Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-25 / 20. szám
1984. JANUÁR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé „ „ I I képernyője eteti I Sok van, mi csodálatos, de az embernél semmi nincs csodálatosabb — írtam valamikor évekkel ezelőtt, amikor a Vitray-mesék kezdődtek a képernyőn. S most a klasszikusoktól kölcsön vett gondolat megismétlésére az adja az alkalmat, hogy újra elkezdődtek a csodálatos történetek, illetve egészen pontosan ott folytatódnak, ahol Vitray Tamás immár több mint két esztendeje abbahagyta őket. Ugyanaz a helyszín: egy készülék és előtte az ember-melegségű fonott szék, amelyhez képzeletünkben már szinte odanőtt az a kis ember, aki rendre nagy dolgokat művel a televízióban. Vitray-mesék újra Volt ugyan benne némi aggodalom, amikor Ismét című műsora végén elhangzott az új felhívás Riportalany kerestetik, hogy vajon sikerül-e újra olyan emberekre találnia, akiknek esetéből, meséjéből az emberség példáját lesz képes megfogalmazni, kifaragni a havonta jelentkező műsorban. No meg nem minden étel jó felmelegítve, van amelyik elveszti ilyenkor eredeti ízét. A péntek esti újabb mesék azonban eloszlattak mindenfajta kétkedést: Vitray Tamás műsora mit sem vesztett varázsából. Aminek a titkát nemegyszer próbáltam már magam is megfejteni e hasábokon, de szürke közhelyeknél tovább nem jutottam. Puritán egyszerűsége? Páratlan intuitása, beleérző képessége, hogy tudniillik minden embertársához megtalálja a megfelelő hangot? Gazdag életismerete és ebből fakadó böllcsessége? Nemes öniróniája, hisz olykor önmaga gyengéit is elárulja, ami sohasem oly feltűnő sőt, kihívó, mint mondjuk a gondos Hajdú Jánosé. Mindez külön-külön, együtt érvényes rá. Olyan egyénisége ő a televíziónak, aki bármihez nyúl, arannyá válik a kezében. Próbálták, próbálják őt utánozni. Péntek este is láthattunk szívhez szóló riportfilmet egy testi fogyatékos fiatalemberről, aki szellemében nem csak ép, de kivételes: remek verseket ír. (Valahol várnak, Matkó- csik András portréfilmje Böhm Andrásról) Társadalmunk elesett tagjainak felkarolására irányuló televíziós riportjaival, „meséivel” Vitray mondhatni iskolát teremtett; hagyományteremtő mester ő. Nem szeretném azonban, ha jegyzetem holmi tiráda, dicshimnusz benyomását keltené, ezért lássuk közelebbről e „lelkendezésem” alapjául szolgáló tényeket. Pénteken az első mese néhány, pontosan két fiatal- ember_ megható története, melyből megismerhettük, hogyan állítottak szülőhazája nevében maguk faragta kopjafát az eredélyi születésű Körösi Csorna Sándor darjeelingi sírjánál. Mi hajtotta dr. Pető Zsoltot és társát, hogy végigjárják a neves Kelet-kutató útját és hogy felkeressék egykori tartózkodási helyeit? S hogy filmen örökítsék meg a látottakat? Aki végighallgatta a mesét, megérezhette belőle: szívbéli ragaszkodás azokhoz az értékekhez, amelyeket múltunk ránk hagyott. Aztán ■ következett egy regényes, sőt, ponyvába, olcsó olvasmányba kínálkozó eset, a hazalátogató immár milliomos Kis Oszkáré, akit kalandos életútjának ha nem is a végén, de túl a delén fogta el a honvágy, s hozta haza több évtized múltán szülőhazájába. Új szín ez a Csak ülök... palettáján, ilyen téma eddig nem szerepelt a mesék között. Az otthonában színházaséit játszó fiatalember, akit egy amatőrfilmes mutatott be már ismerősebbnek tűnt; ugyanis abba a csoportba tartozik a történeteknek, amelyekbe Vitray az emberi elmagányosodás ellen vette fel műsorában a küzdelmet. Aztán ismét egy kedvenc téma: az újító, alkotó ember dicsérete. Egy olyan mester bemutatása, aki itthon is képes olyan készülék gyártására, igények szerint, amit eddig csak külföldi mintaként mutogattak, a magne- toterápia, azaz a mágneses térrel gyógyítás eszközét. Tartalomszerűen ennyi a feltámadt Vitray-műsor első jelentkezéséről. Remélhetően a Csak ülök és mesélek sok új csodával örvendeztet meg majd bennünket. Mert sok van... de ezt már ugye mondanom sem kell. Aranykor Lehet, hogy a műsorszerkesztés véletlene hozta úgy, hogy még aznap este a Vitray-mesék után egy újabb mese következett, a nyugdíjas kazánfűtő története; akinek egy kalandos napját ismerhettük meg. De már nem nyersen, azaz riport formájában, hanem művészi kidolgozásban, drámába komponálva. Az Aranykor címet viselte ez a tévéfilm, s benne az öregkor problémáit vetik fel az alkotók. Mindenekelőtt azt a már közismert igazságot kívánják újra megfogalmazni, hogy öreg ember nem vén ember, hogy egy hatvanon túli emberek is megvan, meg kell lennie jogának az élethez, az örömhöz. Jónás Dezső alakja — ő az a filmbeli nyugdíjas öreg — valójában képviseli is ezt az igazságot; szeretetre méltó figura. Kedvderítő, ahogy el akarja sózni ócska szódásüvegét. hogy az árából legalább egy fröccsre teljen. (Kis nyugdíjából ugyanis ilyen pazarlásra nem futja.) Persze — később aztán kiderül, hogy nem is az volna itt a legfontosabb, ami a torkán lecsúszik; sokkal inkább az a szabadság, a lehetőség szabadsága, amit az üveg ára biztosít; hogy ezáltal emberek közé mehetne, egyenlő társként például egy kiskocsmában, ahol beszélgethetne úgy, mint rég. Csakhát mindez nem sikerül — nemcsak az üveg törik össze, őt is kidobják a kocsmából; nemcsak a szódásüvegen nem kap senki, valójában ő sem kell senkinek. Mindezt kedvesen, aranyosan mondja el a film, egy vonzó egyéniségű színész játékával (aki egyébként nem sokkal a film forgatása után sajnos meghalt) a szlovák Dudovit Gresso alakításával a főszerepben, de valahogy még sem tudott olyan erővel szólni magáról az alapvető kérdésről, hogy mondanivalóját ne csak emberinek, általánosabb érvényűnek is érezhessük. Ez az öreg kazánfűtő inkább hasonlított egy modern csavargóhoz, olykor egy kisstílű tolvajhoz, mint egy kispénzű nyugdíjashoz, aki szeretne egy kicsit „kirúgni a hámból”. A hajdani pikareszk regények kései leszármazottja ő, s bár életvidámsága és ravaszsága rokonszenves, nem igazán mai és nem igazán tipikus — csak érdekesen egyéni alak. Az sincs hasznára a filmnek, hogy bőven használják fel benne a perifériális élet ábrázolásának szokványos elemeit — s hozzá megpendítve a szentimentalizmus húrjait, amit a humor igyekszik ellensúlyozni. Az Aranykort Horváth Tibor rendezte és Darvas Máté fényképezte. V. M. Magyar pályázók külföldi egyetemekre A napokban felvételiznek a külföldi egyetemekre, főiskolákra pályázd magyar fiatalok. A Szovjetunióban, Bulgáriáiban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban. Romániában továbbtanuló fiatalok létszámát, tanulmányaik szakirányzata a népgazdaság speciális szakemberigényén túl a látókör bővítése, egy idegen nyelv szinte anyanyelvi fokon való elsajátítása, emberi kapcsola. tok teremtése ig indokolja. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint több mint félezer jelentkező közül mintegy kétszázat vesznek fel. A pályázók többségének érdeklődése változatlanul a „divatos” szakok felé irányul. E szakokra nem ritka a 4—5- szörös túljelentkezés. A sokéves tapasztalat szerint a pályázók száma többszörösen meghaladja a felvételi lehetőségeket, például Szovjetun lóban az elektronika, a műszergyártás, a nemzetközi kapcsolatok, Csehszlovákiában a számítástechnika, a Német Demokratikus Köztársaságban a villamosmérnöki, és a közgazdász szakokon. Ezért gyakran előfordult, hogy némelyik szakról helyhiány miatt kiváló pályázókat kellett elutasítani, más szakterületeken viszont szerényebb felvételi eredménnyel is el lehetett nyerni az ösztöndíjat. Az utóbbi években csökkent a külföldi ösztöndíjra pályázó magyar diákok száma; a szakemberek ezt részint a demográfiai visszaeséssel magyarázzák. Ezen belül kisebb lett a műszaki pályák iránti érdeklődés is. A beiskolázás a környező szocialista országok egyetemeire, főiskoláira nemzetiségeink anyanyelvi képzését is segíti. Elsősorban a nemzetiségi iskolák pedagógusai, a művelődési házak, a tömegkommunikációs intézmények jövendő munkatársai tanulnak Jugoszláviában, Csehszlovákiában és Romániában. Az eddigi hagyományos nemzetiségi humánképzés mellett a környező szocialista országok orvosi, állatorvosi és műszaki jellegű egyetemeire és főiskoláira is lehet pályázni A diákok felvételi eredményeiktől függően március, bon felvételi beszélgetésen vesznek majd részt, s azután döntenek majd arról, hogy a pályázók megkezdhetik-e tanulmányaikat a külföldi felsőoktatási intézmény általuk választott szakán. A döntésről április végéig értesítik a jelölteket, hogy az esetleges elutasító határozat után is lehetőségük legyen valamelyik házai felsőoktatási intézményben felvételizni. Aki viszont számára kedvező döntésről kap értesítést, köteles visszavonni az esetleges más hazai egyetemre, vagy főiskolára már korábban beadott jelentkezési kérelmét. Irodalmi estek, kiállítások, helytörténeti kutatás Nemcsak kölcsönzéssel foglalkoznak A kunhegyesi könyvtár hétköznapjai Tavasszal három éve, megnyitotta púit az olvasók előtt a tetszetős külsejű kunhegyesi könyvtár. A könyvek birodalma belülről is kellemes. Kényelmes és szép berendezése ideális környezetet biztosít az érdeklődők számára az elmélyültebb kutatómunkához, de a kikapcsolódást nyújtó lemezhallgatáshoz vagy éppen a folyóiratok közötti böngészéshez is. Röviden szólva a jól felszerelt intézménybe szívesen térnék be a gyerekek s az idősebbek egyaránt. Az egyre gyarapodó könyvállományból — 45 512 ismeretterjesztő, gyermek- és szépirodalmi kötetet számlál — közel , hjáromeleden' ^válogatnak rendszeresen. Az elmúlt évben kölcsönzött könyvek száma megközelítette az ötvenezret* A könyvtár népszerűségének növekedésével minden bizonnyal nőtt az olvasási kedv, a művelődés iránti igény is Kunhegyesen. Mindehhez hozzájárultak azok a rendezvények, amelyeknek az intézmény adott otthont. Számos sikeres, irodalmi estet tartottak — ezek közül kiemelkedett a Babits és Juhász centenáriumi ünnepség. a Kunhegyesen 100 éve született irodalomtörténész, dr. Zsigmond Ferenc munkásságáról való megemlékezés — és a könyvtár kivette részét a szakmai programok, továbbképzések szervezéséből is. Az elmúlt évben kuriózum számba menő kamaratárlatok csalogatták be a közönséget, amely egyebek között a könyvkötészet művészetéből, különlegességekben bővelkedő néprajzi gyűjteményekből láthatott ízelítőt. Nem minden könyvtár dicsekedhet azzal, hogy jól dolgozó szakkörök támogatója, ,.gazdája”, a kunhegyesi viszont igen. A filmklub tagjai komoly felszereléssel — a technikai eszközöket az Országos Közművelődési Tanács alapjából pályázat útján elnyert összegből vásárolták — munkálkodhatnafe azon, hogy a nagyközségben történő eseményeket, rendezvényeket megörökítsék Hangosított filmjeikkel a helytörténeti kutatást is segítik. Az ifjú zenebarátok köre másfél éve találkozik rendszeresen az intézmény zeneszobájában. A gyerekek — a Dózsa úti Általános Iskola diákjai _ a ! z«jnetörténet izgalmas világával ismrekednek a foglalkozásokon, amelyeken mindig felcsendül az éppen tárgyalt kor, zeneszerző muzsikája. A szakkör tagjai kórust alakítottak, nemcsak a könyvtár rendezvényein, hanem a nagyközségben szervezett ünnepségeken is szívesen dalolnak. Közösen járnak hangversenyre, zenei vetélkedőket rendeznek. A kisebbek a 8—10 évesek a bábozással ismerkednek. A kéthetente tartott összejöveteleken maguk készítik a játékokat, a díszleteket, bemutatóikra a felnőttek is kíváncsiak. A kunhegyesi könyvtár hétköznapjai változatosan telnék. Az intézmény • sok olyan programot, tevékenységet is „felvállal”, ami nem tartozna feltétlen munkájához. — Túl kell lépni azon a szemléleten, hogy a könyvtár kizárólag a könyvek kölcsönzésével foglalkozik — mondta Szabó Vincéné, az intézmény vezetője. — Különösen a községekben nagyon fontos, hogy a művelődési ház, az oktatási intézmények és a könyvtár összhangban közösen oldják meg a rájuk; háruló közművelődési feladatokat. Sajnos mi, helyzetünkből adódóan, á napi információval, a frissen megjelent kiadványokat kínáló könyvesboltokkal nem tudunk lépést tartani, mert két-három hónapba beletelik, mire nálunk kölcsönözhető a keresett slágerkönyv. Hátrányunkat úgy igyekszünk csökkenteni, hogy élő kapcsolatot keresünk az olvasókkal, a közönséggel, éppen az irodalmi estek- vetélkedők, kiállítások rendezésével. Ügy érezzük, hónapról hónapra jobban megkedvelik ezáltal az intézményt és az olvasást is. — Milyen terveket készítettek, mit akarnak: az idén megvalósítóm ? — Százezer forintunk van a könyvállomány gyarapítására, ezt szeretnénk az igényekhez igazodva:, célszerűen felhasználni. Tudatosan folytatjuk tovább a honismereti kutatómunkát, célunk az, hogy médiatárat hozzunk: létre. Már megkezdtük a rendelkezésünkre álló anyag feldolgozását, amellyel elsősorban az oktatási intézmények munkáját igyekszünk segíteni. A hanglemezállományt úgy bővítjük, hogy a jövőben kölcsönözhessünk is, egyes példányokból tehát duplán vásárolunk. Szándékunk, hogy a községtől távolabb eső területeken élő idősebb emberek könyvvel való ellátását is megoldjuk. Ha már a terveknél tartunk, elmondom, hogy nyáron szabadtéri irodalmi előadásokat akarunk szervezni az olvasóudvarban, reméljük, sikere lesz a kísérletnek. V. F. S. A Várnegyedben a zene házának rekonstrukciója befejezéséhez közeledik. A Táncsics Mihály utca 7. számú házba, az egykori Erdődy-palota épületébe március 1-én költözik az MTA Zenetudományi Intézete, a Zenetörténeti Múzeum és a Bartók archívum. A főváros új 93 személyes hangversenyteremmel is gaz dagodik a zene házában Beregszászi színházi előadás A Magyar Tanácsköztársaság történelmének lapjai elevenednék meg a kárpátaljai Beregszász (Beregovo) művelődési házának Színpadán. A Bállá László „Nyugtalan napók” című műve nyomán készült színdarabot magyar nyelven szólaltatják meg a helyi amatőr népszínház előadói. A mű szerzője a Vörös Újságot lapozgatva talált rá színdarabjának témájára. A műkedvelő színészek társulata a közelmúltban ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját. Játékukkal Magyarországon Vásárosnamény körzetének lakói is megismerkedhettek. Az előadók sikeresen szerepelnek a Szov- jetunió-szerte megrendezett művészeti seregszemléken is.
