Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
984. MÁRCIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 "ullai Árpád közlekedési miniszter és Urlán Sándor, a MÁV vezérigazgató-helyet- ese csütörtökön a MÁV Jászkiséri Építőlép javító Üzemébe látogatott. A vendégedet Hajnal Géza igazgató és Csőke Pál, az izemi pártbizottság titkára tájékoztatta az üzem politikai és gazdasági életéről, majd a műhelyeket bemutatva ismertették meg velük az ott folyó munkát. Képünkön Pul- lai Árpád (középen) egy új hegesztőautomata működésével ismerkedik Hazatérve hasznosítják a hallottakat Tanácskoztak a KISZ propagandistái Tegnap kétnapos tanácskozás kezdődött Szolnokon, a KISZ megyei bizottsága Politikai Képzési Központjában propagandisták számára. A Politikai Képzési Központ minden évben háromszor rendez hasonló tanácskozást a városok, községek KISZ-bizottságai mellett működő politikai képzési munkabizottság tagjainak és a vezető propagandistáknak. A tanácskozásokon megbeszélik az időszerű feladatokat, és új módszertani formákkal ismerkednek a hallgatók. Az előadások, a kiállítások, a viták, a bemutatók segítik a tanácskozás résztvevőit, hogy visszatérve városukba, községükbe, a mindennapi munkában — politikai akadémiákon, vitakörökön — a politikai képzést érdekessé tudják tenni. A tegnap kezdődött tanácskozásra körülbelül 150 (Folytatás az 1. oldalról.) darálók üzemeltetése veszteséges, mégsem hagy fel vele a téesz, hiszen a kiste- nyésztői szektor termelésének fejlesztéséhez lakossági, nagyüzemi és népgazdasági érdekek fűződnek. A ter- hnelőszö vetkezet tel szerződő másfél ezer kistenyésztő, tavaly például 102 millió forint bevételhez jutott. Eny- nyit tett ki ugyanis a szövetkezet. közreműködésével értékesített sertések szarvas- marhák. bárányok, csirkék és libák ára. Ez természetesen a közös gazdaság árbevételét is növeli. A takarmányboltok forgalma utáni árrésből, valamint a nagyüzemi sertésfelárból visszamaradó összeg pedig a nagyüzem nyereségét gyarapítja, az elmúlt évben mintegy két és fél millió forinttal. A veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet termés- hozam-fokozó szerét az idén már külföldön is kipróbálják: a Nevirol tavasszal eljut Ausztriába. Csehszlovákiába, Jugoszláviába. az NDIK-ba. a Szovjetunióba és az Egyesült Államokba is. A széles, körű kipróbálás után kerül sor majd az egyes országokban az engedélyepropagandista jött el. Nagy József, a Politikai Képzési Központ igazgatója üdvözölte a megjelenteket. A megnyitó után pol-trió, szellemi vetélkedő, kiállítások, videó-bemutató várta a tanácskozás résztvevőit, majd dr. Kemény László, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője időszerű ideológiai és politikai kérdésekről tartott előadást. Este az „István, a király” című filmet vetítették, és a film alkotóival találkoztak a propagandisták. A megyei tanácskozás programja ma délig tart. Tizenegy óráig árusítással egybekötött bemutatón várja az érdeklődőket az Express, az Ezermester Vállalat és az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Ezután négyféle szekciófoglalkozás közül választhatnak a propagandisták. Nem kétséges a nagyüzemi állattartó ágazatok munkáját jól kiegészítő kistenyész- tői tevékenység népgazdasági haszna sem. A túrkevei jószágtartók nemcsak a város önellátásában és a hazai feldolgozóipar alapanyagellátásába segítenek be nagy mértékbe!), hanem a téesz exportárualapjait is növelik. Tavaly például 2400 olyan fehér, sertést, másfél ezer pecsenyebárányt és negyven magyar-tarka szarvasmarhát szállítottak határainkon túlra a felvásárló szervezetek, amit a kistenyésztőktől vásárolt meg a Vörös Csillag Tsz. A kevi kistenyésztők érdekeltek a külpiac minőségi követelményeinek megfelelő termékek előállításában, hiszen a közös gazdaság teljes egészében átadja nekik az exportfelárat. T. F. zésekre, s ezt követheti az export. A veszprémi kutató gárda szerét virágzáskor szórják ki a növényekre, gyümölcsfákra. s hatására nagyobb a terméskötődés. ezáltal gyakran 10—20 százalékkal magasabb a terméshozam is. Különösen a napraforgó terméseredményeit ' növelte szembetűnően. Czinege Lajos kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Czinege Lajos honvédelmi miniszternek kiemelkedő katona-politikai tevékenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Magyar Nép- köztársaság Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Az eseményen jelen volt Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága titkára. Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese és Csémi Károly honvédelmi minisztériumi államtitkár. Czinege Lajost — születésnapja alkalmából — a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság fegyveres erői közötti fegyverbarátság fejlesztésében szerzett kimagasló érdemeiért Lenin- renddel tüntette ki. Balázs lános köszöntése Balázs Jánost, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosát, szelevényi veteránt 75. születésnapja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága nevében tegnap délelőtt a kunszentmártoni városi jogú nagyközségi párt- bizottság székházában köszöntötte Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára, és átadta neki a megyei pártbizottság ajándékát és köszöntő levelét. Az esemé-’ nye:. jelen volt Karancsi Lajos, a kunszentmártoni városi jogú nagyközségi párt- bizottság első titkára. Átadták az Ifjúsági Díjakat Tepnap a Parlamentben Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke átadta az ÁIB által adományozott 1984. évi Ifjúsági Díjakat. Ez évben kilenc kollektív és tizenegy egyéni díjjal ismerték, el az ifjúságpolitikai feladatok megvalósításában kiemelkedő munkát végzők tevékenységét. A kitüntetések átadásánál jelen volt Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője is. Másfél ezer kistenyésztővel szerződik a túrkevei téesz Termésnövelő szer külföldre Munkásdinasztiák Együtt mégiscsak könnyebb Mint a hajdani céhlegények, Smotzer János is vándorévekkel kezdte munkáséletét. 1942-ben a polgárit elvégezvén Tiszafüreden, a környékszerte hírneves Szed- lacsek-féle műhelyben ismerkedett a géplakatos mesterség fogásaival. S kemény, de alapos szakmai tudással felvértező esztendők után több mint egy évtizedig járta az országot. — A Ganz-MÁVAG-ban dolgoztam, szereltem, kishajót vezettem — pergeti visz- sza a múltat. Rengeteget dolgoztunk, ki se látszottunk a vidéki hídszerelés tennivalóiból. Nézem az őszülő mestert: most talán pihentebb, mint évekkel ezelőtt, mikor még mozigépészként másodállást is vállalt, hogy több jusson a család asztalára. Tizenhat esztendeig csinálta. Ma már csak a kert várja, ahol minden szükséges megterem; Smotzer János felesége évtizedek óta nem jár piacra. Az „öreg” Smotzer — ahogy a gyárban emlegetik, s a jelző inkább a tiszteletet, semmint a kort jelzi — a múltat idézi: a Dunát s a Tiszát látja. — Szóval, hidakat szereltünk. 1956 nyarán ismét hazajöttem Füredre, a gépállomáson kaptam munkát, mint esztergályos. — Lakatosként? — Nincs ezen csodálkoznivaló, abban az időben egy jó vasasnak mindenhez értenie kellett. A hídszerelés nehéz, de váratlan fordulatokban gazdag — nem jöhetett zavarba az ember egy bonyolultabb feladatnál. És a csu- pasár udvarú gépjavítóban jószerint kivénhedt masinákkal dolgoztunk. Ha körülményesebben is, de a valós szaktudású melós boldogult velük. Minden az emberen múlik, hiába korszerű a gép, ha gazdájának hájas az esze. Annak idején mi inkább csavaronként „gyógyítottunk”, nem pedig alkatrészeket cserélgettünk .. — Amikor átvett bennünket a Magyar Hajó- és Darugyár — örültem, a márkanév is ismerősen csengett. Sok új berendezést kaptunk, némelyiket talán szállítás közben festették le. Persze, mára elöregedtek, van egyéves és kétévtizedes gépünk, ezen javítani kéne. Smotzer János 1970-ben művezető lett a gépműhelyben, azóta irányítja a forgácsolók munkáját. Az évek elsuhannak á szeme előtt: elégedett a munkával, a beosztottakkal. Örül a gyár gyarapodásának fejlődésének, de azt — joggal — fájlalja, hogy az akkor legmagasabbak közé számító fizetését a beosztottak „lekörözték”. — Engem sosem az íróasztal, s annak vélt tekintélye vonzot, legföljebb egy órácskát töltök az irodában, amennyit muszáj. Az elismerés abból táplálkozhat, ha úgy dolgozik az ember,- hogy nem kell utánaigazítani. Annak előtte azt tanították nekem: azt tartsam valamire, aki tisztességgel elvégzi a reábízott munkát, legyen az bármi... Ezt adtam tovább a gyerekeimnek, a szakt >- saimnak. Még az sem számít, hogy szinte az egész családom itt keresi a kenyerét. — Talán ez hátrány? — Jó így együtt A kisebb, mindennapokban előforduló súrlódásoktól eltekintve nincs szégyellnivalónk senki előtt. A gyárban történteket otthon is gyakorta szóba hoztuk, de néha viták parázslóitok föl, tudja, mindenkiben él a műhelysovinizmus. Hős, • hát megállapodtunk, hogy a családi asztal mellett nem rendezünk termelési tanácskozásokat. Persze, így is beszélünk a gyárról, hiszen ebből élünk... Az MHD? Évekkel ezelőtt innen vitték haza a legvastagabb borítékokat, azóta már a többi helyi üzem is felzárkózott. Azért — vallják a Smotzer család tagjai — most is tekintélye van a gyárnak. Ez sem mellékes szempont, amikor valaki munkahelyet választ magának. így került ide az „öreg” Smotzer felesége, mígnem TO^ban úgy megromlott az egészsége, hogy le kellett százalékolni. Három lánygyermekük közül kettő szintén itt dolgozik, sőt a férjeik is. Ágnes bérelszámoló, a két évvel fiatalabb Zsuzsa pedig utókalkulátor. Öt a gyári sportélet hozta össze jövendőbelijével. Kovács Ferenc géplakatosként adta le munkakönyvét, jelenleg a szerszámműhelyben művezető. Ágnesék történetét a férj. Taskó József meséli el, ki éppen a délelőttös műszakból készül hazafelé. , — Ügy ismerkedtünk meg a nejemmel, hogy ő a gimnáziumban gépelni is tanult, gyakorolni bejárt a gyárba. Én diktáltam neki a szöveget. Hogy most ki diktál? Egyikük sem, azt tartják, hogy a jó házasság titka — egészséges kompromisszumokat kell kötni. Akkor nagy baj már nem lehet. Két gyermekük van. A feleségem a bérszámfejtésen dolgozik, most véglegesítik, a munkaügyi osztályra kerül. — És ön? — Miskolcon végeztem a villamosipari szakközépet. ’70 őszén hirdettek energeti- kusi állást a helyi MHD-ban. Átigazoltam. Bár rengeteget hajtottunk 9 munkatársammal, hisz karbantartásunk mindenre kiterjedt, s emellett egy elavult villamosrendszert kellett fölújítani. Szóval, mindenütt ott van a kezem munkája. Ez is köt a gyárhoz. — Ügy tűnik: a „hőskorszak” véget ért... — Gyárunk újabb fejlődési szakaszba lép: nagyobb önállóság, műszaki fejlesztések ... Kecsegtetőek a kilátások. Ez idő szerint 83 dolgozóért felelek, mint a karbantartási és energiagazdálkodási üzem vezetője. A gépek, ha tetszik, ha nem — elromlanák. Már megint rossz! — ez a szemlélet. Pedig mindenki tudja, a rendszeresen gondozott berendezés tovább tart... És néha olyan koszos egy-egy gép, hogy alig találjuk a javítandó alkatrészt. Vagy: nem győzzük pótolni a kapcsolókat. Elviszik, elrontják. Ki érti ezt? Otthon bebújnak az ágy alá húsz fillérért, itt meg .. — Vannak még nevelésre szorulók. S persze feladatok. — Tmk nélkül nincs termelés. Mindenekelőtt szakosítani hc.ll a karbantartást. A gyár fejlődésével ránk, tmk- sokra is több tennivaló vár. Ezért sem bánom, hogy a pécsi műszaki főiskolára járok. Az épületvillamossági szakot végzem levelezőn, az első félévet sikerrel zártam. Nevet. Már csak 7. félév van hátra. A tanulmányi szerződésen kívül más egyezséget is kötött Taskó József a tiszafüredi MHD-val — lakása építéséhez kapott támogatást. És természetesen a családtól: együtt sok mindenhez értenek, betonoznak, falat húznak, szerelnek, he- gesztenek... Nem kényszerít; őket senki, hogy együtt dolgozzanak. De így mégiscsak jobb, könnyebb. Sz. Tamás Tibor Mezőgép— Claas kooperáció Nyolc év alatt 75 millió márka Á Claas vezérigazgatója (középen jobbra) is értékelte a termelési kooperáció eredményeit Tegnap délután Szolnokon, a Mezőgép fejlesztési üzemében ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy az NSZK-beli Claas cég és a magyar vállalat 8 éves termelési együttműködésének jelentős állomásához érkezett: a német párt- ner átvette a 15 ezredik VM —20-as fűkaszát, a 20 ezredik szecskázót és a 60 ezredik rostát. Az ünnepségen — melynek elnökségében részt vett Bereczki Lajos, a Szolnok megyei Tanács általános elnökhelyettese és Bálint Ferenc, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője — először Sziráki András igazgató értékelte a kooperáció eddigi eredményeit. Kiemelte, hogy bár kezdetben nehéz volt az igényes partner támasztotta követelményeknek eleget tenni, az alkalmazkodás sikeres volt: tavaly a Szolnoki Mezőgép már 15 millió márka értékben adott át gépeket és részegységeket NSZK-beli társának, ezzel a magyar félnek a kooperáció ideje alatti összesített exportja elérte a 75 millió nyugatnémet márkát. Helmut Claas, a nyugatnémet vállalat tulajdonos vezérigazgatója többek között elmondta, hogy cégének — mert a magyar fél a német gépekért áruval fizet — fontosak a magyarországi kooperációs kapcsolatok, mert csak így tudja fenntartani, esetleg növelni hazánkba irányuló exportját. A Szolnoki Mezőgéppel kiépített kapcsolatok érzékeltetésére a vezérigazgató hangsúlyozta: a Claas a magyar ipar legnagyobb nyugati kooperációs partnere, az együttműködés keretében hazánkból évente 30 millió nyugatnémet márka értékű terméket vásárol — a megvett áruk fele a szolnokiak gyáraiból származik. Igen korrekt kapcsolatot építettek ki a Mezőgéppel. A kölcsönös elégedettséget az is bizonyítja, hogy nemrégiben kötöttek szerződést mezőgazdasági hulladékokat hasznosító berendezések közös készítésére.
