Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
10 \ Fiatalokról-fiataioknak 1984. FEBRUÁR 4. Ml van a tarsolyban? Fiatal műszakiak a termelésért Ahogy a túrkevei középiskola diákjai vallották „Jó dolog ványaisnak lenni” A napjainkban zajló ipari forradalom, az átrendeződő gazdaság azt is élesen fölveti: ki-ki a maga szakterületén tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy túllépjünk a mai válságokkal, változásokkal vemhes időszakon. Csakis munkával, alkotó szellemű, értékteremtő munkával léphetünk előre! Ez s nem kevesebb vár a fiatal szakemberek népes táborára is. Ebben segít(het) sokat a KISZ egyik sajátos szakmai-mozgalmi szervezeti formája, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa, vagyis az FMKT. Jelenleg megyénkben 22 működik. Hogyan? Erre kerestünk választ. 8,3 millió a Mezőgép konyhájára A Szolnoki Mezőgépnél negyedik éve, hogy megalakult a szervezet. Negyvennégy fiatal FMKT-s azért fogott össze, hogy — miként más üzemekben — segítse a gazdasági munkát, az ifjúsági mozgalom feladatainak megvalósítását Az FMKT-ba tömörített műszakiak a vállalat egy-egy kiemelt feladatára mozgósították szellemi erőiket. — Budai György és Tokai János irányításával dolgoztunk, és sikereket értünk el — pergeti vissza a „múltat” Marosi Géza, az üzem KISZ- bizottság titkára —, hiszen ’81-ben elsők lettünk a városi KISZ-bizottság meghirdette energiatakarékossági pályázaton, munkáink 8,3 millió forint hasznot hoztak a Mezőgép konyhájára. A következő évben létrehoztuk a Festo-klubot, azóta is sikerrel működik. Egy nyugatnémet pneumatikái rendszereket gyártó cég szemléltető eszközeiből kiállítást rendeztünk be; sokan megtekintik. És ’82-ben is elhoztuk az első díjat a városi FMKT- pályázatról, ezúttal munka- és üzemszervezésből készítettünk 4 művet; bár ez a siker halványabban fénylett. mivel a város vállalataitól kevesen érdeklődtek a pályázat iránt. — Most milyen feladatokra összpontosítanak az FMKT-sok? — Elsősorban arra, hogy a vállalatunknak a piaci igényekhez ma sokkal rugalmasabban kell igazodni, mint 3—4 éve, tudniillik jelentősen megnőtt az export- termelésünk, ehhez nem kis műszaki fejlesztés, bázis szükséges, tehát tennivalónk van bőven. Tavaly megkaptuk a várva várt számítógépet — ez nagy feladat elé állított bennünket is; az induláshoz szükséges információk előkészítésében kaptunk feladatokat. Tovább kell fejlődnünk a szakmai és az általános műveltségben. Ennek érdekében versenyek, vetélkedők, kiállítások, tanfolyamok egész sorát szervezzük. Az újonnan belépőket patronáljuk, szakmunkásokat, technikusokat készítünk föl Vizsgára, számítógép-kurzusokat tartunk középiskolá- soknak._ — Azt kedvező tendenciának tekintjük, — folytatja Marosi Géza —, hogy az utóbbi 3 évben mind több fiatal került vezető beosztásba. A pályakezdő műszakiak helyzete itt sem jobb- rosszabb, mint másutt — az egzisztenciális alapok megteremtéséért számosán többletmunkára kényszerülnek, vgmk-ban dolgoznak. A nagy terhelés miatt sokan egyáltalán nem vagy kevésbé erőteljesen törik fejüket műszaki problémákon. Egyszóval, az FMKT ereje megcsappant. — És a pályadíjak sem túl ösztönzőek — veti közbe Kuli Nándor —, ami jellemző: sok téma kis összegekkel, szerintem épp fordítva kéne lennie. „Csapda”? Az, mert a nehézségekből való kilábaláshoz szükséges a jó, alkotó szellemű szakemberek képességeinek kiaknázása, ezt viszont kellőképpen nem ismerik el, ami persze a gazdasági gondokból is fakad. Az FMKT-sok számára is csökkent valamelyest, ám a fő baj az, hogy a kreatív, mozgósítható tagok megfogyatkoztak. Megtorpant a lendület. Tavaly kiemelkedő sikereket nem értünk el — hagyományos rendezvényeinket megtartottuk. Különböző célgépeket (például le- mez adagol ót, fúró-menetfú- rót) terveztünk, — összhangban a vállalat fejlesztési célkitűzéseivel. Ebben az évben szeretnénk többet fölmutatni. Javítják a „találatarányt” A jászberényi Hűtőgépgyárban csaknem egy évtizedes hagyományokra tekint vissza az FMKT-mozga- lom. A kezdeti föllendülést 1979—80 körül hullámvölgy követte, majd ’81-től ismét élénkebbé vált a fiatal műszakiak és közgazdászok működése. — Köszönhető ez annak — mondja Hubanov Mihály, az üzemi KISZ-bizottság titkára —, hogy átdolgoztuk a szabályzatot, s szorosabbra fűztük kapcsolatainkat a termeléssel és a vezetéssel. A szervezet fejlődése konkrétan lemérhető egy tízéves és egy mostani pályamunkával: ma másként ismerik föl a megoldható problémát, és sokkal magasabb minőségi szinten oldják meg. — Vetélkedőkön, kiállításokon és más rendezvényeken a mi félszáz FMKT- sunk is részt vesz — fűzi tovább a beszélgetés fonalát Seifer Ibolya FMKT-titkár —, de a középpontban a termelés áll: minőség, takarékosság. .. egyáltalán a hatékonyság — Számít rátok a vállalat? — Úgy érezzük, igen. A gazdasági vezetés útmutatásai alapján a KlSZ-bem kidolgozzuk a javaslatokat, ezek az ajánlatok pedig iránytűként szolgálnak az FMKT-soknak. Tavaly tizenhárom pályamunka látott napvilágot, illetve szerepelt kiállításokon 13 csoport részvételével. Egyebek között FMKT-sok végezték el a PS—150 abszorpciós hűtők elemző vizsgálatát, az auto- sziíongyártásban nem kis jelentőségű kenéstechnika kidolgozását vagy a vállalati gazdasági munkaközösségek alakításának, működtetésének szabályait dolgozták ki. Bekapcsolódtunk a számító- gépes anyagelszámoltatás bevezetésébe is. „A mikroprocesszoros fejlesztési rendszer” (a minőségellenőrzésben) szabadalom lett. A kis kollektívák, teamok egyébként terjednek, mindinkább az a jellemző, hogy az egyéni alkotómunkával szemben néhányan összefognak egy adott feladat sikeres megoldása érdekében. — A kivitelezésben — teszi hozzá Hubanov Mihály — pedig a legjobb szakmunkások működnek közre. Ók már tanulóként segítséget kapnak az FMKT-tól: a szakmunkásvizsga előtti felkészülésben, azon a szakmaipolitikai erőpróbán, melyen a legjobb elnyeri „A Hűtőgépgyár legkiválóbb szakmunkástanulója” címet; ezt egyébként — a jutalmazáson kívül — a törzsgárdatagság- ba is beszámítják. Képzés, továbbképzés, beilleszkedés A változások közé tartozik, hogy az FMKT-sok és más alkotó fiatalok munkájának értékelését és a nyilvánosság előtt történő szerepeltetését különválasztottuk. A fafaragások, kézimunkák alkotóinak más fórumot biztosítottunk. Az FMKT-tagok tevékenysége-' ben most is jelentékeny szerepet játszik a beilleszkedés megkönnyítése, a kibontakozás támogatása, a tanfolyam, a továbbképzés, a nyelvtanulás, a konzulensi teendők, a publikálás. Mindezek révén a szakmai-politikai fejlődést kívánjuk elősegíteni, és természetesen azt is, hogy ne az íróasztalnak dolgozzanak. 'Elégedettség? Szó sincs róla! Mindenekelőtt tovább kell javítani az FMKT-sok munkájának színvonalát, a „találatarányt”, az értékelést és a serkentést. Jobbítani kell a föltételeket oly értelemben is, hogy a vgmk ne vonja el az alkotni kész fiatalokat. Hiszen az igazsághoz tartozik: sok gondunk egyik eredőjét abban lelhetjük föl, hogy az elmúlt )esztendőkben nem kapott megfelelő rangot. S ha végre az innováció kulcsfontosságú, szerepét fölismertük — a korszerűbb, jobb megoldásokon fáradozókat mozgósítanunk, alkotásaikat a termelésben mielőbb hasznosítanunk, munkásságukat pedig méltóképpen elismerni szükséges. Sz. Tamás Tibor De nehéz az iskolatáska ... Nem számít újdonságnak, hogy a diákok általában büszkék arra az intézményre, amelynek tanulói. Nem véletlen, hogy a melyik iskolába jársz kérdésre a felelet nem a „suli” pontos megnevezése, hanem egyszerűen: „tele- kis”, „vargás"', „verseghys” vagyok. A szigorúan vett tanulmányi munkán kívül — soroljuk ide a reggeli becsön- getéstől az utolsó óra végéig, a délutáni szakkör befejezéséig terjedő időszakban történteket — az alma materhez való kötődést erősen befolyásolják azok az élmények, melyeket a közösen töltött szabad időben szereznek a fiatalok, és amelyeket az iskola falai között élnek át. A túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Közlekedésgépészeti Szakközépiskola diákjaival az intézmény könyvtáránaik olvasótermében beszélgettünk. Számos kérdés szóba került a diákélettel kapcsolatban, de végül is a központi téma az iskolához tartozás volt. Röviden fogalmazva, jó dolog-e „ványaisnak” lenni, és ha igen — egyértelműen eat a választ adták a fiatalok —, akkor miért. Tímár Tünde, a középiskola KlSZ-bizottságának titkára: — Nem tartozunk a nagy létszámú iskolák közé, azt hiszem már ez is sokat segít abban, hogy jobban megismerjék egymást a tanulók, s szinte családias légkör alakuljon ki. A tanár-diák kapcsolat is nagyon jónak mondható, a fiatal pedagógusok különösen könnyen találják meg velünk a közös hangot. Aztán nagyon sok élő hagyomány létezik nálunk, ami a jó közösség kialakulását segíti. Az elsősök feszengése az őket avató gólyabál után gyorsan szokott oldódni, de a többi iskola; mulatságnak is — farsang, fenyőtoál — nagy sikere, visszhangja van. Ezeken az összejöveteleken a tanáraink is velünk vannak, és állítom, hogy nem érzik rosszul magukat. Kun Csaba: — Jó dolog „ványaisnak” lenni. Rengeteg olyan lehetőség adódik számunkra, amely jól ösz- sz,erázza a társaságot. Itt van például a sport. Az iskolában szinte mindenki — ki jobban, ki kevésbé — foglalkozik valamilyen sportággal. Igaz, szerencsés helyzetben is vagyunk, mivel helyben van a tornacsarnok, de a sporton kívül lehet, más példát is hozni. Az irodalmi színpadosok is jó kis csapatot alkotnak. Ha valami új darab kerül műsorra, azt először az iskola tanulói látják, ők az első kritikusok, méghozzá szigorúak. A rajzolni, fes- tegetni szerető lányok, srácok a városi alkotóház foglalkozásaira járnak, aki zenélni akar az meg a kollégium fúvósegyüttesében muzsikálhat. Persze újabban másfajta zenekar is feltűnt a suliban. Szabó Zoli: — Csaba ránk célzott az utóbbi mondatával, ugyanis a kollégiumban alakítottunk egy meghatározatlan műfajt képviselő együttest. Hétfőn volt az első próbánk, szerdán pedig — nem akartuk húzni- halasztani a dolgot — az első koncertünk. Ügy döntött a zenekar, hogy a hangverseny teljes bevételét felajánlja a Nemzeti Színház építéséhez. Egy forintba került a belépő, százhatvanan szorongtak a koncertteremben, akarom mondani az ebédlőben. A siker óriási volt. Hasonló céllal szervezünk a közeljövőben discot. Márki Ági: — Azt hiszem az eddigi beszélgetésből is kiderült, hogy nagyon jó a hangulat az iskolában, a diákok között. A vidámság jelen van a szünetekben, tanítás után, az irodalmi színpad próbáján* vagyis mindenütt. Nagyon jó érzés ilyen felszabadult légkörben élni. Még csak jó félévet töltöttem a középiskolában, mivel elsős vagyok, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy most már otthonosan érezzem magam az iskola falain belül. Az általános iskolában alig voltak barátaim, most pedig szerencsére több ás van. f. s. Az összetartó zene A dobók hangja már az előtérben eligazított. A vízügyi szakközépiskola egyik terme felé indultam. A padokat kihordták, a felszerelés már a helyén volt, csak az erősítőkkel akadt némi hiba, zúgtak, recsegitek a hangfalak, fiatal srácok sürgölődtek körülöttük Lakai Zoltánnal, az együttes vezetőjével külön terembe kellett elvonulnunk, hogy csendben tudjunk valamennyit beszélgetni a Rockers-ről. — Egy éve játszunk együtt ebben a felállásban. Azelőtt egy másik együttes tagja voltam. Amikor az feloszlott, megalakítottam ezt a zenekart a volt dobossal és egy régebbi barátommal, akit még én tanítottam gitározni. Néhány nappal utána már énekesünk is volt. Azóta barátok lettünk, szeretünk együtt zenélni. Igaz, próbálni hetente csak egyszer tudunk a helyőrségi művelődési központban. — Nemrég megszereztétek az Országos Szórakoztatózenei Központ működési engedélyét. Ez azt jelenti, hogy a fellépéseiteken ezentúl belépőjegyet is szedhetnétek. — No igen. Csak nem nagyon van fellépési lehetőségünk. Kerestünk patroná- lókat, többek között jártunk a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban Is. Sajnos előttünk már három együttesben csalódtak, ugyanis azok mind feloszlottak. így aztán a bizalmat mi már nem kaptuk meg. Különben sem ebből akarunk megélni. Az együttes minden tagja dolgozik. Meg amennyi pénz összejönne egy-egy koncerten, abból még felszerelést se lehet venni. — Szolnokon van egynéhány rockzenekar. A Rockers hogyan akar kitűnni közülük ? — A rockzene keretei közt megpróbáljuk jól kidolgozni a számokat. Csak saját szerzeményeket játszunk, szeretnénk kialakítani valami sajátos stílust, persze egyéves együttzené- lés után még csak tapogatózunk. Lelkesedésben nincs hiány. Mint minden zenekar, ők is népszerűek szeretnének lenni. A teremben eközben ösz- szegyűlit harminc-negyven fiatal. Néhányan már ismerték a Rockerst, azért jöttek el újra, akik pedig nem hallották még játszani, kíváncsian várták, mi lesz a készülődésből. A koncert végién Hidasi Levente, az énekesük elégedetlenkedett : — Most nem volt olyan jó a hangulat, mint máskor, igaz a terem is kicsi. Nem baj, legközelebb majd jóbb lesz — mondta, és folytatta ő is a többiekkel, Zombori Sándor basszusgitárossal és Urbán Gábor dobossal a pakolást. A felszierelés nagy részét kölcsönbe kapták, azt visa- sza kell adni. — nádudvari — Népművelők „fals hangja” Tiszafüreden Akasztják a hóhért a rejtelmek éjszakáján A Magyar Népművelők Szolnok megyei szervezete immár negyedik alkalommal rendezi meg: a népművelők farsangi — pontosabban fals hangi — bálját — ezúttal Tiszafüredem A bálokon a művelődési házak dolgozói jórészt csak futtában, munka közben vesznek részt. Hogy jól sikerült-e a rendezvény, a közönségből és a bevételből állapítják meg. Évente egyszer azonban maguknak is rendeznek mulatságot. Ekkor kiderül, milyen közönség a népművelők tábora. Szervezésből csak a házigazdák vizsgáznak, de ez a szakmai „zsűri” előtt zajlik. A fürediek nagy ambícióval készülnek a bemutatkozásra, hetek óta szervezik a február 11-i eseményt. Megi- hívókat küldtek a megyén túlra is: a száznegyven vendég között lesznek hevesi, és borsodi népművelők; A hagyományok szerint most is megjelenik a „fals hangoló” újság, melynek szerkesztői a tavalyi számban szemet gyönyörködtető módon villantottak föl néhány életképet a szakma napos és árnyékos oldaláról. Most az új város népművelői hagyománytisztelő módon kívánják megszervezni az éjszakát. Ahogyan a jászberényiek az 'úgynevezett qudrafon-hatással okoztak meglepetést (az eszeveszett hangzavar kiűzte a teremből az egybegyűlteket), ahogy a karcagiak az intézmény jelmezes bemutatásával hökkentették meg a társaságot, úgy Tiszafüreden is nagy produkciókra készülnek a népművelők. A „titkok éjszakájára” egyelőre zárt ajtók mögött készülnek, s csak annyi szivárgott ki, hogy mindenképpen csalódást (kellemeset) okoznak vendégeiknek. Zsákbamacskaként szolgálják fel a vacsorát is: hétpecsétes titokként őrzi főztjé- nek titkait a művelődési központ „amatőr” szakácsa, aki egyébként gépkocsivezető. Csák evés közben derülhet ki, mit jelent a házi birkapörkölt Nagy Gyula módra. Az italt az áfész szállítja a művelődési központba, ahol a város másik kereskedelmi vállalatának, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnak a pincérei szolgálják fel. Javában készül a különleges dekoráció is, s a házigazdák száz apró tréfával várják szórakozásra váró vendégeiket, akik — úgy hírlik — nem maradnak adósok... — szí —
