Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

1984. FEBRUÁR 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP FIT A ÉS MEDITÁCIÓ Miért vannak kevesen? HÓVIHAR TOMBOLT Áramkimaradások Szolnokon, Örményes és a Tiszazug még szerelőkre vár Buszok 24 érás késéssel — A hóekék is elakadtak Már a fenti című írás ol­vasásakor alaposan elgon- olkodtam, de igazában csak kkor kaptam kedvet arra, togy én is megírjam gondo- ataimat, amikor elolvastam [tiszai Lajos hasonló című 'álaszát. S amint kutatni kezdtem imlékeimben volt tanáraim itán, bizony a sok közül :sak azoknak „jött be a ne- riik”, akiktől nemcsak tu- lást, hanem emberséget is captam. Igen, a sok közül :sak néhányukra emlékezem így, hogy közben átforróso- lik a szívem. De vajon tudós tanárok /oltak-e ők valamennyien? Többen voltak olyanok, akik tárgyiaknak igazi szak- amberei voltak. Ifjúi kíván­csiságunkra mindig választ tudtak adni. Nem egynek írása jelent meg a különböző szaklapokban, de ezzel ők sohasem kérkedtek, mi azon­ban dicsekedtünk vele, ha sikerült felfedeznünk. Egy valóban tudósnak val­lotta magát, de számunkra ő volt a viccekben előfordu­ló szórakozott tanár, s való­jában nem sokat kaptunk tőle. Viszont voltak olya­nok, akiknek az óráit úgy vártuk, mint a szomjas föld az esőt, s a csengőszóra azért szisszentünk fel, mert bosz- szantott, hogy oly hamar vé­get ért az óra. Ha szólt, hogy a szertár­ban ki szeretne neki segíte­A gyermekkori élmények meghatározóak. Majdhogy hátulgombolós voltam még, amikor először láttam boksz­meccset. Akkoriban így hívta a köznyelv, sőt egyszerűen boksznak mondta. Sohase fe­lejtem el — egyébként a ma­gyar és a német katonaválo­gatott találkozója volt a Vá­rosi (Szigligeti) Színházban —, hogy spriccelt a vér az egyik ökölvívóból. Talán meg is kérdeztem valakitől, de le­het, hagy csak most képze­lem, — mindenesetre ezek a gyermeki gondolatok bennem maradtak: — miért leli örö­mét két ember, ha ütheti egymást, miért siker, ami a másiknak fáj.. ? Felnőttfej­jel is meg tudnám „toldani” a kérdést, néhány, az ököl­vívás létét alapjaiban vitató gondolattal, de tudom, me­rőben felesleges lenne, min­denre van válasz, magyará­zat. Mindenesetre alig titkolha­tó viszolygással, előítélettel mentem moziba, hogy meg­nézzem Martin Scorsese Dü­höngő bika című filmjét. Va­lamelyest vigasztalt, hogy a magyar ökölvívók szaksze­rűtlennek, rossz „bunyós filmnek” mondták Scorsese munkáját. Bevallom, én egy­nek véltem a tucatból, ame­lyet azért néz meg az ember, mert Robert De Niro híre — Oscarja — mégis csak vonz, bunyó ide, bunyó oda De Ni­ro színészi játékában nem csalódtunk, felsőfokú jelzők sorát kellene leírnunk dicsé­retére. A filmben — egészé­ben — meg kellemesen csa­lódtunk. A Dühöngő Bika Ugyanis nem bunyósfilm, hi­ába az eszeveszett képsorok A lakótelepek szépítése, a környezet javítása és a gye­rekek mozgásigényének ki­elégítése érdekében fafaragó tábor szervezését kezdte meg Szolnokon a VTVB Közterü­letfenntartó Intézmény Pro Űrbe brigádja és a Széche­nyi lakótelep közművelődési társadalmi vezetősége. A tá­ni, sohasem stréberségből, az egész osztály jelentkezett. Vagy a másik, aki minden­nap hatalmas könyvcsomó­val indult hazafelé, s mi el­csodálkoztunk, mikor tudja azt a rengeteg könyvet elol­vasni. De elolvasta, mert óráin mindig jelen volt Jó­kai, Ady, Mikszáth és a töb­biek. És amikor a magyarta­nárom az egyik napon feloL vasta írását a rádióban, vá“ lemennyien ott szorongtunk a kis detektoros készülék előtt, és egymástól kapkod­tuk el a fülhallgatót Ügy izgultunk sikeréért, mint ahogyan ő izgult értünk a vizsgán. Aztán délutánonként ösz- szegyűltünk később mártír­halált halt rajztanárunk la­kásán, s olykor félresikerült vitáinkat ő mindig egyenes­be hozta. Midőn én is a katedrára léptem, ők jártak előttem, s megdöbbenve tapasztaltam, micsoda kicsi epigonja lehe­tek csak nekik. Most pedig ahogy végig­nézek tanártársaimon, lát­nom kell rajtuk a meghaj- szoltságot. összezsugorodott szabadidejükben fellélegez­ni is alig tudnak. A délelőtti és délutáni túlórákkal agyonnyomva mikor keres­senek időt arra, hogy a szer­tárba invitálják tudásra szomjas tanulóikat, vagy a hónuk alatt hazahurcolt a ring ben, egészen másról szól. Még azt is elhisszük, hogy a valamikori világsztár, Jake La Motta visszaemléke­zései alapján készült a film, a „bunyó” mégis csupán ürügy, hogy Scorsese elmond­hassa a maga sajátos, s na­gyon is Igaznak tűnő vélemé­nyét az emberi élet útvesztői­ről. Az amerikai közönség a karrierfilmeket szereti, ért­hetően Scorsese vállalta a kockázatot, a hanyatlásról, az egyedül maradásról, a vesz­tésről készített átütő monda- nivalójú filmet. Jóval na­gyobb az a ring, amelyben élünk, „öklözünk” — a gene­rációk sora —, mint amiben De Niro profimódon mérkő­zik. A véget nem érő adok- kapok koreográfiája tulaj­donképpen csak arra való, hogy — a film következteté­sei nyomán — megérezze a néző, a „meccsek” nem az ök­lözök ereje és lélménye sze­rint dőlnék el, az érdekek az igazi pontozóbírók. Martin Scorsesenek nem csak a filmszakma van a kis­ujjában, nagyon sokat tud az emberi szándékok bonyolult­ságáról, az ember torz — fel- ismerhetetlenné püfölt — ar­cáról. Jól tette, hogy megosz­totta velünk véleményét, igaz, vidámabbak nem lettünk, a „bokszot sem szerettük meg, de legalább erősödtünk ab­ban a hitünkben, hogy az adok és kapok fájdalmas já­tékra áldozott energiánkat egymás javára, boldogulására kellene felhasználnunk. Et­től a gondolattól vált nagy­szerűvé Scorsese filmje. borba azokat az amatőr fa­faragókat várják, akik ját­szótéri berendezéseket, köz­téri dekorációt tudnak ké­szíteni. A program sikeres lebonoylításához az ÁÉtL a Nefag tárgyi segítséget, míg a különböző társadalmi szer­vek anyagi fedezetet nyújta­nak. könyveket otthon el is ol­vassák. Pedig nagyon szeretnék! Érzik a hiányát, de tehetet­lenek. Ha azonban valamelyikük mégsem bír már a beléje szorult mondanivalóval, s úgy érzi, hogy azt másokkal is közölnie kell, akkor szám­talan éjszakát kell feláldoz­nia azért a percnyi örömért, amit gratuláció formájában kap azoktól, akik talán el sem olvasták írását. Tanáregyéniségek persze most is vannak. Most is van­nak olyanok, akik a legna­gyobb erőfeszítések árán is diákjaiké tudnak lenni. Akikre majd ugyanúgy emlé­kezni fognak, mint ahogyan a régiekre emlékezünk. És hányán lennének még! De őket agyonnyomja a fö­lösleges adminisztráció, a statisztikák, a sokrubrikás tanmenetek, az egymást fedő jelentések stb.. .stb... És ők küzdenek a szűkre sza­bott idővel, mert az idő nagy úr, s még nagyobbak azok, akik fölöslegesen elrabolják az időt a tanáregyéniségek­ké válóktól. Pedig vigyázzunk, mert minél kevesebb tanáregyé­niség tud kibontakozni, an­nál szomorúbb lesz azoknak a jövője, akikért ők kated­rára álltak. Szépen magyarul — szépen emberül Tájnyelv — köznyelv „Dzsudinak neveztük él, mert olyan palincólos — el- csavargó, kiikapós. mászkáló természetű — ember”, — hallottuk egyszier a rádió­ban. A .„paűincolosf” nincs benne tájszótárunkban, s a szófejtő szótárak sem isme­rik. de talán összefügg a po- linkózik igével, amely a szé­kelyeknél azt jelenti: ,lebeg (pl. a panyókára vetett zeke vagy mente a szélben), s ugyanott a palinká-t ’panyó- ka’ értelemben is használ­ják: (pálinkára vette a ze­kéjét). A ’kukoricacsuhé’, 'kukori­cahéj’ jelentésű suskó-t a te­levízió szigetközi adásában hallhattuk: ez, akárcsak ro­konai (a susolina, a susorka, a susujka) a szlovákból ke­rültek hozzánk. némileg megmagyarosodva (a szlovák süsüié a 1 ’száraz^ jelentésű suchy származéka). Lénye­gében mezőgazdasági (házi­ipari) szakszó, de a gányol, összegányol ige már „közér- dekűbb”, éppen ezért fedez­tem föl örömmel az Esti Hír­lap egyik színi bírálatában: „A Patinka rossz darab. Pontosabban összegányolt, végig nem gondolt darab”. A ’gyengén, rosszul összetákol’ jelentésű gányol ige 1785 óta követhető nyomon, de mind­eddig nem vált irodalmi nyelvünk szókincsének ré­szévé (az Értelmező Szótár sem vette föl), pedig a nyelv­járásokban: Szatmárban, a Szamosháton ma is él. Al­kalmasint onnan hozta ma­gával a birálatíró, és szeren­csére a szerkesztő sem húzta ki: mindannyian jól járnánk, ha megragadna irodalmi szó­ld n esünk ben ez a kifejező (hangutánzó-hangfestő) szó, ahogy a közelmúltban a töb­bi egykori tájszó is; a kiku- pálódik, a viszolyog, az óckodik (valamitől), a höbö- rög, a pófyol(gat). A ’serénykedik’ jelentésű körömködik is megérdemli, hogy (a ’csipkedd magad’) belekerüljön az irodalmi és a köznyelvbe: ezt a rádió Tömörkény István egyik el­beszélésével hintette szét az országban, de nemcsak Sze­ged körül használják, hanem Debrecen vidékén is mondo­gatták: ,. Körömköd jetek a dohány körül!” Sz. F. (Munkatársainktól.) A szél megyénkben csü­törtökről péntekre virradó éjszaka erősödött meg. A legerősebb széllökés 10-én napközben Szolnokon órán­ként 60 kilométeres sebessé­gű volt, Túrkevén mérték a megfigyelő állomások kö­zül a Tisza vidékén a leg­erősebb, 85 krn-es széllökést. Szombat hajnalban mérsék­lődött a szél, Szolnok kör­nyékén délben már „csak” 35 kilométer körüli erőssé­gű volt óránként. Hótakaró a Cegléd—Szol­nok vonaltól délre alakult ki (attól északra, tehát a Jászságban nincs hó. a je­lentések szerint). A hótalka- ró vastagsága a hófúvás mi­att nagyon egyenetlen. Szol­nokon tegnap reggel 10 cen­timétert, Túrkevén ugyan­ennyit mértek, de a nap fo­lyamán a felmelegedés ha­tására elvékonyodott, illetve el is tűnt. Kocsi kocsi hátán Pontban délután kettőkor indultunk a túrataxival Kunszenitmártonból Szolnok­ra Az első nyolc kilomé­ter távon — Cserkéig — a bal oldali árokba csúszott négy személyautó és egy autóbusz ijesztő látványa keltett bennünk aggodalmat. A hófúvástól nem láttuk, csak sejtettük az utat, de Martfűig simán eljutottunk. A vasútállomástól Rákóczi- újfaluig terjedő 4—5 kilomé­teres szakasz mentén —ahol erősebb a hófúvás — az út- széien kocsi kocsi „hátán” — sérült vagy csak lecsú­szott féltucat személyautó, több furgon, mikrobusz, nagy. pótkocsis teherautó, utasokkal teli autóbusz. Az országút másik oldalán szó­lóban és kettesével a buszt tovább várni nem akaró munkásók gyalogszerrel igyekeztek a műszakból ha­zafelé­Az út. akár a jégpálya, a fejünk fölött az oszlopokról leszakadt elektromos légve­zeték lebegett vészesen, jobb­ról a szélvihartól felborult, és az út közelébe görgetett szandai víkendház, balról a bajba jutott, 6érült. felbo­rult kocsik sora kísértett. A Volán-taxi CB-rádiója Űj falutól már csipogni kez­dett. Hallottuk, hogy az el­akadt autóbusz utasainak mentésére elindult egy csuk­lós. hogy Szolnokon az egyik taxi ajtaját ebben a perc­ben szakította le a szélvi­har. és hogy nem indítják el a távolsági járatokat. Négy perc híján négy órá­ra fordultunk rá Szolnoknál a Tisza-hídra. addig össze­sen húsz kárvallott gépko­csit számoltunk össze, de egyetlen sószóró vagy út­tisztító géppel nem találkoz­tunk. A Közúti Igazgatóság minden erőt a 4-es főútra irányított. Ítéletidő tombolt pénteken a 4-es számú főút több sza­kaszán. Az orkánszerű szél kártyavárként döntötte fel az út melletti hófogó rá­csókat. Kenderes és Török- szentmiklós között a dél­utáni órákban több száz gépjármű torlódott össze. A fagyos, viharos szél a nagy felületű teherautók pótko­csijait szinte áttolta a me­netirány szerinti bal oldal­ra, és lezárta ezzel a Kis- újszálásra tartók elől az utat. megbénította a speciá­lis hókotrók munkáját. Aki tehette, visszafordult, hogy vonattal közelítse meg a megyeszékhelyet. Az álló autóoszlopok kö­zött az országúton szinte percek alatt félméteres hó­akadályt épített az erős észa­ki szél. Több autó benzin nélkül. műszaki hibásan vesztegelt a főút mentén. A gépjárművek vezetői egy­mást segítve próbálták ki­tolni a hóból a tehetetlenül pörgő kerekű autókat. Bu­szokba rekedt utasok, árut szállító kamionok, személy­autók hosszú sora állt az es­ti órákban Kisújszállástól Törökszentmiklósig, az utat tisztító, hómaró járműveket várva. Megfeszített erővel dolgozik a Titász A Titásztól kapott tájé­koztatás szerint már pénte­ken nagyobb hibák, zavarok támadtak az alábbi közsé­gekben: örményes. Tisza- püspöki, Martfű, Tiszasüly, Kőtelek. Az orkán erejű szél nem kímélte Török- szentmiklós és Túrkeve bel­területet de Szolnok köz- világításában is gondokat okozott Ennek köszönhető­en este órákra sötétbe bo­rult a megyeszékhely nem volt közvilágítás; 17 óra 26 perctől megszakította adá­sát a szolnoki Petőfi relé- adó. és a Maevar Rádió szol­noki stúdiójának adása is. Áramkimaradások voltak Szolnokon a déli ipartele­pen és a Zagyvától keletre eső városrészben, így a Vosz- tok úti lakótelepen is. A me­gyeszékhelyen egyes körze­tekben a vízszolgáltatással is bajok voltak, mivel a víz­művek szivattyúi is kény­szerpihenőt tartottak. Szombatra alábbhagyott a viharos szél. így a Titász összes mozgósított szakem­bere nagy erővel láthatott neki a hibák elhárításának. Szombat délelőtt érdeklődé­sünkre elmondták: csak ör­ményesen, a Tiszazug egyes falvaiban és Túrkevén, a vásártéri transzformátor-ál­lomás körzetében szünetel az áramszolgáltatás. A hely­reállítást nehezíti, hogy a megye alsóbb rendű útvo­nalainak egy része még szombaton is járhatatlan volt. Amennyiben az időjárás nem fordul rosszabbra, a vagyon- és életbiztonsági sorrendet figyelembe véve — ha csak ideiglenesen is —, vasárnapra helyreállítják az egész megyében az áram­szolgáltatást. Szombat déli vasúti-közúti körkép Mint a MÁV szolnoki kör­zeti üzemfőnökségének he­lyettes vezetője tegnap dél­ben elmondta, a pénteki íté­letidő okozta késések jó •«ré­szét sikerült lefaragni. Szombat délelőtt már csak 10—40 perces késések voltak a Budapest—Debrecen kö­zötti személyszállító vonatok forgalmában. A Békéscsabán és környékén leesett hatal­mas mennyiségű hó és az or­kán erejű szél nemcsak a felsővezetékeket rongálta meg, hanem több tíz kilo­méter hosszban eltorlaszolta a vasúti pályát is, ezért az egyetlen személyvonat indí­tása Budapestre is bizony­talan volt. Budapest felől 20 perces késéssel közlekedett tegnap a reggeli Csaba expressz, amely Szolnoktól (az elma­radt vonatok pótlására) nemcsak az eredeti megál­lókban állt meg, hanem gya­korlatilag személyvonatként közlekedett, elszállította az addig Szolnokon, Mezőtúron rekedt utasokat is. A már- már helyreállt forgalmat dél­előtt ismét megnehezítette a