Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-27 / 22. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JANUÁR 27. Vita 6a meditáció Tudós tanár — tanáregyéniség? Kettéválasztható-e a tudós tanár és a tanáregyéniség fogalma? Lehet-e valaki tanár- egyéniség anélkül, hogy tudományos kutatómunkával foglalkozna? Ilyen és ehhez hiasbnlói kérdések fogalmazódtak meg bennem, amikor „Az eltűnt tanáregyéniségek nyomában” okkutató, vitaindító cikket, majd a hozzászólásokat olvastam. Urmössy Ildikó cikkével Összességében egyetértek. A tanár oktató-nevelő tevékenységének alapvető meghatározója véleményem szerint is a szakmai felkészültség. A mindenkor korszerű, biztos szakmai tudás feltétele pedig, hogy a pedagógus önképzéssel és szervezett továbbképzéssel szaktárgyi is- (meredetit állandóan bővítse: Ez alapkövetelményként állítható minden tanár elé. Az MSZMP Politikai' jBizottsá- gának a felsőoktatás fejlesztéséről hozott 1981. februári határozata nyomán kidolgozták a felsőoktatás fejlesztésének koncepcióját, amelynek IrésKe a padagóguteképzéssel és továbbképzéssel foglalkozó tervezet is. Ez már egyértelműen megfogalmazza, hogy a továbbképzés rendszerét úgy kell kialakítani, hogy a pedagógusok szolgálati idejük alatt három szakaszban (10 évenként) kötelezően ve- g(yenjelk réiszt továbbképzésben, mind a három szakaszban — egy-egy alkalommal - beszámolóval vagy vizsgával záruló formában is. De úgy gondolom, hogy a pedagógusok jó részénél nincs is szükség semmilyen kényszerre, mert ez belső szükségletből fakadó igényük. Ehhez azonban feltétlenül meg kell teremteni a feltételeket, és a továbbképzésben anyagilag is, erkölcsileg is érdekeltté kell tenni a pedagógusokat. Hozzá szeretném tenni azt is, hogy a továbbképzés előbb említett formái sem pótolhatják azonban a folyamatos önképzést. Mindkettőre szükség van, hiszen nem helyettesítik, hanem szervesen kiegészítik egymást. Addig, amíg a szakmai ismeretek állandó bővítései, az adott terület tudományos kutatás» eredményeinek megismerése jogos követelmény minden pedagógussal szemben, meggyőződésem, hogy a specializált vagy klasszikus értelemben vett tudományos kutatómunkát a jövőben sem lehet követelményként megfogalmazni valamennyi pedagógussal szemben. Kivételt képez természetesen a felsőoktatás területe, ahol a követelmények között jelenleg is kiemelten szereljél á tudományos kutatómunkában való részvétel. Megjegyzem persze, hogy mindazok a gátló tényezők, amelyeket Ürmössy Ildikó felsorolt, nemcsak a tudományos kutatómunkát akadályozzák, hanem a nélkülözhetetlen és állandó önművelést és továbbképzést is, és ilyen értelemben feltétlenül figyelmet érdemelnek. A vitaindító cikk egyértelműen nem fogalmazza meg, hogy a szerző a tanáregyéniség és a tudós tanár fogalmát elválaszthatatlannak tartja, mégis ezt éreztem soraiból. Ennek az az oka, hogy kissé egyoldalúan, csak az oktatás oldaláról közelíti a tanáregyéniséget. Ebben a kérdésben nekem is az a véleményem, hogy a kettő nem feltételezi egymást. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy aki kiváló tudós, az még nem biztos, hogy egyben kiváló pedagógusj is;. Nem elegendő ugyanis a tudást birtokolni, hanem azt át is kell tudni adni a tanítványoknak. Ezzel persze korántsem szeretném azt mondani, hogy olyan pedagógus nem is létezik, aki tudós és egyben kiváló tanáregyéniség is, s az is igaz, hogy jó lenne, ha a számuk emelkedne. Bár érre vonatkozó konkrét statisztikai adatokkal még nem találkoztam, de jól képzett, jó pedagógiai képességekkel rendelkező, igényes, az okta- tást-nevelést hivatásának tekintő pedagógust magam is jó néhányat ismerek. Közöttük vannak olyanok is; akik valóságos szuggesztív erővel rendelkeznek, és nevelői ráhatásukkal maradandó nyomot hagynak tanítványaikban. Ezeket a pedagógusokat az egyéb személyiségvonások miellett két tulajdonság bizonyára jellemzi: — a saját tudományterületüket és a fiatalokat nagyon szeretik, é's hisznek abban, amit csinálnak. A vitában hozzászóló újságíró á pedagógus napi kitüntetettekről szjóló portrék! álapján azt írja, hogy többnyire azok a pedagógusok részesülnek erkölcsi elismerésben, akik társadalmi munkát végeznek, és nem azok, akik jól, eredményesen oktatnak, nevelnek. Ügy gondolom, hogy ezen érdemes elgondolkodni. Sokszor talán éppen a cikkíró hibája, hogy az adott tanárnak a társadalmi funkcióit sorolja fel — mert ez egyszerűbb — ahelyett, hogy elsősorban az oktató-nevelő munkáját, annak eredményességét méltatná. Való igaz, hogy ennek mérése és bizonyítása nem mindig egyszerű, és semmiképpen nem szűkíthető le egyetlen olyan statisztikai adatra, hogy „hány növendéke jutott be felsőoktatási intézménybe, s ott jeleske- dik-e vagy bukdácsol”. Kétségtelenül ez is egyik mutatója az oktató-nevelő munka színvonalának, de' önmagában nem elég, különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy ma még á középfokú oktatás sem vált teljesen általánossá, a felső- oktatásban pedig a fiataloknak csak kisebb hányada tanul tovább. Ennél sokkal lényegesebb, hogy az általa nevelt, oktatott fiatalok hogyan állják meg a helyüket a munkájukban. Az a fontos, hogy sikerült-e felkeltenie tanítványaiban a tudás iránti vágyat, az ismeretszerzés és az alkotás örömét. Az „alkotás” szót itt a legtágabban értelmezem, beletartozik az esztergályos, aki alkatrészeket formál, a növénytermesztő, aki növényeket ápol, a szabó, aki ruhákat varr, az orvos; aki gyógyít, mert hiszen mindenki „alkot’’ valamit a maga területén. A pedagógusoknak nemcsak; az ismereteket kell elsajátíttatni a tanulóival, nemcsak az értelmüket kell fejleszteni, hanem — és nem is utolsó sorban — egész sviemélyiségüket is. Igaz, hogy az iskolán, a pedagóguson kívül nagyon sok nevelőhatás éri a fiatalokat, így az eredményért sem lehet csak a pedagógust dicsérni vagy elmarasztalni. Nagyon nehéz — szinte lehetetlen — objektiven megítélni, hogy ebben mennyi a pedagógus szerepe. Helyes gyakorlat esetén a kitüntetési és egyéb jutalmazási javaslatoknál mindig az „egész ember” kerül mérlegre, úgy, hogy természetesen elsősorban az alaptevékenységének, az oktató-nevelő munkájának színvonalát, eredményességét vizsgálják, s amennyiben az kiemelkedő, akkor javasolják Nem lehet kétséges, hogy ha emellett még társadalmi munkát is (végez), kedvezőbb él bírálásban részesül, mint a hasonló színvonalú oktató-nevelő munkát végző társa, aki „csak” tanít, nevel. Ez úgy gondolom, így helyes, hiszen az a pedagógus több plusz munkát is vállal magára, és az amúgy is kevés szabad idejéből, többet áldoz a közösségért. Probléma két dologból adódhat. Az egyik az, ha valaki a társadalmi funkciók halmozásával akar tekintélyt, anyagi és erkölcsi elismerést kivívni magának. Szerencsére, ha vannak is ilyen pedagógusok, a számuk nem nagy. A másik problémát sokkal általánosabbnak és veszélyesebbnek érzem. Az én tapasztalatom szerint többségében éppen a legjobb pedagógusok azok, akik nem sajnálják az időt és a fáradságot, és igen sok társadalmi munkát végeznek. A halmozott társadalmi funkciók veszélyét abban látom, hogy az egyébként is kevés szabad időből még kevesebb marad az önművelésre, a továbbképzésre, a szakmai ismeretek bővítésére és árra, hogy a rábízott fiatalokkal foglalkozzon. Tudós tanárokra és a pedagóguspályát igazán hivatásnak tekintő tanáregyéniségekre az emberiség történelme folyamán valamennyi társadalmi formációban szüksége volt és van ma is a közoktatásnak éppúgy, mint a felsőoktatásnak. Az előttem hozzászólókhoz hasonlóan én is hiszem és vallom, hogy ilyen pedagógusok ma is vannak, s ha a kibontakozás lehetőségei ma még nem is mindig a legkedvezőbbek, az a tény, hogy egyre többet szólunk ezekről a kérdésekről, jogos reményt kelt bennünk, hogy hamarosan a problémák megoldását szolgáló cselekvésre is sor kerül. Bagi Károlyné dr. főiskolai docens Több mint kétezer látogatója volt nyitás óta a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban Tóvölgyi Katalin fiatal kérámikus-ipar- művész kiállításának. A tárlat január végéig tekinthető meg Talpon van a Hököm Színpad Beszélgetés Harsány! Gáborral Hétfőn este a Hö- köm Színpad Szolnokon. a Megyei Művelődési és If- ■ júsági Központban szerepelt az Amerikai komédia c. zenés vígjátékkal. A jól sikerült, hangulatos előadás után beszélgettünk Har- sányi Gábor Jászai-díjas színművésszel, a társulat egyik vezetőjével. — Karinthy Márton rendezővel körülbelül hat—hét évvel ezelőtt álmodtuk meg a Hököm létrehozásának gondolatát — mondta. — Aztán a sors, no és a gazdasági intézkedések úgy hozták, hogy megalakíthattuk a társulatot. Tulajdonképpen olyan szövetkezetként működünk, amelynek 15 állandó tagja van. Állami támogatás nélkül próbálunk „színházat csinálni”. Kezdetben rengeteg nehézségbe ütköztünk. Már éppen egyenesben lettünk volna,' amikor jött a sportcsarnokbeli bukás, ami az eddigi nyereségünket elvitte. Ha már itt tartunk, csak egy gondolatot hadd fűzzek ehhez, furcsa közönség az, amelyik eleve paradicsommal a zsebében ül be a nézőtérre. Lényeg az. hogy végül is talpra álltunk, talpon vagyunk. A ma est© Szolnokon játszott Amerikai komédia az ötödik darab a műsorunkon. — Ezek szerint jól érzi magát a Hököm Színpadnál. — Igen. Ügy is mint színész és úgy is mint a társulat egyik vezetője. Persze a kettőt nehéz lenne elválaszr tani egymástól. Benne vagyok a sűrűjében, a szervező munkáiban, olyan problémákkal is foglalkoznom kell, hogy hová állítsuk a zongorát, hol jöjjön be a szereplő az adott jelenetben. Eléggé összetett munka, de szívesen csinálom. — ön. szerint a szövetkezet” milyen hiányt pótol a közönség, illetve a színész számára? — Ügy gondolom, a vidéki városokban, településeken szívesen veszik, ha a megyei színház művészein kívül más arcokat is látnak a pódiumon. Örömmel teszünk eleget a kisebb helyekre szóló meghívásoknak is. Műsorainkkal igyekszünk a közönség kedvébenl járni, a mostani zenés vígjátékoknak általában sikere van, igénylik az emberek az effajta szórakozást. kikapcsolódást. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy mivel csak okos gazdálkodással tudjuk magunkat fenntartani, alapvető követelmény számunkra, hogy igényes, színvonalas produkciókkal álljunk ki. Szívesen jönnek hozzánk játszani a színészek, azokat hívjuk elsősorban, akik tehetségesek, de vagy nem figyeltek még fel rájuk, vagy érdemtelenül a ..második vonalba” szorultak. Nálunk nincs sztár, miindenki azt nyújtja, ami tehetségéből telik. És ez meghozza a sikert, amiért a kollégák vállalják a vidéki utakkal járó fáradságot, zötykölődést a mifcro- buszban. — Milyen bemutatókat terveznek az idén? — Nagy izgalommal készülünk Steinbeck Egerek és emberek című művének premierjére, azt követően három Cs ehov-egy felvonásos t viszünk színpadra. Szeretnénk még ebben az évben Karinthy Frigyes és Karinthy Ferenc egy-egy művének .bemutatójával is kirukkolni. Ügy tervezzük, hogy a jövőben nagyobb színészgárdát foglalkoztató zenés darabot is műsorra tűzünk. — Gondolom, a zenés előadások különösen közel állnak Harsányi Gáborhoz, az Amerikai komédiában nagy kedvvel táncolt, énekelt. — Igaz, hogy szívesen játszom zenés darabokban, de nemcsak azokban. Pályám során sok mindent kipróbálhattam már, a drámai szerepekben is. Egyik kedvencem, Örkény István Tóték című művének őrnagya. Az életem úgy alakult, hogy a filmekben inkább vidám figurákat alakítottam, de nagy öröm számomra, amikor úgynevezett „komoly” darabban játszhatom. — A Nemzeti Színház társulatának tagja, a Hököm vezetője és színművésze. Magában hogyan osztja meg a munkát, ezt a kettősséget? — Mindkettőnél szíwel- lélekkel dolgozom. Nagy megtiszteltetés számomra a Nemzeti Színház által felajánlott szerződés, remélem szép feladatokat oldhatok meg. jól. A Hököm jövője nagyon-nagyon izgat, közel áll hozzám. Szeretném, ha ezt a beszélgetést majd a Hököm salát házában, színházában folytathatnánk. — Mikorra vegyem a vonatjegyet? — Sajnos, még ráér, de remélhetőleg két év múlva már lesz önálló otthonunk. Egyéhként vidékre aztán is járunk majd. Fekete Sándor A Laodameiaa tv-ben Babits Mihály Laodameia című drámáját rögzítik a Televízió 4-es stúdiójában Buszt József rendezésében, Hámori Ildikó főszereplésével. Vezető operatőr Lukács Lóránt. Képünkön: Hámori Ildikó jelenetét veszik fel Székesfehérvár Gyarapodó gyűjtemény Értékes „melléktermék” a kutatásban Közművelődési pályázat A közművelődés elméleti és gyakorlati fejlesztésében hasznosátható, a társadalomtudományi kutatások „melléktermékeként” keletkező szakinformációk összegyűjtésére a Magyar Népművelők Egyesülete pályázatot hirdet az értelmiségi szakmai egyesületek tagjai, a kulturális intézmények dolgozói, a kutatók számára. Pályázatok készíthetők például a következő témakörökhöz kapcsolódva; a köz- művelődés szerepe a társadalom jövőképének alakulásában, a népművelők személyisége és szerepe a kulturális demokrácia fejlesztésében, a településfejlesztés, a közigazgatás és közművelődés térbeli szervezése, a közoktatás és a felsőoktatás távlati fejlesztésének hatása az iskolán kívüli művelődés fejlődésére, a közművelődés szakmai, módszertani irányításának lehetséges fejlesztési irányai. A pályázóknak legfeljebb két gépelt oldalon kell benyújtani ok a feldolgozandó téma tartalmi kivonatát. A tervezett tanulmány tartalmi kivonatát a Magyar Népművelők Egyesülete titkárságára (Budapest, I. kerület Corvin tér 8.) kell beküldeni február 15-ig. A tézisek értékelését követően a bíráló bizottság március 1-ig felkéri a leendő szerzőket a pályamunkák megírására. Aiz elkészített tanulmányokat április 20-ig kell benyújtani, az eredményhirdetésre és a tiszteletdíjak átadására május 31-én kerül sor. Hatvanöt műtárggyal — festménnyel, grafikával, szoborral, kisplasztikával, éremmel és modern textilmunkával — gyarapodottt az utóbbi eszendőben a székes- fehérvári István király Múzeum háromezernél több darabból álló képzőművészeti gyűjteménye. A minisztérium csaknem félmillió forint értékben vásárolt műtárgyat a múzeumnak, többek között Berki Viola, Nagy B. István és Üjházi Péter egy-egy képét, Pátzay Pál, Somogyi József, Mikus Sándor, és Vigh Tamás plasztikáját.
