Szolnok Megyei Néplap, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-15 / 63. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 1984. MÁRCIUS 15. IA tudomány világa ) Por a levegőben Minden hely levegőjének epvik jellemző vonása, hogy milyen mértékben szennyeződött porral, és hogy az év folyamán milyen gyakoriak ott az erősebb porszennyezések. Éghajlatunknak ezt a vonását nevezzük porklímának. A porklímának is, mint az éghajlat minden vonatkozásának, komoly gyakorlati jelentősége van. Mindenekelőtt az egészségügyben, de ezenkívül az ipar bizonyos ágaiban is fontos tényező a porklíma, mert vannak iparágak, amelyek tiszta levegőt kívánnak meg. Ilyen például a papírgyártás, a krip- tonos égőkhöz szükséges kriptongáz gyártása, az élelmiszeripar és a finommechanikai eszközök, műszerek gyártása. Mitől függ az, hogy valahol kedvező vagy kedvezőtlen a porklíma? Az egyik fontos tényező a széljárás élénksége. Szeles, viharos éghajlatú területeken általában nagyon és tartósabb a levegőnek porral való szeny- nyeződése. A szélnek ugyanis nagyfokú szárító hatása van, előmozdítja a földfelszín kiszáradását. Ezenkívül azok a szelek, amelyek száraz vidékekről származnak, sokszor olyan portömegeket hoznak magukkal, amelyek igen távoli területekről érkeznek. Az Atlanti-óceán közepén például a passzátszél nem tiszta levegőt, hanem a Szaharából származó hatalmas portömegeket szállít. A másik fontos éghajlati tényező, amely a porklímát alakítja, a csapadék. Olyan helyeken, ahol gyakoriak az esők. és télen tartós hótakaró alakul ki, a levegő többnyire portalan. A száraz vagy éppen sivatagi területeken viszont sok por képződik. Segítik a porképződést a gyors ütemben egymásra következő hőmérsékleti változások is. A felmelegedés a földfelszíni anyagok hőtágulását, a lehűlés az összehúzódást okozza. Ha ez gyakran ismétlődik, a földfelszíni anyagok erősen porlódnak, és később a szél e port felemeli a levegőbe. A porklíma erősen függ a vidék földtani viszonyaitól is. Varrnak kőzetek, amelyek könnyen elporlódnak, mások ellenben nagy mértékben ellenállnak a porképződést indító időjárási jelenségeknek. A legnagyobb mértékű porképzodés a kötetlen homoktalajokat jellemzi, sokkal kisebb mértékű viszont az agyagos területeken. A növénytakaró védelmet nyújt a porképződés ellen. Ahol a talajt dús növényzet borítja, ott legalább a nyári félévben viszonylag kevés por keletkezik. A téli hónapokban csak az örökzöld növények akadályozzák a por képződését. Az erdők és ligetek emellett a levegőbe már bekerült port is ki tudják szűrni, amikor a légáramlás rajtuk áthalad, ezért nagyjelentőségűek a városok köré ültetett védő erdősávok. A porklíma a fenyőerdőkkel borított hegyvidéken alakul legkedvezőbben, mert ott a talaj kevéssé porlé- kony, és a gyakori esőzések a földfelszínt nedves állapotban tartják. Többnyire portalan levegővel találkozunk a tengeren is. de csak akkor, ha a szél nem a szárazföld irányából fúj. Az afrikai sivatagok porát a szél — mint említettük — olykor az Atlanti-óceán közepéig is elszállítja. Különösen kedvező porklíma jellemzi a hatodik világrész, az Antarktisz éghajlatát. Valami kevés szél hajtotta por természetesen még az ottani jégtakaróba is bejutott. De 70 kilométernyi jégben mindössze 0,1 milliomod gramm port sikerült csak kimutatni. Hazánk időjárásának kedvezőtlen vonása az, hogy az esztendő bármely részében tartós száraz időszakok léphetnek fel, amelyek nagyon kedveznek a por keletkezésének. Előfordulhat, hogy — mint tavaly nyáron — egy egész hónapon át nem kapunk érdemleges mennyiségű esőt. Gyakoriak a tartós tavaszi szárazságok is, amelyeket méa az ilyenkor általában élénk széljárás is súlyosbít. Nyári időben még rövidebb száraz időszak is elegendő lehet ahhoz, hogy sok por képződjék. Az ilyen száraz időszaknak rendszerint egy nyugatról jövő zivataros hideg szél betörése vet véget. A zivatar előtti szél nagy portömeget emel föl a levegőbe, és a porral erősen szennyezett levegőréteg vastagsága több ezer métert is elérhet. A levegőben azonban a poron kívül még számos másfajta szilárd részecske is lebeg,- például füstrészecskék, korom, valamint parányi élőlények,. baktériumok és spórák. A lebegés miatt ezeket a részecskéket a meteorológusok légplanktonoknak nevezik. (Ez az elnevezés nem tetszik a biológusoknak, mert ők azokat a parányi növényi- és állati szervezeteket nevezik planktonoknak, amelyek az álló- vagy folyóvizekben lebegnek és a halak táplálékát szolgáltatják). Az időjárás folyamataiban a légplanktonnak nagyon fontos szerepe van. A különféle eredetű légtömegeknek más és más, összetételű a lég- plankonjuk. A sivatagi területekről jövő levegő légplanktonjában sok a por, tengeri eredetű légtömegekben viszont kevés a por, de helyette apró sókristályok tömege jelenik meg a leve-’ gőben. A légplankton legnagyobb része földi eredetű, de van olyan része is, amely a légkörbe hulló meteorok szét- porlásából származik. Ennek megfelelően a talaj menti levegőrétegeknek gazdagabb és változatosabb a légplanktonjuk, mint a magasabb levegőrétegeké. A légplanktonnak fontos szerepe van a felhők és a csapadék keletkezésében. Minden felhőcseppecskének a képződéséhez szükséges, hogy úgynevezett cseppfo- lyósodási mag legyen jelen, rendszerint egy porszemecs- ke. amely alkalmat ad a lehűlő vízpárának a kicsapódásra. A felhők és ködök minden cseppecskéjében jelen van ilyen cseppfolyóso- dási mag. Légplankton nélkül csak nagyon nehezen képződne felhő és csapadék. A légplankton — és ennek leggyakoribb összetevője, a por — tehát rendkívül fontos tényező az időjárás alakulásában. M. I. Pókháló Bizonyos optikai műszerek, például teodolitok készítésénél még mindig felhasználják a pókhálót. Angliában külön társaság működik. amely az Epeira dia- dematon nevű pók hálóját gyűjti. Joggal, mert sokáig ez a pók tartotta vékony fo- nású száljával — amelynek vastagsága 0,007 milliméter — a világrekordot. Földrengések számokban 1983-ban földünket 70 nagyerejű — a Richter-skála szerint 6,5-es vagy még nagyobb erősségű — földrengés rázta meg, tizennéggyel több, mint 1982-ben. 1981ben 50, 1980-ban pedig 71 jelentősebb földmozgást regisztráltak — jelentette az amerikai Goldenben (Colorado állam) működő Geodéziai Intézet, a földrengésekkel foglalkozó tájékoztató központ. A tavalyi földrengések következtében 2322 ember vesztette életét, tavalyelőtt 3338, 1981-ben körülbelül ötezer volt a halálos áldozatok száma. A tavaly október 30- án Észak-Törökországban pusztított, 6,9-es erősségű földrengés halálos áldozatainak száma meghaladta az ezerhároms7ázat. A természeti katasztrófa ötven falut rombolt le, és több mint huszonötezren maradtak fedél nélkül. Az elmúlt tíz évben a föld- rengéseknék mintegy háromnegyed millióan estek áldozatául. Egyedül az 1976- os hatalmas erejű kínai földrengések következtében több mint 600 000 ezer ember pusztult el. Az intézet egyik munkatársa elmondta, hogy évente több millió földmozgás fordul elő. Ezek legtöbbje azonban olyan jelentéktelen, vagy olyan, a lakott területektől távol eső vidékeken megy végbe, hogy az egész világot átfogó földrengésjelző hálózat legérzékenyebb műszerei sem regisztrálják őket. Ideg - izomvizsgálat A korszerű diagnosztikai módszerek között — a röntgendiagnosztika után — leggyakrabban az elektrokardi- ográfiát és az elektroenkefa- lográfiát szokták emlegetni. E két módszer az élő szervezetben keletkező elektromos feszültségeket regisztrálja, és ezekből diagnosztikus értékű következtetéseket von le. Kevésbé ismert módszer az elektromiográfia, bár egyre nagyobb jelentőségre tesz szert nemcsak a kutatásban, hanem a klinikai gyakorlatban is. Elsősorban az ideggyógyászatban alkalmazzák, de fontos szerepe van a belgyógyászatban, az ortopédiában, a reumatológiában, a szülészetben, a szemészetben és a törvényszéki orvostanban is. Az elektromiográfia az izmok működése közben keletkező feszültségek vizsgálatával foglalkozik. Az elekt- romiográf készülék láthatóvá teszi az izom akciós feszültségeinek időbeli változásait. Az így nyert feszültséggörbe alakjából következtetni lehet az ideg-izomrendszer esetleges károsodására, és meg lehet határozni, hogy ez a károsodás hói keletkezett. Az izomban keletkező elektromos feszültséget valamilyen módon fel kell fogni, erre szolgálnak az elektródok. A felerősített jelet képernyőn teszik láthatóvá. Ha az orvos pontosabban akarja tanulmányozni az akciós feszültséggörbéket, akkor a képernyőt lefényképezik, rendszerint Polaroid kamerával, amelyből a felvétel után néhány másodperccel kész képet lehet kiemelni. A készülékhez többnyire elektromos stimulátor is tartozik. Az orvo^ ugyanis nemcsak nyugalomban és akaratlagos mozgás közben akarja az akciós feszültségeket tanulmányozni, hanem mesterséges ingerlés kutatására is; ezt a legegyszerűbben elektromos ingerléssel lehet elérni. Vannak esetek, amikor egy bénulásról így lehet eldönteni, hogy az izom képtelen-e az összehúzódásra, vagy az őt ingerlő idegpálya károsodott. Fontos része az elektromi- ográf készüléknek a hangerősítő is, az akciós feszültségek ugyanis hangszóróban hallhatóvá tehetők. így az orvos vizsgálat közben nemcsak látja, hanem hallja is az akciós feszültségeket. Képünkön a Medicor Művek M 500 típusú ideg-izom- diagnosztikai mérőrendszere látható, amelyet négycsatornás mikroprocesszor vézérel. Anyagvizsgálat — röntgensugárral A roncsolásmentes anyag- vizsgálatok egyik jelentős és fontos eszköze a röntgen- vizsgálat. Alkalmazási területe napról-napra terjed, s az ipari gyakorlaton kívül a tudományos kutatásban is fontos fegyverré vált az utóbbi években.. A gépgyártás területén fontos a hegesztési varratok és az öntvények hibátlansága, így nem csodálható, hogy a röntgensugaras anyagvizsgálat elsősorban e területeken terjedt el. A hegesztés utáni gyors röntgenvizsgálat nagyban hozzájárulhat a további gyártás folyamán keletkező selejt kiküszöböléséhez. Ugyancsak jelentős a kényes feladatokra szánt, esetleg drága megmunkálást követelő acél- és könnyűfémöntvények megmunkálás előtti röntgenvizsgálata. Tömegcikk jellegű gyártmányok esetében csupán átvilágítással válogatják ki a hibás munkadarabokat. Természetesen a kényesebb részekről az átvilágításon kívül időnként felvételeket kell készíteni, mert ezeken a részletek sokkal jobban megfigyelhetők, s dokumentációra is felhasználhatók a képek. Nagyobb vastagságú szerkezeti darabok vizsgálata esetén célszerű az átvilágításhoz radioaktív izotópok gammasugarait felhasználni. Ezt teszi a képen látható angol gyártmányú csővizsgáló készülék is, amely a vizsgálandó csőbe helyezve görgőkön halad előre, folyamatosan végzi a varratok ellenőrzését, s a gyanúsnak ítélt helyeken megállva felvételek készítésével is regisztrálja a vizsgálatok eredményét. Tiszta víz a felszínen — halálövezetek a mélyben A Balti-tenger ma tisztább, mint tíz évvel ezelőtt. Ezzel a jóleső megállapítással ülhet tárgyalóasztalhoz a hét Keleti-tenger menti ország tudósokból és környezetvédőkből álló küldöttsége Helsinkiben ezen a héten — a Balti-tenger vizének védelméről szóló konvenció aláírásának tízéves évfordulóján. Szó sincs azonban arról, hogy a Keleti-tenger megmenekült volna a pusztulástól, legfeljebb nem romlott tovább a helyzet, vagy tán valamelyest javult is. A felületi szennyeződések ma már eltűntek: a fürdőzni vágyókat nem zavarják olajfoltok a víz felszínén, vagy mocsok a parton. A tenger mélye a tudósok többsége szerint azonban még közel áll a pusztuláshoz. E hétezer esztendővel ezelőtt kialakult, 368 ezer négyzetkilométer kiterjedésű tengert csak a keskeny Kattegat köti össze az Északi-tengerrel, és az Atlanti-óceán melléktengereként periodikusan, főként viharok után kap friss vízutánpótlást. A teljes vízcsere 25 évig is eltart; a fo- lyókból beáramló édesvíz rétegként ül meg a sós mélyvíz fölött. A Balti-tenger övezetében 150 millió ember él, akik a világ ipari termelésének 15 százalékát állítják elő, s ennek arányában „termelnek” hulladékot és szennyező anyagot is. A stockholmi egyetem tudósainak legújabb kutatásai szerint a folyók kereken 600 ezer tonna nitrogént hordanak a tengerbe. A szenny másik forrása a légkör, továbbá maguk a tenger mélyén végbemenő természeti folyamatok. Évente 77 ezer tonna foszfor a tengeráramlatokkal érkezik, míg számításokkal szinte nem mérhető mennyiségű nitrogénnel és foszforral telíti a vizet a környező mezőgazdaság. Ezeknek az anyagoknak a mennyisége a 19. század óta legalább meg- nyolcszorozódott. Hatásuk a tenger élővilágára nem egyértelműen káros, hiszen a növényzet és a halszaporodás szempontjából hasznos anyagokról van szó. de ilyen mennyiségben már szennyezik a vizet, A környező ipar, valamint a tankhajóforgalom óhatatlanul olajjal piszkít, és az egyes országokban nem egyformán hatékonyak a szűrőberendezések sem. A vízbe kerülő szerves anyagok elbomlása közben hatalmas mennyiségű oxigén használódik el, s különösen a mélyebb vízrétegekben egyszerűen elfogy a levegő. Gyilkos hatású a kén, amely ugyancsak a partról kerül a vízbe, s még hosszan lehetne sorolni azokat az anyagokat, amelyek lassú halállal fenyegetik a mélyebb vízrétegeket. A konvenció, amelyet éppen tíz esztendővel ezelőtt írt alá Helsinkiben a hét érintett ország (Svédország, Finnország, a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK, az NSZK és Dánia) képviselője, a maga nemében egyedülálló. Átfogó intézkedésrendszert irányoz elő nem csupán a Balti-tenger vizének, hanem környezetének, partvidékének védelmére is. Tartalmaz tilalmakat és szabályokat, javasol megelőző intézkedéseket, felsorolja azokat a vegyi anyagokat, amelyek különlegesen veszélyesek, s „tilalmi listára” valók. Az első eredményekkel tulajdonképpen valamennyi érintett elégedett. Igaz, hogy a konvenciót már tíz éve aláírták, ám az egyes országok ratifikálási eljárásainak elhúzódása miatt csak 1980-ban lénett érvénybe az egyezmény (a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1978-ban döntött a ratifikálásról). De azóta még csak négy év. telt el, ami ilyen nagyszabású program esetében valóban csak egy biztatóbb jövő kezdetének tekinthető.