Turgony környéki, újbóli he­ves hóvihar, így a 11.03-kor Szolnokról Budapest felé in­duló gyorsvonat 13.00-kor még a Kisújszállás térségé­ben dolgozó hómaró mögött vesztegelt. A KM Közúti Igazgatóság­tól tegnap kapott legfrissebb információk szerint folyama­tos a megrekedt gépkocsik mentése, a hóeltakarítás me­gyénk orszógútjain. Tegnap délben még változatlanul járhatatlan volt a 4-es fő­útvonal Törökszentmiklós és Kisújszállás közötti szakasza. A mentési és hóeltakarítási munkák nagy erővel foly­tak. Cibakháza és Tiszakürt között hófúvások nehezítet­ték a közlekedést. A 44-es út a megyehatártól; a tiszaugi Tisza-hídtól Békéscsabáig ugyancsak járhatatlan volt még délben, szintúgy a Ti- szakürtről Cserkeszőlő felé vezető 'bekötőút kb. egy ki­lométeres szakasza. A szol­noki Közúti Igazgatóság ké­ri a gépkocsivezetőket, ne induljanak útnak előzetes információ nélkül Öcsödről Békésszentandrás felé se. A 46-os úton, Törökszentmik­lós és Mezőtúr között tegnap a honvédség bevonásával dolgoztak a hóakadályok megszüntetésén. Járhatatlan volt még a 34-es út Kunma­daras és Kunhegyes közötti szakasza, a 33-ason pedig Ti­szafüred és Debrecen között a síkos, letaposott hó nehe­zítette a közlekedést. A nagy erősségű szél ne­hezítette az utak felszabadí­tását és újabb hófúvások is keletkeztek a már megtisztí­tott utakon is. A hóeltakarí­tás folyamatos, remélhetőleg ma már kedvezőbbek lesz­nek az útviszonyok. Áldhatja a szerencséjét, aki péntek délelőtt indult és érkezett Szolnokról Török- szentmikiósra, illetve Kun­szentmártoniba. A 7. sz Vo­lán ügyeletes forgalomirá­nyítójától megtudtuk: pénte­ken a 4 órakor elindult, Gyöngyöstől Kunszentmárto- nig közlekedő busz csak Rá- kóczifalva környékéig jutott, ott elakadt. A 4-es főútvonal pénteken már 1 órától jár­hatatlan volt, így sok autó­busznak kellett hosszabb kényszerpihenőre leállnia. Szombaton reggel héttől Szajolig már el lehetett jut­ni, nyolctól pedig Török- szentmiklósig is. Onnan azonban Kisújszállás, Kar­cag. Mezőtúr, Tiszafüred felé olyan hóakadályok alakultak ki, hogy néhol még a hóekék is elakadtak. Péntek délután hat óra előtt tíz perccel kellett vol­na például Szolnokra érkez­nie az Egerből induló busz­nak — szombaton 13 óra 15 perckor még várták. Nem érkezett meg már Tisza- derzse se az a járat, ami péntek délelőtt 11-kor indult Szolnokról. Ugyanígy járt a Tiszabő felé induló busz. va­lamint a 442-es úton járó, délután 4 után induló bu­szok többsége is. Tegnap délután fél kettőkor az előző nap elindult 49 autóbusz kö­zül még több mint 15 az utakon vesztegelt. Az ügyeletes forgalomirá­nyító elmondta, minden pil­lanatban várják a jó híreket, hogy járható már egy-egy útszakasz, mert akkor azon­nal — a lehetőségekhez ké­pest — indíthatták a Volán- államáKon bent levő buszok valamelyikét, a közlekedés mielőbbi helyreállítása ér­dekében. Tegnap kaotuk a hírt. hogv a Posta távközlési üzeme 16 óráig a megye valamennyi községével helyreállította a távbeszil! ó-összeköttetést. Kuncsorbánál a honvédség lánctalpasai segítették az üzem szakembereinek mun­káját. Viharkárok Az Állami Biztosító szol­noki fiókjához folyamatosan érkeznek a bejelentések a vi­harkárokról. Csak tegnap délelőtt több mint ötven épület és 12 gépkocsi tulaj­donosa kereste fel a bizto­sítót kárbejelentéssel. A nagy erejű széíl többek kö­zött a szolnoki Skála Áru­ház Ady Endre úti kirakatai betörtek. A kár értéke meg­közelíti a 300 ©zen forintot. Kunráth Sándor Filmiegyzet I Dühöngő bika — ti — A gyerekekért Fafaragó tábor is lesz Szolnokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom