Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-25 / 72. szám
1984. MÁRCIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Film jegyzet \ FELHŐJÁTÉK Többszörösen is zavarba lozza a nézőt Maár Gyula ij filmje, a Felhőjáték. Pe- [ig az alaptörténet érthető: i két világháború között év- izednyi távoliét után visz- izajön Budapestre egy bi- onyos dr. Rácz György ne- rű fiatalember, s mindenéle szerelmi szövődmények- >e gabalyodik. / Az irodalmi anyag külön- jen Déry Tiboré, bár a saját íyelvüket beszélő filmek — iltalában — nem sokat tö- ődnek az irodalmi „nyers- myaggal”, — illetve csak mnyira, hogy nyersanyagiak fogják fel. Különös világba csöppen Maár hőse, ez a bizonyos Rácz dr. Csupa csipke és mütyürke körülötte minden, 3 ez érezhetően jámbor ámulatba ejti hősünket, de se- áogysem tudja önmaga számára sem megfogalmazni, niért fél? Nos, valahol itt kezdődik a néző zavara is. Mert vagy megérti, hogy mi- 3Ő1 fakad Rácz dr. megret- ;entsége, s akkor egyáltalán is nem csupán nosztalgia- 'ilmnek fogja fel a Felhőjá- ;ékot, vagy egyszerűen mam- asznak nézi a Jiri Menzel által zseniálisan formált figurát, s a színészi bravúrok áldomásul vételén nem is lép tovább. Ha egyáltalán vállalkozóiunk valamiféle válaszkeresésre, akkor mindenképpen abból kell kiindulnunk, hogy a film rendezője tiszteletben tartja nemcsak az alapművet, hanem Déry egész szellemi hagyatékát. Ezen az úton jutunk talán közelebb dr. Rácz figurájának megértéséhez. Déry csendes, de végtelenül erős öniróniáját hordozza Jiri Menzel. Maár, Déry kérdőjeleit is érti, dr. Ráczot a szépasszo- nyok parfümillata és a fe- leslegesség érzete lengi körül. Miből ered ez a rossz közérzet? A kívül állás érzetéből. Rácz dr. érzi, hogy ifjúsága, az emigráció előtti élete elveszett számára, a hazát, amellyel találkozik inkább csak a titkolt szerelmek jelentik. Úgy is értelmezhetjük: a kívülálló nem is tért haza, mert közte és a szülőföld valódi fogalma között szellemi kerítés, kellemes betonfal a szépasszonyok cirmákolása. Rácz dr. ijedten menekül, pedig jószándékkal érkezhetett, hiszen Dérynéi így mondja távozásakor: „Aki ilyen sle- milnek született, ne foglalkozón emberboldogítással.” Az _öngúny keserűséget _takar. Maár ezt az életérzést adatta vissza a figurát megszemélyesítő Jiri Menzellel. Az ő játéka különben tanulmányt érdemelne, — s bizonyára meg is kapja. Nem szeretnénk az összehasonlít- gatások óhatatlanul sanda nézőpontjából olyasmit állítani, hogy dr. Rácz alakjának életrehívására csak ő volt alkalmas, mindenesetre a végeredmény Maár színészválasztását igazolta. Örültünk a volt szolnoki színész, Tolnay Miklós remeklésének is. — ti — Mozgássérültek fényképezőgéppel Betűvetés l— Tribuszer András miskolci Ipályázó műve Második alkalommal ad otthont Szolnok a mozgássérültek nemzetközi fotó- és színesdia-pályázata és kiállítása résztvevőinek. A Kocsis Iván fotóművész elnökletével értékelő zsűri a 81 szerző csaknem 400 fotójából és több mint 200 diájából 60 fekete-fehér és 23 színes fotót, 21 diát fogadott el. Ezek tárlatát tegnap délelőtt dr. Fenyvesi József, Szolnok város tanácselnöke nyitotta meg az S2MT Ság- vári Endre Művelődési Központjában. Az élet és a természet szépségét, derűs és árnyékos oldalát, a mindent legyőző' akaraterőt érzékeltetik a tíz országból érkezett művészi fotók. A fekete-fehér papírkép kategóriában Molnár Béla budapesti pályázó Cím nélkül — című alkotása nyerte el az I. díjat, ugyancsak ezzel a pályamunkával nyerte el Szolnok város Tanácsa vándorserlegét és különdí- ját. A színes papírkép és a színes dia kategóriában egyaránt a jugoszláv Milan Ne- deljkovicnak ítélte oda a I zsűri az I. díjat. Olvasónaplómból Jurij Trifonov: Hely és idő Néhány hete jelent meg a magyar könyvpiacom a Világkönyvtár sorozatban Trifonov könyve. A szerző neve nyilván nem ismeretlen a szolnoki közönség előtt. Nem csupán azért, mert minden műve viszonylag hamar a magyar olvasók kezébe is került, hanem azért is, mert 1979-ben a szolnoki Szigligeti Színház, nagy sikerrel játszotta Csere c. darabját. Az emlékezést most erre a darabra a szolnoki kötődésen kívül az is indokolja, hogy a Hely és idő, az író utolsó regénye hasonlóképpen értelmiségi körben, játszódik, szereplői között több, a Csere figuráira emlékeztető cselekvésképtelen, akaratgyenge jellemmel találkozhatunk. A Csere alapkonfliktusát képező és a súlyos beteg mama rovására tervezett lakáscsere pedig ebben a regényben — igaz, merőben más helyzetben és megvilágításban — epizódként szintén visszatér. Merőben más azonban a két főhős jelleme. Ha a Csere Viktorját amolyan antihős- nek tekintjük, aki önös érdekeiért saját lelkét is elcserélte, akkor Szása Antyi- povban, a Hely és idő főalakjában az igazsághoz érdekei ellenére is makacsul ragaszkodó, esendő, de nagyon tisz- ta embert ismerhettünk meg. A Hely és idő az alig 56 éves korában, 1981-ben elhunyt szovjet írónak kita- pinthatóan önéletrajzi ihletésű regénye. Főhősének apja is a polgárháború egyik katonai vezetője volt, miként Trifonové, az író is a Gorkij Irodalmi Főiskolát végezte, mint Szása, s élete is — a főhőséhez hasonlóan — Moszkvához, annak értelmiségi-írói köreihez kötődik. A regény csaknem teljes cselekményének színhelye tehát Moszkvá. A történéseket átfogó idő pedig a 30-as évektől a 70-es évek végéig tart. Szása gyermekkorának boldogságát apjának, majd röviddel később anyjának nyomtalan eltűnése zúzza szét. A koholt vádakról, a mondvacsinált indokokról szó sem esik a regényben, de a gyanú árnyéka még a háború alatt is rávetődik a mindig segítőkész, hazugságra képtelen Sízására, aki a Moszkva alatti harcok idején a belorussziai pályaudvar mögötti hadiüzemben egy repülőgép-radiátort gyártó műhelyben dolgozik barátjával. a .későbbi matematikus professzorral. Szása 20 éves már, amikor 1946Jban, .nyolc év után, édesanyja hazakerül — éppoly váratlanul, ahogyan eltűnt. Trifonov stílusának finomságára, indirekt, mégis sokat mondó ábrázolásmódjára jellemző a találkozást rögzítő néhány sor: „Oly tömérdek napról, számtalan találkozásról, megpróbáltatásról, szomorú és örömteli percről kellett volna mesélniük egymásnak, hogy úgy érezték, meghaladná erejüket, jobb, ha bele se kezde* nek ... Mintegy örökre íél- retolták azt, ami elmúlt, ami az anyát öregasszonnyá, Ljud- millát (Szása nővérét) siránkozó nénivé. Antyipovot pedig felnőtt férfivá változtatta ...” Az irodalmi főiskolán tanuló Szása további sorsát szerkesztők, hű és hűtlen barátok, futó és maradandó szerelmek alakítják mindig az adott időháttér által meghatározva. így irodalmi mesterének, Kijanovnak 'is meg van a maga múltja. Iróba- rátjával közösen írt színművéről törölte elhurcolt barátja nevét s kényszerű teltének súlya élete végéig nyo masztja. Szása nagy regényének kiadását szerkesztője akadályozza meg, aki nem tudja elviseli, hogy Antyipov egy plágiumpör irodalmi szakértőjeként nem az ő ja- vái’a döntött. A szerkesztő titkárnőjét, Tányát éppen egyenességével ragadja meg. Tányával, két gyermekének anyjával 20 évig él együtt. Közben régi szerelmek újulnak, s újabbak 'lángolnak fel. S amikor Szása Úgy érzi: „Minden levét kiszívták ennek az életnek, nem maradt se íze, se bűze, csak a száraz, erős, tartós, csupasz rostok”, elválik, s újra nősül, sőt megint apa lesz, felnőtt orvosfia nem kis ellenszenvétől kísérve. Sztyepán, a fia. akinek lánya idősebb, mint fél- testvére, így nyilatkozik: »„ .., apja megőszült, elhízott, beteg a mája, a szíve, és cseppet sem alkalmas a fiatal apa szerepére, habár hősiesen tartja magát. Elég szánalmas kép. Érthetetlen, miért bocsátkoznak ilyen kísérletekbe.” Sztyepán kérdésére Szása fiatalkori barátja, a vele szinte azonos sorsú matematikus adja meg a választ: „Nem akarják megérteni, hogy mi is lélegzőnk, reménykedünk. Mi pedig azt nem' értjük meg, hogy még szükség van ránk.” Trifonov regénye modern alkotás. Tér- és idősíkok váltogatják egymást benne. An- - tyípov hányatott életútját hol közvelenül a vele történtek, hol meg barátja gondolatai alapján közvetve kísérhetjük nyomon. Elolvasását mindazoknak ajánlhatom, akik az. emberi viszonylatok megejtően szép, reális és mégis lírai melegségű ábrázolása iránt érdeklődnek. És természetesen ajánlom azoknak. akik a ..Kell a jó könyv ’83—85” olvasópályázat résztvevői kívánnak lenni. (Trifonov, Jurij: Hely és idő [ford. Szabó Mária]; Bp., Magvető, 1983. — 383 p.) Szurmay Ernő Egy mocsár megmentése A ligeterdő lassan éled téli álmából. A más években ilyenkor már szépen díszlő tavaszi virágok legfeljebb a fejüket dugják ki a földből. A fák felett párjára ügyelve méltóságteljes nyugalommal rétisas köröz. Lőrincz István, a Középtisza Tájvédelmi Körzet területkezelője kedvtelve figyeli: Az erdő csöndjét ugatásszerű hangok törik meg. — Ugatnak az őzek — mondja a kísérőm. — Lehet, hogy a vadászok nem így mondják, de ez a hang inkább ugatásra hasonlít, mint bőgésre. Közeledik a párzás ideje. A februári nagy vihar nyoma mindenhol látható. A hullámtéri keskeny utat százévesnél is idősebb fűzfa széthasított törzse zárja. Odvá- ból lódarazsak lépe szóródott a földre. Sejtjei legalább két centi mélyek. Elképzelhető, milyen lehet a kifejlett példányokból álló raj támadása. Az egyik öntözési szakember kézbe veszi. megérinti a lépet. — Nagyon agresszív fajta ez — magyarázza. — Bár a föld üregeiben meghúzódó német darazsakat sem szabad lebecsülni. Egyszer például azt láttam, hogy legelésző birkáim táncolni kezdenek. A hasukat csípték a földből előbújt darazsak. Azután, ha meghallották a zümmögést, ész nélkül odébb nyargaltak. A sűrűben ismét megszólalnak az őzek. megint rájuk terelődik a szó. — Tudod-e — kérdi Lőrincz István —', hogy ha a gidára 'ráragad az ember szaga, az anyja nem veszi fel többet, ott halhat éhen. Ha ilyen kis jószágot találnak a kirándulók, többnyire A hullámtéri erdő lakói nem hagyják zavarni magukat. A kék küllő mondja a magáét, a fekete harkály ko- pácsolása meg egymagában túlszárnyalja egy kisebb favágó brigád zaját. A szürke gémek csoportosan húznak el felettünk. A gólyák is itt vannak már. Valamivel fentebb kukoricaérésről álmodoznak a vaddisznók. Lehetne itt bámészkodni, ál- mélkodni, ha a mocsár nem indult volna sorvadásnak. Figyelmünket a megmentése köti le. Lőrincz István egy korábban is kifejtett ötletével áll elő.; — Mi lenne, ha a Hanyi- csatorna zsidófoki zsilipjét lezárnánk, a Jászsági főcsa— Jól nézd meg, nem mindenki láthat ilyet — jegyzi meg. — A környék legféltettebb, Európa legritkább ragadozó madarai ezek. Az egész világon alig kétszázötven, Magyarországon mindössze két-három pár fészkel belőlük évente. És a fiókák csat öt év múlva lesznek ivarérettek. nem sejtik, hogy simogatá- sukkal a halálát okozzák. A Tisza egyik gyöngyszemében, a Tiszasüly feletti pélyi. szigorúan védett természetvédelmi területen bóklászunk. ‘ Az öntözési szakemberekkel együtt azt mérlegeljük, miként lehet megmenteni a Patkós-mocsarat. A három hektárnyi területet nagy kiterjedésű, ám igen sekély víz borítja. Ha beköszönt az igazi tavasz, egy hét alatt kiszárad. Elpusztulnak a magukat télre iszapba fúrt halak, veszélybe kerülnek a vízinövények. A természetvédelem mellett a gazdasági megfontolások is gyors intézkedéseket sürgetnek. A máskor itt tanyázó vízimadarak ugyanis a mocsár kiszáradása esetén jobban rákapnak a szomszédos halastavakra. A zöldár éltető vize későn érkezik majd. nem lehet rá várni. Az ember a régi térképeket nézvé nehezen hiszi, hogy valamikor az élő folyó hömpölygött itt. A Közép-Ti- szának ez az egyetlen olyan holtága, amely nem a szabályozáskor keletkezett, hanem a folyó — másik utat törve — önmaga választotta le. Igen jó szolgálatot tenne, ha megint idelöttyentene vagy negyvenezer köbméter vizet. Hozzávetőlegesen eny- nyi hiányzik most a mocsárvilágból. torna melletti zsilipet pedig felhúznánk? A zsidófoki zsilip az árterületen van. A csatorna régi medre érinti a Patkóst. Ez adta az ötletet Lőrincz Istvánnak. A régi csatorna- medren át talán vissza lehetne duzzasztani a vizet a mocsárba. Varga Károly öntözési fürtvezető fejét vakargatva méregeti a terepet. Segítőkészsége, kételye egyaránt egyértelmű: — Megpróbáljuk, de a víz könnyen a kubikba szökik. Munkához látunk. A gátőrt megkérjük a zsidófoki zsilip lezárására. Ö azonban csak a muzeális értékű, má- zsányi kulcsot nyomja a kezünkbe: — Régi zsilip az már, alig nyúlnak hozzá, máris leszalad. De nem sokat érnek vele, mert a két oldala engedi a vizet. — Néhány zsák érett istállótrágyával el lehet tömí- teni — tanácsolja Varga Károly. Lőrincz István felkapja a fejét. Nem csoda, hiszen a felesége a vízügyi igazgatóságon a Tisza vízminőségére ügyel: — Csúnya lenne, ha a feleségem büntetne meg víz- szennyezésért. Nekilátunk a zsilip leengedésének. A vasleméz csikorog, nyikorog. Esze ágában sincs leesni. Lőrincz Pista tekeri, tekeri. Hideg szél fúj a folyóról, mégis lekerül róla a kabát. Amikor iszapot ér a vaslemez, méginkább megszorul. Együttes erővel birkózunk vele. És győzünk. Kedvünket lohasztva jobbról- balról engedi a zsilip a vizet. Igaz, nem vészesen, de azért félő, hogy dugába dől a terv. Bevált a számítás Varga Károly jó hírt hozó futárként érkezik a felső szakaszról: — A víz nagy része a régi mederbe ömlik, és már árad a mocsárba. Ide csak egy kis része jön. A vártnál jobban bevált a számítás. Nagy örömmel rohanunk vissza a mocsárhoz. Lőrincz Pista szinte simogatja a habzó áradatot. Azt mondják a szakemberek, aki ezt a pélyi madárrezervátumot, látta, az látta az egész Közép-Tiszát. Itt ugyanis a folyó mellett megtalálható a ligeterdő, a hullámtéri rét. kisebb mértékben a mocsaras rét, a holtág és a gát melletti kubikerdő is. Ügy tűnik, a mocsaras holtág élővilágát sikerült megmenteni. Most a legszebb zenével felér számunkra a Hanyi vizének csobogása. Varga Károlv hamiskásan kérdi: — A vizet majd leszámlázzuk, de a benne lévő halakat hogyan számoljuk el? Cserébe lőhetünk vaddisznót? — Természetesen, — válaszol Lőrincz István —, a természetvédelmi területen kívül. — Ott meg. egy-egy hét- száz hektáros kukoricatáblában ki az, isten találja meg? — replikázik Varga Károly. A végén abban egyezünk meg, a jó módszer kitalálása már az ő dolga. Meg most már az is, hogy a negyvenezer köbméter víz bekerüljön a Patkósba. Simon Béla A Tisza gyöngyszeme Jónak tűnő ötlet WHfried Koch dirigálásával 11 Szolnoki szimfonikus zenekar és a debreceni Kodály kórus hangversenye koncertet a megyeszékhelyen. — Az Évszakok című oratórium a zeneszerző utolsó nagy műve, az oratóriumirodalom igen nehéz darabjai közé tartozik — mondta Wilfried Koch. — Első alkalommal vezénvlem, izgalmas feladatot jelent a karmester számára. — Próbált már a szolnoki zenekarral és a debreceni kórussal is. Milyen benyomásokat szerzett az együttesről ? — Nagyon kellemeseket. Mindkét együttes elé magas szakmai követelményeket támaszt a darab. A próbákat alaposan végig dolgoztuk, sikerült megtalálni a kontaktust a muzsikusokkal, vasárnap már együtt próbál az egész előadó apparátus. Mondanom sem kell. izgalommal várjuk a hétfő esti hangversenyt. A koncert szólistái Andor Éva, Fülöp Attila és Marczis Demeter. — is — Wilfried Koch próbál a szolnoki zenekarral Holnap este lel 8-kor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében az Országos Filharmónia hangversenysorozatának következő előadásán a Szolnoki szimfonikus zenekar és a debreceni Kodály kórus lép közönség elé. Az együt-* tes a koncerten Haydn Évszakok című oratóriumát szólaltatja meg, vendégkarmester, a nyugatnémet Wilfried Koch dirigálásával. A karnagy a müncheni Zene- művészeti Főiskola tanára, nem először szerepel Magyarországon, pár esztendővel ezelőtt a Szolnoki szimfonikus zenekarral is adott
