Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

1984. FEBRUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bizottság alakult az SZKP KB főtitkárának temetésére V» Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Miniszterta­nácsa határozatot hozott ar­ról, hogy bizottságot alakít Jurij Vlagyimirovics Andro­pov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége elnökének temetésére. A bizottság elnöke: K. U. Csemyeniko. Tagjai: G. A Aláljev, M. Sz. Gorbacsov, V. V. Grisán, A. A. Gromiko, G. V. Romanov, M. Sz. Szo­lomencev, Ny. A. Tyihonov, D. F. Usztyinov, V. I. Vorot- nyikov, V. M. Csebrikov, V. V. Kuznyecov, B. Ny. Pono- tmarjov, J. K. Ligacsov. M. V. Zimjanydn, A. P. Alek- szandrov, Sz. A. Salajev, V. M. Misin, G. M. Markov, Ty. Ny. Hrennyikov, Ny. A. Po- nomarjov, V. V. Ty ereskova, I. I. Szenyfkim, M. A. Ulja- nov, P. I. Kiliímulk, V. Sz. Csd- cserov és L. I. Abramova. A határozat értelmében J. V. Andropovot a Vörös téren helyezik örök nyuga­lomra. A bizottság közölte, hogy J. V. Andropov ravatalát a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában február 11-én állítják fel. A rava­talt február 11-én délután 3- kor nyitják meg a látogatók előtt. Ma este 10 óráig, va­sárnap, 12-én és hétfőn. 13- án reggel 9-től este 10 óráig róhatják le kegyeletüket a dolgozók. Megrendülés, részvét fogadta a gyászhírt Jurij Andropov halálának híre mélységes részvétet kel­tett a szocialista országokban. A prágai rádió tegnap déli egy óra előtt néhány perccel, adását megszakítva, közölte a Jurij Andropov haláláról Moszkvában kiadott jelentést. A rádió ezután klasszikus szimfonikus műveket és gyászzenét sugárzott. Az NDK-ban a rádió a TASZSZ közleményének is­mertetése után nem sokkal bejelentette, hogy rendkívüli ülést tartott a Német Szoci­alista Egységpárt Politikai Bi­zottsága. Az ülésen Erich Hb- nedfcer, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke méltatta Jurij Andropov életművét és a szocialista kö­zösség erősítésének és meg­szilárdításának, a világbéke biztosításának javára vég­zett munkásságát. A bolgár rádió is megszakí­totta adását, hogy közölje a halálhírt. Ezután gyászzenét és klasszikus zenét sugárzott, amelyet csak a gyászjelentés ismétléseivel szakított meg rendszeres időközökben. A lengyel és a jugoszláv rádió is soron kívül, a TASZSZ-közlemény alapján adott hírt Jurij Andropov ha­láláról. A nyugati hírügynökségek — szinte egyidőben a Jurij Andropov haláláról szóló moszkvai bejelentéssel — gyorshírekben közölték a szovjet vezető elhunyténak hírét. Azután gyors egymás­utánban ismertették a halál­hírt tartalmazó hivatalos közleményt. A nyugati rádió­adók tegnap déli tizenkét és egy óra között — több (közü­lük adását megszakítva — számoltak be Jurij Andropov haláláról. A nagy amerikai televí­ziós állomások péntek hajnali híradásaikat megszakítva kö­zölték a moszkvai gyászhírt, hosszú kommentárokban mél­tatva Jurij Andropov szere­pét és helyét a szovjet állam történetében. Megállapították, hogy bár rövid ideig töltötte be a főtitkári és államfői tisztséget, erős személyiségé­nek hatása határozott irányt adott a Szovjetunió bel- és külpolitiká j ának. Ranald Reagan amerikai el­nököt, aki születésnapi sza­badságát Kaliforniában, San­ta Barbara-i birtokán tölti, pénteken helyi idő szerint 03.20 órakor értesítették tele­fonon a Fehér Házból. Helmut Kohl, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancel­lárja táviratában őszinte rész­vétét fejezte ki Nyikolaj Tyi- honovnak, a Szovjetunió mi­nisztertanácsa elnökének Ju­rij Andropov elhunyta alkal­mából. Hivatalos bonni beje­lentés szerint Kohl kancellár részt vesz Moszkvában Jurij Andropov temetésén. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere, a szabaddemokrata párt elnöke, ólyan nagyképességű vezető személyiségként méltatta Ju- truktív alákításán fáradozott, német—szovjet viszony kons­truktív alakításán fáradozott. Willy Brandt, a szociálde­mokrata párt elnöke, mély megrendülését , hangoztatva rámutatott: Jurij Andropov tudatában volt a világbékéért viselt felelősségének és ez ki­fejezésre is jutott a nemzet­közi feszültség csökkentését célzó javaslataiban. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök sajnálkozással értesült Jurij Andropov halá­láról — közölte a kormány szóvivője. „Halála érzékeny veszteség” — hangsúlyozza a kormánynyilatkozat. Bettino Craxi olasz minisz­terelnök Nyikolaj Tyihonov- hoz intézett táviratában az olasz kormány és a maga ne­vében kifejezte részvétét. A spanyol televízió dél­utáni híradója hosszabb időt szentelt Andropov életének, munkásságának. János Ká­roly király, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­géhez küldött táviratában a maga és a spanyol nép nevé­ben mély részvétének adott hangot. A madridi kormány nyilatkozatban fejezte ki együttérzését. „Nagy szomorúsággal érte­sültem Andropov elnök ha­láláról. Távozása nagy vesz­teséget jelent a szovjet nép­nek” — jelentette ki pénte­ken Athénban Andreasz Pa­pandreu görög miniszterel­nök. Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök részvétének és együttérzésének adott hangot. A tokiói hírközlő szervek első kommentárai kiemelték, hogy Jurij And­ropov állhatatosan munkál­kodott a válságba jutott eny­hülés megmentésért, a kelet —nyugati kapcsolatokban bekövetkezett feszültség csökkentéséért. Magyar dolgozó kollektívák részvétgyűlései (Folytatás az 1. oldalról.) Az ország egyik legna­gyobb iparvidékén, Borsod­ban is munkásgyűléséket tartottak. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek 17 ezres munkáskollektívája részvét­táviratban hangsúlyozta: „Tudatában vagyunk annak, hogy a világ békéjéért töret­lenül harcoló szovjet népet, annak vezetését és a béke- szerető emberiséget nagy veszteség érte. Biztosak va­gyunk abban, hogy a szov­jet pártvezetés tovább foly­tatja azt a következetes, és haladó békepolitikát, amelyet Andropov elvtárs ránk ha­gyott.” Leninváros 22 ezres lakosa ugyancsak részvéttáv- dratot intézett a Szovjetunió magyarországi nagykövetsé­gére, amelyben mély együtt­érzéséről biztosította a test­véri szovjet népet. „Tovább­ra is azon munkálkodunk, hogy a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barát­sága tovább erősödjön, fej­lődjön” — hangzik a távirat. A magyar és a szovjet gazdasági együttműködés egyik legjelentősebb színte­rén, a MÁV Záhonyi Üzem- igazgatóságán a termelési ta­nácskozás kezdete előtt vet­ték a hírt az SZKP KB fő­titkárának elhunytáról. A ta­nácskozás kezdetén megem­lékeztek a kiemelkedő poli­tikusról, méltatták a két nép közötti gazdasági kapcsola­tok erősítésében .is szerzett elévülhetetlen érdemeit. 0 szovjet nagykövetség közleménye A Szovjetunió budapesti nagykövetsége közli, hogy mindazok, akik Jurij Vlagyi­mirovics Andropovnak, az SZKP 1KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének elhunyta alkalmából — a szovjet nép fájdalmában osztozva — részvétlátogatást kívánnak tenni, február 11- én, szombaton 10 és 17 óra között, február 12-én, vasár­nap 10 és 16 óra között, feb­ruár 13-án, hétfőn 9 és 17 óra között, valamint február 14-én, kedden 8 és 9.30 óra között róhatják le kegyele­tüket a nagykövetség VI. kerület, Bajza utca 35. szám alatti épületében. A százhalombattai Dunai Kőolaj ipari Vállalatnál is mély részvéttel értesültek a hírről a dolgozók, akiket a tenmedésd együttműködésen, a kiterjedt műszaki és tudo­mányos kutatási munkán kí­vül számos emberi-elvtársi kapcsolat is fűz a Szovjet­unióhoz, az ottani társválla­latok munkásadhoz. A vál­lalat vezetői a csaknem 3000 dolgozó nevében a szovjet nagykövetségre küldött gyásztáviratban fejezték ki együttérzésüket. A Nagyal­földi Kőolaj- és Földgázter­melői Vállalat szegedi üze­mének olajbányászai, a mo­dem szovjet gyártmányú be­rendezéssel ellátott földgáz- feldolgozó üzemben, az olaj­gyűjtő állomásokon dolgozók rövid m,unkásgyűléseken idézték fel Jurij Andropov életét .munkásságát. A Paksi Atomerőmű épít­kezésén is gyászlobogökat tűztek ki és félárbocra en­gedték a munkásmozgalom vörös zászlaját. A Szovjet­unió segítségével épülő nagyberuházás, többezer dolgozója, munkások és mű­szakiak fejezték ki gyászu­kat. mély részvétüket. Pénteken megváltoztatta programját a Magyar Tele­vízió és a rádió is. Jurij Andropov N agy terved voltak, óriási akaraterő­vel próbálta le­gyűrni betegségét. Az utol­só pillanatig küzdött, mint élete 69 esztendejében min­dig... Tizenihat éves korában I munkásként kezdett dol- | gozmi, olyan messzeségben, amely a mi fogalmaink sze­rint szinte felfoghatatlan: az Észak-Osszét Autonóm Köztársaság Mozdok vá­roskájában. Nyughatatlan fiatalember volt. Matróz a volgai hajózásnál, hogy vi­lágot lásson. Ekkor már komszomol-tag, és megfo­gadta, amit Lenin hagyott az ő korosztályának örök­ségül: tanulná, tanulni, ta­nulni. Eljutott a felsőfokú végzettséghez^ hogy azután a kommunista mozgalom hivatásos harcosa legyen. A komszomol funkcioná­riusa lett 1936-ban. Tulajdonképpen szinte az iskolában kezdte a po­litikai életet, amikor egy hajózási technikum kom­szomol-szervezete függetle­nített titkárának válasz­tották. Nem sokkal később megbízták Ribinszkben a Vododánszkij hajógyár if­júsági szervezetének létre­hozásával. Híre lett akom- saomodfoan. Jó csengésű ne­vet szerzett, s 1938-ban már egy területi bizottság titkára, 1940-ben pedig a karéliad központi bizottság első titkára. Ekkor már egy esztendeje múlt, hogy felvették a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjai sorába. Karéldában érte a nagy honvédő háború. Szinte az első napoktól kezdve részt vett a helyi parti zánmoz- galomban. Így élte át a háborút. Érthető, hogy a felszabadulás után 1944- ben ismét pártmunkával bízták meg: megválasztot­ták a Petrozavodszk váro­si pártbizottság másodtit- kárává. A következő előre­lépése: 19474sen a Karéliad Kommunista Párt Közpon­ti' Bizottságának felelős munkatársa lett. Ilyen hosszú tapasztala­tok előzték meg Andropov Magyarországon különösen jól ismert diplomáciai pá­lyafutását. 1953-tól hazája magyarországi nagykövet­ségének tanácsosaként dol­gozott, majd egy évvel ké­sőbb rendkívüli és megha­talmazott nagykövetként Mindazok, akik ismerték őt ezekben az években — és sokan ismerték — szí­vükbe zárták. Meg is ma­radt élete végéig hazánk őszinte barátjának, aki mindig rokonszenvvel és segítő szándékkal kísérte országunk törekvéseit. Az­tán 1957-ben elszólította tőlünk a kötelesség, ami­kor az SZKP Központi Bi­zottságának osztályvezető­jévé nevezték ki. Minden kommunista funkcionárius életének nagy pillanata, amikor be­választják pártja Központi Bizottságába. Ez Jurij Andropov életében a XXII. kongresszuson, 1961-ben, következett el először. Az­óta az SZKP minden kong­resszusa a Központi Bi­zottság tagjává választotta. Dolgozott 1962 és 1967 között a KB titkáraként is, majd pedig kinevezték a Szov­jetunió Minisztertanácsa mellett működő Állami Bi­zottság elnökévé. A Politá­1914-1984 kai Bizottság póttagja, majd 1973 áprilisában a Politikai Bizottság tagja lett, s 1982 májusában, mint az SZKP Központi Bizottságának titkára, is­mét a párt belső ügyéivel foglalkozott. Mint jól is­mert: Leonyid Brezsnyev halála után, 1982. novem­ber 12-én választotta egy­hangúlag főtitkárává az SZKP Központi Bizottsá­Nincs jtt helyünk arra, hogy ennek a nagy életút. nak minden mozzanatára kitérjünk. De azért hadd említsük' meg, hogy aki most elhunyt, annak kopor­sója előtt vörös párnán vi­szik a Szocialista munka hőse kitüntetést, a négy Lenin-rendet, az Októberi forradalom többször is ki­érdemelt érdemrendjét, a Munka Vörös Zászlórendje három érmét és számos más kitüntetés meiliett a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének első foko­zatát. Ez utóbbit azoknak a rendkívüli érdeklőknek az elismeréséért kapta, me­lyeket az ellenforradalom után, a konszolidáció, a politikai és gazdasági élet újjáépítése, a szovjet—ma­gyar barátság fejlesztése érdekében fejtett ki Buda­pesten. J urij Andropovot per­sze a világtörténelem elsősorban a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja élén 15 hónapon át be­töltött, viszonylag rövid, ám történelmileg mély nyo­mokat hagyott tevékenysé­ge alapján ítéli majd meg. Ezalatt is bőségesen talált alkalmat nyilvános szerep­léseiben, elvi jellegű írá­saiban, nemzetközileg pub­likált interjúk forrpájában és újságcikkekben, hogy kifejtse filozófiáját, politi­kai alapállását. A világ megismerhette gyors rea­gálási képességét és azt a tulajdonságát, hogy gyűlö­li a sallangokat, ellenben a világos okfejtést szereti. A Marx Károly halálának 100. évfordulója alkalmá­ból írott átfogó cikke tulaj­donképpen az a szellemi­ideológiai bemutatkozás volt, amelyet — mert meg­érdemelte — bizonyára ce­ruzával a kézben tanulmá­nyoztak Keleten és Nyuga­ton egyaránt. Ott fejtette ki, hogyan látta a marxiz- mus-leninizmus akkori helyzetét, a világ társadal­mi megújításának, a mun­kásosztály forradalmi cél­jai és eszméi megvalósítá­sának útját. Andropov világképében a főszerepet a Föld újjáala­kult ‘ politikai térképe kap­ta. Nem győzte hangsúlyoz­ni, hogy a tudomány hatal­mas eredményeket szül, lé- legzetelállítóak a technika vívmányai. Ugyanakkor az emberiség sok új, köztük igen bonyolult gonddal ta­lálta magát szemben. Reá­lis gondokról van szó — hangsúlyozta a Der Spie­gel nyugatnémet hetilap­nak adott interjújában —, amelyek a globális nyers­anyag, energetikai, élelme­zési és környezeti problé­mákhoz fűződnek. De — mint kifejtette — „a né­peket ma leginkább nyug­talanító gond: hogyan őrizhető meg a béke, mi­ként hárítható el a termo­nukleáris katasztrófa”. Jurij Andropov nyilvá­nos szerepléseire az volt jellemző, hogy mindig szé­lesebb, átfogóbb megvilá­gításba helyezte a jelensé­geket. Akkor is, amikor — jóval a tárgyalások felfüg­gesztése előtt — előre látta az amerikai magatartás várható genfi következmé­nyeit. Már sokkal koráb­ban felvetette az összefüg­gést a fegyverkezési hajsza részletkérdései és a globá­lis amerikai katonai terve­zés között, amelynek célja: az erőfölény helyzetébe ke­rülni. még pedig olyannyi­ra, hogy reális lehetőséggé váljék a Szovjetunióval, a szocialista országokkal szembeni úgynevezett „el­ső csapás”. Andropovnak a főtitkári székben eltöltött 15 hónap­ja rendkívüli nemzetközi feszültség körülményei kö­zött zajlott, és cselekvési szabadságát múlhatatlanul korlátozta élete vége felé a hosszú, fájdalmas beteg­ség is. Programja mégis mindvégig világos és egy­értelmű volt: meggyőzni a világot — mindenekelőtt a vezető amerikai politiku­sokat, s a mögöttük álló üzleti és más tényezőket — arról, hogy a nukleáris háború a Szovjetunióval szemben feltétlenül magá­val vonná az agresszor pusztulását is. Kemény ember távozott az SZKP éléről, aki nagy­vonalúan egyesített két világpolitikai tényezőt: egy­részt a Szovjetunió gazda­sági és katonai erejének a szükségleteknek megfele­lő növelését a béke védel­mében, másrészt a kapcso­latok és a közeledés ele­meinek ápolását a két vi­lágrendszer között annak /érdekében, hogy — mint mondotta — „minél távo­labbi legyen az indítógomb megnyomásának kísértése”. Szorgalmazta például, hogy találkozzanak a szovjet és az amerikai tudósok. Elő­térbe helyezte azt a gon­dolatot, hogy megállapo­dásra kell jutni az erő al­kalmazásáról való lemon­dás ügyében, s ebbe be kell 'kapcsolni a világűrt is, mint a másik oldal ál­tal megjelölt újabb lehet­séges hadászati környeze­tet. Ha van kulcsmondata egy • ilyen viszonylag rövid főtitkári tevékenység kül­politikájának, akkor az így hangzik: „a Szovjet­unió a továbbiakban is kö­vetkezetesen fogta keresni a közös nyelvet az ameri­kai féllel, arra fog töre­kedni. hogy megtalálja azt”. S ami ezzel egyen­rangú hitvallás: „ne kez­dődjön fegyverkezési haj­sza ott, ahol eddig nem volt, és tiltsák meg ott, ahol most van”. O lyan politikus tá­vozó tjt az SZKP és a szovjet állam éléről, aki mindenfajta merevségnek még a 'lát­szatát is igyekezett elke­rülni. Aki lefektette egy rugalmasabb gazdaságpoli­tika alapjait hazájában, s aki élete utolsó percéig su­gallta azt a szándékot, hogy az egyenlő biztonság elvének jegyében pozitívan kell megvizsgálni minden olyan kezdeményezést, amely a világbéke javára vállhat. Az ilyen embereknek nem kell túlságosan hosz- szú idő ahhoz, hogy beír­ják a nevüket a történe­lembe. Emlékét a világ örökké megőrzi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom