Szolnok Megyei Néplap, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

1984. FEBRUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Egyebek között modellek előállításával is fog lalkozik a DATE mezőtúri tanüzeme. A szak­iskolák, termelő gazdaságok megrendelésére különböző mezőgazdasági gépek, berendezé­sek arányos modelljeit készítik el itt Dalosok, táncosok Tisza fűre den Késni nem szabad Produkció csak feleségeknek Büszke rájuk a város Régen természetes volt, hogy a férjek esténként el­mentek otthonról, megláto­gatták kedvenc kaszinójukat, vagy a közösségi élet másik nagy bázisát, a kocsmát. Az asszonyok kénytelen-kellet­len beleegyeztek, mit is te­hettek volna. Manapság azonban a házaspár vagy a család szórakozásának szám­talan lehetősége van. Mi tör­ténhet, ha a családfő mégis egyedül távozik otthonról? Tiszafüreden a férfikórus tagjai nem szokták maguk­kal vinni feleségeiket a pró­bákra de az összetűzések el­kerülése végett „családvédel­mi törvényeket” szerkesztet­tek. — Fontos törvény — mesé­li Tóth Béla cipészmester, a kórus egyik alapítótagja —, hogy este nyolcra mindenki­nek otthon a helye. Ez elen­gedhetetlen ahhoz, hogy együtt maradhassunk. Mert mit mondanak az asszonyok, ha tíz órakor illuminált ál­lapotban tér haza a férj? „Hát ez az a híres kórus! Na, apukám, mától kezdve nincs éneklés!” A szabályzat per­sze tréfás, de mi komolyan vesszük. Késni se szabad a próbákról, mert hogy néz az ki, hogy tizenkilenc ember vár egyre? Ezen kívül vita közben tilos megsértődni, haragot tartani. Minden év­ben van egy nap, amikor csak a feleségeknek éneke­lünk. Akkor köszönjük meg, hogy tűrik a sok esti próbát. Aki nem szívvél-lélekkel csi­nálja, hamar beleun. Négy-öt éve, amikor kezdtük, még nem is voltunk benne bizto­sak, hogy lesz belőle valami. De most masszív kis társasá­gunk van. zeti a Hámán Kató dalkört is, a város legrégebben együtt dolgozó művészeti közössé­gét. A délkör tavaly ünne­pelte alakulásának tizedik évfordulóját. A karnagy évente 20—25 alkalommal ál­lítja közönség elé csoportját. Rendszeresen föllépnek, együtt a népi táncosokkal, a környék kis településein. Az országos minősítőn ezüst fokozatot elért népi- tánc-csoport vezetője Bako­nyi István. — Azért nem egészen. Nem egyedül vezetek, besegít Kábái Robi is. Mindketten táncoltunk, és mindketten a Jászsági Népi Együttesben. Pénzt az áfésztól és a művte- lődési központtól kapunk. Rendezvényeken gyakran fel­lépünk, 1982-ben meghívták a csoportot Csillebércre, ott töltöttünk tíz napot. Az út­törők már vettek részt orszá­gos kulturális seregszemlén is. Az idén áprilisban me­gyünk minősítőre a pedagó­guskórussal együtt. Tiszafüreden is van jövője az amatőrmozgalomnak. A minden korosztályból verbu­vált dalosokat, táncosokat épp a közös munka, a zene, a tánc, a mozgás szeretete tartja össze, s emellett bát­ran hihetik: hasznosat cse­lekszenek. S talán nem is olyan sokára a ma még pöt­töm kis zenészek, a „trombi­taméretű” zeneiskolai növen­dékek segítik — profi módon — a füredi amatőröket. Szabó Imre A Magyarország felfedezése sorozatban Új könyvek A Magyarország felfedezé- zése című sorozat köteteire újabban sokat kell várni. Előfordul, hogy néha egy esztendő is eltelik, mire fris­set vehet kezébe az olvasó. De megéri a várakozás, ha olyan kiváló és színvonalas kötetek kerülnek ki a Szép- irodalmi Kiadó műhelyéből, mint a két legutóbbi. Albert Gábor novellista szociográ­fiára adta a fejét, s témául a magyarországi nemzetisé­gek sorsát választotta. Al­bert Gábor olyan vidék ne­veltje, ahol évszázadok óta együtt élnek a nemzetiségek. Az elnéptelenedett országré­szekre nemcsak idegen nem­zetiséget telepítettek egyko­ron, messze élő magyarokat is, legelőbb 1883-ban csán­gókat. Emelt fővel — ezt ír­ta történelmi mélységű köny­ve címlapjára Albert Gábor. Lélekemelő mű Albert Gá­boré: egyszerre fedezi fel vertikálisan és horizontáli­san Magyarországot, de nem­csak a mai, a békés együtt­élés időszakát, a régi farsan­gi sváb-székely lakodalom vígságát, de a keserves és megszenvedett múltét is. Az emberi humánum a té­mája Bakonyi Péter szociog­ráfiai kötetének is: Téboly, terápia, stigma. Felvétel a jhazai valóság egy kevésbé ismert szeletéről — az elme­ügyről. Ehhez próbál hozzá­férkőzni, emberközelbe jutni Bakonyi Péter. S aki e köte­tet egyvégtében végigolvassa, igazat ad a szerző bevezető­jében írt mondatának: han­gyabolyba nyúlt. Mert e te­rületen sincs minden rend­ben: alig pár száz ember lelkes munkájáról van szó, akik úgyszólván remeteséget vállaltak azért, hogy az el­mebetegek meggyógyulja­nak, s akik hisznek abban, hogy erre van esély. Kulturális szükséglet és a bejáró munkások Az elmúlt Évtizedek társadalmi fejlődésének nyo­mán a társadalmi struktúra épp>en abban változott meg leginkább, hogy az iparosítás következtében jelentősen megnőtt a munkásság létszá­ma. De sem életmódját, sem kulturális szükségleteit te­kintve nem lehet a munkás­ságot valamiféle egynemű sajátosságokkal jellemezni. Jeléntős része ugyanis rövid idővel ezelőtt került az ipar­ba a mezőgazdaságból, s több­sége még ma is segédmun­kásként dolgozik. Számosán közülük úgynevezett kétlaki életformát élnek, s művelt­ségük is sokkal közelebb áll a parasztihoz, mint a nagy­ipari üzemekben dolgozóké­hoz. Nemcsak azért, mert a lakóhely jelentős mértékben meghatározza kulturális ma­gatartásukat, hanem azért is, mert az életformaváltást meglehetősen lassan követi a műveltségi szerkezet átalaku­lása. Hiába javulnak az élet- körülmények, a munkavég­zéssel kapcsolatos feltételek, a mindennapi életben olyan szabályozó normák, viselke­dési minták hatnak, melyek sokszor károsan tartósítják az átmeneti állapotot. Még ha az átmenetiség minden' következményét nem is tekinthetjük negatívum- ínak, mindenképp számol­nunk kell azzal, hogy a két- lakiság a kulturális szükség­letek kialakulására sokszor gátló hatást gyakorol. így hátráltathatja azoknak az új kulturális mintáknak, mű­velődési szokásoknak a létre­jöttét, melyek a többé-kevésbé állandósult és megszilárdult életformának szükségképpen velejárói. S ez a művelődési aktivitásban éppúgy észreve­hető, mint a szabad időben végzett egyéb tevékenységek­ben. Nem is szólva arról, hogy az életformaváltást gya­korta kíséri egyfajta életfor­maválság is. Elsősorban ez abban nyilvánul meg, hogy a kulturális szokások kiala­kulásában csak elvétve jelen­nek meg azok a közösségi formák, melyek — a hagyo­mányokat közvetítve — új­fajta értékrend kikristályoso­ÉNEKLÖ IFJÚSÁG A mezőtúri általános isko­lás dalosok mai előadásával megkezdődött az Éneklő If­júság úttörő és KlSZ-ikóru- sainak hangversenysorozata. Az Éneklő ifjúság mozga­lomban — amelyben me­gyénk dalosai országosan is szépen szerepelnek — tavaly dására vezetnének. Az élet­módot befolyásoló tényezők közül is főképp azok válnak meghatározóvá, melyek a fo­gyasztás szférája körül szer­veződnek. A bejáró munká­sok szabad időben végzett tevékenységei például három­szor annyi kereső munkával eltöltött órát jelentenek, mint amennyit a más rétegekhez tartozók munkán kívüli ide­jükben végeznek. A kulturális szükségletek szempontjából nézve ez a helyzet tehát mindenképp többoldalú elemzést igényel. S nemcsak a munkásműve­lődés új gyakorlatának kiala­kítása érdekében, hanem azért is, mert ha a bejáró munkások művelődésével csupán formálisan foglalko­zunk, óhatatlanul a kulturá­lis egyenlőtlenségek tartósí­tásához járulunk hozzá. Min­denekelőtt azt kell vizsgál­nunk, hogy mélyek a kultu­rális szükségletek kialakulá­sának és fennmaradásának közvetlen okai? Ezen a szá­lon juthatunk el ugyanis ah­hoz a soktényezős rendszer­hez — lényegében az élet­módhoz —, melyre építve a munkásművelődés valódi stratégiája megfogalmazható. Az okok kutatása ugyan­akkor feltételezi azon sajá­tosságok megismerését is, hogy az adott szervezeti ke­retek között végzett konkrét munka milyen hatással van a munkások létfeltételeinek alakulására, milyen lehetősé­geket biztosít a művelődés­hez, létezik-e vagy sem ér­dekkapcsolat a kettő között. Találhatunk-e vagy sem az adott munkahelyi szerveze­ten belül bizonyos készteté­seket a művelődésre? Mivel ugyanaz a kulturális termék az egyik ember számára a valóság megismerését, a má­sik ember számára a való­ságtól való menekülés lehe­tőségét nyújtja, újra és újra figyelembe keli. vennünk a hagyományosnak tekinthető kulturális minták hatását csakúgy, mint azokat a kö­rülményeket, melyek az egyén életmódjával állnak összefüggésben. A kulturális szükségleteket is csak akkor tudjuk többé-kevésbé ponto­san feltárni, ha nem a szó­99. az idén pedig 107 kórus — ebből 74 úttörő, 33 közép­iskolai — mutatja be tudá­sát, dalkultúráját A hangversenysorozat a megye városaiban március végéig tart, javarészük a ta­vaszi forradalmi évfordulók­hoz kapcsolódik. ban megfogalmazott művelő­dési igényekből indulunk ki. A szükségletek megismeré­se minden bizonnyal értékes információt adhat arra vo­natkozóan, hogy a bejáró munkások mit várnak az intézményes közművelődés­től, s miképpen látják fel- használhatónak a kultúra elsajátítása során kapott is­mereteiket. A lehetséges eredmények persze nem az egyes igények puszta rang­sorolásában hozhatnak újat, hanem abban, hogy a szük­ségletek kielégítésének mi­lyen mértékben eszköze a kultúra termékeinek elsajá­títása. Közismert, hogy a munkások kulturális szük­ségleteit befolyásoló feltéte­lek — melyek kiváltképpen összefüggnek az adott mun­kával — motiváló vagy ép­penséggel visszahúzó hatá­súak is lehetnek. Már ma­gában a munkához való al­kalmazkodásban számos olyan összetevő előfordult — így a munkakörnyezet ösz­tönző rendszere, a munkakö­vetelmények stb. —, melyek épp a kulturális szükségle­tek formálódását szabják meg. Csak ka megismerjük a bejáró munkások életmód­ját, akkor tudunk következ­tetni valóságos művelődési szükségleteikre, igényeikre. S bár az igények felkeltésé­nek és lehető legszélesebb ki­elégítésének mindig alapve­tő követelményként kell megjelennie, ennek össze kell kapcsolódnia az „igazi értékek” védelmével és ter­jesztésével is. Mert ha csu­pán az a közkeletű, ám min­den szempontból hamis vé­lekedés határozza meg szem­léletünket, hogy a bejáró munkások kulturálisan igény­telenek (így elegendő néhány alkalmi szórakoztató progra­mot szervezni számukra), nyilvánvalóan téves útra ke­rülünk, s a bejáró munkások művelődésének elősegítése alighanem továbbra is csak szólam marad. Dr. Kerékgyártó István Tanári kézikönyv az iskolai számítógépekhez Az islkolai számítógépek használatát megkönnyítő ta­nári kézikönyv jelenik meg a Fővárosi és a Szolnok me­gyei Pedagógiai Intézet kö­zös gondozásában. A könyv anyagát az ELTE Természet- tudományi Karának gépi nu­merikus számítástechnikai tanszékén összeállított mód­szertani kézikönyv megte­remti a lehetőségét annak, hogy a pedagógusok önálló tanulással elsajátítsák a kö­zépiskolákban rendszeresített HT 1080 Z számítógép alkal­mazását az oktatásban. Elsa­játíthatják belőle a progra­mozás alapvető tudnivalóit, a programozási nyelv „szó­kincsét” s azt, hogyan hasz­nosíthatják a számítógépet a matematika, a fizika és a biológia tanításánál A könyv feladatkiválasztása a közép­iskolai tananyaghoz igazodik. Segítséget ad az iskolai szá­mítástechnikai szakkörök munkájához is. A számítástechnikai kézi­könyv, amelyhez hasonló még népi áll a pedagógusok rendelkezésére. várhatóan májusban jelenik meg. Úttörő és KISZ-kórusok hangversenyei — Kitől kapnak támoga­tást? — A tanács nagyon a szí­vén viseli a kórusunk sorsát. Most a házasságkötő terem­ben próbálunk, tanácsi ren­dezvényeken énekelünk. Van egyenruhánk, és egy nagyon fiatal és nagyon kedves kar­nagyunk, Szabó Katalin. Van hozzánk türelme. Meg is látszik a munkája eredmé­nye: az ősszel bronz fokoza­tot kaptunk a minősítőn. Négy kórus van Tiszafüre­den.* Az ünnepi városi ta­nácsülésen — félretéve az esetleges szakmai ellentéte­ket — együtt énekelték a Szózatot. A százegynéhány dalos — a hallgatók szerint lenyűgöző élmény volt. A pedagógus női karra is büsz­ke a város: tavaly túljutva a a megyei és a debreceni Ván­dor Sándor szemlén, részt ve­hettek az országos bemuta­tón. Vezetőjük, Erős László- né maga is pedagógus, ö ve­Népi hangszerek Szolnok megyében címmel kiállítás nyílt a közelmúltban a jászberényi Jász Múzeumban. A megye múzeumaiból összeválogatott gazdag anyag március végéig tekinthető meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom