Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-05 / 3. szám
1984. JANUÁR 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A munkásegyéniség fogalom még abban az időben ragadt meg bennem, amikor a háborúból, a hadifogságból, a lágerekből hazatérők kipakolták hátizsákjukat, mindenféle maguk fabrikálta tárgyat: hamutálcát, gyújtót, vasvirágot, cigarettadobozt, képkeretet kotorászva elő. A család ámult: lám, mennyi gyönyörűség varázsolható a puska- és ágyúgolyóhüvelyekből, repeszda- rabokból, s mindezt szinte puszta kézzel, ügyességgel. „Ennek aranykeze van” — mondogatták a rokonok, ismerősök, s e botcsinálta mesterek érezték, érezhették az alkotói öntudatot, vagy — a tárgyhoz illőbben — az ezermesteri, fabrikálási büszkeséget, általánosabb szóhasználattal: a szakmai öntudatot. Szakmai, szakemberi öntudat. Olyasmi ez, ami valószínűleg azóta, vagy még korábbról létezik, hogy bármily szakmáról, szakemberről egyáltalán beszélhetünk. Megvolt akkor is, amikor pedig jól tudta a munkás:, hogy ügyességével, tudásával a tőkés zsebét dagasztja, és mégis: „kezes állattá” tette a gépet, megszelídítette az anyagot, mert nehéz lett volna másként dolgoznia! Erről az időről hallottam egy idős esztergályostól a történetet: „Huszonhatban elküldött a gyáros, szaladj fiam, hívd csak Ivánczi urat! Mondd meg, hogy laposmenetet kell bevágni, megfizetem. Május elseje volt, szaladtam egyenest a Ligetbe .. Jött is Ivánczi; konflis, keménykalap, ünneplő, a ló nyakán meg perec. De nem akármilyen. Méteres sósperec ... At se öltözött, bevágta a menetet és menj vissza a Ligetbe.” Szó sincs itt valamiféle békebeli családias munkás-tőkés viszonyról, de még csak Ivánczi úr naiv úrhatnámsá- gáról sem. Egyszerűen annyit jelez a történet, hogy a tőkés, de a magára adó munkás is tudta, mennyit ér valójában a jó munka. Egy másik — csepeli — történet szerint annak idején az öreg Weis Maníréd sem azért beszélgetett ütemes rendszerességgel legjobb szakmunkásaival, mert nagy demokrata volt, csak mert tudta, számolt vele, mitől fiadzik a pénz, s hogy ebben mekkora szerep jut a gyáróriás különleges képességű szakmunkásainak. Akik a korszerű technika fetisizált bűvkörében gondolkodnak, csak legyintenek erre: ugyan, hol vagyunk már attól a világtól, hiszen az úgynevezett aranykezű szakik ideje visszavonhatatlanul lejárt, kiszorítják őket a még több aranyat érő gépek. > De így van-e valóban? A közelmúltban egyik szerszámgépgyárunkban munkásokkal beszélgettem erről: „Jöjjön, nézze ezt a masinát” — mondta egyikük, s tükrösen csillogó, nikkelíe- lületű géphez vezetett. Mikroszkópcsőhöz hajoltunk, a mélyén leheletnyi mozdulatokra is ugrált a kék hajszálkereszt: ezredmillimétereket mért. „Ilyeneken dolgozunk — folytatta —, koordinátaesztergák ezek, mindegyik sok milliót ér.” Ököl nagyságú alkatrészt mutatott: „önmagában egy kis kertes ház . ..” Később egy gépóriásnál álltunk meg. „Londonból hozták, sok millióért, de — ki tudja, miért — nem gondoltak rá, hogy a szerződés szerint az angol szerelő eljön, garanciával beállítja. Eltört egy tárcsa. Várták, amíg új érkezik, s nem kérdezték tőlünk: mi mit szólunk hozzá. Műszak után, társadalmi munkával összebütyköltük azt a tárcsát.” A példák is jól szemléltetik: bármily fejlett a technika, a jó munkás nem nélkülözhető: Igaz, a tudomány, a technika valóban egyszerűsíti, automatizálja, ellenőrzi a munkafolyamatokat, de közben — más vonatkozásban — bonyolultabbá, áttekinthetetlenebbé is teszi a termelést. Az iparilag fejlett országokban nem csupán a betanított gépmunkások száma, szerepe nő, de a magasan képzett szakmunkásoké, szakembereké is. Láttam számítógépet, amely az alacsony színvonalú kezelőszemélyzet miatt jó ideig szinte az egyszeregy színvonalán működhetett. A kormány számítógépprogramja egyszerre és azonos nyomatékkai hangsúlyozza az új gépek gyártását, vásárlását, s a szakképzést. közgazdasági irodalomból, de a gyakorlatból is jól ismert tény, hogy egy-egy beruházás hatékonysága távolról sem csak az alkalmazott technikától s az értékesítési körülményektől függ, de legalább ilyen mértékben az új technikát irányító emberektől is. A mindenhez értő, vállán szerszámosládával vándorló, aranykezű mesterember típusa valóban kiment a divatból, és ha szükségünk is van rá néha, nevetséges lenne századunk szakmunkásjelképének tekinteni. Csakhogy: az „aranykezet” a számjegyvezérlésű szerszámgépeknél, az automata gépsoroknál sem nélkülözhetjük. F. J. Előadások a Teszöv tanfolyamán Budapesten, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa továbbképzési és üdülési központjában továbbképző tanfolyamot szervezett termelőszövetkezeti elnökök és szövetkezeti társulások igazgatói részére a Szolnok megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége. A tanfolyamon előadást tartott Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára az időszerű gazdasági és társadalompolitikai kérdésekről. Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke az állami törvényességi felügyeleti vizsgálatokról és a termelőszövetkezetek 1984. évi üzemi gazdálkodási terveinek készítéséről tájékoztatta a jelenlévőket. Az elhangzottakról konzultáció keretében is szót váltottak az előadók és a tanfolyamon részt vevő ~tsz- elnökök, igazgatók. Metszik a Balaton-parti szőlőket Megkezdték a szőlők metszését a Balaton-paHi történelmi borvidéken a Badacsonyi Szőlőtermesztési Rendszer taggazdaságai. A Badacsonyi Állami Gazdaságban elsőként a meredek hegyoldalakon láttak munkához, a nemesvámosi termelőszövetkezet már megmetszette a Csopak környéki szőlőinek nagy részét, munkához láttak a szőlészek a Gulács-hegyen és Balaton- edericsen is. A termelési rendszer huszonhat taggazdaságának több mint 4000 hektárnyi szőlőjében — ha az időjárás is kedvez — márciusban befejezik a metszést. Kel a búza a Hajdúságban A december közepe óta tartó rendkívül enyhe időjárás következtében a hajdúsági földeken megindult a későn elvetett és szárazság miatt ki nem kelt búzák, fejlődése. Az elmúlt esztendő őszén kevés híján 100 ezer hektáron került földibe a mag, ami |tnintiegy másfél ezer hektárral tóbb az előirányzottnál. A megyei tanács szakemberei a korábbi szemlék során a vetésterület 68 százalékán találták megfelelőnek a búzák fejlődését. Nagy fényerejű halogénlámpák Nagykanizsáról A Tungsram nagykanizsai fényforrás- és üveggyárában az idén 310 millió különböző típusú izzólámpát állítanak elő, és eíínek 83 százalékát a tőkés országokba szállítják. Több lámpatípusból a tavalyinál számottevően többet exportálnak. Keresett termékeik közé tartozik a nagy fényerejű halogénlámpa — amit 6 és 12 voltos változatban gyártanak —, továbbá a villogó színes diszkólámpa. A gyár újdonsága az üveggyöngyös szállal készülő normál izzó, ezt angol megrendelésre készítik. A normál lámpák festett, világos, illetve a kívánságra homályosí- tott burákkal készülnek. Á burák festésére az év eleje óta új technológiát alkalmaznak: úgynevezett elektrosztatikus bevonással teszik tartósabbá az égőt, az így készült lámpák minősége megegyezik az opál lámpákéval. Európa egyik legnagyobb fényforrásgyárában megoldották az égők vas-, illetve rézfogla’.atának alumúnium- mal való helyettesítését. Az Armafilt Szövetkezet túrkevei részlegében a különféle tö- mítö alkatrészek és hengerfejtömítések gyártása mellett két hónapja megkezdték a gépkocsikban használatos olajszűrők alkatrészeinek összeszerelését is Új szabályozók a mezőgazdasági nagyüzemekben Még önállóbb és felelősségteljesebb gazdálkodást követelnek A gazdasági életünket érő belső és külső hatások szükségszerűen megkövetelik a gazdálkodás szabályozásának módosítását. Az ár-, az adó-, a támogatási cs fejlesztési struktúrában az 1983—84-es esztendő fordulója óta bekövetkezett változások pró és kontra — a gazdálkodás kimenetelét illetően negatívan és pozitívan — érzékenyen érintik az agrárgazdaságot, azon belül is elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaságot. Az 1984. évi szabályozóváltozások „elvonó" és „juttató hatásának egyenlege sajátosan, eltérően az országos átlagtól, megyénkben várhatóan nem jelent a közös és állami gazdaságokban — közgazdanyelven szólva — nullszaldós gazdálkodást. Mit „visznek”, mit „hoznak”? Hozzáértő közgazdászok mondják — és remélhetőleg mind több mezőgazdász is vallja —, hogy a szabályozó- rendszerben bekövetkező szükségszerű változásokkal úgymond együtt kell élni. A módosítások pozitív és negatív hatásait mérlegre téve kell meghatározni azokat a célokat és feladatokat, amelyek elérésével, teljesítésével, a megváltozott közgazdasági környezettel szinkronba hozható az adott termesztési miliő. Természetesen úgy, hogy a változtatások üzemi szinten is elérjék nép- gazdasági céljukat. Az agrárgazdaság esetében például a hazai ellátás jó színvonalának megtartása mellett a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékek exportjának mennyiségi növelését, minőségi javítását, külpiaci versenyképességének fokozását. Mit jelentenek — nemcsak a megyében gazdálkodó — mezőgazdasági nagyüzemekben az új esztendőben hatályba lépett szabályozások ? Ami az árpolitikát illeti: többek Jcözött az alkatrészek hat, a műtrágyaféleségek 16. az import fehérjetakarmányok 9,3 százalékos, átlagos áremelkedésével kell a nagyüzemekben számolni. Jelentős költségnövekedéshez vezet majd az energiatámoga- tás megszűnése, a bérek utáni társadalombiztosítási járulék emelése, és a termelés jövedelmezőségére meglehetősen negatív hatással lesz a gabona- és a tejértékesítési prémium elvonása. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok fejlesztési lehetőségeit korlátozza a beruháUtaltam fentebb a mező- gazdasági nagyüzemek tevékenységét könnyítő, illetve nehezítő — népgazdasági méretekben mindenképpen a gazdálkodásukat ösztönző — szabályozó változások mégyénkre prognosztizált, sajátos egyenlegére. Nos, a megyei tanács mezőgazdasági és' élelmezésügyi osztályának közgazdasági szakembereitől kapott tájékoztatás szerint az 55 termelőszövetkezet és a 8 állami gazdaság esetében — az 1982. évi gazdálkodási eredményeket véve alapul — mintegy 270 millió forintot tesz ki az az összeg, amit pozitív hatásukkal számolva a megye gazdaságaitól úgymond elvonhatnak a szabályozók. Finnek mintegy 50 százalékát ellensúlyozza a jövedelemadó csökkenése és a kötelező tartalékalap képzése alóli mentesítés, feltételezve természetesen az újszerű, önkéntes tartalékolás ésszerű mértékét. Megközelítőleg 13(1 millió forintot tesz ki tehát megyei szinten az a szabályozó változásokból várhatóan adódó jövedelemkiesés, amelyet jövőre a nagyüzemeknek kell kigazdálkodniuk. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy az üzemek, elegei téve a megyei követelményeknek, megismételhessék 1982. évi növénytermesztési és idei állattenyésztési eredményeiket. Az 1984. évi gazdálkodásuk jövedelmezőségére kedvezőtlenül hatnak majd az 1983. zási költségek — építkezések esetében 5 százalékos, gépvásárlásoknál 3,5 százalékos — várható emelkedése, valamint az, hogy a tavalyi aszályos időjárás miatti alacsonyabb eredmények után képezhető kevéske fejlesztési alapból is az eddiginél 5 százalékkal többet kell zárolniuk az üzemeknek. A szabályozó módosítások pozitív hatásaként számolhatnak a gazdaságok január 1-től többek között, a növénytermesztési termékek felvásárlási árának átlagosan 4,2 százalékos, az állattenyésztési termékek átvételi árának 4,4 százalékos emelkedésével. A támogatási rendszerben — jóllehet megyénkben ez messze nem kompenzálja a megszüntetett tejértékesítési prémiumot — a literenkénti tejár-kiegészítés egy forintról 1,60 forintra történő emelése, valamint a kedvezőtlen adottságú téeszek árkiegészítésének módosítása jelent majd kedvező változást. Országos méretekben számolva, a szabályozó változások kedveződén hatásának ellensúlyozására hivatott a jövedelemadó és a földadó mérséklése, valamint a gazdaságok mentesítése a kötelező tartalékalapok képzése alól. Megyénk nagyüzemeinek helyzetét ismerve azonban csak részleges ennek az adózási rendszerben bekövetkezett változásnak a kedvező hatása, mert a további gazdálkodás biztonsága érdekében minden üzemnek ajánlatos, hogy éljen az 1984. januárjától életbe lépő úgynevezett önkéntes, új típusú tartalékalap képzésének lehetőségével. évi aszályos időjárás jövőre jelentkező olyan negatív hatásai is, mint például a pénzügyi veszteségek rendezéséhez kapcsolódó áthúzódó kötelezettségek, a fokozott hitelterhekkel járó nagyobb kamatösszegek, vagy például a meglehetősen magas 6n- kö}tséggei előállított takarmányokkal történő jószágtartás, hizlalás. Aszálysújtotta megyénkben tehát kétséges a realitása az új szabályozók negatív és pozitív- hatásai között vont egyenleg nullszaldójának. Aligha lehetne a megye agrárgazdaságának egészére bármiféle receptet, sémát kreálni. Éppen sajátos helyzetüknél fogva, maguknak kell megtalálniuk — élve a központi intézkedések adta lehetőségekkel — az aszály által jobban sújtott üzemeknek a talpraállás, a természeti csapást könnyebben átvészelt gazdaságoknak pedig az előbbre lépés lehetőségeit. Néhány, fontos feladatot — igyekezvén elkerülni a teljességre törekvést és az abszolút általánosítást egyaránt — talán még sem haszontalan a szabályzók változásaiból adódó legidőszerűbb tennivalók közé sorolni. Azt aligha kell hangsúlyozni, hogy nem a gazdálkodást nehezítő módosítások feletti viták, hanem sokkal inkább a változások kedvező hatásának helyes és gyors felismerése, kiaknázása révén juthat előbbié egy-egy gazdaság. Mi mindenre kínálkozik lehetőség az új esztendőben? Az árszabályozás kedvező változásait kihasználva, nyilvánvalóan igyekszik minden gazdaság a vetésforgójába is jól illesztehető növények közül azokat termeszteni, amelyeknek a ráfordítási-, árbevételi egyenlege a legkedvezőbb. A megnövekedett hazai takarmány- szükséglet és az export egyaránt a kukorica megyei vetésterületének növelését indokolja. A tavalyi őszi, tél - eleji időjárás ezidáig nem kedvezett a kalászos gabonának, a ki nem kelt vagy kifagyott búzák helyére célszerű a tavasszal kukoricát vetni. Üzemi és népgazdasági érdek a húshasznú szarvasmarha-állomány hasznosítása, ugyanígy a jelenleg is és hosszabb távon is jó jövedelemmel biztató ju- hászat fejlesztése. Az időjárás miatt tavaly magas önköltséggel megtermelt, előállított takarmányokkal való fokozott takarékosság mellett különösen megnő a szerepe a melléktermékek hasznosításának. Változó gazdaság, változó szemlélet A beruházásokat illetően szorgalmazni kell a tervezettől 1983-ban is elmaradt gépvásárlásokat, a nagyüzemek több mint 50 százalékban amortizálódott munka- és erőgép-, valamint szállítójármű-parkjának felújítását. Építeni pedig — erre ösztönöznek a jövőben a hitellehetőségek is — a konvertálható exportáru alapot növelő, az energia- és intenzív gabonaprogram megvalósítását szolgáló létesítményeket célszerű, valamint folytatni a termőföld védelmére — javítására a meliorációs beruházásokat. A feladatok sikeres megvalósításához elengedhetetlen a nehezebb körülmények között többet, jobbat termelő téesztagok, állami gazdasági dolgozók anyagi érdekeltségének fokozása, a szabályozók keretein belül. Miközben az említett külső és belső hatások révén állandóan változik gazdaságunk, módosul a gazdálkodás szabályozó rendszere, szükségszerűen változnia kell bizonyos tekintetben a szemléletnek is, a vezetésben, az irányításban és a végrehajtásban egyaránt. Az újszerű feladatok — az eszközellátottság, az éghajlati viszonyok és a termőhelyi adottságok még alaposabb ismerete, kihasználása mellett — megkövetelik az üzemgazdasági, közgazdasági munka színvonalának javítását, az ágazati tevékenységek ráfordításai és bevételei közötti kölcsnöhatások gyakoribb, évközbeni elemzését, a pénzügyi ég termelési szakemberek maximális együttműködését Bármennyire ellentétesnek hat; a szigorúbb szabályozási keretek között még inkább önállóan kell a jövőben gazdáikodniok a nagyüzemeknek. Az új esztendőben a mezőgazdaságban is az eddigieknél nagyobb szükség lesz a klasszikus értelemben vett gazdálkodásra, ideértve valamennyi ágazat tevékenységének céltudatos megszervezését, a termeléshez rendelkezésre álló munkaerő- és anyagi javak, eszközök lehető legcélszerűbb hasznosítását, a gazdasagok közötti együttműködésben rejlő lehetőségek fokozott kihasználását. T. F. Az idén is hatnak a tavalyi gondók
