Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-08 / 6. szám
1984. JANUAR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Városközpont az ezredfordulón Ragaszkodnak a régi utcaképekhez Tizenöt-húsz év egy ember életéiben nagy idő, egy több mint 600 éves város történetében mindössze néhány dolgos hétköznap. Ilyen hétköznapokon formálják azonban a város arculatát, teremtik meg eredeti hangulatát, vagy éppen szüntetik meg sajátosságait. Jászberény tipikusan alföldi város, mégis a műemlék és műemlék jellegű épületei, Lehel vezér tere, Bundás kútja és a már többször elsiratott Zagyvája miatt csak egy Jászberény található a térképen. Városatyák, várostervezők és a herényi polgárok közös munkája nyomán alakult ki a város mai képe. A városközpont legújabb részletes rendezési tervét november végére készítette el a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet kollektívája. — Jászberény 1981-es általános rendezési terve a 74- ben elfogadott, korábbi városközpont tervet érvénytelenítette — magyarázza Ro- dé Katalin felelős tervező. — Az év elején kezdtünk munkához a tanács megbízása alapján. Első lépés a vizsgálat, az alapos felmérés volt, ez kiterjedt a település szerkezetére, a városközpont beépítési módjára, műemlék és jelentős épületeire, a közlekedésre, a közművekre... Ezután készítettük el a fejlesztési programot, a meglévő adottságokhoz, a rendezési terv előírásaihoz és a helyi elképzelésekhez igazodva. — A fejlesztési vagy tervezési program tulajdonképpen a tervezés legfontosabb fázisa — veszi át a szót Za- jovics András városi főmérnök. — A vizsgálat során a tervezők a helyszínt vallatták és feltárták a jelenlegi állapotot, szerencsés, esetleg kedvezőtlen jelenségre mutattak rá. A programban pedig több variációs javaslatot adtak a további fejlesztésre. — Milyen szerencsés, illetve kedvezőtlen jelenségről van szó? — Jászberény központja a Lehel vezér tér, még nincs elrontva — mondja Rodé Katalin —. a két új és az a néhány nem régi épülete is jól illeszkedik a környezetéhez. A szűkebb városközpont éppen úgy mai, mint amennyire múlt századi — és ez nagyon jó. Az viszont nem, hogy a piac, az autó- buszpályaudvar, de még egy malom is a közelben van., Nemcsak nagy forgalmuk, hanem üzemelésük miatt is: légszennyezés, hulladékok, egyéb szennyezések. Jó a nagy zöld területű strand a központban, de a Szövetkezet úti új beépítés szerintem idegen a várostól. A tervből kiderül, hogy a malom épületében a szükséges átalakítás után sportközpont lesz, de a piac és az autóbuszpályaudvar a saját helyén bővül. A Víz utcai klub helyén terjeszkedik a strand, és fedett uszodát is kap, a néptáncosok pedig a Zagyva-parton, a Kőhíd és a piac között felépítendő művelődési központba költöznek. A Kőhíd visszakapja eredeti formáját, a Cipőipari Vállalat turista szállónak adja át a volt börtön épületét. A néhai, eredeti állapotában visz- szaálllított Jászkürt fogadóban (klubok, szakkörök működnek majd, a Tűzoltóság helyére pedig parkot tervezték. A programmal egyébként megismerkedtek a helyi és a magasabb szintű szakmai és társadalmi szervek, megtekinthették azt a herényiek is a városi tanácson, elmondhatták véleményüket, javaslatukat. A széles körű társadalmi vitáiban a legtöbb szó a közlekedésről esett: a tervezőkkel együtt szorgalmazták a 32-es út központi szakaszának kihelyezését a város szélére; eltérő vélemények voltak a Kőhíd átépítéséről; üdvözölték a gyaiog- hidat a Zagyván, keveselték a parkolóhelyeket, újnak találták a kerékpárutat. A Bercsényi, a