Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

1984. FEBRUAR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A óéi: Legyen könnyebb az idős emberek élete Gerontológiai tanácskozás SzolOokon A Magyar Gerontológiai Társaság, a szolnoki Városi Tanács V. B. egészségügyi osztálya és a szolnoki Egye­sített Szociális Intézmény tudományos ülést rendezett Szolnokon tegnap délelőtt az Egyesített Szociális Intéz­mény Eötvös téri épületé­ben. Amint azt dr. Vértes László főorvos, a Magyar Gerontológiai Társaság fő­titkára elmondta, a társaság 1966-ban alakult. A kétszáz­ötven orvosból, pszicholó­gusból és szociálpolitikusból álló társaság feladata, hogy vizsgálja az idős emberek testi, lelki szociális körül­ményeit, összefogja az ezzel kaocsolatos szakmai, társa­dalmi tevékenységet, tovább­képzéseket, tapasztalatcseré­ket szervezzen. Az ülés „A szociális ge­rontológia és a geriátria eredményei” címmel szociál­politikai kérdésekkel, a ta­nácsi szervek tevékenységé­vel, a szociális és napközi otthonokkal, a házi gondo­zás kérdésével (szociális ge­rontológia), valamint az idős embereket érintő közvetlen orvosi tevékenységgel (ge­riátria) foglalkozott. Dr. Juhász Irma. az Egye­sített Szociális Intézmény igazgató főorvosa üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Lengyel Éva, tudományos főmunkatárs, a gerontológiai társaság vezetőségi tagja megnyitójában elmondta, hogy az idősek problémái­nak megoldására nincsenek minták, csak irányelvek, ezért mindenütt a helybeliek találékonysága, elhivatottsá­ga alakítja ki a gyakorlatot. Dr. Baki Magda, szolnoki városi főorvos arról számolt be, hogy a városban kilenc- venszemélyes szociális ott­hon és három — összesen százhuszonöt személyes — öregek napközi otthona van. (A tervek szerint ősszel ad­ják át a negyediket.) Az utóbbi években bővítették a házi gondozói hálózatot. Tíz hivatásos, két szervező és nyolcvan-kilencven tisztelet- díjas gondozónő lát el az ott­honában kétszáz idős embert. A városi tanács rendkívüli és rendszeres segélyekkel se­gít anyagi gondjaikon. Az elmúlt években a tanács ak­tívái felmérést végeztek, a városban élő ezerkétszáz 80 éven felüli és a négyezer 70 —80 év közötti lakos köré­ben. A felmérés szerint a 80 év fölöttiek 70 százaléka, a 70—80 év közöttiek 45 szá­zaléka él egyedül. Sokan rendelkeznek önálló lakás­sal. Többségüknek rendsze­res anyagi jövedelme van, s jelentős azoknak a száma is, akik valamilyen formában (például albérleti szoba ki­adása) kiegészítő jövedelem­hez jutnak. Nagyon kevés viszont az olyan idős korú — és ők is leginkább ezt sé­relmezik! — akiknek kap­csolata van egykori munka­helyével. A 70 év fölöttiek több mint 16 százaléka igényli a szociális otthonba való elhelyezést. A beszámolót szolnoki szakemberek és a gerontoló­giai társaság orvosainak, szociálpolitikusainak előadá­sa követte, majd a vendé­gek megnézték az egyesített szociális intézményt. Sandino emlékére Tanácskozás a Politikai FSiskolán Augusto César Sandino ni- caraguai szabadságharcos halálának 50. évfordulója al­kalmából tegnap tudományos konferenciát rendeztek az MSZMP KB Politikai Főis­koláján. Az emlékülésen részt vett Eva Conrado Flo­res, a Nicaraguái Köztársa­ság és Jósé Antonio Tabares, a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövete. Megnyitó beszédében Sza­bó József, a főiskola rekto­ra. az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja méltatta a nicaraguai nép legendás ve­zetőjének életútját. A megnyitót követően Éva Conrado Flares a mad Nica­raguáról szólt. Számot adott arról, miként tevékenykedik a latin-amerikai nép Sandi­no eszméiért, ma is aktuális gondolatainak megvalósítá­sáért. Ezután a latin-amerikai térség történelmével, jelen­legi társadalmi-gazdasági vi­szonyaival foglalkozó magyar tudósok elemezték napjaink Közép-Amerikájának jel­lemzőit, a forradalmi fellen­dülés eredményeit. Dorogon alakult Bányászemlékház baráti köre Baráti kör alakult Doro­gon a tavaly átadott bányá­szati emlékház munkájának segítésére. A régi kolóniái la­kásból kialakított múzeum­ban a szénmedencében 200 esztendeje megkezdett bá­nyászkodás fellelhető emlé­keit gyűjtik össze. Az or­szág egyes bányavidékein más-más kutatómunkát foly­tatnak: Salgótarjánban a földalatti szállítás múltját, Pécsett a bányaműszerek fejlődését kísérik nyomon, Dorogon a bányavizek el­leni két évszázados küzde­lem került a középpontba. A dorogi baráti kör tagjai összegyűjtik a városról pub­likált tanulmányokat, cikke­ket és a képzőművészeti al­kotásokat. felkutatják az egykor használatos munka­eszközöket, ruhákat, feldol­gozzák a bányászanekdotá­kat. A múzeum udvarán régi vízvédelmi gépeket mutat­nak be. Hétszázötven vizsgálat Ülést tartott a KNEB Minőségszabályo­zás az élelmi­szeriparban A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter rende­lettel határozta meg az élel­miszert és a dohányipari ter­mékeket előállítóknak a mi­nőséggel kapcsolatos szabá­lyozási feladatait. A jogsza­bály értelmében az élelmi­szer-előállító gazdálkodó szervezeteknek, a gazdasági munkaközösségeknek és a kisiparosoknak az általuk előállított élelmiszerek mi­nőségét folyamatosan kell ellenőrizniök. Az ellenőrzési kötelezettség egyebek között a termékek összetételi jel­lemzőire. érzékszervi tulaj­donságaira, térfogatára, to­vábbá a csomagolási és jelö­lési előírások megtartására terjed ki. Mindez változást jelent, mivel az ellenőrzési kötelezettség, eddig — mint jogszabályban előírt kötele­ző feladat — csak az álla­mi élelmiszeriparra terjedt ki. A miniszteri rendelet most a minőségszabályozási feladatokat a szövetkezetek, társulások, gazdasági mun­kaközösségek és a kisiparo­sok részére is előírta. (Ter­mészetesen ezeknél gyár­tóknál eddig is ellenőrizték a minőséget; a jogszabály előírásainak rájuk nézve is kötelezővé tétele felelőssé­güket húzza alá.) Tegnap ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A testület a tava­lyi munkáról és az ellenőr­zések tapasztalatairól tár­gyalt. A népi ellenőrzés központi és területi szervei 1983-ban 750 vizsgálatot indítottak, ebből minden harmadik utó- ellenőrzés volt. A vizsgálatok túlnyomó többsége a közép­távú népgazdasági te v tár­sadalmi és gazdaságpoutikai feladatainak megvalósításá­hoz kapcsolódott. Felmérték egyebek között, hogy miként alakul a külgazdasági egyen­súly javítása, az energiagaz­dálkodási program, továbbá az anyagtakarékossági és technológia-korszerűsítési kormányprogram megvaló­sítása. Az elmúlt évben fejlődött a népi ellenőri hálózat poli­tikai, szakmai- felkészültsé­ge, erősödtek lakossági kap­csolatai — állapította meg a KNEB. A lakosság növekvő bizalmát és a gondok szapo­rodását egyaránt jelzi, hogy emelkedett — a múlt évben mintegy 8 ezerre nőtt — a közérdekű bejelentések, ja­vaslatok és egyéni panaszok száma. A KNEB 11 vizsgálati je­lentést terjesztett a Minisz­tertanács és annak bizottsá­gai elé, hármat pedig az or­szággyűlés bizottságainak nyújtott be. Csaknem 200 helyi vizsgálat tapasztalatai­val, tanulságaival foglalkoz­tak a tanácsi testületek, il­letve a helyi pártszervek. A testület ülésén egyértel­mű követelményként fogal­mazódott meg: a jövőben fo­kozni kell az ellenőrzés, a számonkérés társadaLmi mé­retekben is érvényesülő sú­lyát, szerepét. Továbbra is kiemeLt gondot kell fordíta­ni a törvényesség érvényesí­tésére és a gazdálkodás fe­lelősségi rendszerének követ­kezetes működésére. A népi ellenőrzés 1983. évi munkájáról és az ellenőrzé­sek tapasztalatairól beszámo­ló részletes jelentést a KNEB a Minisztertanács elé terjeszti. A testület a továbbiakban ázzál a vizsgálattal foglal­kozott, amelyet — közérde­kű bejelentés alapján — egy gazdasági munkaközösség tevékenységi köréről folytat­tak a népi ellenőrök. A ta­pasztalatok alapján a KNEB felkérte az illetékes hatósá­gokat, hogy vizsgálják felül és tegyék közzé a magánsze­mélyek számára tiltott tevé­kenységek körét. Hz apróléptü Tomajmonostora Az ABC gondoskodik az ellátásról Van már tíz éve is annak, hogy a tomajmonostoriakon kuncogott a környék. Tör­tént ugyanis, hogy puszta jó­szándékból építettek egy bel­vízelvezető csatornát, amely a tervezésnek „köszönhetően” csak' abban az esetben lett volna használható, ha a víz dacolva a fizika törvényével, felfelé folyik. Azóta persze rendeződött a helyzet, sőt az utóbbi tíz esztendő nem csu­pán használható belvízelve- zető-rendszerrel, hanem sok egyébbel is gazdagabbá tette ezt a csökkenő létszámú te­lepülést. Domokos József, a tisza- szentimrei községi közös ta­nács elnöke, amikor megtud­ja, hogy Tomajmonostora je­lenéről, méginkább jövőjéről szeretnék megtudni néhány jellegzetességet, örömmel ad­ja át a frissen készült rende­zési tervet, amely hosszú táv­ra meghatározza Tiszaszent- imre és a két társközség, To­majmonostora és Üjszent- györgy jövőjét. Lapozgatjuk a múltra ala­pozott tervet, amely rendkí­vül körültekintő. (A Kelet­magyarországi Tervező Vál­lalat kollektívája készítette.) Közben persze meg-megaka- dunk az olvasgatásban, mert egy-két tény mindkettőnk­nek feltűnik: a tanácselnököt nem, a riportert'viszont meg­lepi. — Az 1960-as és 1982-es esztendők között csaknem négyszázzal csökkent Tomaj­monostora lélekszáma. Mi okozhatta ezt, a megye kevés kistelepülésére jellemző gyors „apadást”? — Csak feltevéseim van­nak. Kovács Béla, a tomaji általános iskola igazgatója nemrégiben készítette el a község helytörténeti tanul­mányát. Abban szó van ar­ról, hogy különösen a hetve­nes évek elején figyelhető meg a népességcsökkenés, amely mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a tomaj- monostoraiak megijedtek a termelőszövetkezetek egyesü­lésétől, majd az államigazga­tás körzetesítésétől, magya­rán attól, hogy falujuk elve­szíti teljesen az önállóságát. Örvendetes viszont, hogy ta­valy már némi növekedést vettünk észre a lélekszám- ban, amely betudható annak, hogy a környező tanyákról egyre inkább beköltöznek a községbe az emberek, hiszen jó megélhetést találnak. Megszaporodtak a munkale­hetőségek : a termelőszövet­kezet mellett munkát kínál a közeli kunhegyesi BHG, ugyanott az Alföldi Szilikát­ipari Vállalat és a Vízgépé­szeti Vállalat. A BHG egyéb­ként nemrégiben az egykori kastélyban húsz lánynak-asz- szonynak teremtett munkale­hetőséget. * * * Tomajmonostorának vala­mivel több mint kiiencszáz lakója van, közülük iskolás- és óvodáskorú csaknem két­száz. El kellett tehát gondol­kodniuk a tanács vezetőinek azon, hogy a tanintézmény­nek visszaadják az önállósá­got. A vezetők nem sokáig gondolkodtak, tavaly tanácsi határozatban rögzítették, hogy a tomajmonostorai is­kola ismét a „maga ura” le­gyen. Kovács Béla igazgató, aki — erről a beszélgetésünk alatt meggyőződhettem — va­lóban szívügyének tekinti a település