Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-26 / 48. szám

1984. FEBRUÁR 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 [Film jegyzet ) Te rongyos élet Talán az esztétikai hagyo­mányőrzés, talán más, írott agy íratlan „szabályok.” mi­it a magyar filmek — állta­iban — illő „emelkedett­éggel” szólnak történel­münk nehezebb „pillanatai- ól”, eseményeiről. Nehéz is neghúarvi azt a hatánmezs- yét — ha van ilyen egyál- alán — amelytől netán már evethetünk hajdani szomo- úságunkon, balfogásainkon. Bacsó Péter jól számolt zael, amikor filmjeivel a nehéz évek” felé fordult, v Tanúval már megkezdte áncát a borotvaélen, új al- sotásával a Te rongyos élet­ei még merészebben fólytat- a. Bátorságát nem politikai ikon mérlegelem, sókkal ín- :ább a már említett határ- onalra gondolok. Általában gaz és mértékadó lehet, logy az emberek szívesen lúcsúznak nevetve a múlt­uktól, — de tudjuk a gya­korlatból, hogy azonos vic­én, ugyanazon szájból hall- 'a sem egyformán nevet linden ka. Külön fejtegetés émája lehetne, hogy a fáj­dalmas és a nevetséges né- ta mennyire egybeesik — s tt van Bacsó alkotófantáziá- áínak bátorsága — s hogy lem kívülállókat nevettet. Rendezői nyilatkozataiból oldjuk, hogy — képletesen - a kihallgatóasztal mind­rét oldalán ült, s Kiptár Jakjában — ő a filmbéli ta- íító — számos önéletrajzi epizódot is felelevenít. Ha lem nyilatkozta volna sem íinnénk másképpen, mert a Te rongyos életet a világ sgnagyobb filmrendezői sem udták volna, olyan hiteles­sé tenni, mint Bacsó — ő a Hím írója is Hiszen ehhez a ilmhez a mesterségbeli tu- .áson kívül ftestközeliség kel­eti. Bacsó azt mondja, hogy supán egy színésznőről akart Ilimet készíteni, aki akara- án kívül a történelem for- [ószínpadára kerül. Elihihet- ük, bár toil egyszerűnek tú­lik, s közben iskolapéldáját átjuk a kiélezett helyzetek anákságainak. Nagy úr a répzelet, különösen akkor, la a valóságot kell „körül- ámi”. Bacsó ténylegesen lem is tesz többet ennél, s nindent láttat, amit akar. ügyszerűen bennünk pereg ovább a mozija, átéljük a nulatságosnak tűnő helyze- jefk összes veszélyét. Vakság lenne persze csak gy nézni Bacsó új filmjét, s csupán politikai komédiá- lak gondolni: a Te rongyos üet gondolati áttételei meg­róják a következtetések endszerót. Igen szerteágazó feladat lenne ezt a film egé- ;zében nyomon követni, így rsiupán Lucy és Kiptár — a ámító- — alakjához kapcso- ódó megérzésünket említ­jük, igen vázlatosan. Lucy, a tehetséges színész, nő származását tekintve az ,új világ” gyermeke, de mint i film végére nyilvánvalóvá /álik, nemcsak „osztályba sorolás” alapján. Tulajdon­képpen egy ellen-Angi Vera, Egy hónap múlva Nyári időszámítás Egy hónap múlva, március 25-én, vasárnap kezdődik az idén a nyári időszámítás. Ezúttal azonban a hivatalos óraigazítás a szokásosnál ké­sőbb lesz, nem nulla órakor, hanem vasárnap 2 órakor kell a mutatókat 60 perccel előbbre forgatni, tehát pon­tosan 3 órára állítani. A hivatalos átállítás e né­hány órás elcsúsztatását a nyugat-európai országok vas­úti és autóbusz-közlekedési társaságai kezdeményezték. Éjjel 2—3 óra között már na­gyon kevés az utas, és termé­szetesen a vonat- és autó- buszjárat is, tehát ebben az időszakban az óraigazítás már csak lényegtelen menet­rendi változással jár. akinek egészséges életösztö­ne, viilágképe olyan iránytű, amely nem téved. A köny- nyelmű saulbrett, emberségé­ben gazdagodik, nemet mer mondani. Ezzel összefüggés­ben vitatott a film vége: az erőszaknak mégiscsak enged. Ez a jelleme sokszínűségéből következik: de hogy tudja ő, csak érzi, jól érzi, hogy menthetetlen helyzetben az ember számára már csak a túlélés gondolata az egyetlen kapaszkodó. Bacsó különben Lucy alakjával árnyaltan „hozzászólt” a Mephisto-vi- tához, azaz a színész és a hatalom viszonyához. Kiptár halála a film má­sik — egy a sok közül — vitára érdlemes pontja. Miért halt meg a hatalom jószán­dékú, de bigott, szemellenzős kiszolgálója? Törvényszerű a Kaptárok pusztulása — nem­csak a szó első értelmezésé­ben — hiszen célszerű poli­tikáit folytatni Kaptárokkal lehetetlen. Sajátos, hogy ép­pen az akaratából megterem­tett szituáció közepette halt meg. Egy gépezet pusztítot­ta el, a cséplőgép akár jel­kép is lehet. Akármilyen nézőpontból keressük a mondanivaló lé­nyegét, csak azt vesszük ész­re, hogy kiszolgálók és ki­szolgáltatottak a játék figu­rád. Ez sem véletlen, sőt bi­zonyítja, hogy az író-rende­ző milyen jól ismeri azt a korit, amelyben a cselek­ményt bonyolítja A szereposztás telitalálat, az azonosulás csaknem kifo­gástalan. Udvaros* 1 Dorottya abszolút főszereplő, — min­denhogyan. De méltó hozzá a Kiptárt alakító Szacsvay László ísl A rendőrkapitány alakjánál — Bezerédi Zoltán játssza — talán kérdőjelek is maradnak a nézőben, vagy csupán arról van szó, hogy Rabold Ödön és Kern And­rás nagyszerű játékára kell jobban odafigyelnünk? — ti — Száll az ének Szolnok város úttörő- és ifjúgárdistái mozgalmi dal­versennyel ünnepelték pén­teken a Vörös Hadsereg szü­letésének 66. évfordulóját. A hangulatos dalverseny végeredménye: első lett a gépipari szakközépiskola fiú­csapata, második az egész­ségügyi szakközépiskola, har­madik, a 633-as szakmunkás­képző initéziet csapata lett Az úttörőgárdistáik között első a Tallinn körzeti, máso­dik a Kassai úti, harmadik pedig a Ságvári körúti Álta­lános Iskola csapata lett. Nyelvvédő pályázatok Anyanyelvűnk védelmében két pályázatot hirdetett meg a Hazafias Népfront buda­pesti bizottsága „Az utcán láttam ...!” címmel arra ké­rik fel a nyelvművelés iránt érdeklődő állampolgárokat, hogy derítsék fel a környe­zetükben szembetűnő, nyel­vünktől idegen feliratokat, közleményeket, tájékoztató­kat, s ezeket, csokorba gyűjt­ve dolgozzák fel: oly mó­don, hogy a helytelenített megfogalmazás mellett tün­tessék fel a szerintük m|eg- feüelő változatot. Célszerű, hogy ezeket a példákat le­hetőleg egy-egy városrészt, kerületet, utcáit, forgalma­sabb közlekedési csomópon­tot szem ügyre véve gyűjtsék össze a pályázók. A pálya­mű legfeljebb 15 gépéit ol­dal lehelt Az „Azt írja az újság... !” című pályázaton elsősorban azt várják a jelentkezőktől, hogy egy-egy újság nyelve­zetét vegyék górcső aló, s átfogó elemzést adjanak jel­legzetes hibáiról, fonákságai­ról. A dolgozatban feütünte- tendő a lelőhely és a meg­jelenés időpontja. A pályázatokat 1984. már­cius 31-ig kell beküldeni a Hazafias! Népfront budapesti bizottsága címére (Népköz­társaság útja 125. Irányító- szám: 1360). A legjobb pá­lyázatok szerzőit könyvjuta­lomban részesítik. „Játszani is engedd” Szavazók a választáson Talán soha nem mentek még olyan szívesen iskolába a Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Főiskola szolnoki ta­gozatának hallgatói, mint az utóbbi napokban. Az előadá­sok, szemináriumok helyett csupa vidámság!, teaház, zsib­vásár, borozó, rongyosbál, könnyűzenei koncertek szere­peltek az órarendben, s ap- róbb-nagyobb figyelmessé­gekkel lepték meg a vizsga- időszak vallatásaiban „elgyö­tört” hallgatókat a diákigaz­gatóságért küzdő pártok. A kollégistákat egy héten át koffer-kulival várták a KOFF-RT párt lelkes tagjai a buszmegállónál. A SZEGY, avagy „Szeressük Egymást Gyerekek” párt, s vezérük, a harmadéves Kuizs János alapvető változásokat, ösz­töndíjemelést, ingyenes bor­kóstolót ígért ä választóik­nak. S végül a harmadik a TUTTI párt élén Magyar Zol­tánnal többek között lovasis­kolával szerette volna meg­hódítani a hallgatók támoga­tását. Nem volt hiány rek­lámból sem. Szellemesnél- szellemesebb plakátokkal, hirdetésekkel toboroztak a pártok tagjai. Nem csoda, ha hamar elfogyott a korteshad­járatra megszabott ezer fo­rint, s amelyik párt ügyes volt, meg tudta toldani né­hány fabatkával. A három­napos vidám rendezvénysoro­zat idején ugyanis a fabatka lett a hivatalos pénznem. A közhiedelemmel ellentétben a fabatka nem fabatkát sem, hanem két forintot ért. Az ösztöndíj ilyenformán hamar megfeleződött, s volt is mire elkölteni. Ki tudott volna el­lenállni a színes vásári áru­kínálatnak, a teaházban pe­dig a Boros(né) teától a tea- fröccsig illett mindent meg­kóstolni. A kollégiumi és főiskolai napok legizgalmasabb esemé­nyére a diákigazgató válasz­tására pénteken este került sor. A küzdelemben a KOFF- RT párt nyerte el a hatalmat, Kollégiumi és főiskolai napok Szolnokon s vezérük, Körösi Tibor első éves vendéglátószakos hall­gató vehette át az igazgatói tisztet dr. Boros Ottóné tago­zatvezetőtől. Igaz, egyetlen napra, ráadásul szabad szom­batra. Természetesen vala­mennyi hallgató az iskolában töltötte a napot, hiszen nem mindennapi látványosságot kínált az új igazgató. Már kora délelőtt lapáttal, vö­dörrel, söprűvel felszerelve takarította az iskolát az ok­tatói kar, majd a tanári ál­lamvizsga következett, ame- szen szigorú hallgatókból ál­ló bizottság döntött az osz­tályzatokról. Az ebédet ter­mészetesen az oktatók szol­gálták fel, majd a férfitaná­rok lábszépségversenye oko­zott derűs perceket. A vidám program Walt Disney-filmek vetítésével^ táncházzal foly­tatódott egészen estig, ami­kor is visszaállították a régi rendet, a diákigazgató átad­ta a „hatalom jelképeit” a ta­gozatvezetőnek. Holnaptól a hallgatók is­mét beülnek a padokba. A megszokott rendben folytató­dik a tanulás, de a közös já­ték után bizonyára még jobb, családiasabb hangulatban. T. G. Fotó: Dede Géza A győztes KOFF-RT műsora Olvasónaplómból Múlt és jelen a mai észt prózában Nem túl biztató az olvasó számára, ha a recenzens ma­gyarázkodással kezdi írását. Mégis erre kényszerülök, mi­vel indokolnom illik, miért éppen két, már 1983-ban ma­gyarul is megjelent észt re­gényről szólok. Jaan Kross A cár őrültje és Matt Unt őszi kavargás c. regénye egyaránt szerepel a közelmúltban indult Kell a jó könyv 83/85. olvasópályá­zat elolvasására javasolt 30 szovjetorosz könyve között, s nem is véletlenül. Bár a két műben ábrázolt élethelyzet időben messze esik egymás­tól, s a mondandó írói meg­formálása is merőben más, sajátos módon mindkét re­gény közelebb viszi az olva­sót az észt nép múltjának és jelenének megértéséhez. Ezért merészeltem — csupán két könyvről szólva is — a fenti címet választani. Azt talán már mondanom sem kellene, hogy mint Szolnok megyei olvasót az átlagosnál jobban vonz is testvérnépünk irodal­ma. A hazánkban sőt Szolnokon is jói ismert Jaan Kross a Michelson beiktatása és a Menny-kő c. történelmi regé­nyei után A cár őrültjében is az észt történelem egy jelen­tős korszakát választja hátté­rül hősének, m Timotheus von Bocknak, I. Sándor cár fiatal­kori barátjának, a napóleoni háborúk ezredes hősének tra- giküs kortörténeti és lélekta­ni szempontból is érdekes áb­rázolására. Ez a kompromisszumokra képtelen, saját korát felvilá­gosult gondolkodásban jóval megelőző, éppen ezért a ma­gyar jakobinusokhoz hasonló módon végzetes hatalmi és társadalmi korlátokba ütköző balti német földesúr, aki ro­konai és kortársai teljes meg­rökönyödésére nem átallötta feleségül venni saját felsza­badított észt jobbágyának leányát, egy, a cári önkény- uralom minden anakroniz­musát feltáró és közvetlenül I. Sándorhoz eljuttatott kegyetlenül igazmondó me­morandum miatt a schlüssel- burgi várbörtön kazamatái­nak foglya lett. Csak 9 évvel később, Sándor halála után a testi-lelki terror elképzelhe­tő nemeit átszenvedve, de tö­retlen lélekkel1 — bár hiva­talosan őrültnek nyilvánítva — kerülhet vissza családjá­hoz, s cserélheti fel a föld­alatti nyirkos börtöncellát saját kastélya cselédházába költöztetve besúgókkal „dú­sított,, kemény házi őrizetre. Ez a jellemszilárd, konok kö- vetkezetességű, észt hazája és népe szenvedésével azonosul­ni tudó nemes még a jól elő­készített külföldre szökés le­hetőségével sem él, mert — mint mondja — vasszög akar lenni a cári birodalom húsá­ban. S valóban az is marad 1836. április 13-án bekövetke­zett rejtélyes haláláig. Timotheus von Bock és az író áltat köréje sorakoztatott szereplők többsége valóságos történelmi személyiség. Sor­suk alakulását a főhős sógo­ra, Jakob Mättik, ez a pa­rasztból lett észt értelmiségi naplójában rögzíti. A napló adta kötetlen lehetőséget ki- , használva az író — remekül beleilleszkedve Jakob józan paraszti észjárásába — egy­másra rétegezteti főhőse vi­szontagságos életútjának múltbéli eseményeit, vala­mint saját és környezete mindennapjainak feljegyzésre érdemesített momentumait. Ezzel az eljárással minden didakticizmustól mentesen rajzolódik elénk a XIX. szá­zad 20—30-as éveinek cári Oroszországa és balti kor­mányzóságai közötti ellentét, a hat évszázaddal előbb bete­lepült német nemesség és az észt őslakosság között táton­gó és mindaddig áthidalha­tatlannak bizonyult társa­dalmi és nemzetiségi szaka­dék. A Bereczki Gábor mesteri fordításában tolmácsolt Kross-regényt aligha tudja letenni az az olvasó, aki egy­szer kezébe vette. Igazabb vi­lágért küzdő rokonszenvesen különc hőse pedig minden bizonnyal közel kerül minden magyar olvasó szívéhéz. Kross, Jaan: A cár őrültje. Bp. Európa, 1983. 491. p. A háború utáni észt írónemzedék egyik sokat publikáló fiatal alkotója Ma­ii Unt, akinek figyelme első­sorban saját korának kon­fliktusoktól sem mentes vilá­ga felé fordul. Az őt körülve­vő mikrokömyezet, a benne élő emberekét bizonyos iró­niával, illúzióik iránti kétke­déssel, de különösebb ítélet- alkotás nélkül ábrázolja. Míg Kross regényeiben az azono­sulás melegsége ragadja meg az olvasót, addig Unt írásai­ban, így az Őszi kavargás c. regényében is a külső szem­lélő szenvtelennek tűnő, oly­kor szociológiai hitelességre törekvő írói ábrázolásmód kelti fel érdeklődésünket. A regény cselekménye — ha erről egyáltalán beszélhe­tünk — Tallinn egyik új la­kónegyedében, Mustamäeben játszódik. Hat különböző fog­lalkozású és sorsú, valami­lyen formában lelkileg sérült ember életét keretezi és be­folyásolja is a mustamäed la­kónegyed panelházainak egy­forma kőrengetege. Eero, a cselekvésképtelen alanyi köl­tő, August Kask, egy rette­nettel teli háborús élmény hatására emberektől irtózó elmagányosodott borbély. Maurer, az egykor Kékhegy­nek nevezett dombokra épült Mustamäe tervező-építésze, az elbutulásig tv-rajongó, magára hagyott Laura asz- szony, Theo, a vendéglői por­tás, a nőbolond szexuál-filo- zófus és botcsinálta asztroló­gus, valamint a létező és nem létező dolgokról koravén bölcsként elmélkedő kilenc­éves fiúnak, Laura gyerme­kének létezése, szinte egy nyomsávra szűkült belső vi­lága hullámzik le és föl előt­tünk a regény lapjain a tal- linni kora és késő ősz termé­szeti jelenségeinek, a zivatar­nak, a ködnek, az első hónak a kavargásában. Sorsukat és sokszor céltalannak tűnő út­jaikat pedig behatárolja, így vagy úgy befolyásolja, ke­resztezi vagy éppen összeköti Mustamäe város. Eeró pl. az unalomig egyhangú házaknak köszönhetően téved be — igaz merev részegen — Laura és kisfia otthonába, hogy az­tán kijózanodva hiába keres­se ugyanazt a házat a sok egyforma között. Azután pe­dig a kockaházak egy-egy tömbjét elválasztó utcák egyik kereszteződésében találkozza­nak mindketten — feltartóz­tatva attól a véletlen ese­ménytől, — amelyet a Theó által eldobott külföldi gyárt­mányú dzsekit megtaláló Kask halálos autóbalesete okozott. A hagyományos és a mo­dern nagyvárosról alkotott építészeti elképzelések záto­nyai között vergődő és ön­magával is vívódó Mauer épí­tész agyában pedig így fogal­mazódik meg — mintegy ön- marcangolásként a Musta- mäehez hasonló lakónegye­dekről kialakult vélemény: „Állítólag hiányzik belőlük az egyedi, bensőséges lépték (ez az a két jelző, amit Mau­er véleménye szerint egyálta­lán nem szabad a jövő váro­sával kapcsolatban használ­ni.) Meg hogy ezek a városok eléggé szétszórtak. És hogy sok fölös, üres térség a ház­tömbök között se nem termé­szet, se nem utca, se nem tér, se nem hely, se nem út, se nem park, ott nem lehet se pihenni, se sétálni, se fel­üdülni, se lélegezni, egyetlen dolgot lehet csupán művelni: pálinkát inni. Unt, 'az író az állásfogla­lást az olvasóra bízza, dönt­sön ő, mit tart jónak, mit tart rossznak ebben az egész mo­dem életformában, s merre találja meg ki-ki önmaga éle­tének igazi értelmét. Matt Unt kisregényét külö­nösen a modem regényt, a groteszk ábrázolásmódot ked­velő, vagy éppen a musta- máeihez hasonló körülmé­nyek között élő olvasóinknak ajánlom. Unt Mati: őszi kavargás. (Ford. és az utószót írta Fehér­vári Győző.) — (Bp.) Európa, 1983. 264. p. Szurmai Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom