Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-19 / 42. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. FEBRUÁR 19. iHeti világhíredé Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára (balról a harmadik) találkozott a Varsói Szerződés tagállamaiból Jurij Andropov temetésére Moszkvába érkezett párt- és állami küldöttségek vezetőivel Jurij Andropov temetését követően Kádár János részvétét nyilvánítja Konsztantyin Csemyenkónak HÉTFŐ: Konsztantyin Cser- nyenkót választotta meg főtitkárává a Szovjetonió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága — A lengyel szejm elhalasztotta az idén esedékes parlamenti választásokat, viszont úgy döntött, hogy új eljárás szerint megtartják a helyi tanácsi választásokat. KEDD: Eltemették Moszkvában Jurij Andropovot. a végtisztesség megadására igen sok külföldi államférfi érkezett oda, közülük többel találkozott Csernyenko, valamint Tyibonov miniszterelnök és Gromiko külügyminiszter — Washingtonban Reagan elnök az egyiptomi kormányfővel és Husszein Jordán királlyal tárgyalt. SZERDA: Bush amerikai aleinök útban hazafelé Rómában és a Vatikánban valamint Párizsban tanácskozott a közel-keleti problémákról — Strauss bajor miniszterelnök, a CSU elnöke Szíriába utazott — Libanonban a drúz csapatok a tengerpartig nyomultak előre. CSÜTÖRTÖK: Amerikai— dél-afrikai—angolai találkozót tartottak a zambiai fővárosban — Dzsemajel libanoni elnök elfogadta a szaudi béketervet — Craxi olasz miniszterelnök Becsben tárgyalt — Kohl látogatása Brüsszelben. PÉNTEK: Bush amerikai aleinök egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről nyilatkozott — Thatcher asz- szony az Arab Liga főtitkárával tárgyalt Londonban — TASZSZ-nyilatkozat a nyugat-németországi rakétatele- pités következményeiről — Mitterrand Dániában. SZOMBAT: Ojabb súlyos harcok Irak és Irán között — Lemondott Stone, Reagan elnök latin-amerikai külön- megbízottja — Szíria elutasította a szaúdi tervet, New Yorkban Franciaország ENSz-csapatok kiküldését javasolta Libanonba. Hogyan alakul a kelet— nyugati viszony a moszkvai találkozósorozat után? Jurij Andropov temetése után igen sok fontos találkozó zajlott le Moszkvában a végtisztesség megadására odaérkezett külföldi államférfiak és a szovjet vezetők között, sőt, a külfödi vendégek egymás között is szerveztek összejöveteleket, hogy kicseréljék benyomásaikat, értékelésüket. A megfigyelők figyelemmel kísérték, hány politikust fogadott az SZKP új főtitkára maga, s összehasonlítva a Leonyid Brezs- nyev temetése utáni hasonló találkozósorozattal, megállapították, hogy Konsztantyin Csernyenko kétszer annyi külföldivel tárgyalt, mint akkor elődje ... A szovjet vezetők tárgyalópartnerei hazatérve számos nyilatkozatot tettek, s ha nem is szóltak konkrétan arról, ami a találkozókon elhangzott, azok légkörét, hangulatát minősítették és annak alapján jósolgatták, hogyan alakulhat a kelet— nyugati viszony a továbbiakban. Jellemző Pierre Trudeau kanadai kormányfő vélekedése, aki Csernyenkóval volt eszmecseréje után elmondotta, feltűnt neki, hogy az SZKP új főtitkára hányszor emlegette az enyhülést. Trudeau idézte Csernyenkót, aki nyomatékosan hangoztatta a nukleáris fenyegetés csökkentésének szükségességét és azt, hogy jelentős mértékben le kell apasztani az atomfegyverek számát. Az Egyesült Államokban Reagan elnök vállalkozott arra, hogy Moszkvában járt ialelnökér nek, Bushnak, a beszámolójából egyet-mást nyilvánosságra hozzon, s ugyanúgy, mint Bush, ő is az óvatos derűlátás jogosságát hangoztatta. Kohl nyugatnémet kancellár, aki egyébként moszkvai útját felhasználta arra, hogy hivatalos meghívást nyújtson át Csemyenkónak, szintén pozitívan értékelte találkozójukat, s például azt emelte ki, hogy március közepén Bécsben folytatódni fognak az európai haderőcsökkentési tárgyalások. (Érdemes emlékeztetni arra, hogy Kohl a múlt év nyarán járt hivatalos látogatáson a Szovjetunióban.) A Szovjetunió szövetségesei, a szocialista országok egységesen felsorakoznak a szovjet politika támogatására. Ezt húzta alá Kádár János is, aki Budapest felszabadulásának évfordulója alkalmából tartott munkásgyűlésen kijelentette: a magyar párt és a magyar kormány támogatja a következetes szovjet külpolitikát, azt a közös irányvonalat, amelyet 1983 januárjában Prágában. a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén együttesen kialakítottak, s amelyet aztán a júniusi moszkvai találkozón meg is erősítettek. Kádár János hangoztatta, hogy a szocialista országok megőrzik az erőegyensúlyt és visszautasítják az imperialistáknak az erőfölény megszerzésére irányuló agresszív törekvéseit. Tárgyalások útján kell olyan megállapodásra jutni, amely a fegyverzet alacsonyabb szintjén segíti elő az összes érdekelt fél biztonságának megteremtését. Az SZKP Központi Bizottsága a gyász napjaiban megtartott ülésén is ezt határozta el, s ehhez csatlakozik az MSZMP és a magyar kormány is, ezt a politikát valósítjuk meg közösen, s ki-ki a maga hazai és nemzetközi munkájában. Visszakozni kényszerül-e Amerika közel-keleti politikájában? Két fronton is támadás éri mostanában az Egyesült Államok közel-keleti pozícióit. Látványosabb a libanoni kudarc néhány előjele: az, hogy most Reagan elnök hivatalosan is jóváhagyta a Bejrútnál partra tett „bőrnyakúak” nagy részének visszavonását az ott horgonyzó hadihajókra, meg az, hogy a Fehér Ház nem gördít akadályt Dzsemajel libanoni elnök útjába, ha az a szaúd-arábiai béketerv elfogadásával tulajdonképpen felmondja az amerikai áldással létrejött izraeli—libanoni megállapodást. A másik front, ahol meggyöngült az USIA helyzete: az izraeli—egyiptomi— jordániai háromszög. Mubarak elnök és Husszein király washingtoni útja alkalmat kínált volna arra, hogy Reagan rájuk parancsoljon. Ehelyett az történt, hogy a kairói meg az ammani vendég bírálta a palesztinok el nem ismerésének meddő amerikai gyakorlatát. Végeredményben még a carteri idők nagyvívmánya, a Camp David-i egyiptomi—izraeli kibékülés is megkérdőjelezhető ma már ... Ezek a többé-kevésbé váratlan fordulatok, úgy tűnik, előbb-utóbb az amerikai közel-keleti politika bizonyos átrendezésével fognak ’járni. WashingtonbEri' akt rebesgetik, hogy Reagan elnök nem venné rossz néven, ha Tel Avivban kormányváltozás következnék be, s ha az egykori Begin- és a mai Samin-koncepciókat a munkáspárti Peresz rugalmasabb elképzelései váltanák fel. Akkor talán amerikai—izraeli engedmények, segítenék egy olyan közel-keleti kompromisszum létrejöttét, amelyben az USA befolyása ismét növekedhetnék. Széthull-e az ősszel a Közös Piac? Merésznek tűnhet a kérdés, de ma már Brüsszelben, az Európai Közösség székhelyén mind többen vetik fel ilyen komoly-komor formában. Persze azért igennel még nem válaszolnak rá! De az is igaz, hogy a