Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-26 / 21. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JANUÁR 26. IA tudomány világa l—— ......... ) „ Fekete " az albán hősi ónokekben Rajzos irodalomtörténet Arcképcsarnok Balassitól Nagy Lászlóig Kölcsey Ferenc Madách Imre Juhász Gyula Babits Mihály Nagy László A kunok Magyarországon kívüli, különösen balkáni — havaselvi, moldvai, bulgáriai, makedóniaii, görögországi, boszniai, szerbiai — szórványairól, politikai szerepéről, hadjáratairól igen sokat tudunk, sőt albániai portyáikról is vannak adataink, ám az albán népköltészetben való szereplésükről sokáig nem volt tudomásunk. Az albán népi epikus költészet legutóbbi, 1968. évi kiadásában azonban a több száz hősi ének között találunk egyet, amely többször is említi a kunokat. Ez a hősi ének Muji és Jevrenija éneke. Az albániai török hódoltság kezdetén, a XIV. században, az albán népköltészet gazdag énékciklust alkotott a két népi hős. Muji és Halils tetteiről, csodás elemekkel tűzdelt portyázásairól, bajvívásairól, jószág- és lányrablásairól. A két daliás testvért és kíséretüket, a harlmdne jutbinai agát a Föld Szépe és a zanák (tündérek) segítik harcaikban, akik meggyógyítják a súlyos sebesülteket. feltámasztják a lekaszabolt hőst. Azonban e hősi énekek a számos csodás eposzi elem között valós történelmi eseményeket és tényeket is megőriztek a nemzetségi társadalomban élő páSztomép ködbe vesző múltjából, az albánok és a szomszéd népek érintkezéséből, egymáshoz való viszonyából. Az albán népi hősök a Balkánon gyorsan terjedő iszílám révén mind muzulmánok, míg ellenfeleik mindig keresztények, többnyire a szerb király, továbbá magyar és szerb bajnokok. A Muji és Halili epikai ciklus gyakran vissza-vissza- térő epizódja a megfelelő álruhák megszerzése, amelyekbe bújva a vitézek váratlanul csaphatnak le egy- egy nyájra, vagy a szerb király palotájára, elrabolhatják a király leányát, kiszabadíthatják a fogságba esett társukat. Ezért keresztény ruhát szereznek, amelyet magukra öltve félrevezethetik a keresztény ellenséget. Ezt az álruhát természetesen kellő számú keresztény (szláv, magyar) „levágásával” szerzik meg maguknak. Ebben az állandó epizódban egymással váltakozva csaknem mindig szlávok vagy magyarok szerepelnek. Az egyetlen kivétel az említett Muji és Jevrenija éneke, amelyben a szerb király leányának fondorlatos elrablásához az albán vitézek „fekete kunok” ruházatát szerzik meg maguknak. Íme az ének erről szóló részlete (Schütz István kiváló albanológus fordításában) : „— Rajtaütünk a fekete kunokon és kun ruhát öltünk magunkra és tatár módra szoktatjuk paripáinkat és keresztben tartjuk szablyánkat és fejünkbe húzzuk a süveget...” Majd a rajtaütés elbeszélésében: i ... az agák rajtaütöttek a kunokon és levágták a harminc kunt és magukra öltötték a kun ruhát és keresztben tartották szablyájukat és tatár módra szoktatták lovaikat és fejükre húzták a süveget.. A király, aki leányát már korábban a kunok vezérének ígérte feleségül, szitkokkal fogadta a kunoknak vélt, ám csak kun álruhás Mujit és legényeit, amiért a megbeszélt határidő előtt jöttek el a leányáért: „Isten verjen meg titeket, kunok, miért jöttetek a (megbeszélt) határidő előtt?" Mujiék magyarázata nem oszlatja el a király kételyét. A bizonyság kedvéért Muji- nak kétszeres hitbeli próbát kell kiállnia. Először misét kell mondania, majd úgy kell kettévágnia egy égő gyertyát, hogy köziben meg, se libbenjen a lángja. Ez utóbbi próbát ugyanis a kunokon kívül senki sem képes teljesíteni. A két sikeres próba után a király odaadja leányát a kunoknak vélt kérőknek, és csak akkor döbben rá a csalafintaságra, . amikor Muji és társai hazatérőben egy darabig a „kunok útján” mennek ugyan, de nemsokára letérnek az otthonuk, a Jutbima felé vezető útra: „Amikor a kunok útján mentek, a Jutbina felé vezető útra letértek...” Ekkor a király tehetetlen dühében megátkozza őket: „— Verjen Isten titeket, fekete kunok, mert letértetek a kunok útjáról, Jutbina felé vettétek az utat!... Muji csak ekkor fedi fel kilétüket: „— Téged verjen meg az Isten, Király Kapitány, mert mi nem fekete kunok vagyunk, hanem mi jutbinai vitézek vagyunk... Hogyan és miért kerülhettek kunok az albán hősi énekekbe, a jutbinai Mujinak és társainak portyázási területére? A hősi énekben a „fekete kunok” szemléltető leírása — sajátos öltözékük, süvegük, tatáros lovaglásuk stb. — csak azzal magyarázható, hogy az ének ismeretlen szerzőjének látnia kellett a kunokat, találkoznia kellett kun harcosokkal. De hol és mikor találkozhattak egymással, hol és mikor harcolhattak egymás ellen az albán és a kun nép képviselői? A történeti, földrajzi és nyelvészeti tényeket leginkább figyelembe vevő és így legvalószínűbb magyarázat szerint az albán hősi ének vagy azoknak a kunoknak az emlékét őrizte meg, akik a XIV. század harmincas éveiben Mihály bolgár cárral és Baszaraba havaselvi vajdával , szövetkeztek Bizánc, majd a szerb despoták ellen, vagy pedig a XV. század derekán a Mitrovica—Szkopje vonal mentén keletkezett kun szálláshelyek (lásd az e területen levő Kumane, Ku- manica, Kumanovo stb. helyneveket) harcosaiét, akik ugyancsak sűrűn nyugtalanították albán szomszédaikat, a mai boszniai Udbina (albánul : J utbina) környékén, a Lika és a Krbava folyók völgyében élő határ menti albán lakosságot, csatáztak az albán végvári harcosokkal. Az albán hősi ének,,fekete” kunokat említ. Tudjuk, hogy csak magyarországi latin forrásokban fordul elő a Cu- mani Nigri „fekete kunok” kifejezés, de a „fehér” és „fekete” megkülönböztetés máshol is megvolt, hiszen al- Idriszí szicíliai arao geográfus (1100—1166) a kunok országának két területét Qumá- níja al-Szaudá „Fekete Kun- ország”-ként és Qumáníja al-Bajdá „Fehér Kunország”- ként említi. Az ének ismeretlen szerzője tudott, vagy legalábbis hallott a kunok útjáról is, amely vagy az al-dunai kun —tatár katonai táborhelyek, vagy a Mitrovica—Szkopje vonal mentén kialakult kun állandó szállások felé, tehát keletre vagy északkeletre vezetett, de semmiképpen sem délnyugat felé, amerre Muji és vitézei vették útjukat a fortélyos iányrablás útón. A XIV. század végéig gyakran kerülhetett sor albán—kun összecsapásokra, hiszen a népi énekmondók felfigyeltek rájuk és megénekelték, s így e hajdani csatározások emlékét megőrizte az albán szájhagyomány és á népköltészet. Később, amikor az albánlakta terület török hódoltságának kezdetén, de legkésőbb a XVI. század elején kialakult az egyértelműen mohamedán jellegű Muji-|diklius,! valamelyik énekmondó az álruhaszerzés gyakori motívumában egyetlen egy esetben, Muji és Jevrenija énekében a „fekete komáitokat” (kunokat) szerepeltette „keresztény” jelentésben a többi azonos epizódban szereplő szlávok vagy magyarok helyett. A XVI. század elején az albán pásztorszállásokon az alkalmi hallgatóságnak már nem sokat mondhatott a földrajzilag is, időben is távol szakadt kunok neve. Ezért éreáte szükségét az ismeretlen énekszerzö, hogy ebben az esetben külön motívummal, a kettős hitbeli próbatétellel (misemondás, az égő gyertya kettévágása anélkül, hogy a lángja elaludna) bizonygassa a fekete kunok keresztény voltát, amely motívum egyetlen más albán énekben sem fordul elő. E motívum természetesen hiányzott az albán—kun csetepatékról hírt adó korábbi énekváltozatokból, hiszen a csatározásokat akkor még nem hitbeli ellentétek váltották ki, hanem a nyájak. a legelők és g pásztor- szállások védelme az idegen betolakodókkal szemben. Muji és Jevrenija énekének kunokról szóló motívuma a XIV. század derekán, de legkésőbb 80-as eveiben kirobbant albán—kun összetűzések emlékét őrizte meg, feltehetőleg az e csatározásokról szóló korábbá keletű hősi énekben, amint arra a XIV. század elején már régen feledésbe merült nép harcosainak részletes, szemléltető leírásából következtethetünk. A fekete kunok véletlenül kerülték el a teljes feledést. Az egyik népi énekmondó, aki feltehetőleg újítani akart, a ciklus egyik énekében az álruhaszerzés epizódjába egyszerűen átültette a távoli kun nép képviselőit, akikről ö maga már csak annyit tudott, amennyi egy korábbi énekben róluk megőrződött (valószínűleg az az ötsoros részletes, szemléltető leírás). így lett költői anakronizmus a XIV. század történelmi valóságából, így lettek a szerb király keresztény szövetségesei azok a fekete kunok, akik másfél évszázaddal' előbb a szerb király ellenfelei voltak, és az albán pásztorszállá,sokat is veszélyeztették. Tebre Sándor A legjobb, a legnemesebb értelemben vett irodalom- népszerűsítés mellett az igazi hazafias nevelés művészeti szolgálata a célja annak az albumnak, amelyet közelien adott ki a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Közművelődési intézményeknek, iskoláknak szinte nélkülözhetetlen ez az új rajzos album M. Kiss József harmincnyolc metszetével. Makai Tóth Mária összeállításában,. Rokonithatjuk némiképpen Keresztury Dezső „A magyar irodalom képeskönyve” című nagyszabású és hamarosan népszerűvé vált, széles körben elterjedt kiadványával, amely eredeti dokumentumok, forrásanyagok és képek szilárdan komponált gy ű j töményét összegezte: századok ■magyar, irodalmának vizuálisan érzékelhető 'keresztmetszetét. Más megközelítésben, más módszerrel és eszközökkel, de M. Kiss József rajzi vállalkozása hasonló alapra épül, ezt folytatja. Egyébként a zebegényi műhely tagja, ex libriseivel szerepelt az országos kis- grafikai kiállításokon Cegléden, Keszthelyen, s díjat is kapott. Az album — Balassitól Nagv Lászlóig címmel — linómetszetekben kíséri fél évezred magyar költőinek, íróHogy tulajdonképpen miért volt szükség az eszperantó nyelvet megszerkeszteni, nemigen szorul magyarázatra. Az emberiségnek az az igénye hívta életre, amely szerint modem korunkban is lennie kell valamiféle latinnak. Tehát egy olyan szó- és grammatikai rendszernek, amely a tájékozódást, a szakmai vagy magánjellegű eszmecserét a lehető legegyszerűbbé teszi. Zamenhof — eredeti nevén Samenhof — természetesen nem elsőként alkotott mesterséges nyelvet. Előtte is nagyon sokan próbálkoztak ilyesmivel. Már a reneszánsz kor idején fölmerült a gondolat, hogy kellene valami olyan beszédféleséget fabrikálni. amelynek segítségével megértené az egyik erntyer a másikat — mármint akkor, ha nem ugyanannak az országnak a szülötte. A XVI. század utópistáinak tollán aztán sorra megszülettek a különböző, egyetemesnek szánt nyelvábrándok: Morus Tamás Utópiájának szigetlakói. Francis Bacon Üj Atlantiszának szereplői műnyelven is értekeztek. Egy évszázad múlva, az 1600-as évek közepén már egészen részletes elképzelések születtek arról, hogyan lehetne a fogalmaknak egységes jeleket adni. A magyar származású kiváló cseh Eey tű bin géni nszichiáter szerint téves az az elkeozelés, hoey minden fáradt, túlfáradt, vagy kimerült, ember bármikor kénes üdülni, ha erre alkalma kínálkozik:. Véleménye szerint akadnak üdülésre, pihenésre kenteién emberek is Az üdülőképtelenségre a következő lelek figyelmeztetnek1: lelki eredetű testi panaszok, kábító- és élvezeti szerektől inak portréját. Fő erénye az, amit Tüskés Tibor megjegyez a könyv értékes előszavában, hogy ezen arcképsorozatot „M. Kiss József egységes (szemlélettel, azonos techjná- /kával, ör^álló látásmóddal formálta meg”. Elesik az a kifogás, hogy az arcok, jellemek eltértek egymástól. Küldetésük, sorsvállalásuk azonban nem, így M. Kiss József metszetei nemcsak írókat jelölnek, ábrázolnak, hanem a magyar irodalom vonulatának bizonyos egységére is utalnak. Valamennyi meggyőző pontos rajzi leírást és értelmezést tartalmaz, rendkívül használható az ifjúság számára, elősegíti a megértést. örvendetes, hogy kissé háttérben maradt személyiségeket is felvázol. (Így például az 1700-tól 1759-ig munkálkodó Bethlen Katfet; az más kérdés, hogy ez az arcmás kicsit mérsékeltebbre sikerült.) A sorozat szemlélete es minősége egyenletes. Tudatosság olvasható le Kazinczy Ferenc szeméről, élethű Kölcsey Ferenc, Eötvös József, Arany János és Jókai Mór külső formákkal épített karaktere. Csak a legszükségesebb átalakításokat végezte M. Kiss József a rendelkezésére álló vizuális források alapján, de azt valóban jól elvégezte. lev társul műveinek szolgálatjellegéhez pedagógus, Comenius Ámos János is megpróbálkozott egy ilyen mű összeállításával. Szándéka szerint a nyelvterem tőnek a leghétköznapibb valóságból kell kiindulnia, és annak mindenki által ismert jelenségeit kell egy-egy találó kifejezéssel megjelölni. Telt, múlt az idő, és a múlt század közepén — egészen pontosan 1854-ben — már kongresszust is tartottak a mesterséges nyelvek hívei. Münchenben gyűltek össze és ők is csak annak az igazát ismételgették, hogy a fogalmaknak kell általános érvényű elnevezéseket adni. Pontosan huszonöt évnek kellett még eltelnie ahhoz, hogy a legelső „világnyelv”, a volapük megszülessen. Schleyer svájci plébános agyából pattant ki ez, s lényege szerint már sokban hasonlított az eszperantóra. Röviden szólva a volapük a hagyományos nyelvek olyan kivonata. amely a legkönnyebben elsajátítható szavakat gyűjti egybe, egy szintén egyszerű nyelvtan keretében. Schleyer atya után nem sokkal jelentkezett Samenhof —Zamenhof. Mégpedig álnéven. mert nyelvezetét Dokto- ro Esperanto, azaz Reménykedő Doktor szignóval látta el. Mivel magyarázhatjuk a varsói személy műnyelvének óriási sikerét, tehát azt, hogy való függés, rendellenes egyoldalúság a hivatáshoz való ■kapcsolatban.. lelki- és idegrendszert zavarok, vagy valamilyen reltett betegség. Ilyen embereknek az üdülés, ha nem is káros, de legalábbis hatástalan. Ezeket az embereket — helyesebben betegeket — előbb meg kell gyógyítani és Jobb, ha csak akkor mennek szabadságra. kellő mértékben alkalmazott fantáziája. i ’^Szabatosan méltaitja Tüskés Tibor M. Kiss József teljesítményét, amikor megállapítja, hogy műve „rejtett, burkolt irodalomtörténet”. Valóban az. Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád vagy Juhász Gyula képmása megbízható tanulmánnyal ér fel, s a Krúdy-lap is megörökíti e nagy bohém, e rejtőzve síró művész belső vonásait. Erőteljes József Attila külső formátumának képi fogalmazása és ugyanilyen találó Nagy László szelíd-vad arcának vizuális képié is. Ö zárja a sort, s ami ezután következik, az a holnapokra marad. Munkában, sorsban, értékben. Kétségtelen, hogy ez a heroikus rajzi arcképcsarnok nem teljes. Hiányzik belőle — hogy csak példákat említsünk — Janus Pannonius, Mikes Kelemen, Bessenyei György, Kemény Zsigmond vagy korunkból Déry Tibor arcvonása, de talán egyetlen antológiának sem sajátja a hiánytalanság. Legfeljebb a becsületes megközelítés lehetséges. Bizonyos azonban, hogy M. Kiss József albuma rendkívül hasznos küldetést teljesíthet ifjúságunk hazafias és művészi nevelésében. immár több mint nyolcvan országban használják, és körülbelül húszmillió ember érti? Elsősorban azzal, hogy szókészlete valóban egyszerű. Túlnyomó többségében olyan latin eredetű szavakból áll1, amelyek a történelem folyamán számos, úgynevezett természetes nyelvben meg- gyökéresedtek. Ezekhez a latin kifejezésekhez némi germán elem is társul, valamint egészen csekély számú szláv szót is felfedezhet az, aki az eszperantó tanulására adja a fejét. Amilyen kevéssé bonyolult, — egy forrásból eredő — ennek a nyelvnek a szókincse, ugyanolyan könnyen elsajátítható a nyelvtana is. Csak egyetlen példa: az eszperantónak csupán csak alany- és tárgyesete van — a többi vi- szonyítássaí nem kell bajlódni. Jean Jaures, a franciák híres szocialista politikusa, aki a századforduló után ismerkedett meg az eszperantóval, joggal mondhatta, hogy ez a nyelv a demokrácia latinja. S az is, mert amiként hajdan a latin közvetített a nemzetközi politika és a tudomány világában, úgy mostanság ezt a szerepet az ejszperantó veheti — a tapasztalatok szerint veszi is — át. Kőkori erődítmény Több mint ezer római erődítmény romot tartanak számon Dél-Angliában. Ezek többséé-e a kelta erődítményekre éoült. Az eevik részletes feltárása után kiderült, hoey az erődítmény 2000 évvel a kelták előtt keletkezett, jól kivehető a telenülés fejlődése az új kőkorszaktól a római hódításokig. Losonci Miklós Mesterséges nyelvek a reneszánsztól napjainkig A. L. Üdülésképtelenség