Fazekas, a Határ, a Thököly és a Hentes utcák által határolt városközponton belüli egy külön kiemelt terület látható. A Lehel vezér tér a csatlakozó utcákkal a városi Zagyváig — mutat a térképre a tervező — a város legrégibb és legeredetibb része. Ezt a műemléki környezetet meg kell menteni. Kétségkívül itt lassúbb lesz az ügyintézés, több munkája lesz a tanácsnak is, mert az utcai padoktól a házszám-’táblákig mindent meg kell terveztetni, de az eredménye egy igazán szép, hangulatos városrész lesz. A 40 hektáros központ 1076 lakása a terv szerint 2—3 szintes épületekkel más- félszeresére növelhető, a lakások pedig nagyrészt magánerőből épülnek. A történelem során kialakult szűk, de értékes karákterű utcák megtartására bevezették a gyalogosok és a gépkocsik együttes közlekedését. A normatíváknak megfelelően 1044 parkolót alakítottak ki, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kapott a gyalogos és a kerékpáros, közlekedés. A Lehel vezér térre, a Bundás kút és a promenád között csák célforgalommal hajthatnak be a gépkocsik és a sétáló utcát a Köztársaság téren pihenőkert és zenepavilon zárja. — Miikor látható a valóságban is az ami a tervlapokon? A főmérnök a fejét rázza. — A terv a fejlesztés módját adta meg, pénzt nem kaptunk hozzá. Ha a tanácsnak lesz anyagi ereje, akkor a kijelölt helyre megépül a művelődési központ, ugyanígy a Kőhidj vendéglő helyén az egyemeletes, hatásos megjelenésű vendéglő. Az biztos, hogy a tervezett parkolók helyén nem lehet építkezni, ugyanakkor az építeni szándékozók is lehetőséget kapnak, öt év múlva a tervet felül kell vizsgálni, mert változhatnak az elképzeléseik és a pénzügyi helyzet is. A ’60-as, ’70-es években például lesöpörtek mindent a föld színéről és új utcákat, új városrészeket építettek. Most ragaszkodtunk a hagyományokhoz, a régi utcaképekhez, és csak a legszükségesebb esetben kell jó állapotú házaikat lebontani. Nem az elvtelen ragaszkodás, a rajzok gépies másolása egyébként a célunk, hanem Jászberénynek, mint középfokú központnak a harmonikus fejlődése. Lukácsi Pál Mérlegen a pedagógiai társaság munkája ,(Folytatás az 1. oldalról.) csoportban többek között a világnézeti, a hazafiságra nevelést, a gyermek- és ifjúságvédelmet s a tehetséggondozást, képességfejlesztést tűzték napirendre tavalyi tanácskozásaikon, de tovább folytatódtak a Tallinn körzeti és a Mátyás király úti Általános Iskolában az „osztályfőnöki nevelőmunka, illetve az iskolai nevelőmunka rendszerének fejlesztése” kísérletei. A megyei tagozat idei munkatervében egyébként kiemelt helyen szerepel ez a téma. Tartalmas, színvonalas munkáról adhat számot évről évre a társaság jászberényi csoportja is. Munkájuk középpontjában érthetően a pedagógusképzés és továbbképzés fejlesztése áll, de az iskolai oktatás-nevelés olyan területein is jelentős eredményeket értek el, mint az anyanyelvi nevelés vagy az alsótagozatos orosz nyelvoktatás. Emellett patronálja a csoport a nevelőszülők klubját is. Hasznos pedagógiai, pszichológiai tanácsokkal segítik a nevelőszülőket állami gondozott „gyermekeik” jobb megismerésében, nevelésében. Sikeresen szerepeltek a . megyei tagozat pedagógusai az elmúlt év országos, a minisztérium által meghirdetett pályázaton is. öt első díjat kaptak a Szolnok megyei nevelők. Eperjesi Lászlóné kenderesi óvónő, Rápolty Tamásné jászberényi óvónő, Pecha Bertalanné jászberényi pedagógus vehetett át első díjat, míg Simon Zoltán törökszentmiklósi nevelő két pályamunkájával is megszerezte az első helyezést. A társaság megyei tagozata munkájában az idén négy kiemelt téma szerepel. Megyei tapasztalatcserét tartanak A nevelőiskola megteremtésének útján címmel, tanácskoznak továbbá a megyében folyó iskolai kísérletek eredményeiről, azok széles körű elterjesztéséről, napirendre tűzik a gyermek- és ifjúságvédelmet, s végül a felsőfokú tanítóképzés negyedszázados évfordulója alkalmából ankétot rendeznek a jászberényi Tanítóképző Főiskola munkájáról, s ezen az összejövetelen megvitatják a pályakezdő pedagógusok helyzetét, értelmiségi szerepkörét is. T. G. Építs várat flz export megduplázódik Vörösborprogram Villányban Vörösbor-programot valósítanak meg Villányban. Ennek eredményeként az idén várhatóan megkétszerezi vörösbor-exportját a Villány- Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát. A nemes italokból minden eddiginél több került a nyugat-európai fogyasztókhoz, mégpedig palacko- zottan. A fejlesztés a teljes vertikumot érinti, azaz a termelést, a feldolgozást, a tárolást és a palackozást egyaránt. A vörösborok iránti növekvő keresletnek megfelelően az utóbbi években 250 hektárral gyarapodott a nagyüzemi kékszőlő-ültetvények területe a történelmi borvidéken. A legutóbbi szüretre készült el Villányban az ország legkorszerűbb kékszőlő-feldolgozó üzeme. Lehetővé tette, hogy a héjon erjesztés idejét a felére csökkentsek, 'így a minőség szempontjából legkedvezőbb időiben szedhették le a kékszőlő fürtjeit. A palackozó üzem most megkezdett korszerűsítésének eredményeként például tökéletesen steril körülmények között töltik majd a bort az üvegekbe, ezáltal hosszabb ideig eltartható lesz, s jói bírja a hőmérséklet-ingadozást és a tengeri szállítást. A fejlesztést követően évente ötmillió palackot töltenek meg villányi vörössel, túlnyomó részét export céljára. Nem élünk a nagy várépítők korában. Aki ma követ hord, falat rak, tornyot emel, s munkája végeztével nem nyaralóháza ajtajából néz szét zsebkendönyi telken, hanem évszázadoknak köszön- gető falakra áll ki, azt ma végtelenül optimistának vagy végtelenül idealistának tartjuk, de az is lehet, hogy szemtelenül önzőnek. Hányán néztek értetlenül, hányán nevettek vajon, amikor egy tévériport főszereplője épülő vára fokán válaszol- gatott a riporter kérdéseire? Várurakkal ritkán találkozni manapság, már csak azért sem volt hiába a nagy munkát vállaló 50 éves szobafestőt bemutatni a nyilvánosságnak. S ha hozzászokott szemünk a bástyáról látható távlatokhoz, s nem keressük már a tulajdonosi önelégültség jeleit az alkotó arcán, gondolhatunk á 30 esztendőre is, amíg az álomból épület lett, a kövek súlyára, a munka mindennapjaira. Talán nem is lesz nehéz felidéznünk, hiszen mindannyiunk életében volt, lesz egy pillanat, amikor lehetségesnek tartjuk, hogy várépítésbe kezdünk. Egyszer csak természetesnek látszik, hogy a kövek, melyeket fejteni kezdünk, falakká rendeződnek, s néhány évtized elmúltával a hegyek magasába emel bennünket, építőket a torony, kezünk munkája. Néha el sem kezdődik az építés. Hordjuk ugyan a köveket, a falak mégsem emelkednek, távolba vész a régen oly világos cél, bizonytalanná válik a siker. S ha belefogunk is az építésbe, kevesen állhatnak majd közülünk a vár fokára, kevesen érzik a riportbeli várépítő biztonságával talpuk alatt, fejük fölött a maguk emelte szilárd falakat. Pedig épült valami: évtizedek erőfeszítése, falemelő elszántsága, várnyi épületek, bástyaszilárd gyárak sokaságát alkotta. Talán nem baj, ha az egyszer legalább mindenkiben megfeszülő várépítő energia eredménye nem is tartozik annyira hozzánk, amilyen magától értetődő sajátja a vár építőjének. Az erőt napokra, órákra tördeljük, s az eredményt nem is a magasodó bástyákon mérjük. Már messze van tőlünk a várépítő öröme, aki szemével simogatja a köveket, mint ahogy rég volt, amikor a földművelő még megcsókolta földjét, saját újra és újra megalkotandó várát. Vajon tudta-e, hogy épít? S tudjuk-e mi, hogy építjük, építhetnénk mi is a magunkét. Olyat, amelynek fala nemcsak bennünket emel magasra. Olyat, amely nem mutogatásra való különösség, hanem élni jó, szeretni érdemes otthon. Ha már szerszámot, könyvet, tollat veszünk kezünkbe, ha már építésbe kezdünk, építsük, mint a magunkét. Erős várat, házat, hazát, hazát. Molnár Gabriella JÁRMŰS BRIGÁD GONDOSKODÁSÁVAL fl kocsi elkészült A MÁV. Járműjavító Üzemében, Szolnokon, immár második éve az egyik kommunista műszak bevételét az üzem nyugdíjas dolgozóinak megsegítésére használták fel. Szakszervezeti aktivisták járták végiig az idős emberek otthonait, elbeszélgettek velük, megvizsgálták anyagi körülményeiket és segítettek ügyes-bajos dolgaik intézésében is. A legnehezebb viszonyok között élő 32 személy részére összesen 35 ezer 400 forint segélyt osztottak szét. Hagyomány már évenként, hogy megrendezik a nyugdíjastalálkozót. így volt 1983-ban is. A szakszervezeti bizottság meghívására egy meleg őszi napon bpldog szívvel járták végig az üzem hétvégi üdülőjét. Örömmel üdvözölték az ismerősöket, vidáman szórakoztak a fővárosi művészek élőadásán és jó étvágy- gyal fogyasztották el finom ebédjüket, közben visszavisszaidézve a régi-régi szép időket. Csák Imre hiányzott a találkozóról. Nem tudott eljönni, pedig nagyon a szívéhez nőtt a „műhely”, ahol élete jó részét végigdolgozta. Érszűkület miatt először az egyik, majd a másik lábát is amputálni kellett! A családlátogatáson Abo- nyi Ferencnek, a karbantartó üzemegység programozóiának, a főbizalminak mondta el szomorúan, hogy a tolókocsival nem tud bemenni a lakás minden helyiségébe, mert túl széles, és nem fér be az ajtón. A felesége kézben kénytelen vinni étkezéshez és a fürdőszobába is. Az események ezután gyorsan oeregtek. Megszületett az elhatározás, hoev készüljön megfelelő méretű tolókocsi, mert a meglévő nem alakítható át. Kivitelező után nem kellett kutatni. A karbantartó üzemegység Sallai Imre Szocialista Brigádja azonnal vállalkozott a munkára. Piciny műhelyükben beszélgettünk Rózsahegyi Mihállyal, a brigád vezetőjével és Tóth László lakatossal, aki oroszlánrészt vállalt a kocsi elkészítéséből. — Amikor Abonyi Feri megkeresett bennünket, valamennyiünk előtt csak az a gondolat járt, mihamarább segíteni — mondta a brigádvezető, aki 54 évesen kiváló ismerője szakmájának, és munkatársai emberségéért, odaadásáért külön is tisztelik és becsülik. — Kimentünk Imre bácsi lakására, felvettük a méreteket, s már kezdődött is a munka. — Sajnos csak kezdődött volna — folytatta Tóth László —, de hiába volt meg az üzem igazgatójának az engedélye a munkára, a szakszervezeti bizottságtól kapott pénz is az alkatrészekre, ha nem lehetett mindent megkapni. A tolókocsi nagykerekei kempingbicikli-kerekek, s majd egy hónapig jártunk utána, mire sikerült találni. Ezek után alig két hét alatt elkészültünk vele, bár hozzá kell tennem, a kárpitosok segítséget adtak — az; ülés és a háttámla kárpitozását ők készítették. A tolókocsit sajnos a kórházban kellett átadni, Csák Imre lábát újra műteni kell. Az üzem vezetői a kórházban az átadással együtt kívántak mielőbbi gyógyulást, jó egészséget az új esztendőben. Szép István