sokat emlegetett lázas diplomáciai tevékenység, amelyet Mitterrand francia államfőtől, a Közös Piac soros elnökétől kezdve Kohl nyugatnémet kancellárig és Saston Thorn luxemburgi diplomatáig^ a brüsszeli főbizottság elnökéig oly sokat fejtenek ki, még semmilyen kézzelfogható eredményt nem hozott. Az idő sürget: március 19-én és 20-án ül össze az újabb közös piaci csúcsértekezlet, az állam- és kormányfőknek dönteniük kell, méghozzá nagyobb horderejű, távlati és egészen konkrét, azonnali kérdésekben. Ki mennyit és miért fizessen be a közös kasszába? — így fogalmazható meg a fő kérdés. Milyenek legyenek a mezőgazdasági árak? — fontos és sürgős részletkérdés ez is, lévén április elseje a mezőgazdasági év kezdete. A mezőgazdasági fölösleg felvásárlása közösségi feladat, de az erre szolgáló pénzalapban már egyre kevesebb a pénz. Borúlátó jóslatok szerint őszre el is fogy. .. S hogy aztán mi várható? A cassandrák azt mondják: országonként más és más, önző mezőgazdasági politika alakul ki, árháborúval, amelyet csak súlyosbít majd, hogy a közös piaci országok meg az USA között további kíméletlen konkurrenciaharc várható, megint csak a mezőgazdasági termékek piacán. Döntő hónapnak mondják ma Brüsszelben a márciusi csúcsig még hátralévő időt, most kell előkészíteni a lehetségesnek gondolt, kölcsönös engedményeken alapuló megoldást a problémákra. De hogy ez mi legyen, senki sem tudja. Azért nem, mert azt viszont mindenki tudja, hogy csak áldozatok árán lehetséges. Pálffy József Az NDK és az NSZK kapcsolatairól, valamint a nemzetközi kérdésekről tanácskozott Moszkvában Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, államelnök és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár Interjú Pérez de Cuellar-ral ’erez de Cuellar, az loiitkára. aki európai rútja keretében ellátogat agyarországra is. elutazása ott írásban válaszolt a ma- yar sajtó képviselőinek kér- iéseire. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben, ami sok vonatkozásban bénítólag hat az ENSZ tevékenységére is. miben látja a világszervezet és személy szerint a főtitkár tennivalóit, Pérez de Cuellar a következőt válaszolta: — Valóban tény, hogy az elmúlt esztendőt sok tragédia és erőszak jellemezte. A nemzetközi kapcsolatok romlása komöly aggodalmat keltett a béke és a fejlődés híveiben. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájára is visszahatott a feszültség növekedése. Ez azonban nem jelenthet beletörődést a helyzetbe. Ellenkezőleg, még inikább szükség van egy olyan szervezet tevékenységére, amely különböző szervein és a főtitkár hivatalán keresztül is lehetőséget biztosít a problémák megvitatására. Utazásai, a személyes diplomácia eszközei révén miként igyekszik hozzájárulni a tagországok között felmerült ellentétek megoldásához? — Közreműködésemre az ENSZ tagállamai mindig számíthatnak. Arra törekszem, hogy már akkor bekapcsolódjak az események megoldásába. amikor még a konfliktusok békés úton megoldhatók és még nem vezettek erőszakos cselekményekhez. Az Egyesült Államok kilátásba helyezte, hogy kilép az UNESCO-ból. Nem tart-e attól, hogy hasonló lépések meggyöngítik az ENSZ szervezeteit? — Meggyőződésem, hogy az ilyen lépések kedvezőtlenül hatnának az ENSZ-tag- ság egyetemességére, márpedig az egyetemesség a világ- szervezet rendszerében alapvető fontosságú. Magyarországi látogatását érintve a főtitkár a következőket mondotta: — Nagy várakozással tekintek a magyar vezetőkkel folytatandó tárgyalások elé. Az eszmecserén minden olyan kérdést megvitatunk, ami Magyarország és az ENSZ érdeklődésére számot tarthat. Bizonyos vagyok abban, hogy látogatásom Magyarországon, csak úgy, mint Lengyelországban. Csehszlovákiában és Bulgáriában, kellemes és termékeny lesz. Szovjetunió Választási beszéllek Gyűlésen találkozott tegnap választóival az SZKP Központi Bizottságának legfelsőbb tanácsi képviselőnek jelölt három titkára: Ivan Kapitanov. Nyikolaj Rizskov és Mihail Zimjanyin, Kapitanov az OSZSZSZK központi részén levő Kinyesmaban, Rizskov Szverdlovszkban, Zimjanyin pedig Krasznodar- ban mondott beszédet választói előtt. Mindhárman megemlékeztek a múlt héten elhunyt Jurij Andropovról, az SZKP és a szovjet állam kiemelkedő vezetőjéről. Aláhúzták, hogy a halála miatt érzett gyász nehéz napjaiban különös erővel nyilvánult meg az SZKP egysége, a néphez fűződő el- téphetetlen kapcsolata. A kommunisták sí az egész szovjet nép egységben tömörültek a párt lenini Központi Bizottsága, Politikai Bizottsága köré, megmutatták, hogy állhatatosan folytatják előrehaladásukat a kommunista építés kipróbált útján. Kijelentették: a Központi Bizottság ülése erőteljesen húzta alá azt, hogy a párt bel- és külpolitikája folyamatos. Hangsúlyozták: a kommunisták, a szovjet emberek egyhangúlag elfogadták az SZKP KB rendkívüli plénumának eredményeit támogatják a párt politikáját. Az SZKP KB titkárai részletesen szóltak az ország előtt álló feladatokról, valamint több kül-, és belpolitikai kérdésről is. Mindhárman aláhúzták például, hogy a párt programjának alapvető fontosságú eleme a népjó- lét emeléséről történő gondoskodás. Nyikolaj Rizskov elmondotta: az ezredfordulóig terjedő komplex progra-< mot dolgoznak ki a közszükségleti cikkek gyártásának növeléséreSzíria elvetette a libanoni béketervet (Folytatás az 1. oldalról.) tatlan. Elie Szalem libanoni külügyminiszter ezen túlmenően kifejtette, hogy szó sem lehet az izraeli—libanoni egyezmény egyoldalú érvénytelenítéséről, erre csak a valamennyi fél által elfogadott csomagterv részeként kerülhet sor. Libanon beleegyezik továbbá — tette hozzá —, hogy Izrael mindaddig ne vonja ki csapatait, amíg egy dél-libanoni biztonsági megállapodás nem garantálja északi határa biztonságát. Az izraeli—libanoni alku érvénytelenítéséhez ragaszkodó Szíria az izraeli megszálló csapatok előzetes, feltétel nélküli kivonását követeli, míg a libanoni ellenzék lehetségesnek tartja valamiféle biztonsági garanciák vállalását. Tegnapra virradóan heves tüzérségi harcok folytak a Bejrút zöld vonal mentén és a fővárostól keletre fekvő hegyekben. Szűk el-Garbnál a drúz-szocialista erők nyomása alatt álló kormányhadsereg kénytelen volt feladni előretolt állásait. A hazafias erők ellenőrzése alatt álló területek és a megszállt Dél- Libanon lakossága tegnap általános sztrájkkal tiltakozott a Dzsibsiti síita imám meggyilkolása ellen. Mitterrand—Marchais találkozó Mitterrand elnök pénteken este koppenhágai látogatásáról hazatérve, fogadta Georges Marchais-t, az FKP főtitkárát. Mardhais, az egy és negyedórás megbeszélés után kijelentette, hogy az államfővel együtt megvizsgálták a gazdasági és szociális problémákat Az FKP azt óhajtja — mondotta —, hogy a köztársasági elnök lökést adjon az 1981-bein vállalt célok felé való előrehaladáshoz.
