Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-23 / 70. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁRCIUS 23. Az utca: közművelődési tényező Van egy olyan terület, amelyről mint közművelődési tényezőről igen kevés szó esik, holott rendkívül nagy hatással van az emberekre. Ez a terület pedig nem más, mint az utca. a városkép, az embert körülvevő környezet. Ezt a tényezőt kár pedig figyelmen kívül hagyni, vagy akár kézlegyintéssel elintézni. Bármilyen nagy értékek is várják az embereket a múzeumokban, a képtárakban, a levéltárakban, a kü- lünböző kiállításokon, bármilyen érdekes ismeret- szerzési lehetőséget kínálnak a művelődési intézmények, jó időtöltést a szakkörök, ezekre a helyekre sokkal ritkábban megy be az ember, hogy megmártózzék a kultúrában, mint ahányszor az utcán, a házak között jár- kel, a jól-rosszul kiképzett tereken, parkokon átvág, a köztéri műalkotások mellett elmegy, a cégtáblákat, a fényreklámokat, a kirakatokat megnézi. Holott ezek is hatással vannak rá, felkeltik érdeklődését, formálják ízlését, megnyugvással tölt-; tik el, vagy idegesítik, új ismerettel gazdagítják, vagy korábbi ismereteinek ellentmondanak, felbosszantják, vagy megnyugtatják. Az utcai plakáterdő nemcsak közli a nézővel, hogy mit játszanak a mozik, vagy hol lép fel legközelebb kedvenc zenekara, esetleg hol lehet leszállított áron ezt vagy azt vásárolni, hanem a falragasz mint vizuális látvány is hatással van a járókelőre. Szépérzékét bánthatja, vagy kielégítheti egy- egy plakát. A betonházak kockatömbjeinek komor rendje lehangolhat. A virágos erkélyekben gazdag, jól elhelyezett lakótelep is derűt kelthet, felvidíthat. A szürke beton a sivársághoz szoktathat, a színes, ötletes elrendezésű lakótelep a szebbre nyithatja rá a szemet. A köztéri műalkotások, szobrok, térelemek, a különböző plasztikák, a falakon lévő domborművek, reliefek, a morális képzőművészeti alkotások, a jól kiképzett szökőkutak és egyéb, az utcán járó embert körülvevő létesítmények mind-mind látásmódot alakító tényezők. Külön érdemes szólni a kirakatokról, amely lehet egyszerű szatócsáru-bemutató és lehet iparművészeti remekmű. Szerencsére az utóbbi van egyre inkább többségben, s noha tudható, hogy a mégoly igényes kirakatrendezőnek is milyen harcot kell megvívnia a mind több áruféleséget a kirakatba zsúfoltatni kívánó boltvezetővel, mégis igen gyakori az olyan művészeti igényességgel és ízléssel rendezett kirakat, amelyben a kereskedelmi cél jól ötvöződik a kirakatrendező művészi törekvéseivel. Ezeknek közművelődési szerepe és hatása vitathatatlan, csakúgy, mint a városképet igen jelentősen befolyásolló esti fényreklámoké és egyéb utcai látványosságoké. Lehetne még hosszan sorolni milyen hatással lehet az emberre a szépen ápolt park, vagy a napraforgóhéjjal vastagon teleköpködött járda. A koszos, bűzös kukaedények sora a járda mellett: az utcát autómosó helynek használó autótulajdonos által kilöttyintett vegyszeres tócsa, vagy egy tiszta, kellemes üldögélést kínáló pad a park szélén: az illemhellyé degradált kapubenyíló, utcasarkok vagy a frissen felsöpört, tisztán tartott bejárat. És így tovább. Mindezek hangulatot befolyásoló megnyilvánulások, mindezek közművelődési tényezők is. Művelődési intézményeink, művészeti alkotóközösségeink munkájának fokozott figyelembevétele, javítása továbbra is közművelődési munkánk előterében áll, de ami ez intézmények falain kívül az otthonokba sugárzott tömegkommunikációs adásokon kívül éri a járókelő embert, ugyancsak nem elhanyagolható közművelődési tényező. Ezért kell köz- művelődési munkánk, eredményeink számbavételekor az utca, a városkép hatását is figyelembe venni. S nem utolsósorban e hatáslehetőség javításán fáradozni. B. M. Épül a Feszty- körkép csarnoka A Dél-Magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat szakemberei megkezdték az ópusztaszeri nemzeti emlékparkban annak a hengerpalást alakú betonfalazatnak az építését, amelyre a restaurálás alatt álló Feszty-körkép kerül majd; a hatalmas betonhenger közepén álló pódiumról lesz áttekinthető a tizenöt méter magas, mintegy százhúsz méter hosszú festmény. A nagyszabású munkánál érdekes műszaki megoldást alkalmaznak: a jurtaszerű építmény kúp alakú tetőszerkezetét a földön előre elkészítették, s azt a betonfalak építésével egyidőben emelik fel a csúszózsalu emelőszerkezetével. A rétegekből ragasztottácsolt, csaknem ötszáz tonnás faszerkezet hatvannégy ponton támaszkodik a negyvenegy méter átmérőjű, folyamatosan felfelé magasodó falrészekre. Amint a beton megköt, a zsalu-emelővel a tetőt is feljebb emelik, mindaddig, amíg el nem érik a tervezett tizenhét méteres magasságot. Az építkezéssel 1986-ban végeznek. Megújulnak Nagyvázsony műemlékei A Bakonyi Idegenforgalmi Bizottság több évre szóló tervet dolgozott ki Nagyvázsony műemlékeinek felújítására és idegenforgalmi hasznosítására: az Országos Műemléki felügyelőséggel és a Veszprém megyei • Idegenforgalmi Hivatallal együtt már a program kezdetén nyolcmillió forintot áldoz az egykori Zichy- kastély és a hozzátartozó két épület felújítására. A kastélyban berendezett hatvanágyas túristaszállót nem zárják be, a felújítást szakaszosan végzik; az épületet újra szigetelik, kicserélik a régi ajtókat, ablakokat, valamint a gombáktól megtámadott díszes mozaikparkettát. Kisebb munkálatok színhelye a Kinizsi vár is. Már megerősítették a barbakán belső pilléreit, most pedig a kastélyhoz tartozó egykori ispánházat tatarozzák, benne éttermet rendeznek be. A kezét nézzék! A bűvészet bűvkörében Kézügyesség dolga... Nagy Csaba tavaly nyár óta képzett cukrász. Megtanulta a szakma minden csínját bínját, nála csak „kézügyesség dolga" az édességek elkészítése. Tiszaburán, szüleivel él. Mit csinál most a cukrász? Bűvészkedik. Elnézést, éppen ragasztós a kezem, kellékeket csinálok. Megszereztem a csoportos működési engedélyt, és mesteremmel. Száva Sanyi bácsival járom az országot — pillanatra meg sem állnak az ujjai, megtapogatja a tárgyakat, végigzongorázik az asztal lapján. Bűvész. A kezével dolgozik, pontosabban az ujjaiban lévő idegvégződésekkel. Száva Sándor, a „Pozsonyi büvészcsoport” nevű együttes vezetője mesélte egyszer a fiúról: — Amikor odajött hozzám, hogy foglalkozzam vele, megnéztem mit tud, és rögtön azt mondtam: ebből a gyerekből lesz még valaki. Olyan keze van! Szorgalmas, ügyes, tehetséges, jó vele dolgozni. Az idő igazolta a mestert: Csaba egymás után szerezte a nemzetközi bűvészporon- doin díjait. Külföldön is elismerték tehetségét. Csehszlovákiában, a nemzetközi bűvészkongresszuson tavaly mikromágiában első lett, általános bűvészeiben megkapta a zsűri különdíját. — Szeretem ezeket a versenyeket. Karlovy Varyban is új ismerősöket szerezhettem, hiszen voltak ott osztrákok, lengyelek, szovjetek, NDK- belieik, nyugatnémetek, norvégok. .. honnan is még? Tengerentúli versenyzők is jöttek, például Kanadából és Kubából. — Milyen jutalmakat kapnak a győztesek? Pénzt? Vagy értékes emléktárgyakat? — Értékes emléktárgyakat. Pénzt semmiképpen — veti oda még. és kirohan. Egy öl díjjal tér vissza. Van azok között rosszul kidolgozott alumínium-serleg1, műanyag plakett, érme. — Nekem legalábbis értékesek — mondja, látva csalódásomat. ,— Ez itt egy nemzetközi második, ez meg egy nemzetközi első hely jutalma. Ez a kupácska pedig a magyar kongresszus díja. Nem telik a kluboknak többre, de mégiscsak elismerés. Szeretnék minél többet gyűjteni belőle. — Hogyan tovább? — Most az országot járjuk az együttessel. Az új plakáton már én is rajta vagyok — ismét kirohan, és már hozza is a plakátot, mely szerint a műsorban fellép az ország legfiatalabb bűvésze. — Az elmúlt nyolc hónap alatt szinte mindenhol voltam. Most megyünk Mohács környékére. meg az ördög tudja hová. Készülök az önálló engedély megszerzésére, valamikor nyár elején lesz a vizsga. Júliusban pedig ismét Karlovy Vary, aztán a magyarországi nemzetközi verseny, az első. Nagy Csaba bűvész. A 18 éves fiatalember, pályája elején áll, mégis túljutott a kezdeti akadályokon. Nem kedveli a nagy hókusz-pókuszo- kat, a túlontúl látványos trükköket. Csak a kezére hagyatkozik, nem a kellékekre. Boszorkányos ügyességgel forgatja a fénylő korongokat, a foszforeszkáló labdákat. Büszke arra. hogy műsora nem színpadigényes, minden Irüklköt bátran bemutat a néző orra előtt. Ezért látják szívesen ifjúsági klubokban, ahol csak egy négyzetméter jut a bűvésznek. Szenvedélye lett a mágia, amihez — szerinte — nem is kell semmi, csak egy kis kézügyesség... Szabó Imre Nyíregyházán a megyei és városi művelődési központ kiállítást rendezett Szabolcs-Szatmár megye népi iparművészeinek alkotásaiból. A közönség első alkalommal találkozik közös kiállításon azokkal az alkotókkal, akik Szabolcs-Szatmárban hivatásos népi iparművészekként dolgoznak. Országos pályázatokon évek óta kimagasló eredményekkel képviselik a megye népművészeti hagyományait. Ezentúl kétévenként bemutatják legújabb alkotásaikat. (A kiállítás április 1-ig tart nyitva.) Képünkön: részlet a kiállításból „Ezt a szeretetet továbbadom” Vallomás tizennyolc évről „1966. január 5-én születtem Szolnokon. Állítólag nagyon kemény, téli nap volt: fújta, hordta a havat a szél. Remélem, az életemben azért a zimankón kívül derű, napsütés is lesz, mert a világra jövetelem néhány meglepetést tartogatott. Az édesanyámra nem emlékszem, mivel a születésem után (még a kórházból) állami gondozásba adott. Azóta sem láttam; nem tudom miért bánt így velem, mivel érdemeltem ezt tőle? Van egy rögeszmém: bizonyára meghalt, azért történt mindez velem. Az apámról sem őrzök semmit, egyetlen fényképet sem. Vele sem beszéltem soha, és már nem is fogok, még tipegős lehettem, amikor Pesten, ahol dolgozott, halálos áramütés érte. Mindezt kilencéves koromban tudtam meg egy vacsora után. Hogy sorjában fogjak a múltam mesélésé- hez, ott kezdem, hogy tizenöt hónapos koromig állami nevelőotthonban éltem. Ekkor bejött az intézetbe egy jóságos, szolnoki házaspár: Herceg Ambrus és a felesége: mondván már két nagyfiúk van, és mindenképpen egy kislányt szeretnének hazavinni. így kerültem hozzájuk. Rohantak az évek, nagyon boldog gyerekkorom volt. Igaz, gyanítottam, hogy a születésem körül valamilyen titok óorong, mert többször be kellett mennem az intézetbe, különböző papírokat aláírni. Eleinte nem értettem miért, később sejteni kezdtem. Ahogy visszaKöztereken, középületeken Új képzőművészeti alkotások Képzőművészeti alkotásokkal teszik szebbé, hangulatosabbá a köztereket, középületeket Győr-Sopron megyében. Nemrégiben állították ki Vigh Tamás szobrászművész Ady kompozícióját Győrött, és Somogyi József szobrász- művész Nimród című alkotását a győri káptalandomb szomszédságában. A Vámosszabadi határátkelőhelyet ifjú Szabó István Szobrászművész térplaszti'kája díszíti. A Kovács Margit keramikus művész állandó győri kiállításának otthont adó épületet stílszerű kerámiacégérrel jelölte meg Som János keramikusművész. A József Attila lakótelepen meg’nyílt új általános iskola számára Bar- dócz Barna ötvösművész készített képzőművészeti kompozíciót, a soproni Ferenczy úti kollégium számára pedig Hefter László iparművész formált nagyméretű színes üvegmozaikot. emlékszem, ez a beszélgetés úgy történt, hogy egyszer, vacsora után anyu megfogta a kezem, és leültetett maga mellé a heverőre. Mondok valamit édes, kicsi lányom; a te vér szerinti szüleid nem mi vagyunk, ugye nem baj? Én csak néztem rá és bármennyire is hihetetlennek hangzik az egész, nem sújtott le, mert annyira tapintatosan árulta el. Nem baj, lábadt könnybe a szemem, én jobban szeretlek benneteket mindenkinél: eddig is az anyukám, meg az apukám voltatok, és azután is azok maradtok. Van két bátyám is, ők már kiröpültek a családi fészekből, megnősültek. Sokszor hazalátogatnak és olykor megkérdezik: nem vagyok kíváncsi a vér szerinti szüléimre? Nem, hiszen van nekem édesapám meg édesanyám is. Alsó tagozatos koromban hónapokig betegeskedtem, ezért halasztottam egy évet. Otthon én vagyok a család szemefénye. Nem szigorúak hozzám, de azért .vigyáznak rám, és mindig érzem, mennyire szeretnek. Van egy fiú is — a Vegyiművekben dolgozik —, akivel hónapok óta együtt járunk. Olyan rendes, akár a fehér holló. Ha csak egy félórára, de naponta találkozunk. Hébe-hóba moziba megyünk, vagy a barátokhoz. Nyáron strandra, igaz, csak napozni, mert azt bevallom: noha két évig tanítottak úszni, úgy tűnik, antitalentum vaAz iskolai oktató- nevelőmunkának legszervezettebb tere a tanításióra, így a ha- zafiság, a nemzettudat, az identitás formálásában is ennek van döntő szerepe. A tanórai nevelés hatását jelentősen növelhetik a tanórán kívüli tevékenységi formák és alkalmak is, köztük az üzemi és társadalmi munka, a szakköri és klubfoglalkozások, a mozgalmi rendezvények, a közös osztálykirándulások. A hazafiság tudatos átélését a tantárgyak, tantárgy- csoportok természetüknél fogva eltérő módon és hatással szolgálják. A társadalom- és embertudományok (magyar nyelv- és irodalom, történelem, filozófia) e tekintetben előnyös helyzetben vannak. noha a természettudományok mindegyike, vaiagyok, csak a fuldoklásos technikáig jutottam el. Sokat ábrándozom a jö- vőmről: milyen is lesz. vajon hogyan alakul az életem. A magyar a kedvenc tantárgyam, és valahová olyan pályára szeretnék menni, ahol emberekkel lehet foglalkozni. Népművelés? Pedagógig? Ez is, az is tetszik. Állítólag jól megy a vers- és a prózamondás. Életem egyik legszebb élménye a Verseghy diáknapokhoz fűződik: a magyartanárom egy nappal a bemutató előtt szólt: készüljek egy örkény-novellá- ból, mert akit neveztek, megbetegedett. A zsűri nem akart hozzájárulni a szereplésemhez, végül is felléphettem, és hogyan, hogyan nem, de a harmincegynéhány versenyző között a kiosztott három aranyérem egyike nekem jutott. Újabban aggódom a szüléimért: közel járnak a hetvenhez, és ilyenkor már hol itt sajog, hol ott fáj. Különösen anyu betegeskedik sokat a szívével, de apu is évek óta rokkantnyugdíjas. Tulajdonképpen mindent nekik köszönhetek. Azt, hogy iskolába járhatok, tanulhatok. Nem is tudom, hogyan hálálhatom meg a fáradozásukat. Valószínűleg úgv, hogy ezt a szeretetet továbbadom. Ha majd férjhez megyek,' és nekem is lesznek gyerekeim, úgy fogom nevelni őket, ahogyan ők engem, törődöm velük ahogyan tőlük láttam”. D. jSzabó Miklós mint az összes többi iskolai foglalkozás is magában rejti az ilyen nevelési lehetőségeket. A pedagógusoknak sokoldalúan együtt kell működniük a tanórai és tanórán kívüli oktató- nevelőmunkában ahhoz, hogy á hazafiság- ra. a nemzeti identitásra nevelés eredményes legyen. Az értekezleteken tisztázni szükséges, melyek a fegyelem megítélésére a legalkalmasabb mutatók, paraméterek. A tantestületekben alapvető kérdések ezek, amelyek meghatározzák a tanárok egymáshoz és gyermekekhez való kapcsolatának tartalmát, s ebben megmutatkozik világnézetük, politikai meggyőződésük, tükröződik a világról, benne az emberről, s a gyerekekről kialakított ítéletük. Nevelési értekezletek az iskolákban Az általános iskolákban áprilisban tartják a nevelési értekezleteket. E tanácskozásokon a hazafiságról, a nemzeti tudatról, az identitásról és az ezekkel kapcsolatos nevelési feladatokról, valamint az iskolai fegyelemről esik majd szó.