Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-10 / 34. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. FEBRUAR 10. Vita és meditáció Lehetnek-e többen? Hozzászólás a tanáregyéniség-vitához Urmössy Ildikó ..Miért vannak kevesen ?” cikke po­lémiára, a tennivalóik átgondolására és cselekvésre sarkall, a kiváló, a tudós típusú, az újító, kísérletező, az átlagon felüli tudással és pedagógiai felkészültséggel rendelkező tanítók, tanárok; érdekében. A vitában eddig résztvevők egymást helyesbítve, több vonatkozásban pontosítva igye­keztek a jelenleginél egységesebbé formálni a szemléletet á megítélésben, a figyelmet a realitásokra koncentrálva mérlegelni a továbblépés lehetőségeit. Sok jó átgondolásra és megvalósításra érdemes javaslat fogalmazódott meg, amelyek igen hasznosak számunkra. Látjuk, érezzük a kérdés fontosságát, szük­ségesnek tartjuk a tudóstí­pusú tanárok helyzetiével kapcsolatos problémarend­szer elemzését, a megoldás útjának a megjelölését. A megyei pártbizottság közoktatás fejlesztésével kapcsolatos állásfoglalása és a megyei tanács intézkedési tervében foglaltak alapján intézetünk is áttekintette sa­ját tevékenységét, és an­nak részeként az alkotó, kutató, kísérletező, újító pe­dagógusokkal történő együtt­működést, munkájuk segíté­sének, eredményességének, módjait. A pedagógus-to­vábbképzés is sok nehézség­gel küzd. Emiatt tartalmi és szervezeti megújulás előtt áll. Sikerült azonban, több területen, az elmúlt évek so­rán előre haladni és meg­alapozni a továbblépés felté­teleit. A tanfolyamrendszerű to­vábbképzés, tartalmában, ‘módszerében, a Résztvevők aktivitásának mértékében, színvonalában lényegesen változott. Jelentős szellemi bázisra alapoztuk az új tan­tervi dokumentumok beve­zetésére felkészítő, annak megvalósítását a gyakorlat­ban segítő tanfolyamainkat. Azokon a közeli egyetemek, főiskolák élvonalbeli tanárai, az Országos Pedagógiai In­tézet tantárgygondozói, tan­könyvírók, a megyében mű­ködő közoktatási vezetők, szakfelügyelők, kiváló peda­gógusok vállalták a szerve­zett foglalkozásokat, az elő­adói tisztet. Ezek rendszere, eredményességei, viszonylag széles hatóköre — évenként 800—1000 pedagógus vett részt — nélkül csupán ön­képzésre hagyatkozva, me­gyénkben is súlyosabb gon­dot okozott volna az új tan­tervi dokumentumok beve­zetése. Részesei e továbbképzés­nek és az egyetemek, főisko­lák magas színvonalú poszt­graduális képzésének a kivá­ló, a tudós tanárok is, nagy többségben. Jelentős hagyományai vannak Szolnok megyében a pedagógiai pályázatoknak. A Művelődési Minisztérium által 5 évre kiírt pályázati rendszerhez ezért csatlakoz­tunk, hogy az országosan je­lentkező pedagógiai problé­mák — amelyek többnyire megyei gondok is — megol­dásra, sajátos viszonyainkat vizsgálva, együttesen keres­sük a választ. Tudjuk, hogy megfeszített szellemi energiát igényel napjaink­ban az oktató-nevelő munka, az ismert vitacikkben is fel­sorolt vagy érintett összete­vők miatt. Ennek ellenére — s ez is bizonyítja a me­gyében működő pedagógu­sok kiváló tanárok ambíció­it -1 évente általában meg­haladta a beérkezett pálya­művek száma az ötvenet, az elmúlt évben pedig — igaz két pályázat több témában történt meghirdetésével — __ meghaladta az átlagos há­romszorosát is. A mennyi' séggel együtt a minőségi jel­lemzők is figyelmet érde­melnek. Az országos pályá­zaton díjazott, dicséretben részesült pályázók mintegy 30—40 százaléka Szolnok megyei. A pályaművek in­tézeti kiadványban történő megjelentetésére eddig igen szerény volt a lehetőségünk. A DAB Neveléstudományi Munkabizottsága „kiadvá- nyozási” tevékenységéhez csatlakozva már ez évtől si­kerül a publikálást ilyen módon is növelni és a Jász­kunság című folyóirat szer­kesztőségének, a Jászberé­nyi Tanítóképző Főiskolának az ígéretét megkaptuk a publikálási lehetőségek bő­vítéséhez. Az elmúlt években terem­tett hagyományokra támasz­kodva megtartott tudomá­nyos ülések, rendezvények — amelyek közül témája, színvonala miatt kiemelked­nek a Szolnok megyei Peda­gógiai Napok, a „Fórum” rendezvényeit, az évenkénti Tanítók Nyári Akadámiája, a Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskolával együtt Szege­den rendezett általános is­kolai tanárok nyári akadé­miája, az országos és regio­nális továbbképzések — si­kere nem csupán abban van, hogy a felkészültségben és pedagógiai gyakorlatban a legjobbaknak gyarapította a tudását, biztosította a gon­dolatcseréhez a lehetőséget, hanem koncentrálta a fi­gyelmet a pedagógusok szé­les rétegére. Kapcsolatban vagyunk a megyében működő újí­tó, tankönyvíró pedagógu­sokkal, s azok nagy többsé­gével is, akik tudományos kísérletekre vállalkoztak. Tudjuk, hogy az indokoltnál és a szükségesnél kevesebb a megyében a jól körülhatá­rolt pedagógiai célzatú kí­sérleteket folytató iskola. A tudományos intézetek, egye­temek, főiskolák elsősorban székhelyük közelében kere­sik az erre vállalkozó és al­kalmas pedagógus közössé­geket. Az új tantervi doku­mentumok bevezetésének vártnál nagyobb energiaigé­nye sem kedvezett a kísérle­tek szélesedésének. Nem ti­tok, hogy a tudományos kí­sérletekben résztvevő isko­lák munkája, felelőssége lé­nyegesen nagyobb, mert a kísérletek vaskos feladat- rendszere javarészt plusz­ként jelentkezik. Az elért eredmények to­vábbfejlesztésével, a tapasz­talatokkal, a vitában megfo­galmazott értékes gondola­tokkal számolva részt vállal intézetünk, lehetőségeinknek megfelelően a további cél­hoz vezető tennivalók meg­valósításában is. Szeretnénk a jövőben erő­teljesebben segíteni a tudo­mányos kísérletek szélesíté­sét, miközben a jelenleg kí­sérletező iskolák belső to­vábbképzését is fejlesztjük. Ezért az Országos Pedagó­giai Intézettel együttműköd­ve növelni kívánjuk a peda­gógus közösségek felé áram­ló, tudományos kutatásokkal, iskolai kísérletekkel foglal­kozó információt. Ugyanak­kor a köznevelési rendszer fejlesztését célzó kutatások részeként témákat is aján­lunk a tudományos kísérle­tekre vállalkozó pedagógus közösségeknek. Vállaljuk azt is, a tudomá­nyos kutató intézetek közre­működését kérve, hogy ku­tatásmódszertani felkészítő­ket tartunk az érdeklődők­nek. Kezdeményezzük pedagó­giai kutatással, tudományos munkával, hivatásszerűen foglalkózó kutatók és alkotó pedagógusok találkozóit, a pedagógiai, módszertani fo­lyóiratok szerkesztőivel és a pedagógiai pályázatokon díjazott pedagógusokkal a publikálási célzatú találko­zókat. Igyekszünk keresni annak lehetőségét is, hogy jusson valamennyivel több szabad­idő a jelenleginél azoknak a pedagógusoknak, akiknek előzetes kutatói munkája ga­rancia országos, megyei, he­lyi jelentőségű alkotások lét­rehozására, hiszen a tudomá­nyos igényű munkák is nagy többségben — példáink van­nak erre — a zsúfolt iskolai munkák közepette születtek. Segítjük a doktori szigor­latra jelentkezők nyelvvizs­gára történő felkészítését, s a lehetőségek szerint a disz- szertációk megírásához kon­zulens biztosítását is. Peda­gógiai könyvtárunk nem te­kinthető ugyan nagy múltú­nak, de elég gyorsan gyara­podó állománya, dokumen­tumgyűjteménye, periodikái a kutatók számára is egyre használhatóbbak. Szeretnénk viszonylag rö­vid idő alatt elérni, hogy az alkotó, kísérletező, kutató, újító pedagógusokkal a fog­lalkozás, munkájuk segíté­se, a pedagógusképző és tu­dományos intézetekkel a kí­sérletező, kutató munkára irányuló kapcsolatok fejleszr tése ne időszakos, illetve re­szortfeladattá, hanem a pe­dagógiai intézet munkássá­gának szerves részévé vál­jon. Úgy vélem, az iskolákban is szükséges azonban — ahol ez még nem történt meg — konkrét megfogalmazása an­nak, hogyan segítse az isko­lavezetés, a tantestület, a meglévő nehézségek ellené­re is a kiemelkedő pedagó­gus egyéniségeket, a kísérle­tező, a tudós típusú tanárok munkáját, akik ott működ­nek — a korábbiakhoz ké­pest nem is kevesebben — az iskolákban, a tantestüle­tekben. Számuk növelése is lehet­séges annak ellenére, hogy a pedagógus pálya veszített presztízséből. Elhivatottsá­got érezve a munkakörül­mények javításában, a mun­ka fokozottabb erkölcsi, anyagi megbecsülésében bíz­va, a fiatalok körében van érdeklődés a pedagógus pá­lya iránt. Jó képességű fia­talok sora választja a peda­gógus hivatást. Igaz. hogy nem mindenki vállalja an­nak nehézségét, de sokan vállalják és döntő többség­ben kellő optimizmussal kez­dik munkájukat. Ök a tan­testületekben a kezdés gond­jaival küszködök, nem tudós tanárok, de igazgatói, tan- testületi közösségi támoga­tással, türelmes segítéssel azzá válhatnak, hiszen az egyetemeken, főiskolákon, tudományos diákkörökben tevékenykedtek, pályázato­kat nyertek, egyetemi főis­kolai lapokban publikáltak, tudományos kísérletekben is részt vállaltak, szakdolgoza­tuk megvédésekor többen kaptak ösztönzést a doktori szigorlatra is. Az iskola igaz­gatója, tantestülete képes számukra hathatós — több helyen a mostaninál is na­gyobb — segítséget nyújtani önképzésre, továbbképzésre történő biztatással, az iskolá­ban szerényen jelenleg is meglévő lehetőségek juttatá­sával. Az iskola tantestülete, vezetősége is tud — még sok helyen — a jelenleginél is többet tenni azért, hogy le­gyen érdemes kiváló peda­gógusnak, olyan tudós tanár­nak lenni, akinek tevékeny­ségében egységet alkot a tu­dományos munka, a tovább­képzés, önképzés és az ered­ményes oktatás-nevelés. Aki a közoktatáspolitika szelle­mében dolgozva, a társada­lom érdekeit szem előtt tart­va kísérletezik célravezetőbb oktatási-nevelési eljárások­kal, a személyiség hatéko­nyabb fejlesztése érdekében. Ezeknek a pedagógusok­nak az átlagosnál nagyobb megbecsülése ösztönző ha­tást gyakorol maid a tantes­tület gészére. Tari Kálmán a Szolnok megyei Pedagógiai Intézet igazgatója AHOGY A GALAMBOK A festményeknek is megvan a maguk története Bényi László most is a Szolnoki Művésztelepen dolgozik A7. Ül NEMZETI SZÍNHÁZÉRT BÉNYI LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN A kiállítás meghívójának el­ső borítólapja A tv Ikutunális hetilapja is hírül adta — fotónkon a meghívó —, hogy Bényi Lász­ló festőművész húsz képét ajánlotta fel az új Nemzeti Színház építéséhez. A festőt közel ötven éves kapcsolat fűzi a Szölnoki Mű­vésztelephez, most is a Tisza- Zagyva „háromszög”-ben vendégeskedik, — bár — ha megengedi — nem vendég­nek, hanem a nagymúltú ko­lónia jelentős művészegyéni­ségének tiszteljük. — Ha jól emlékszem két évvel ezelőtt „szerelmesedéit bele” a Szolnok környéki ta­nyák galambdúcaiba. A tár­lat hívogatóján is egy ga­lambdúc látható... A besenyszögi határban — aztán máshol is — „fedeztem fel” ezeket a szépséges, moz­galmas, ugyanakkor harmó­niát, nyugalmat árasztó ma­dárszállásokat. A meghívóra Gobbi Hilda választotta a ga­lambdúcot, egy kicsit jelkép­ként: legyen az új Nemzeti Színház a magyar színművé­szet olyan otthona, amilyen a galambdúcok a galamboké. Tálán a hagyománytisztelet érzékeltetése is vezette Gobbi Hildát, amikor ezt a motívu­mot választotta. — Aki még nem tudta, a tv-böl megtudhatta, hogy mennyire színészpárti. — Nagyon sok barátom van és volt a magyar színpadok kiválóságai közül. Azt, hogy a Szolnoki Művésztelepre jöhet­tem az 1930-as években, mes­teremnek, Aba Novák Vil­mosnak köszönhetem. Meste­remet meg Lilikének és Gyu­la bácsinak, tehát a felejthe­tetlen Berki Lilinek és Gőzön Gyulának: ők mutattak be Aba Nováknak. Már itt, a szolnoki telepen ismerkedtem meg Somlayval, Jávorral, — ez is nagy élmény volt szá­momra. De — s életem végéig büszke lehetek talán erre — árulta a képeimet Bajor Gizi is, mégpedig a Corvin Áru­házban. Akkor még nem volt a maihoz hasonlítható álla­mi képkereskedétem, élni meg kellett...!! Segítettek a színé­szek. Egy kicsit talán szerény viszonzás is ez a kiállításom induló éveimért, s remélem gazdára talál az a húsz fest­ményem, amelynek vételárát felajánlottam az új Nemzeti Színház építéséhez. Néhány tégla ez is... Tegyük hozzá, jó néhány tégla, hiszen a Képzőművé­szeti Alap zsűrije szerint csaknem kétszázezer forintról van szó. A tárlatot vasárnap délután 5 órakor Gobbi Hilda Kossuth-díjas művésznő nyit­ja meg. —ti — A mezőgazdasági könyvhónap újdonságai Karcagon Észt férfikar hangversenye Az Észt Állami Akadé­miai Férfikar ad hangver­senyt ma este 7 órától Kar­cagon, a Déryné Művelődé­si Központban. A kórus Olev Ólja és Kuno Areng vezényletével többek között Mozart, Liszt, Schubert mű­veit szólaltatja meg, és íze­lítőt ad az észt kórusiroda­lomból is. Műsorán az „ész­tek Kodályaként” is emle­getett Emeszaksz művei is szerepelnek, de a nagy ma­gyar zeneszerző Esti dala is felcsendül előadásukban. Szólót énekel Leili Tam- mel, Leo Saar és Orvo Aui, zongorán közreműködik Valdur Rootsz. Kiállítások Szolnokon Berényi Ferenc Munká- csy-díjas festőművész alko­tásaiból nyílik kiállítás ma délután 3 órakor Szolno­kon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ galé­riájában. A kiállítást Lige­ti László, a SZOT alelnöke nyitja meg. A mezőgazdasági könyv­hónap alkalmából ugyan­csak a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezik meg Kunkovács László fotóművész Élő ag­rártörténet című tárlatát. A megnyitót ma délután fél 6-kor tartják, utána a fotóművész színes diákkal illusztrált előadása várja az érdeklődőket. Az idei mezőgazdasági könyvhónapra hét kiadó ösz- szesen 49 újdonságot jelente­tett meg közel 600 ezer pél­dányban. Ebből a legnagyobb részt — természetszerűleg — a Mezőgazdasági Kiadó vál­lalja magára 34 művel közel 540 ezer példányban. Az újdonságlista élére egy alapvető értékes összefoglaló kívánkozik: Csizmadia Emő: Az MSZMP agrárpolitikája és a magyar mezőgazdaság című műve a Kossuth Kiadó gondozásában. Csizmadia Er­nő egyetemi tanár, a Közgaz­daságtudományi Egyetem rektora a magyar agrárpoli­tika legfontosabb kérdéseit vizsgálja, s tekinti át. Olyan fontos előttünk álló felada­tokkal foglalkozik, mint pél­dául a nem élelmezési célú termesztés folytatása, a nyers­anyag biztosítása az ipari ágazatok számára. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Iparosodó mező- gazdaság című sorozata két értékes új kötettel gyarapo­dik: Varga Gyula: Fejlesztési célok és alternatívák az élel­miszergazdaságban és Csiz­madia Emőné: A vállalati struktúra új vonásai az élel­miszer-gazdaságban. Az ag­rártermelés irányításában is egyre nagyobb szerepet kap­nak a korszerű közgazdasági pénzügyi megfontolások és elméletek. Csete László szer­kesztésében jelenik meg Gaz­dálkodási kézikönyv agrár- szakembereknek című össze­foglaló nagy munka, mely a döntés előkészítésében lehet nagy hasznára a gyakorlati szakembereknek. Régi hiányt pótol, mert konkrét segítség­gel szolgál az alternatívák és dilemmák nehéz útvesztőiben. A nagyüzemi gazdálkodás­hoz, az iparszerű termelés- tervezés legkülönfélébb gond­jaihoz adnak segítséget egyéb könyvújdonságok: A növény- táplálás zsebkönyve, A rizs termesztése, Szenei: Háziál­latok szaporodása és mester­séges megtermékenyítése, Pol- jakov: Állategészségügyi fer­tőtlenítés, Szarvasmarha­egészségtan, A pillangós virá­gú szálastakarmánynövények termesztése. Magyarországi sertésfajták és hibridek. A korszerű agrotechnika egyik alapfeltétele az alag- csövazés. A rendkívül fontos termésbiztonságot ugyanis hazánkban gyakran fenyegeti vízkár. Ennek kiküszöbölésé­re és megoldására írt szak­könyvet Thyll Szilárd, Fehér Ferenc és Madarassy László Mezőgazdasági talajcsövezés címmel. Munkájuk, mely e területen úttörő jellegű, an­nál is értékesebb, mert terve­zési segédleteket, gazdasági számításokat is mellékelnek. A kertbarátok számára is jónéhány újdonságot kínál a könyvhónap. Gyúró Ferenc Kertművelés, kertek, kertba­rátok, kertészkedés címmel adott ki egy könyvet. A ker­tészet technológiája mellett kultúrtörténeti érdekességek­kel is szolgál. A rádióban reggelenként a Kertbarátok műsorát hallgatjuk. A szer­kesztők, Bálint György és Berta Ferenc, e műsorok leg­érdekesebb és leghasznosabb darabjait szerkesztették kö­tetté hasonló címen. A rend­kívül népszerű Kertünk, há­zunk, otthonunk sorozat új kötete Franck Gertrud mun­kája az öngyógyító kiskert címet viseli. A szerző azt ta­nácsolja, hogy kiskertünket ne csak elő- és utóvetemé- nyekkel hasznosítsuk, hanem gyógy- és fűszernövényekkel is. Ilymódon alig van szüksé­günk növényvédőszerekre, mert a növények kölcsönha­tásának eredményeképpen a kártevők jórésze szinte „ki­vonul” a kertből. A mezőgazdasági könyvhó­nap újdonságlistája természe­tesen sokkal gazdagabb. Cél­ja nem csupán kereskedelmi indíttatású, hanem szellemi beruházás is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom