Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-24 / 19. szám

1984. JANUÁR 24, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Emlékezés Deák Ebner Lajosra Alkalmazkodva a mindennapokhoz Előadássorozatok, szabadeg yeteme k, tanfolyamok A TIT megyei szervezetének terveiből Egy csendes vasárnap délután Mit kaphat a hallgató a rádiótól, mondjuk vasárnap délután, ha más programja nincs, vagy nem lehet? Akik a háttérrádiózás min­denhatóságára esküsznek, azt mondják, hogy prózai műso­rok közben is tudnak olvas­ni, de úgy ám, hogy mind- cettő „megmarad” bennük. ^Mellesleg: ebben nem hi­szek.) Az elmúlt vasárnap délután remekül szórakozhat­nunk a Kossuth és Petőfi rá­dió műsorait hallgatván. A prózai publikációk minden- setre letetették velünk a ;önyvet. Érdekes, azt hin- lénfc, kedvezőtlen műsoridő­én hangzik el — tudomá- yos híradó: vasárnap (késő) béd után. Mégis a rádió gyik leghallgatottabb műso- a. A számos tudományos ér­tékesség között különösen negkapó volt egy osztrák • udós okfejtése: hogyan ron- ottuk el — a civilizáció ne­jében — emberi környeze- ünket. Hovatovább szeren­csés, aki tiszta vizet ihat, fertőzetlen folyóban, tóban türödhet, a táplálékkal nem kerülnek káros vegyi anya­gok a testébe, — de akár az is elégedettnek mondhatja magát, akinek csak tiszta le­vegő kerül a tüdejébe, nem füst, korom, stb. Hihetetlenül erős a rádió "közvetítette okos, értelmes emberi szó hatalma: az alig néhány perces interjú a tu­dóssal elég ahhoz, hogy hosz- szíú, messzire vezető asszo­ciációk induljanak meg a hallgatóban. Nem kevésbé ..izgalmas”, bár ártalmatlanabbnak tűnő témát feszegetett a Táskará­dió: az ifjúsági lakásépítke­zést. Az első alapvető kérdés, ami körül a vita forgott: az előtakarékosság. Ennek szük­ségességével minden érdekelt egyetértett, bár a legilletéke­sebbek, a fiatalok „rákérdez­tek”, miből? Gondolkodásra késztető a hitelek sorsa is. Tény, hogy az ifjú lakásépí­tőd- igen nagy hiteleket kap­hatnak, de „ezek visszafize­tése bizony nehézséget okoz­hat számukra” — fogalmazta meg a vita egyik résztvevője. Tanulságos volt a műsor másik vitája is. Egy ifjú szí­nészpalánta — aki a szakfő­iskola esti, énekes-táncos ta­gozatára jár, illetve nem járt, nem engedték vizsgázni, ép­pen azért, mert mellőzte az órák látogatását Voltak, akik a póruljárt művészjelölt párt­jára álltak, egy kicsit fel is háborodtak, micsoda dolog, amit ez a főiskola csinál. Ka­zán István művésztanárral, az osztályfőnökkel értünk egyet, aki így érvelt: az ifjú nyilván azért iratkozott be a főiskolára — önként — mert meg akart valamit tanulni. S, hogy mégsem tett eleget tanulmányi kötelezettségé­nek, — ebből az következik, hogy nem érezte szükségét az ott megtanul hatóknak, tehát nincs is miből Vizsgáznia. Változatlanul igen jó az információs tartalma az Út­közben, hazafelé műsorának. A közlekedéssel, sporttal és más aktuális kérdésekkel szinte „nercre” kész az adás. Ez a hírszolgálat gyorsaságát dicséri, de egyben a szer­kesztők leleményét is: a hír­áradatból a legfontosabb kér­déseket továbbítják. Az „üresjáratok” sem haszonta­lanok. Kit ne érdekelne, utas- szállító repülőgépeink piló­táit hogyan készítik fel ve­szélyhelyzeteik elhárítására. A MALÉV-repülőtér új szi­mulátorából adott riport — cselekményes interjú volt — azokat is bizonyára érdekel­te, akik nem gyakori utasai a Ferihegyről felszálló gé­peknek — ti — Fél évszázada immár, hogy egy hideg téli napon a ma­gyar művésztársadailom kis csoportja állta körül a pesti temetőben Deák Ebner La­jos festőművésznek a Mun- kácsy-lepellel borított kopor­sóját. 1934. január 20-án a sírnál csak a művész testi valóságától búcsúztak, mű­vei azonban ma js élnek. Ha­zai és külföldi múzeumok ki­állításai, képeinek művészi reprodukciói révén széles kö­rűen ismert művészetének jelentősége, a Szolnokon ké­szült ragyogó festményeinek egész sora. „... Én 1875-ben jöttem először Szolnokra — írja Deák Ebner Lajos, Edvi Illés Aladárnak ——akkor ott Agg- házy Gyulát találtam, mint a magyar piktorok között el­sőt, ki Szolnokon lett lé­gyen ... Én mindjárt első ott- tartózkodásomat megnyújtot­tam egy évre, úgyhogy' egy telet is töltöttem Szolnokon. Ez időben készült több ké­pem: »Két jó pajtás«, »Puly­kás fiú«, mindkettő Francia- országban van valahol... Ezentúl minden évben le- rándultam nyáron át Szol­nokra, és összes képeim mind ott készültek... Utá­nam Mednyánszky rándult le. és ugyancsak egy telet töl­tött velem Szolnokon. Ké­sőbb Bihari jött. Itt készült a »Törött hegedű« című képe. Ekkor festettem a »Húsvéti könmenetet«, amely a Szép- művészeti Múzeumban volt', a »Vásári balesetet«, ame­lyért Brüsszeliben nagy aranyéremmel tiszteltek meg. Azután a következő években festettem a »Csirkevásárt« Kohner Adolfnak, szintén aranyéremmel lett kitüntet­ve ... Ezt követte egy másik a »Baromfivásár«, amely most a Szépművészeti Mú­zeum tulajdona.” Deák Ebner — kis művé­szettörténelemmel felérő — leveléből sokat megismerhe­tünk a múlt század végi Szolnok művészeti életéből, amelyet Bihari Sándor 1885. július 11-i Szolnokról kelte­zett levele még jobban gaz­dagít : „ ... A munka egészen jól halad. Közben sokat ta­nultam, s különösen az fog­lalkoztat, hogy a napon való festés rendkívül nehéz kér­dését megoldjam. Képemhez (ti. a Bíró előtt) tanulmányo­kat készítek, és a napokban fogok a munkához. Ebner társasága igen kel­lemes és nagyon tanulságos. Sok tekintetben olyan tapasz­talatai vannak (már 10 éve!), amilyenre az ember hosszú idő múlva tehet szert, és ezekkel ő nem fukarkodik. Nagy kedvet kaptam, hogy képemet tempera festékkel kezdjem meg és csak azután fogok olajfestékkel bele­dolgozni. Ez a mód a színe­ket sokkal derűsebbé te­szi... ” A közölt írások nyomán tanúi lehetünk, hogyan szü­letik meg az alföldi levegő hatására Szolnokon is a ma­gyar plein air. Nem lebecsü­lendő a levélnek az a része Német nyelvű útikalauzt adott ki Debrecenről a Haj- dú-Bihar megyei Idegenfor­galmi Hivatal. A százoldalas, képekkel illusztrált könyv adatokat közöl a város törté­nelméről, földrajzi és termé­szeti viszonyairól, megismer­teti az olvasót az ősi város sem, amelyben Bihari Sán­dor meleg szavakkal szól az idősebb és tapasztaltabb De­ák Ebner szakmai segítségé­ről. S ezt még nyomatékosab­ban hangsúlyozza Bihari a Velencéből — Deák Ébner- nek — 1887. március 25-én írott leveléből: „ ... jól tudhatja, hogy ha valamikor valami becsületes dolgot fogok összehozni, nagy részben az ön jó tanácsának s buzdításának a gyümölcse lesz. Sokat emlegetem önt itt művészi körökben, s le­gyen meggyőződve, hogy nem fogom elfelejteni azt, hogy mily haszonnal volt reám nézve az önnel való együtt­élés ...” * * * Deák Ebner Lajos ember­nek sem volt akárki. Ebben is tanítványa volt Munká- csynak, akitől Párizsban nemcsak az emberábrázolást tanulta, hanem akinek ven­dégszerető műtermét bárki festő felkereshette, Munká­csy szívesen segítette mind­nyájukat. S ha már a Munkácsy-ta- nítványokról beszéltünk, akik a mesterüktől nem a festői módszert, hanem a népélet, az emberábrázolás jelentősé­gét tanulták meg, említsük meg azt is, hogy Munkácsy Mihály még Szolnokon is fel­kereste fiatalabb művésztár­sait. A Jász-Nagy-Kun Szol­nok megyei Lapok 1891. évi okt. 11-i számában az alábbi hírre bukkantam: „Munkácsy Miháiy Szolnokon. A nagy festőművész folyó hó 7-én a délutáni gyorsvonattal váro­nevezetességeivel: a nagy­templommal. a több, mint 400 éves református kollégi­ummal, a Déri Múzeummal, a Nagyerdővel. A Debrecen­ről szóló német nyelvű úti­könyvet negyvennyolc fo­rintért árusítják. sunkba érkezett. A mester itt töltötte a délutánt, és estét a Szolnokon időző művészek társaságában, s másnap uta­zott tovább Szentesre.” * * * A Budapesti Hírlap 1886. november eleji számában rá­találtam a Festők Szolnokon című cikkre, Gruber József, Szolnok város érdemes nótá­riusa írására. Rendkívül ele­venen mutatja be a szolnoki művészéletet: „Nyaranta egy- egy kis karaván látogat el hozzánk. Nem tudjuk, hon­nan jő, mikor megy? Csak azt tudjuk, hogy itt van: pia­con, Zagyván, malom alatt, Alcsi-ihídon. Megállítja az úton haladó emyős kocsit, vándor cigányhadat, azon hamarjában jobbjába veszi az ecsetet, baljára a festő- és festéklapot, hogy csak akkor álmélkodnak él, mikor pári­zsi szalon vagy a budapesti képzőművészeti kiállítás után, valamelyik képesla­punkban a szolnoki piac fe­jedelemasszonyát, Hara Ró­zái asszonyt, vagy a városi képviselőtestület érdemes hangadóját, Csontos Gabócza János uramat ismerjük fel. S ez így megy évek óta ... Alig van jelesebb tagja az újabb festőnemzedéknek, ki egy-egy nyarát nálunk ne töltötte volna. Tölgyessy, Feszty, Paczka, Spányi, Ros- kovitz, Aggházi, Bihari, Ré­vész, Ebner egyenlő szeretet­tel csüggtek Szolnokon... Azt kell hinnem, hogy állomásuk vagyunk a nehéz úton, mi a hírnév országba kalauzolja őket...” Művelődési házak KISZ-kisérlet Nógrádban Hat Nógrád megyei kis település művelődési háza a Nógrád megyei KlSZ-bizott- ság kezdeményezésére a he­lyi KISZ-szervezetek igazga­tása alá kerül. Az új típusú társadalmi irányítást az if­júsági szervezet egész tagsá­ga végzi rendszeresen meg­tartandó tanácskozásain. Át­veszi mindazon költségveté­si támogatások, bevételek ke­zelését, amelyek korábban a helyi tanácsi kirendeltsé­gekhez, illetve a művelődési ház vezetőjéhez folytak be. Közösen dönt a ház vezető­jének, alkalmazottainak ki­nevezéséről, tiszteletdíjáról, béréről, dönt ezenkívül nem­csak a költségvetési anyagi eszközök, de a saját bevéte­lek felhasználásáról is. A múlt évben csaknem 7000 ismeretterjesztő TIT- előadás hangzott el a megye városaiban, községeiben. Kü­lönösen nőtt az érdeklődés a nemzetközi politikai helyze­tet elemző, valamint a terme­lést segítő közgazdasági, mű­szaki és mezőgazdasági előa­dások iránt, de a korábbinál nagyobb igény mutatkozott az egészségügy, a pedagógia és a csillagászat tárgyköré­ben is. Az előadások 52 szá­zaléka a társadalom-, 48 szá­zaléka pedig a természettu­dományok népszerűsítését szolgálta. Idegen nyelveket 33 tanfolyamon tanulhattak az érdeklődők, a TIT 11, egyéb ismereteket nyújtó tanfolyamot is szervezett, to­vábbá 32 tudománybaráti kör várta a tehetséges diá­kokat. A TIT országjárás-ve­zetői több, mint ötszáz alka­lommal kalauzoltak kirándu­ló csoportokat. A társulat gondot fordított előadóinak továbbképzésére is. Ezt a célt szolgálták a pártpropagandisták és TIT- előadók klubjaiban tartott, a tudományos egyesületekkel közösen vagy önállóan ren­dezett előadói konferenciák is — állapították meg többek között a közelmúltban meg­tartott elnökségi ülésen, amelyen az idei feladatokat is meghatározták. A megyei szervezet mun­katervéből kitűnik, hogy te­vékenységét a jövőben egy­re inkább a mindennapi élet szükségleteihez kívánja iga­zítani. Sajátos eszközeivel részt vesz a szakmunkások át- és továbbképzésében. Eb­ben az évben többek között a számítógép-kezelők, a tit­kárnők, a telefonközpont-ke­zelők és a növényvédő szak­emberek számára indít tan­folyamot. Az újonnan alakult gazdasági munkaközösségek tevékenységét közgazdasági előadássorozatokkal segítik. A mezőgazdasági üzemek, a kistermelők és a háztáji gaz­daságokban dolgozók részére a megye minden településén szakmai előadássorozatokat indít az igényelt témakörök­ben. Az ipari üzemekben idén is megszervezi a mun­kásakadémiákat. A szülőket gyermeknevelést segítő peda­Az agrártörténeti emlékek, a hajdani kisparaszti föld­művelés, falusi és tanyai gazdálkodás eszközeinek, tárgyainak valóságos arze­nálját gyűjtötték össze az el­múlt két és fél évtized alatt Szolnok megye régiségtárai. Az országnak abban a részé­ben, ahol elsők között bonta­kozott ki á szocialista mező- gazdaság, több múzeumra va­ló, körülbelül tíz-tizenkétezer földművelő, állattenyésztő eszközt az „ezermester” fa­lusi műhelyek berendezéseit helyezték védelem alá, mint­egy dokumentumaiként a le­tűnt koroknak. A megye mú­zeumainak néprajzos munka­társai a Nagykunság, a Jász­ság és a Tiszavidék vala­mennyi községét, tanyahelyét bejárták, padlásokon, műhe­lyékben, színek alatt, borhá­zakban kutattak agrártörté­neti emlékek után. A javarészt már gondosan leltárba vett hatalmas gyűj­teményben a régi gazdálko­dási formák számos ritka eszköze található. Ilyen pél­dául a Tisza mentén fellelt utolsó, lábbal hajtható köles­hántoló, a kézi vetőgép, a gógiai, pszichológiai és a már a korábbi években is igényelt matematikai előadások vár­ják. A TIT a továbbiakban is bekapcsolódik a cigány la­kosság körében végzett felvi­lágosító munkába, részt vesz az egészségügyi ismeretter­jesztésben. Az iskolákban idén is tovább működnek a tehetséggondozást szolgáló tudománybaráti körök, de az oktatást egyebek mellett csillagászati, földrajzi, törté­nelmi, hadtudományi és szá­mítástechnikai előadássoro­zatokkal is segíti a TIT. A felnőttoktatásba témaössze­foglaló órák megtartásával kapcsolódik be a szervezet. A korábbi évek jó gyakorlatát követve tovább népszerűsítik az országjáró kiránduláso­kat, valamint növelni kíván­ják nyelvtanfolyamaik szá­mát is. A társulat különböző esz­közökkel bővíteni kívánja előadóinak módszertani is­mereteit is, és az eddigieknél szorosabbá. hatékonyabbá szeretné tenni együttműkö­dését a közművelődési intéz­ményekkel, a különböző társ tudományos egyesületekkel, a társadalmi- és tömegszer­vezetekkel, mozgalmakkal, a munkahelyekkel. Ebben az évben több jelen­tős eseményre kerül sor. A biológiai szakosztály Kisúj­szálláson idén is megrendezi a hagyományos biológushó­napot, a műszaki szakosztály májusban környezetvédelmi napokat rendez. A TIT csil­lagászati szakosztálya ápri­lisban Szolnokon tartja or­szágos választmányi ülését, a megyei szakosztály pedig idén is házigazdája lesz az őszi csillagászati heteknek, valamim az iskolai és isko­lán kívüli csillagászati isme­retterjesztés egységes, folya­matos rendszerének kialakí­tása érdekében pályázatot hirdet. Az irodalmi szakosz­tály szabadegyetemén a szov­jet-orosz irodalommal ismer­kedhetnek az érdeklődők. A megyei szervezet kapcsolódik felszabadulásunk évforduló­jának megünnepléséhez, va­lamint részt vállal a Syörffy- centenárium eseményeiből is. sorhúzó, az agyaggal kita­pasztott vesszőkosarak. A tiszazugi öreg pincékből, sző- lőskertekjből tucatnyi szőlő- prés került a gyűjteménybe, köztük olyan, amely kereke­ken gördül. A mobilprést egymásnak kölcsönözték a gazdák. Ma már múzeumi tárgy a híres kunszentmárto­ni rézműves dinasztia, a Jauemik család által készí­tett 50—60 féle, rézből készült háti permetező, a jászalsó- szentgyörgyi Kecskés és a jászjákóhalmi Gubicz féle falusi ekegyár fából készült remekei. Az állattenyésztő gazdaságokból egyebek kö­zött sajtprés, fejősajtár, vaj- köpülő, a juhászat számos kelléke, kolomp, birkakolonc és egyéb tárgyak kerültek a gyűjteménybe. Jászapátin a helyi Velemi Tsz területén tanyamúzeumban helyezték el egy jászsági tanyai gazda­ság mindlen haijdani kellé­két, a kisparaszti földműve­lés komplett eszköztárát. A gyűjteményeket a muzeoló­gusok és a munkájukat segí­tő honismereti kutatók hite­les történeti és földrajzi név- gyűjteménnyel is kiegészítet­ték. Kaposvári Gyula Vasarely-művek Jászberényben A jászberényi Déryné Művelődési Központban Csepei Ti­bor Vasarely-gyűjteményéből nyílik kiállítás holnap délután fél 5 órakor. A kiállítás, — amelynek megnyitóján közremű­ködik a Le Train jazzbalett csoport — február 11-ig várja a látogatókat. Német nyelvű útikönyv Debrecenből — t Szolnok megyében Agrártörténeti emlékek gyűjteménye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom