ország német, szlovák, délszláv és román úttörőinek háromnapos fesztiválja, 13-tól 15-ig pedig a rádió nemzetiségi népzenei találkozóját rendezik meg a városban. Mindkettőnek a békéscsabai ifjúsági és úttörőház ad otthont, s mindkettőn fellépnek majd anyaországi együttesek is. A hatodik alkalommal sorra kerülő országosan nemzetiségi úttörő fesztiválon több mint félszáz gyermek képvisel majd egy-egy nemzetiséget. A Magyar Rádió nemzetiségi népzenei fesztiváljának április 13-án, pénteken lesz a nyitó hangversenye, másnap a délszláv és a német, vasárnap pedig a román és a szlovák bemutatót élvezheti a közönség. A négy hazai nemzetiséget öt zenekar, tíz népi énekes, hét népzenész, hét népdalkor és négy énekkar képviseli majd a népzenei találkozón. A programban nép- művészeti kirakodóvásár és nemzetiségi könyvárusítás is szerepel. Ezt 15-én tartják. Sopronban a Cziffra- ösztöndijasok pódiuma A jövőben a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ állandó pódiumot biztosít a senlis-i Cziffra-alapítvány ösztöndíjasainak. A fiatal művésziek franciaországi ta- nulmányútjuk előtt koncerten mutatkoznak be a város közönsége előtt. Cziffra György, a Franciaországban élő magyar zongoraművész a közelmúltban résztvett a Soproni Tavaszi Napok egyik koncertjén, s ott jelentette be a művelődési központtal erről kötött megállapodását. Szigeti színpad Nyitás júliusban Kétéves szünet után, július 12-én ismét megnyitja kapuit a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, Ä tavalyinál is gazdagabb, színesebb programmal várják a közönséget nyáron a szabadtéri színpadok. öt helyszínen csaknem 160 előadást tartanak, neves hazai • és külföldi művészek együttesek lépnek színpadra június közepétől augusztus végéig. A nyitány a Margitszigeten a Győri Balett vendégszereplése lesz: két estén az Igazság pillanata című táncprodukciót adják elő Maikó Iván vezetésével. A színpadon újdonság lesz az Operagála augusztus 1-én és 2-án Renata Scotto fellépésével. A Budapesten még sohasem látott Tahiti Revüshow július végén mutatkozik be és Verdi Requiemjének két, koncert jellegű előadását is itt rendezik meg. A Margitszigeten adja elő amerikai turnéjának műsorát, az Ecseri lakodalmast az Állami Népi Együttes. A Hilton Szálló Dominikánus udvarán az idén három bemutatót tartanak. Júl. 5-től Öt estén át adják elő Piccinm Az igazi örökös című vígoperáját a Magyar Állami Operabál fművészei.' >\iugus.ztus 21-én a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének két új produkcióját láthatja a közönség: Donizetti „Rita” és Mozart „A színigazgató” című kisoperáját. Közben 10 alkalommal tűzik ismét műsorra Heltai A néma levente című darabját. Aki nyitott szemmel barangolja körbe új városunk, Tiszafüred környékét, észreveheti, hogy az Alföld természeti szépségekben leggazdagabb táján jár. A Tisza fenséges nyugalma, vagy nehezen zabolázható ereje, a holtágak, a morotvák titokzatos hallgatása, a Neve- sincs-tó hatalmas víztömege, az erdők, a füzesek váltakozása, a karhossznyira lévő puszta madárrikkantgatós világa rabul ejti az embert. A természet nagy ihlető. Nem kell hozzá különösebb tudomány, hogy megérezze — aki netán nem tudná — gazdag népművészetet termett e földön a szépség. Aki így gondolja, ném téved. A Nyúzó Gáspár tájház kincsei erre a mai tanúk, de néha-néha a rádió is műsorra tűzi a tiszafüredi általános iskolák egyesített kórusának népdalcsokrát. Talán már a mai füredi kórusok is felnőttek a hajdan volt híres együttesig, de mindezidáig nem mosolygott rájuk a szerencse — rádiófelvétel formájában. A környék gazdag folklórhagyományai szinte kínálják önmagukat. Úgy tűnik, a tánc nyelvén tanulja most kifejezni önmagát a szépséges táj mai embere. Hat évvel ezelőtt már kísérlet történt, hogy népi Érdekes új művel gazdagodott a baranyai helytörténeti irodalom: megjelent a pécsi mozik történetét feldolgozó monográfia. A 130 oldalas, fényképekkel illusztrált könyvet a Baranya megyei Mozi üzemi Vál lalat adta ki a helytörténet és a művelődéstörténet kutatói hasznára, s a mozirajongók örömére. Mint a monográfiából kiderül, öt fontos dátuma volt a pécsi mozi hőskorának: 1900-ban jelentek meg a városban ,az első kinematográ- fusok (vándorfilmesek), és a tánccsoportja legyen az akkori nagyközségnek, de szervezési okok miatt a gondolat gondolat maradt. Nem úgy napjainkban. A Szövetkezetek Jászsági Népi Együttesének kisugárzó hatása — újra — életképes népi tánccsoportot eredményezett. Bakonyi István, az országos hírű együttes táncosa vállalta, hogy a táncos lábú .füredi kislányokat, kisfiúkat mások gyönyörűségére is megtanítja táncolni. 1979- ben alakult meg az első gyermekcsoport — ez a már „nagy” együttes. Két évvel ezelőtt Debrecenben már szakzsüri elé léptek, s ezüst II. elnevezésű minősítést közönség életében először láthatott vetített mozgóképeket; 1905-ben a Búza téren bemutatkozott az ország legnagyobb utazó mozija, a Lif- ka-féle Elektrobioskop Színház, amely csaknem száz filmet tűzött a műsorára; 1907- ben megnyitotta kapuit az első állandó mozi a hajdani Vigadóban; 1912-ben felépült az első filmszínház, az Apolló, amely ma is működik Kossuth néven; s 1930-ban megszólalt a film, az első hangosfilm, ami Pécsett az amerikai Sonny boy volt. kaptak. A városi művelődési központ illetve a Tiszafüred és Vidéke Áfész a „gazda”, pontosabban a jó mecénás, évente 50—60 ezer forinttal támogatja a táncosokat. Közben azok örvendetesen „megszaporodtak”, az ezüst II. okleveles együttes mellett egy ifjúsági és egy gyermekcsoport is táncol. A közelmúltban újabb segítség érkezett a jászsági együttestől, Kábái Róbert, aki előbb a Galagonya együttes, majd az aranydiplomás csoport tagja lett. A két fiatalember ma is táncol a jászberényiekkel, amellett, hogy a füredi fiatalokból verbuválódott csoportokat vezetik. Az ezüst II. minősítésű együttes javában készül a szövetkezeti népi tánccsoport kecskeméti minősítő versenyére, amely áprilisban lesz. Műsorukon kalotaszegi, sárközi, széki és természetesen hortobágyi táncok szerepeinek. A próbák sokat ígérőek, egy újabb „Timár-iskola” erősödésének lehetünk tanúi. Hiába, hajdan is furcsa kanyarokat írt le a Tisza, Tímár Sándor Szolnokról indulva. teremtett aDuna-part- ján iskolát, s most a tánc nyelvén fogalmazott szava Jászberényen keresztül jutott el Tiszafüredig, vagy talán tovább is. Kubai könyvkiállitás nyilt Kubai könyv a béke szolgálatában címmel könyvkiállítás nyílt tegnap a Budai Vigadóban a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat és az Ediciones Cubanas rendezésében. A tárlaton több mint ötszáz kötetet állítottak ki, a kubai könyvkiadás legújabb terméséből. Az Ediciones Cubanas a 13 legnagyobb kubai könyvkiadót képviseli a világ minden részében. Az április 1-ig látható budapesti bemutatóval lehetőséget teremtettek arra, hogy a magyar olvasók közelebbről megismerkedhessenek a kubai és latin-amerikai szerzők műveivel, közöttük Jose Martin, Alejo Carpentier és Fidel Castro alkotásaival. Széki táncot járnak a füredi klslegények — ti — Kinematográfusoktól A Sonny Boy-ig Mozi-monográfia
