Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-28 / 49. szám

1984. FEBRUAR 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bevonulási ünnepség Szolnokon A megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancs­nokság, valamint a Hazafias Népfront megyei Bizottsága tegnap délután Szolnokon, a Jubileum téren rendezte meg a sorkatonai szolgálatra be­hívott fiatalok nyilvános bevonulási ünnepségét. A búcsúztatón részt vett dr. Bozsó Péter, a megyei párt­bizottság osztályvezetője, dr. Kuti György, a megye] ta­A bevonuló fiatalok csoportja nács vb titkára, dr. Krasz- nai Géza, a HNF megyei Bi­zottságának elnöke és Mun­kácsi István ezredes a me­gyei Hadkiegészítési és Terü­letvédelmi Parancsnokság parancsnoka. A Himnusz elhangzása után Répási István alezre­des köszöntötte a bevonuló fiatalokat és az őket elkí­sérő szülőket, hozzátartozó­kat, barátokat. A hagyomá­nyok szerint leszerelő tár­sai nevében Gyenes Mátyás szakaszvezető adta át fegy­verét az újonc Busi László­nak. A szülők nevében a fiát is búcsúztató Busi Lászlóné lépett ezután a mikrofonhoz, majd Utassy László őrnagy jelképesen átvette a fiatalokat a hadse­reg számára. Kiss Lajos Nagy események nélkül Koszorúzási ünnepség Tisza lózsef sírjánál Tisza József, a munkás- mozgalom kiemelkedő sze­mélyisége születésének 70. évfordulója alkalmából ko­szorúzás i ünnepségét ren­deztek tegnap a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjának sírkertjében. A sírra a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium nevében Dénes Lajos miniszterhelyettes, Gősy Sándor, az MSZMP Minisz­tériumi Bizottságának titká­ra és Soós Gábor nyugalma­zott államtitkár helyezték el a megemlékezés koszorúit. Az Országos Tervhivatal ré­széről Csendes Béla elnök- helyettes és Ozsvald László a pártbizottság titkára, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa képviseletében Lehoczkd Mihály főtitkár­helyettes és Horváth Gyula alapszervezeti párttitkár, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottsága nevében Majoros Károly első titkár* és Mohá­csi Ottó, a Szolnok megyei Tanács elnöke koszorúzott. A kegyelet, a tisztelet virá­gait elhelyezték a síron Tisza József családjának tagjai, barátai, harcostársai. A megemlékezés az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. H tavalyi egy volt a dolgos évek közül Falugyűlés Jászjákóhalmán Szombat este zsúfolásig megtelt nagyterem fogadta az utolsó percben érkező jákóhalmaiakat a művelődési házban. A falugyűlés népes elnöksége nem vonult fel a színpadra, hanem közvetlenül a hallgatók előtt foglalt helyet. A csendes várakozás monoton zaját a Himnusz hangjai szakították meg, és közel háromszázan emelked­tek fel a székekről. Plakátok és hangszórók hirdették a falugyűlés idő­pontját, és még több száz meghívót is kiküldtek. Az elmúlt év, sőt a koráb­biak se hoztak különleges eseményt a község életébe, 1983 egy volt a többi dolgos év között. A nagy iparos­múltú falu lakói nem tüzes vitára, égető problémák meg­oldására gyűltek össze, ha­nem egy év reális értékelésé­re. Muhari Árpádné a Haza­fias Népfront községi titká­ra megnyitó beszédében egy személycseréről tájékoztatta a lakókat. A korábbi tanács­elnök, Pál József, egészségi állapota miatt kényszerült a 13 éve végzett munkától megválni. Sziráki Benedek, az új elnök, bár két hónap alatt már sokan megismer­ték, most mutatkozott be a falunak. (Legalább olyan kí­váncsiak voltak rá, mint a beszámolóra.) Az egyórás beszámoló részletes és alapos volt, szólt a község gazdasági, társadal­mi, kulturális életéről, kitért az egészségügy, a kereskede­lem, szolgáltatások helyzeté­re, és megemlítette a ’84-es főbb feladatokat. A három- ezer-kétszázötvenegy lakosú községből a kiáramlás meg­szűnt, a lélekszám évek óta változatlan. Tovább tart a több éve elkezdődött folya­mat, hogy Jászberényből ki­költöznek az emberek. A közlekedés jó, az alapellátás színvonala megfelelő, és ter­mészetesen a telek, a lakás sokkal olcsóbb, mint a vá­rosban. A múlt év legnagyobb vál­lalkozása az egészségház építése volt. A Béke Tsz. a Jövő Asztalos Ktsz szocialis­ta brigádjai, a honvédség és a lakosság 793 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vég­zett, ezen felül 140 ezer fo­rint gyűlt össze önkéntes be­fizetésekből. Július 1-től két orvosi rendelő, az anya- és gyermekvédelmi szolgálat költözik be, majd ugyanott szeptembertől megkezdődik a fogorvosi rendelés is. A nyári krónikus ivóvízhiány nem vetődött már fel, min­denki tudott róla, hogy a he­tekben kezdődött meg egy új kút fúrása. A lakók azt is tudomásul vették, hogy ad­dig házi bekötéseket sem en­gedélyeznek, míg az új kutat a hálózatra nem kötik — ez a második félévben várható. A közel száz kisiparos 32 szakmában dolgozik. Üj szakmák jelentek meg a köz­ségben, így kozmetikus, szá­raztészta-készítő, bérfűrésze­lő. Hiány van viszont autó­szerelőből háztartási kisgép­szerelőből, rádió- és villa­mossági műszerészből. Az ABC áruházban javult a tőkehúskínálat, azonban előfordul, hogy a későn ér­kezők nem kapnak tejet vagy kenyeret. A műszaki boltban ezek után növényvédő szere­ket is árusítanak. A szeméttelepet évekkel ezelőtt megépítették, a sze­metelés mégse került le a napirendrőL Az egyik hoz­zászóló szóvá tette, hogy módosítani kellene a gyógy­szertár nyitvatartási rendjét, egy másik az utca feltöltése miatt szólt. Egy pedagógus az öreg iskola udvarának rendezését kérte, egy apuka pedig a tsz-étkeztetést di­csérte, az iskolai napközi főztjével szemben. Vélemé­nye általános egyetértésre talált. Az egyik tanácsi dol­gozó arra figyelmeztett, hogy a kiemelt fejlesztések mel­lett gondot és pénzt kell for­dítani az apró igények ki­elégítésére is, mert évek so­rán azok felhalmozódnak. Agócs László tsz- és meg­bízott községi párttitkár hangsúlyozta, hogy a jákó- halmiaknak nem kell szé­gyenkezniük a múlt évi ered­ményeikkel, 11 millió forin­tos társadalmi munkájukkal más települések előtt. A tíz felszólaló véleményét, kéré­sét még a fórumládában ösz- szegyűltek egészítették ki. A tanácselnök válaszából kide­rült. hogy lesz hirdetőtábla a piactéren, a falugyűlést jö­vőre és azután nem szomba­ton. hanem hétfőn tartják, a gyaloghíd a Holt-Tárnán nem balesetveszélyes, a köz- világítási hibákat az ÉMÁSZ hetenként javítja. A kereskedelemről, ellá­tásról nem volt kérdés, hiá­ba készült fel a megyei ta­nács és az áfész képviselője, az elmúlt hetekben, hóna­pokban ugyanis már több fórumon megtárgyalták a gondokat. A bő kétórás falugyűlés után a Pávakör műsorát hallgatták meg az érdeklő­dők. A Jászságban Megnőtt az építési