sorsát. Túlzás nél­kül állíthatjuk: úgy ismeri a Tornaversenyre készülnek a gyerekek tomaji embereket, mint a te­nyerét. — Hogy milyenek a toma­jiak1? — nézi elgondolkodva a cigarettafüstöt. — Semmi­ben se különböznek a többi kunsági embertől. A megél­hetésért nem riadnak vissza a változásoktól, ha úgy hozza a szükség, mint nemrégiben, áttérnek, a dohánytermesztés­re. Egyébként volt vagy tíz „válságos” évük a termelő- szövetkezetek egyesülése után, később azonban maguk is belátták, hogy a nagyobb kalapba több minden fér. Mostanában ismét kezdik magukénak érezni a falut, hiszen kulturházat kaptak, bővebb iskolát, ABC áruhá­zát. .. És hogy egy nagyon fontos dolgot nehogy kihagy­jak: elkészült a vízmű, így minden utcában van már ivóvíz. És persze villany, sőt, szilárd burkolatú járda is. Az ismét önállóvá lett to­majmonostorai iskola afféle kultúrcentrum, hiszen hozzá tartózik; a könyvtár és a mű­velődési ház is. Kétségtelenül tágabb perspektíva nyílt a ti­zenkilenc pedagógus előtt is amióta helyben dolgozhat­nak, a munkakörülményeik összehasonlíthatatlanul job­bak, mint akár egy évvel ez előtt. Az igazgató nagy sportba­rát. Igazolja mindezt azzal is, hogy amikor a közeli fejlesz­tésekről beszél, a leendő, bár még csak a tervezés elején álló sportudvart és tornater­met emeli ki. — A tomajiak apraja-nagy- ja imádja a sportot — teríti az asztalra a sportudvar terv­rajzát. — Lesz itt atlétikai pálya, kézilabdapálya és sok egyéb, ami a testmozgáshoz, sőt, a minősítő sporthoz szük­séges. Elküldtük a tervet a megyei sporthivatal pályáza­tára és most reménykedünk, hogy megkapjuk a kivitele­zéshez az engedélyt. * * t A kivitelezéshez természe­tesen segítséget várnak a te­lepülésen élőktől. Hogy a tár­sadalmi munkára nem kell majd nagyon buzdítani őket, Lakatos Józsefné, a tanács kirendeltségvezetője bizony­gatja. — Tavaly egymillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a tomajiak. Ennek nagyrészét á már régen hi­ányzó ravatalozó építésére és a temető körülkerítésére for­dították, de segítettek az is­kola és óvoda nyári felújítá­sában is. Van a termelőszö­vetkezetnél egy szocialista brigád, a Négyesi József által vezetett sertéstenyésztő bri­gád, amelynek tagjai talán a legtöbbet tették és teszik a község szépítéséért. A társa­dalmi munka persze kevés lenne önmagában, némi pénz­re is szükség van. A tanács meglehetősen szűkös anyagi lehetőségeihez mérten igyek­szik is áldozni Tom aj monos­torára. Hogy csak egyet em­lítsek: a múlt évben, tehát a jelenlegi fűtési idény kezde­tére központi fűtésre állítot­ták át az iskolát. A munkála­tok háromszázezer forintba kerültek. Tomajmonostora tényleg sportszerető lehet, bár a kö­rülmények egyáltalán nem rózsásak a sportoláshoz. Majd ha elkészül az új torna­termük:, bizonyára nem kell a gyerekeknek az iskola fo­lyosóján gyakorolni a szek­rényugrást. Mint Bodnár Jó­zsefné igazgatóhelyettes el­mondta, egy meghívásos tor­naversenyre készülnek: va­sárnap Túrkevén afféle úttö­rő-olimpiai kedvcsinálásként versenyt rendeznek gyomai, orosházi, kunágotai, túrkevei és tomajmonostorai gyerekek számára. A tomajiak eddigi eredményeik elismerésének tartják a meghívást. * * * Ügy tartják, hogy a község neve eredetileg Tomajmonos- tor volt, de mert ez tizenhá­rom betűből áll, a helységnév végére ragasztottak még egy betűt. Bizonyára nem az az egyet­len „a” betű teszi, hogy a to- majmonostoraiak mindin­kább a szerencsésekhez sorol­hatják, magukat. Ám ebben nincs szerepe a véletlennek. Ben dó János Fotó: Dede Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom