Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-23 / 45. szám
1984. FEBRUÁR 23 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 r Megkezdték a gézt helyettesítő sebkötözőamyag, az úgynevezett csőkötszer nagyüzemi gyártását a Győri Kö- töttkesztyűgyárban. A poili- aanidiból előállított — rugalmas szalagra emlékeztető — termékből a steril aliapkötés- re védő fedőkötés készíthető oly módon, hogy a szalagot ráhúzzák egy hatszögletű drótbengerre, s az így megnyújtott csőszerű kelmét helyezik a sérült testrészre. A rugalmas harisnyaszerű anyag felveszi a testrész formáját és megvédi a Sebet a fertőződéstől. A kötöttkeszityűgyár termékét több egészségügyi intézményben kipróbálták. Tavaly 120 ezer méter csőkötszer jutott el a kórháziakhoz, klinikákhoz hatféle méretben. Valószínűleg a felhasználók kedvező véleményének is része volt abban, hogy a terméket már a próbagyártás időszakában vásárdíjra érdemesítette a tavalyi őszi BNV szakzsüirije. Az ígéretes fogadtatásra alapozva ez évben 600 ezer métert állítanak elő. Üj tűzoltóközpont épül Jászberényben. A kivitelezési munkákat a Szolnok megyei AÉV végzi Hiány Mott a találkozás Megmozdult az egész falu Nyugdíjasklub Jásztelken Egy évvel ezelőtt két nyugdíjas asszony kopogtatott be a jásztelki Tolbuhin Tsz-be. „Szeretnénk nyugdíjasklubot csinálni, mindent megszervezünk, csak egy kis segítséget kérünk”.. Helyiséget kerestek, azután széthordták a meghívókat. Az első alkalommal össze is gyűltek tiúszan-huszonötenl Nem volt még ilyen addig a faluban, a tsz-munkából kimaradt asszonyokat a ház körüli foglalatosság, meg az unoka mellől a kíváncsiság elvitte a művelődési központba: „Vajon mit akar ez a két asszony”? Valamennyien jól érezték magukat. Bár kicsi a falu, mégis, néha hetek teltek el, hogy a régi ta> gok egymással találkoztak volna. „Legyen máskor is. és valóban elmehetnénk kirándulni, úgysem mozdultunk ki itthonról”. Attól kezdve minden szerdán délután 2 órakor ösz- szegyűltek. Egy hét alatt annyi minden történt otthon, hogy egy óra nem is volt elég megbeszélni. Férfi alig akadt köztük, ők inkább a kocsmába mentek, vagy otthon maradtak. A klubban programot is készítettek, meghívták a tanácselnököt, az orvost, megbeszélték Kunszabó Ferenc jászokról szóló könyvét. Megkapták a tsz autóbuszát és kirándultak a Mátrába, elmentek fürödni Jászszent- andrásra. Sokat beszélgettek a későbbi összejöveteleken a pesti kirándulásról, amikor az Grszágházat és a magyar koronát nézték meg. Közben bővült a létszám, más nyugdíjasok is jöttek közéjük, így lassan községi nyugdíjasklubbá alakult a kis csoport, ősszel pedig helytörténeti kutatásba kezdtek. Mindenki vitte a maga félredobott! régiségét, össze, is gyűlt 130 tárgy: paraszti szerszámok, konyhaedények, ruhadarabok. November végén — a saját kézimunkáikkal együtt — gyűjteményeikből kiállítást rendeztek. Megmozdult az egész falu, az asszonyok büszkén mondogatták egymásnak. „Végre nálunk is történik valami”. Decemberben elhatározták, hogy téli szünetet tartanak, mert hideg van, az utak is csúszósak, majd februárban találkoznak. Február közepén aztán a művelődési |ház klubszobájában ötvenen zsúfolódtak össze. Az idei első összejövetelre már jó előre kihord- ták a meghívókat, hogy senki ki ne maradjon. A férfiak többsége ismét távol maradt, csak hárman képviselték a hallgatagabb nemet. Nyikos Jánosné személyzetis, aki az asszonyok kérésére vállalta a klub patronálá- sát, előadta az idei program- javaslatát; kirándulásokról, előadásokról, író-olvasó találkozókról. Azután megindult az áradat: „Legyen több kirándulás, fájós tagjainknak ismét jót tenne egy meleg fürdő, csináljunk farsangot, majd az emberem eljön harmonikáim, a gyűjtést ne hagyjuk abba, teli van még a padlás...” Mikor a közbeszólások csendesültek, az egyik asz- szony teli kosarat tett az asztalra, és süteménnyel, pogácsával, likőrrel, borral kínálta a társaságot. Megindult a beszélgetés, hiányzott már a találkozás, mert „Régen még a kútnál kibeszélhettük magunkat, de most már a házban folyik a víz”. Annyi nyugdíjas ember között természetes, hogy a nők fiatalok és férfi a rangidős, náluk a nyolcvankilenc éves Kisbakonv* Sándor bácsi. Vegyeskereskedő volt, sok társadalmi funkciót is betöltött a faluban. A háború előtt, ahogy mondta, működött Jásztelken gazda-, iparos-, munkás- és 48-as kör is, de azután elmaradt minden. Amikor népfrontelnök volt, akkor se sikerült ilyen összejöveteleket szervezni, mert valahogy nem hiányzott az embereknek az együttlét. Lórik Imréné és Csömör Dezsőné, a két lelkes szervező, együtt voltak fejőnők a tsz-ben. Már akkor elhatározták, hogy nyugdíjas korukban összehozzák a szétszéledt, volt munkatársakat. A többiek hitték is, nem is. A tavalyelőtti próbálkozáskor egy egri kirándulásra még alig tudtak egy autó- busznyi utast összeverbuválni, abban az évben nem is volt több találkozás. Tavaly februárban újból körbejárták a falut, és már nem hiába. Jövőre pedig, az ígéret szerint, öregek napközije lesz a régi óvodából, ott találkoznak napjában. Lukácsi Fái Gyártják a csőkötszert Ritkítják a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság szenttamási kerületéhez vezető bekötő út nyárfasorát. Az öreg, korhadt fákat a gazdaság dolgozói kivágják, majd helyükre fiatal fákat telepítenek Február 24-én Tudományos tanácskozás az idős emberek ellátásáról Szolnokon a városi Egyesített Szociális Intézmény ad helyet a február 24-i szakmai konferenciának, amelyen a Magyar Gerontológiai Társaság a helyi egészség- ügyi szervekkel karöltve tudományos ülésen vitatja meg az idős emberek egészség- ügyi és szociális ellátásával kapcsolatos új eredményeket, A szociális gerontológia és a gerietria eredményei címmel. Számos neves szakember vesz részt a programban. Az ülésszakon 14 előadás hangzik el, melyeket vita követ. Emellett a résztvevők megtekintik az intézményt és a gondozottak kulturális bemutatóját. Mint azt a társaság főtitkárától megtudtuk, nem véletlenül látogatnak a kutatók, az orvosok, a szociális tervezők Szolnokra: régóta figyelemmel kísérik a szociális intézmény vezetőjének dr. Juhász Irma igazgató főorvosnak és munkatársainak sokoldalú, nagy gyakorlati jelentőségű tevékenységét az idős emberek ellátásában. A Szolnokon végzett munka példamutató, ezért rendezik a tudományos ülést, a tapasztalatcserét megyeszékhelyünkön. Nyári táborok Diákújságíróknak, ifjúsági vezetőknek A KISZ KB középiskolai és szakmunkástanulód tanácsánál elkészítették a nyári vezetőképző és szakmai táborok programját. Sokéves hagyományoknak megfelelően ez évben is megrendezik az iskolai KISZ-bi- zottságok titkárainak országos tálborát, amelyen — júniusban. Balatongyörökön — a középiskolai ifjúsági vezetők kicserélhetik tapasztalataikat, felkészülhetnek a következő tanítási és mozgalmi év íedadiataira. Már most nagy az érdeklődés a július második felére Nyíregyháza-Sóstóra tervezett tábor iránt, amelyen mintegy 17 diákújságíró, -rádiószerkesztő vesz részt. Ugyancsak Nyíregyháza-Sóstón találkoznak a legjobb diákszín játszók: a táborba az országos diáknapok bemutatóin aranyoklevelet nyert diákszínpadok legtehetségesebb szereplőit hívják meg. Éjszakába nyúló párbeszéd 9 Cudar idő lett a falugyűlés estéjére. Fuccs a népes találkozónak, a tanácsé vezetők és a csépadak dialógusának. A havas, néptelen úton Csépa felé közeledve felkészültem a legrosszabbra: az érdektelenségbe fulladó tájékoztatóra, a hivatalból és illendőségből résztvevő kis számú hallgatóságra, és néhány udvardaskodó hozzászólásra. A faluba érve azonban egyszeriben szertefoszlott aggodalmaskodó feltevésem. Minden irányból a művelődési házba siető embereket láttam és hat óra előtt már telt házat találtam a színházteremben. Pótszékeket raktak a sorok szélére és még így sem jutott hely mindenkinek. Néhány híjáin kétszázötvenen voltak kíváncsiak a tanácsi tisztségviselők mondandójára, és ahogyan az a négyórás párbeszéd alatt kiderült, sok minden érdekelte a csépaiakat. Felvetéseikre. kifogásaikra magyarázatot vártak és kaptak az áruellátás, a vízhálózat, a buszközlekedés, a különböző szolgáltatások megszervezéséért felelős vezetőktől, akik ott ültek velük szemben. Szót értettek egymással. Ez volt az, ami leginkább megmaradt bennem a négyórás találkozóból. Szót értettek, pedig nem udvariaskodták, sőt nyersen és sarkosan megfogalmazott kérdések is elhangzottak. Az őszinte légkört a tanácselnök, dr. Botka János tájékoztatójának hangneme teremtette meg. Egyszerűen, közérthetően és nyíltan beszélt. Nem használt hivatalos szakkifejezéseket még akkor sem, amikor elmondta, hogy miként sáfárkodtak az elmúlt évben a község pénzével. Pontosabban három községével. Nem beszé'- hetett csak Csépóról. három falu közös tanácsának elnöke, mert a tanácsi intézmények fenntartására, a közkiadásokra, a fejlesztésekre szánt nem túl sok pénzt egy kalapból osztják el. Nem volt könnyű dolga, hiszen jól tudta, hogy a fontossági sorrend megítélésében nincs mindig összhang a csépaiak, a sasiak és az ugiak között. Nehéz igazságot tenni, amikor az olyan alapvető komCSÉPAN munális ellátás fettételeit, mint amilyen a vízhálózat is, csak több év alatt, fokozatosan képesek megteremteni. A vízellátás gondjai a falugyűlésen különböző nézőpontokból újból és újból felvetődtek, pedig a három község lakói közül a csépaiak vannak a legjobb helyzetben. Évekkel ezelőtt vízműtársulatot alakítottak, tavaly márciusban felépült az új vízmű. A társulat tagjai fizették és fizetik még évekig, a rájuk eső költségek törlesztő részletét. Természetesen azok is fizetik, akiknek házukig még nem j utott el a vezeték. Türelmetlenek. Mire számíthatnak? Ezen az estén a Viz- és Csatornamű Vállaltat illetékesétől megnyugtató ígéretet kaptak, és tisztázódtak a vízművel kapcsolatos félreértéseik, aggodalmak is. A tiszasasiaik áldatlan vízhiányát ugyanis a csépad vízmű vizével enyhítik. A csépaiak pedig attól tartanak, -hogy ezért sem náluk. sem a szomszéd faluban nem lesz elég víz. Aggodalmuknak van ugyan némi ajtalpja, /de a szakemberek megítélése szerint a vízhiány nem fogja életüket megkeseríteni, ugyanakkor a sasiaknak ez a segí tség létszükséglet. Kényszerű és átmeneti megoldás igaz, de egyben kézenfekvő példája is a három falu összetartozásának. Nem lehet a települések gondjáit elkülöníteni, és a fejlesztésre fordítható forintokat az Bgyenlős-di elve alapján elosztani. Az a döntő, hogy hol van legégetőbben szükség a pénzre. Tavaly isi, és az idén ugyancsak a csénai orvosi rendelő építésére kellett költeni a fejlesztési alap tetemes hányadát, hogz végre az egykori toldozott-foldozott magánház helyett korszerű körülmények között lehessen gyógyítani a csénai betegeket. Az 1,8 millió forint fejlesztési alapból az idén 1 millió forint a rendelő építésének befejezésére kell. és ez az összeg még nem is elég fedezet. A falu lakóinak társadalmi munkájára is szükség van ahhoz, hogy elkészülhessen az új egészségügyi intézmény. Segítőkészségükről tettek tanúbizonyságot szinte mindannyian, akik szót kértek. Orvosi rendelő, út, járda építése, átereszek, vízelvezető árkok készí tése — mindenből szeretnék kivenni a részüket — mondták. Legtöbben és legszenvedélyesebben a község tisztaságának védelme érdekében emeltek szót. Kifogásolták, hogy a tanács illetékesei túl elnézőek a rendetlen, nemtörődöm embereikkel szemben. Hiába költött és költ a tanács százezreket a közterek szépítésére, rendbentartására, a szemétszállítás megszervezésére, az elfogadható szeméttelep kialakítására, ha következmény nélkül eltűri, hogy eltűnik a kerítés, hogy eilllJop- jék a fenyőfáikat, hogy ki- ruigdossák a buszváró ablakait, hogy az elhullott állatok tetemét elszórják a faluban, bogy szemét borítsa egyik-másik közintézmény környékét is. Nyugdíjas emberek, szocialista brigádok képviselői, még az úttörők nevében felszólaló kisdiák is vállalták, hogy társadalmi munkában segítenek rendbe tenni a gazzal, hulladékkal elcsúfított közterületeket, s elvárják, hogy a tanácsiak is következetesen tegyék a dolgukat. Legyenek segítői, szervezői a társadalmi munkának és lépjenek fel sokkal szigorúbban azokkal szemben, akik vétenek a köztisztaság ellen. Kimondatlanul is benne volt minden véleménynyilvánításban, hogy egy év múlva, amikor -ismét találkoznak a tanácsi vezetők a falu lakóival, ne azokról a gondokról kelljen beszélni, amelyekről ezen a falugyűlésen szó esett, hanem arról számolhassanak be, hogy mi mindent tettek közösen a gondok megoldása érdekében. K. K.