kedv A tavaly bevezetett kedve­ző építési hitelfeltételek következtében Szolnok me­gyében nőtt a családi házak építésének aránya. Az OTP jászberényi fiókjához tarto­zó 10 településen az építési ütem korábban sem volt alacsony, de a múlt évben (’82-Jhöz képest) kimagasló­an nagy, 132 százalékos nö­vekedés volt. Jászberény mellett különösen Fénysza­run és Alsószentgyörgyön nőtt meg az építési kedv. A fiók dolgozói társadalmi fórumokon ismertették a kölcsönfeltételeket, felkeres­ték a munkahelyeket is. Természetesen nem nőtt vol­na több mint kétszeresére a kislakásépítés, ha kevés az építési telek. A tanácsok az igényeknek megfelelően részlegesen közművesített telkekhez juttatták az építő­ket. Lukácsi Pál Üj telephelyet épít Karcagon a Volán 7. sz. Vállalat. Kivite­lezési munkákat a Szolnok megyei ÁÉV végzi. Képünkön: betonozzák a telep olajmentesítő medencéjét I Keddi tegvxetitnkl Családi asztal „Inkább mi megyünk haza anyáékhoz, ők rit­kán jönnek hozzánk. Nem is nagyon hívjuk őket, mert olyan kicsi a lakás, hogy úgysem férnénk el. Egy másfél szobás lakóte­lepi lakás igazán nem al­kalmas családi összejöve­telek tartására. Persze mi nagyon elfoglaltak vagyunk, így azután jó, ha évente egyszer meg­látogatjuk anyuékat, a testvéreket” — mondta szinte magától értetődően fiatalasszony ismerősöm. Jártam a lakásukban, nem is láttam ott olyan asztalt, amelyet körülül- hetne egy család, hogy együtt ebédeljen, vacso­rázzon. És jártam másutt is, és szomorúan tapasz­taltam: nem divat ma már a lakásokban ,a csa­ládi asztal. Szinte sehol sem láttam olyan asztalt, amely mellett elpoharaz- gathatna, elbeszélgethet­ne szülő, testvér, rokon, jóbarát. Szomorú ez, mert az asztalokkal együtt tűnnek el, vagy legalább­is egyre ritkábbak a családi összejövetelek. Talán meg sem fordul a fejünkben, hogy meny­nyivel szegényebbek le­szünk ezáltal. Magamban régi csalá­di összejövetelek szívet melengető emlékét őrzöm. Karácsonyesték meghitt hangulatát, amikor a fe­nyőgyújtás után a vacso­raasztal mellé telepedtek anyámék. a nagyszülők és mi, gyerekek. Milyen vidáman folyt a szó olyankor. Aztán előkerült a dió és mi „vérre menő” kártyacsatákat vívtunk egy szem dióért. Névna­pok emléke idéződik fel bennem, ahol ott voltak a nagynénik, a nagybá­csik, a nagyszülők, s ahol ki nem fogytak az anek- dotázásból az „öregek”. Mennyit nevettünk tré­fálkozásaikon. Minden egyes ilyen találkozás csak erősítette bennünk a családi összetartozás szálait. Később, amikor már felnőttünk, tudtuk, hogy van családi háttér, vannak szeretteink, akik­hez tartozunk, akikre bármikor, bármilyen helyzetben számíthatunk. Mert az a mi számunkra természetes volt, ha a családból valakinek gond­ja lett, azon közösen igyekeztünk segíteni, és ha valakit valamilyen boldogság ért, annak mindannyian örültünk. A megpróbáltatások idején — kinek életében ne len­nének ilyen időszakok —, mennyi erőt, segítséget adott, elviselhetővé tette a már-már elviselhetet­lent is a testvérek, a szü­lők. a rokonok együttér­zése, szerető támogatása. Manapság sokat beszé­lünk arról, hogy sok a magányos ember. Jó anyagi körülmények kö­zött is magányosan — boldogtalanul — élnek egyesek. Sokszor eszem­be jutott már: vajon so­kak magánya nem azzal függ össze, hogy — kép­letesen szólva — nagyon régen fölkeltek a családi asztaltól, aztán nem ül­tek mellé többé? Hogy elhanyagoltak családi, ro­koni kapcsolatokat, mert „olyan sok az elfoglalt-- ság, mert ki ér arra rá, hogy látogasson öreg szü­lőt, testvért, barátot, mert a papa folyton vi­tatkozik valamin, mert drága a vonatjegy, mert, mert. mert...” Kifogá­sok hosszan sorolhatók, a valódi és a vélt sérel­mek is, amik miatt nem keressük többé sem X-et, sem Y-t. Amíg az ember fiatal — legyünk őszinték — nem érzi annyira fontos­nak, lényegbevágónak a családi kapcsolatok ápo­lását. Ám ahogyan múl­nak az évek, egyre in­kább rájövünk: az em­ber nem magányosságra született, és az élettárs, a gyerek mellett fontosak a rokoni kapcsolatok is. Igen. minden otthon­ban szükség van a csalá­di asztalra. És az nem le­het igazi kifogás, hogy kicsi a lakás. A családi asztal valójában nem is asztal kérdése. V. V. Több százmilliós kár tűz miatt Fokozott ellenőrzés, riadó próbaképpen Tavaly az országban 9 ezer 932 tűz volt, ez a szám az 1982. évinél 1211-gyel na­gyobb. Ha azonban az új­jáépítési és helyreállítási költségeiket, továbbá a ter­meléskiesést is figyelembe vesszük, a veszteség ennek az összegnek többszöröse. A tüzek következtében 184-en meghaltak, 584-en pedig megsérültek — mondotta Varga Károly tűzoltó-vezér­őrnagy, a BM Tűzoltóság or­szágos parancsnoka tegnap a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségében tartott sajtótájékoztatóján. Elmondta az újságíróknak, hogy a múlt éviben az ipar­ban 648 tűz. több mint 200 millió forint kárt okozott. A mezőgazdaságiban a tűz­esetek száma 2286 volt, a kár értéke azonban az iparé­hoz viszonyítva alig valami­vel több mint 50 százaléka: 123 millió forint. A tüzeknek csaknem fele, a károknak egyharmada a lakóházakban keletkezett. Az előidéző okok között az elektromos vezetékek hibái, a gyerme­kek gondatlansága, hibás tüzelő-, fűtőberendezés és a dohányzás volt a leggyako­ribb. Tavaly a dohányzás 1835 esetben okozott tüzet. Sajnos, jellemző az ágyban dohányzás, amelynek foly­tán az elmúlt év során 84- en haltak meg. Ám előfor­dult tűz a dohányzástól az ipariban, a mezőgazdaságban és az erdőkben egyaránt. A BM Tűzoltóság Orszá­gos Parancsnoksága —a tü­zek gyakoriságára és a tö­meges veszélyeztetettségre való tekintettel — 1984-et a 'lakóházak tűzvédelmi évé­nek nyilvánította. Ebben az évben szigorítják és szám­szerűen is növelik ellenőr­ző tevékenységüket, vala­mint fokozzák a lakosság körében a t űzmegelőzésre vonatkozó propagandamun­kát Egyes lakótelepeken próbaképpen tűzriadót ren­delnek majd el. A BM Tűzoltóság orszá­gos parancsnoka az újság­írók . kérdéseire elmondotta, hogy abszolút biztonság a tűzvédelemben sem képzel­hető el. De ha összevetjük a tűzesetek számát a veszély­források jelentős növekedé­sével, a tüzek során veszély­be került és megmentett ér­tékek nagyságával elmond­ható, hogy az ország tűzvé­delmi helyzete megnyugtató. Varga Károly rámutatott ar­ra is. hogy a tűzvédelemmel kapcsolatos anyagi igények csak a népgazdaság teher­bíró képességéhez mérten teljesülhetnek, az ésszerű kockázatvállalás elve alap­ján. Ezért elsősorban a tü­zek megelőzését hatékonyan és ugyanakkor gazdaságo­sabban szolgáló ismert mód­szerek alkalmazását tartja szükségesnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom