Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

10 Szolnok megye múltjából 1984. JANUÁR 28. A szervezett munkásmozgalom kibontakozása Tiszafüreden és környékén A századforduló idején ki­bontakozó, a termelés min­den ágát átfogó világgazda­sági válság Magyarországon is éreztette hatását. Ennek következtében a mezőgazda­ságban addig soha nem látott méretekben lendült fel a földmunkások és szegénypa- rasatok agrárszocialista moz­galma. Aa 1903-as Heves megyei alispáni jelentés „szocializ­mus” cím alatt külön fejeze­tet szentelt a munkásmozga­lomnak. „Mind nagyobb azok száma — hangsúlyozta —, kik nyíltan hangoztatják a társadalmi rend átalakítását célzó gondolatokat, szaporo­dik a párthívek tábora, saj­tóik támogatója. Népkörökbe csoportosulnak. Munkafelté­telek megállapítására szö­vetkeznek. Nyílt szervezke­dés folyik mindenfelé. Alig van hét, mely szocialista népgyűlés nélkül múlna el. Legújabban már küldött szó­nokra sincs szükség, kikerül ez is az elvtársak közül.” 1903-ban a tiszafüredi já­rásban indult meg először a szervezkedés. A szabadság- harc emlékünnepén Tisza- szőlősön szocialista népgyű­lést tartottak. Néhány nap múlva Tiszaörsön volt; szo­cialista népgyűlés1, áprilisban pedig' Tiszafüreden és Tisza­igar on. A szocialista agitáció kö­vetkeztében Tiszaörsön „Nép­kor”, Tiszafüreden és Tisza-» igaron „Általános Népkör” alakult, amelyek fejlesztet­ték a dolgozók tudását, itt tárgyalták meg a hatóságok rendeletéit is, s: itt beszélték meg saját érdekvédelmük módszereit. A tiszaigari álta­lános népkör tagjai pl. hatá­rozatot hoztak -az elfogadha­tó munkafeltételekre vonat­kozóan, s kötelezték magu­kat annak betartására. Az 1905-ös orosz forrada­lom hatására jelentős mér­tékben megerősödtek, forra- dalmasodtak a már meglevő szervezetek, s több helyen új szervezet jött létre. 1905 tavaszán Tiszaszőlősön és Ti- szaigaron olyan nagy tábora volt a szocialista munkásság­nak, hogy a községi válasz­tásokon ők kerültek ki győz­tesen, s sikerült megszerez­niük a község életében a ve­zető szerepet. Ezeken a he­lyeken a szocialisták töltöt­ték be iaz elölj ár ósági és isko­laszéki tagságok jelentős ré­szét. 1906 országos viszonylatban a nagy harcok esztendejét je­lentette az ipari és mezőgaz­dasági munkásság számára. Az oroszországi forradalom ebben aiz évben éreztette döntő mértékben a1 hatását. A Tiszafüred környéki mun­kások és parasztok számára ez az. év jelentette a csúcs­pontját az I. világháború előtti mozgalomnak, utána már a mozgalom hanyatlása következett be. 1906-ban a tiszafüredi járásban 7 olyan község volt, ahol formálisan is megalakult valamilyen szocialista szervezet. Tisza­füreden 170 tagot számlált a pártszervezet. A Szabad Szó Nagyiván, Tiszaigar és Ti- szaörsl, a Földmunkás pedig Tiszafüred és Tiszaigar köz­ségekbe járt. S. L. Éve kig működött Munkás Gimnázium Kisújszálláson A Kisújszállás és Vidéke 1908. október 15-i száma köz­li . Ihogy „városunkban is szervezés alatt álil az iparos ifjúság képzését szolgáló Munkás Gimnázium”. Eb­ben az időben országos moz­galomként jelentkezett az a törekvés, hogy az elemi ■iskolát néhány éve elhagyó munkás iparos fiatalok ré­szére a téli időszakban ún. Munkás Gimnáziumot szer­veznek, ahol különböző té­májú, az általános műveltség fejlesztését szolgáló előadá­sokat tartanak a résztvevők­nek.. Nem politikai jellegű szer­vezet működéséről van szó, mégis jelentősnek tekinthet­jük ezt, ha a kormány kez­deményezése volt is. hiszen akarva-akanatlanul hozzá­járult a munkás fiatalok ösz- szekapcsolásáihoz és felvilá­gosításához. A Munkás Gimnázium megszervezésében és vezeté­sében kulcsszerepet játszott Szunyoghy Farkas gimná­ziumi tanár, aki már ekkor is kereste a kapcsolatot a munkásfiatalokkal. Az okta­tás 1908. december 1-én vet­te kezdetét. A Kisújszállás és Vidéke 1909. február 28-i száma vezércikkben foglal­kozik a helyi Munkás Gim­náziummal: „Országos moz­galom nálunk életképes in­tézmény lett! 83 növendéke van! Hetente 4 este tarta­nak előadást. 83-iknak Földi Elek városi szolga iratkozott oe!” Hivatalosan 1909-ben ala­kult meg a Munkás Gimná­zium vezetősége. Szunyoghy Farkas gimnáziumi tanárt választották meg, tanári kar tagjai voltak: Barcza József, Kakasi Gyula, Karácsony Bé­la tanárok, dr. Koncz Imre tisztiorvos és dr. Tóth Fe­renc ügyvéd. A hallgatók minden év­folyam elvégzése után — amennyiben rendszeresen eljártak az előadásokra —, a látogatást igazoló köny­vecskét kaptak. 1909-ben a II. évfolyam, 1910-ben ’már a III. évfolyam oktatása is megkezdődött. A foglalkozá­sokat a városháza kistermé­ben és a városi ipariskola rajztermében tartották. Fő­leg magyar irodalmi, törté­nelmi, földrajzi, természet­rajzi, egészségügyi és jog- tudományi témájú előadáso­kat hallhattak a résztvevők. A Kisújszállás és Vidéke cikkeiből kitűnik, hogy a ta­nárok nagy lelkesedéssel ké­szülitek ezekre az előadások­ra, s azokat vetítéssel is igye­keztek szemléletesebbé és érdekesebbé tenni. 1911-ben nem indult meg ez az okta­tás, de átmeneti megtorpanás után 1912-től újra hallat ma­gáról a Munkás Gimnázium. Ettől kezdve főleg a gim­názium rajztermében tar­tották az előadásokat. A Kisújszállás és Vidéke 1912. november 10-i száma felhí­vást intéz az elemi, ipari, vagy ismétlő iskolákból és a katonaságtól kikerült fia­talokhoz, hogy iratkozzanak be a Munkás Gimnáziumba. 1912-től jog-politika-társa- dalomtudományok címen is szerveztek előadás-sorozatot, melynek keretében pl. dr. Homoki Nagy László járás- bírósági jegyző „A szocializ­mus és a szabadkőművesség” címen tartott előadást 30 fiatalnak. Barcza József fő- gimnáziumi tanár pedig „A hazafias érzés költészetünk­ben ” címmel tartott nagy tetszést kiváltó előadást. A Kisújszállás és Vidéke 1913. november 30-i száma közli, hogy Kisújszálláson is megtörtént az „Alföldi Magyar Közművelődési Egylet kisújszállási osztá­lyának a zászlóbontása. En­nek célja, hogy különböző körökben ismeretterjesztő és népszerű tudományos elő­adásokat tartsanak.” Főleg a helybeli főgimnáziumi ta­nárok közreműködésével in­dult meg a szervezet műkö­dése. Az AMKE helyi főtit­kárának is Szunyoghy Far­kas főgimnáziumi tanárt vá­lasztották meg. Sok, figyel­met érdemlő előadás megtar­tásáról tájékoztat a Kisúj­szállás és Vidéke, így pl. 1913. decemben 7-én a 48-as olvasókörben Balázs János tanító a szocializmusról tar­tott előadást. Hogy valójában ezeknek a szervezeteknek mi volt a célja, arról keveset tudunk. Annyi azonban biztos, hogy fontos szerepük volt a köz- művelődés, a felvilágosítás szempontjából. Jelentőségü­ket — kisújszállási vonatko­zásban — abban látom, hogy a gimnáziumi tanárok és a tanítók, a város értelmisége közül többen is közelebb ke­rültek a munkásfiatalokhoz, a különböző körökbe eljáró munkás- és parasztemberek­hez. Közöttük igen jó kap­csolat és együttműködés ala­kult ki, aminek a gyümöl­csét 1918—1919-ben élvez­hették. Ezeknek a szerveze­teknek, előadásoknak is volt szerepük áhban, hogy Kisúj­szálláson az értelmiségiek közül jónóhányan feltűnően nagy aktivitással vesznek részt a helyi proletánforna- dalom, a helyi tanácshatalom szervezésében és kiépítésé­ben. S ezt az egyszerű em­berekkel már korábban megkötött barátság tette le­hetővé. Dr. Kiss Kálmán ,Az istán ostorai” TV hunok Szolnok megye területén Az i. u. IV. század hetve­nes éveiben Ke let-Európa füves steppéin új, hatalmas nép jelent meg. Magukat hunoknak nevezték, s hihe­tetlen gyorsasággal hódítot­tak meg földrésznyi terüle­tet, igáztak le népeket. Né­hány évtized alatt óriási bi­rodalmat építettek ki. Az V. század elején már a Kárpát­medence is uralmuk alá tar­tozott, sőt ekkorra a biro­dalom központja is erre a területre tevődött át. A hunok előtörténete a belső-ázsiai Góbi sivatag vi­dékén zajlott. Itt alapítot­ták meg az i. e. III. század­ban birodalmukat. Innen ve­zették támadásaikat a kí­nai császárság ellen. Ellenük építették fel a kínai biroda­lom északi határán a híres „Nagy falat”. A korabeli forrásokban hiung-nu néven látjuk vi­szont őket. Ezek igazi lovas nomád népnek festik le törzseiket. Az európai hunok is nagy­állattartó nomád nép voltak. Számúikról a forrásokban kü­lönböző adatok találhatók. Hatvanezertől félmillióig mindenféle szám ismeretes. A realitások azt sugallják, hogy hadseregük 20—30 000 harcosból állott, ami egy 100—150 000-es népet sejtet. Természetesen nagy hábo­rúikban számuk jóval na­gyobb is lehetett, hiszen a leigázott népék seregei se­gédcsapatokként felvonultat- hatóak voltak. A hunok törzsekre osztot­tak, melyek között kezdet­ben csupán harci szövetség létezett. Ügyeiket ekkor a törzsfők és nemzetségfők ta­nácsa intézte. Leghíresebb fejedelmük Attila volt, aki hatalma csú­csán Rómát fenyegette és Bi­zánctól 2100 forint aranyat hajtott be évenként. Székhe­lyét valahol a Bánátban vagy Bácskában ütötte fel. Hatalmas fapalotáját még a bizánciak is csodálattal szemlélték. A hatalmas hun biroda­lom Attila halálakor (453) egy csapásra széthullott. At­tila fiai a hun sereggel 454- ben a pannoniai Nedao fo­A nagyrévi hun „vasorrú bába” ■lyó mellett a gepida veze­téssel fellázadt népektől döntő vereséget szenvedtek, s ezt követően néhány ki­sebb összecsapás után a hu­nok végleg kiszorultak a Kárpát-medencéből. A hun nép régészeti em­lékanyagát mind a mai na­pig csupán néhány jellegze­tes tárgy reprezentálja. Ezek közül a cikáda fibula és a hun áldozati üst a hiung-nu és az európai hun kultúrá­ban egyaránt megtalálható. A hun korszakra a magá­nyos sírok és kisebb, alig tucatnyi síros temetők a jel­lemzőek. Gazdag, a vezető réteghez tartozó sírleletet ismerünk Pécsüszögről. A síriban a halott mellett talál­ták a hun hatalmi jelképet, az aranyíjat. Igazi hun fejedelmi sí­runk is csak egyetlen egy van. Ez a Szeged melletti nagyszéksósi pusztán került elő. A lelethez 175 darab tárgy tartozik. Súlyos nyak­perec, áldozati csésze, drága­kövekkel díszített diadém tö­redékei, ruhadíszek és csa­tok, a nyereg aranylemez borítása, aranyborításos tőr és kard, arany korbácsnyél, 9rany és elektron edények, Összeállította: László dr. Selmeczi 1849. JANUÁRJÁBAN A korona viszontagságai a Szolnok — debreceni úton A kormány akként rendel­kezett, hogy az összes állami tisztviselők még 1848. decem­ber 31-én éjjel a fizető hiva­talban két hónapi fizetésüket vegyék fel és január l-én reggel induljanak Debrecen­be. A Budapest—Szolnoki vas­útvonalon hajnali 3 órától déli 11-ig négy vonat indítta­tott, a forgalmi tisztségnek szigorú utasítás adatván, hogy csakis a nemzetgyűlés tagjait, állami hivatalnoko­kat és államjavakat szállítsa, még pedig úgy a személyekre mint a tárgyakra vonatkozó hiteles jegyzék mellett, min­den egyén csafc igazolvány előmutatása mellett kaphat­ván memtjegyet. Már decem­ber 31-én futárok mentek Budapestről Szolnokra és a Nagykunságba, hogy az elvo­nuló hongyűlési tovaszállítá. sára szükséges fogatok ké­szen. álljanak. A személyeken kívül a papírpénz-sajtó, fegy­vergyár, haddkészletek, a hi­vatalos irományok egy része és a magyar szent korona volt szekereken szállítandó. A Nagykunságban Varga lm. re kerületi főjegyző gondos­kodott a fogatokról. Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Mada­ras1 és Kunhegyes alig 24 óra alatt 3000 fogatot állított ki. Szolnokon, a vasút végállo­másán óriási zűrzavar kelet­kezett. A vonuló hongyűlés és kormány itt szállott sze­kerekre és itt torlódtak meg mindazon magánegyének, kiknek okuk volt az osztrák hadsereget Pesten be nem várni. Az éjjeli menekülés után mindenki fedél alá és meleg ételhez iparkodott jut­ni, mert künn dermesztő hi­deg uralkodott. Szolnok vá­ros ilyen hirtelen népvándor­lást — bár csak 24 óráig tartó átvonulásában is — éle­lemmel és hajlékkal ellátni képtelen volt. Egy csésze me­legítőért valóságos csatákat vívtak. Egy kis szerény szo­bába 15-en, 20-an szorultak, jól járt, aki széken ülve tölt­hette az éjszakát. Nagy üggyel-bajjal a vonu­lás Szolnokról január 2-án megkezdődött Törökszent- miklóson és Kisújszálláson át egyelőre Karcagig, hova Kossüth is 5-én* megérkezett. Az országutat és mellékuta- kat mindennemű kocsik lep­ték el, ©zefc közt hemzsegtek újoncok és pótlovak, ágyúk, lőszerek és takarmány s azonfelül a menekülők sze­kerei. E vándorlóknak az út melletti hóborított mezők nyújtottak pihenési állomá­sokat, itt-ott egész szekértá­bort lehetett látni, a nagy hidegben didergő utasok máglyákat raktak és gyújtot­tak, hogy melegedhessenek. A korcsmák és1 útszéli csár­dák belseje tarka képet nyúj­tott. Előkelő katonatisztek, magasrangú államhivatalno- kok családjaikkal, közkato­nák, fuvarosok és parasztok­kal vegyesen szorongtak a boglyakemencék körül. Karcagon túl ezer bajjal járt a nagyarányú költözkö­dés a Hortobágy lapályában, melyen vízvédelmi célokból keskeny töltések vonultak keresztül-kasul. A kopogós fagyban, göröngyös úton a szekéir nemcsak a lelket ráz­ta ki az utasból — féderes kocsik, hinták rugói már az utazás kezdetén felmondták a szolgálatot — hanem mind­untalan felfordulással fenye­getett. Le-letértek egy nyak­törő lejtőségen a mellékútra s aztán ismét felágaskodtak a töltésre. Ha egy szekér fel­dőlt, addig nem lehetett to­vább jutni, míg talpra nem állították a többiek. Ilyen balesetek pedig az ezernyi szekerek közt sűrűn fordul­taik elő, mert sok volt közte a gyenge, legtöbbje a nagy útra és nagy teherre készü­letlen. Ilyenkor nemcsak a szekér tört el, hanem a ne­héz géprésáek és súlyos lá­dák a töltésről lefordulván, sok kár esett bennök. A szekeret, melyen a szent korona vitetett, hasonló bal­sors érte s a koronaőrség kí­sérő hadnagya e közben fe­jén, egy gránátos pedig kar­ján sérült meg1. (Részlet Herendi József: A Jászkun-Kerületek a füg­getlenségi harcz alatt 1848- és 1849-ben című munkájá­ból) ékkőbeirakásos arany szíj­végek és még sok egyéb tárgy található benne. A kincs láttán felmerül a ■kérdés, nem Attila sírja került-e elő a nagyszéksósi szőlő körtefájának gyökerei közül? A tudomány ma már egy­értelmű választ adott erre a kérdésre Is. A tárgyak stí­lus-sajátosságai alapján a lelet kora a 430-as éveikre tehető, így semmiképpen sem lehetett Attila sírja, de mindenképpen egy korábban élt hun fejedelem tulajdona lehetett. Ha már a nagyszéksósi lelet kapcsán szó esett a hun nagykirályról, nem mehe­tünk el minden megjegyzés nélkül Attila mítosza mel­lett. Alig múlik el hónap, hogy valaki ne jelentkezne nálunk a Damjanich Múze­umban, hogy tudja melyik folyó melyik kanyarulatában található a híres hármas ko­porsó. Pedig már 1929-ben Móra Ferenc egy remekbe szabott novellában „leszámolt At­tilával”. „Okmányozó” írá­sában kideríti, hogy egé­szen az 1848—49-es szabad­ságharcig nem volt ismere­tes Attila vízibe temetésének mondája. Jordanes az egyet­len szerző, aki tudósít Attila temetéséről. Ezt olvashatjuk nála: „Éjjel a holttestet ta­tokban a földbe temették.” Ugyancsak ő, a gót Alarich- nak a temetésével kapcsolat­ban említi, hogy egy kis folyó medrében helyezték örök nyugalomra. A két temetés elemei elő­ször Ipolyi Arnold Magyar Mythológiájában szerepel­nek együtt: „.. ,s talán ma­gába a folyó medrében, mint Attiláról egy hagyomány van tudtomra, mely szerint hasonló mint Alarich (Jor­dán, 29) ő is a folyónak le­eresztése után, kincsei és fegyvereivel annak medré­be temettetik, miután a hullámok ismét föléje eresz- tetnék.” Hogy Ipolyi honnan vette a „hagyományt”, azt nem tudhatjuk, de tőle már egye­nes volt az út Jókaiig, majd Gárdonyi Gézáig. „A csíra Ipolyié, Jókai nevelte be­lőle a fát és Gárdonyi Géza megszólaltatta rajta a füle­mülét.” A fentiek szellemében te­hát teljesen felesleges a fo­lyók medrét kutatni, hiszen a „Nagykirály” sírja soha­sem volt semelyikben sem. Szolnok megyében a leg­utóbbi időkig nem volt biz­tos nyoma a hunoknak. Csu­pán néhány hunkorinak mondott szarmata vagy ge­pida lelet mutatta az V. század első felének népessé­gét. 1980-iban azután Nagyrév határában egy különleges mély sír került feltárásra. A szélessége 240 cm volt. Egy sírgödör mélysége 320 cm, elhamvasztott férfi földi ma­radványait helyezték el ben­ne. A hamvak fölé valami­lyen fa építményt emelhet­tek, mert a sárgödör négy sarkában egy-egy 25 cm mély cölöplyukat lehetett kibonta­ni. A sírt sajnos nem sokkal az eltemetés után teljes egé­szében kifosztották. így tör­ténhetett meg, hogy már 125 cm mélyen kerültek elő hamvak. Közöttük egy vas fibula töredékét, egy bronz pitykét, egy bronz csörgőt, egy bronz karikást és egy kard bronz markolatvégét tárták fel. Az együttes legér­dekesebb darabja egy em­beralakú agyagbábú — vas­orrú bábú? Az alig 2,5 cm nagyságú figurán két bebö- ködött pont jelöli a szemeket, s az orrot egy kicsi vasdrót jelöli. A leletegyüttes a hun etni­kum jelenlétét jelzi Szolmgk megyében, s így megvan a remény arra. is, hogy a kuta­tások eredményeként továb­bi sírok kerülnek elő. Madaras László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom