Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-19 / 15. szám

1984. JANUÁR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A NEB tárgyalta Hogyan gazdálkodunk a cementtel Bár növekszik, kevés a megtakarítás Jászapátié a MÉM döntésére várnak A fellebbezésnek helye van, de értelme? Vitathatatlan: aki gazda­ságosan használja íöl a gyár­táshoz szükséges anyagot, s ennek érdekében a technoló­giát is korszerűsíti — az a „gazdálkodj Okosan” útját járja. Ezt szem előtt tartva vették nagyító alá a népi el­lenőrök : hogyan takarékos- kodnak a cementtel megyénk vállalatai és magánépítkezői. A kérdésre választ keresen­dő, 23 Szolnok megyei egysé­get vizsgálták meg, á vizs­gálatok a 82 második felétől a ’83 harmadik negyedévéig terjedő időszakot fogták át. Míg hazánk éves betonter­melése tizenegymillió köb­méter, és az ÉVM intézkedé­si terve mintegy 500 ezer tonna cement megtakarítá­sát tűzte ki célul ’83-ra, ad­dig megyénkben éves átlag­ban csaknem 330 ezer köb­méter betont állítanak elő, és cementből tavaly 1100 ton­nát takarítottunk meg. E té­ren tehát a lehetőségek ked­vezőtlenebbek megyénkben, mint az ország más terüle­tein. Mint ismeretes, a megyében nincs cementgyár és osztályozott, jó minőségű adalékanyag is csak magas szállítási költséggel szerezhe­tő he. A fejlesztési alapök szűkösek. Az országosan elő­irányzott megtakarítás szint­jét az eddiginél hatékonyabb gazdálkodással érhetjük el — állapították meg a népi ellenőrök. A NEB-viz'sgálat folyamán kiderült, hogy külön a ce­menttel való takarékosságra szóló intézkedési tervet — a BVM szolnoki gyárának ki­vételével — sehol sem ké­szítették. Csupán a korábbi esztendőkben is előírt anyag- és energiatakarékossági ter­vekben szereplő intézkedése­ket fogalmazták meg újra — Az idei tennivalókat a ta­valyi országos törzsparancs­noki szemle tükrében ele­mezte Szécsi Ferenc alezre­des, megyei törzs parancsnok. Abból az alapvető tényből indult ki, hogy még alkalma­sabbá kell tenni a parancs­noki és a beosztott állományt a bonyolult körülmények kö­zötti mentő-mentesítő és a halaszthatatlanul szükséges helyreállító munkák irányí­tására és végzésére. A továbblépéshez jó ala­pot biztosított az 1983-as esz­tendő. A megyei polgári vé­delem jelentős, eredmények­ben gazdag évet zárt — ezt a megállapítást az országos törzsparancsnoki szemle is megerősítette. Az idén vi­szont nemcsak a szigorúan szakmai értelemben vett fel­adatok megoldása Okoz gon­dot, hanem á közigazgatás átszervezésével megalakult új városi és városi jogú nagyközségi polgári védelmi parancsnokságokra is nagy figyelmet kell fordítani. Ugyanakkor több területen változást kell elérni. Nem kielégítő például a vállalati saját ■ erőforrások tervezése, sem annak felhasználása. A ha egyáltalán volt ilyen ter­vük. A vizsgált vállalatok, üze­mek közül a minisztériumi vállalatok betontechnológiái utasításokkal szabályozott, illetve ellenőrzött módon használják föl a cementet. Ugyanezt tapasztalhatták a népi ellenőrök a szövetkeze­ti nagyüzemekben és a na­gyobb tanácsi vállalatoknál, ahol jól felfogott érdekük is azt diktálja, hogy ésszerűen gazdálkodjanak a cementtel. Viszont: a vizs^ gálát kiderítette, hogy a be­tontechnológia igen alacsony szinten áll a költségvetési üzemekben. Nincs különö­sebb csodálnivaló azon hogy a magánépítkezők általában nem pazarolnaik, hiszen a takarékosság szempontjainak érvényesülését rögtön és kéz­zelfoghatóan érzik a pénz­tárcájukon. Ám az is igaz: a magánépítkezők zöme jó­részt csak az általa legjobb­nak tartott 350-es cementet alkalmazza. Más minőségűt csupán akikor használ, ha nem kap 350-est. Mindezek­ben természetesen az elégte­len tájékoztatás is közreját­szik. Cementpazarlást a vizsgá­lat voltaképpen nem állapí­tott meg a vállalatoknál és az üzemekben. Az viszont továbbra is nyitott kérdés: adott esetekben nem lett volna gazdaságosabb betontakarékosabb szerkezeteket tervezni, illetve a beruházás­ban fölhasználni? A terve­zők inkább a biztonságos és a megszokott szerkezeteket, megoldásokat részesítik előnyben, ezért hasznos, ab ténylegesnél jóval nagyobb anyagi ráfordításra lenne lehetőség!. Az ellenőrzés és a számonkérés hiányának tud­ható ez be. Szécsi Ferenc alezredes szilárdnak ítélte a megyei polgári védelem állományá­nak erkölcsi-politikai állapo­tát és fegyelmi helyzetét. Megállapítása szerint magas fokú politikai öntudattal végzik munkájukat. Minden szinten érvényesülnek a sza­bályzat szerinti előírások. Az idei feladatokról szólva — többek között — a megyei törzsp>arancsnok előtérbe ál­lította á beosztott állomány /gyakorlati felkészítését. Hangsúlyozta, hogy javítani kell a kiképzések személyi és tárgyi feltételeit. Ugyanígy minden szinten a vezetői munkát és az ellenőrző tevé­kenységet. A feladatok részletes elem­zése után a résztvevők mondták el véleményüket. Többek között azt fejteget­ték, hogy a hatékonyság fo­kozása nemcsak gazdasági vonalon követelmény, hanem a parancsnoki munkában is. Ezért fontos a parancsnoki tematív terveket nem ké­szítenék. Hovatovább azt kell mondani: a cementta- karékosságban sem a "beru­házó, sem a tervező nincs érdekeltté téve. A betontechnológiát a szö­vetkezetek többségénél és a költségvetési üzemekben hagyományos módon alkal­mazzák, a minőséget p>edig úgymond szemrevételezés­sel ellenőrzik. Gyártás köz­ben, valamint utólag minő­ségi kontroll nincs. A transzportbetont mind többen használják. A köz­ponti betonkeverő telep elő­nyei nyilvánvalóak. A tae- tonüzemeket azonban fej­leszteni kellene. A vizsgá­lat arra is rámutat, hogy a cement megtakarítását elő­segítő adalékszerek, főként a képlékenyítők, drágák, rá­adásul nehezen szerezhetők be, és emiatt semmi sem ösz­tönzi a fogyasztókat a föl­használás ukr a. A cementtakarékosságot sehol sem kezelték kiemelt témaként az üzemi demokrá­cia fórumain. Nincs brigádokra szabott takarékossági feladat és a kisebb kollektívákat sem ösztönzik anyagilag a „spórolásra”. Sőt, ezeknek a kérdéseknek az újítók sem szenteltek kellő figyelmet: újítási feladattereikben nem szerepielt a cement megta­karítására vonatkozó kiírás. A NEB-vizsgálat nyomán számos javaslat, intézkedés született, amelyek az eddi­gieknél jobb, hatékonyabb takarékosságra ösztönzik a gazdálkodó egységeket. Mind­ezek eredményeként — egye­bek között — 1986-ra várha­tóan 1650 tonna cement meg­takar í t ás ára szám í th a t u nk. állomány jó felkészítése, ta­lálékonyságának fejlesztése. A felszólalók sorában Tari Kálmán, a parancsnok poli­tikai helyettese többek között arról szólt, hogy a polgári védelemben kifejtett politi­kai munka a korábbinál job­ban irányul a testület felada­taira, módszerében p>edig sokrétűbb, változatosabb, gazdagabb lett. A propagan­damunka javítását szinte minden felszólaló fontosnak tartotta azért, hogy olyan közhangulat alakuljon ki, amely kevesebb anyagi-pénz­ügyi ráfordítással is elősegí­ti a polgári védelmi felada­tok magasabb szinten törté­nő elvégzését. Néhány társa­dalmi és egyéb szerv képvi­selője (MHSZ, Vöröskereszt) a polgári védelemmel kiala­kult jó együttműködést mél­tatta. A polgári védelem or­szágos törzsparancsnokságát képviselő dr. Technikus Ko­vács Sándor mérnök alezre­des azt állapította meg, hogy a Szolnok megyei törzspa­rancsnokság országos vi­szonylatban az élmezőnyben van. Mezőfi István alezredes az erők koncentrálására, az eszközök jó kihasználására hívta fel a figyelmet. Vége­zetül Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke, a polgári vé­delem megyei parancsnoka méltatta a testület tavalyi eredményeit, majd a helyi tanácsok vezetőinek felelős­ségét hangsúlyozta a polgári védelem feladatainak telje­sítéséért. Azt, hogy a hűtőiparral kötött megállapodásit nem sikerült a gyakorlatban meg­valósítani, mind a mai na­piig; sehogy sem akarom fölfogni, hiszen elém teszi Major Antal a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának 1983. no­vember 25-én kelt határoza­tát, amelynek tárgya] hűtő­ipari termékek gyártásának engedélyezése. Idézem a ha­tározatot. „A Jászapáti és Vidéke Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet az általa üzemeltetett Lomboskert kis­vendéglőben a hűtőipari ter­mékek előállításához szüksé­ges és előírt élelmezés-egész­ségügyi, műszaki feltételeket megvalósította. A helyszíni bejáráson résztvevő szak­hatóságok az élelmiszeripari tevékenység végzéséhez, hoz­zájárultak.” Telik az idő, sürget a gyár Arra a kérdésre, hogy az 1976. évi IV. törvény és a végrehajtására kiadott 25/1976. (VII. 11.) MÉM. szá­mú rendelet alapján kiadott megyei tanácsi határozat el­lenére miért nem valósította meg az áfész az élelmisizer- ipari részleget, a tanácstól kérjek válásét, — tanácsolja az ipari osztály vezetője. — Egyedüli hatóság a nagy­községi közös tanács, — mu­tat Major Anita! egy újabb levelet — amelyik nem kép­viseltette magát aa említett bejáráson. Helyette levélben közölték: annak ellenére, hogy a megyei tanács keres­kedelmi osztálya is engedé­lyezte a vendóglátipari léte­sítmény kettős — nem me­legkonyhás bisztróként és élelmiszeripari részlegként történő — üzemeltetését, a szakigazgatási szerv nem já­rul hozzá iaz üzem létesíté­séhez a Lomboskert kisven­déglő épületében. Lehetősé­gük vajn a megyei tanács ha­tározata ellen a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium élelmiszeripari fő­osztályához fellebbezni. Felkerestem a nagyközségi közös tanácsnál dr. Gulyás Évát, a végrehajtó bizottság titkárált. Elmondta ő is, hogy a s'zakigazgatási sízerv hatá­rozott álláspontja — ezért is fellebbeztek a MÉM-hez —, hogy nem létesülhet ipari részleg közvetlenül a strand­fürdő és a szabadtéri színpad közelében, Tavaly október 20-i ülésén a végrehajtó bi­zottság fezen kívül azzal is indokolta határozatát, hogy nem lenne megoldott a rész­leg alapanyag-ellátása és a készáru elszállítása közúton. Ezen kívül a fürdő, a közeli víkjendövezet és a környék színvonalas1 ellátásához a maszek és a termelőszövet­kezeti üzleteken kívül szük­ség van a Lomboskartre is. Ez a kis vendéglő — hang­súlyozta a vb-titkárnő — mindig fogalom volt Jász­apáti n. (Vége) Temesközy Ferenc Amerikai exportra dolgozik a szolnoki Vö rös Csillag Ruhaipari Szövetkezet központi üzeme. Áprilisig mintegy 30 ezer különböző fazonú nyári zakót szállítanak megren­delőiknek Nem illik a rendezési tervbe ? A nagyközségi pártbizott­ságon a jkendőkészítő rész­legben történt változásokról, és az áfész új élelmiszeripari üzemének létesítéséről kér­tem Elekes Ferenc vélemé­nyét. — A bedolgozók, sorsával kapcsolatban ugyanazt tudom elmondani, — kezdte ia tájé­koztatást a nagyközségi párt­bizottság titkára, — amit szószólójuknak, Bolyós Láse- Jónénak levélben is megír­tam, kérve, hogy ismertesse azt, a pártbizottságunkhoz küldött panaszos levél aláí­róival. Személyesen felvet­tem a kapcsolatot a Lő- rinczi Szalagszövő és Csip­kegyár igazgatónőjével, aki engem is kedvezőtlen kilátá­sokról tájékoztatott. Ameny- nyiben a vállalatuk kap ex­portmegrendelést 1984-ben kendőkre, sálakra biztosíta­nak továbbra is valamennyi bérmunkát a jászapáti szö­vetkezetnek. Sajnos tíz-tizen­öt dolgozónál többnek sem­miképpen sem tudnak mun­kát adni. Amíg megszületik a döntés Nos ennyi a Jászapáti és Vidéke Áfész leszálló ágban lévő ipari részlégét éveken át kiegészítő bedolgozó há­lózat kényszerű leépítésének előzménye, és egy új üzem- ág alakítása körüli huzavona krónikája. A folytatás? Az természetesen a MÉM-nek a nagyközségi közös tanács fel­lebbezésére hozott határoza- tától függ majd. A döntésre várva talán nem lenne ha­szontalan az; illetékeseknek mérlegre tenni az érveket, pro, és kontra. Kerüljön például a mérleg egyik serpenyőjébe az, amit a vb-titkárnő is említett, tudniillik, hogy a hajdani Jössze kisvendéglője évtize­dek óta fogalom volt Jász- apátin, a másikba pedig a lehetőség: akár száz helybeli asszonynak és lánynak is tudnának az épület egy ré­szében jó munka- és' kereseti lehetőséget biztosítani. Vagy megmérethetnek ugyanígy a nagyközség: majdani rendezé­sének elképzelései, és a jelen valóság: kihasználatlanul áll már hosszabb ideje egy ven­déglátó üzlet. Ehhez még hozzátehetjük, hogy lamikor Ami az áfész. új tevékeny­ségét illeti, Elekes Ferenc elmondta, hogy a nagyköz­ségi pártbizottság is a tanács álláspontját képviseli. — Semmiképpen nem ér­tünk egyet azzal, hogy a maszek és a termelőszövet­kezet teremtette konkuren­cia miatt ne a lakosság és a straindfürdőzők vendéglátó igényeit, elégítse ki a Lom­boskert kisvendéglő. Azt a törekvését természetesen csak üdvözölni és támogatni tudjuk az áfésznek, hogy igyekszik újabb lehetősége­ket keresni a bevételeinek és jövedelmének gyarapítására, különösen ha azzial bővíti a helyi munkalehetőségeket. Az egyébként, hogy élelmi- szeripari üzemet létesíthes­senek a strandfürdő, a sza­badtéri színpad és a sport­pálya közelében, a község­rendezési elképzelésekkel sem egyeztethető össze. Egyetér­tünk azzal, hogy ia helyi ta­nács megfellebbezte a MÉM- nél a megyei tanácsi hatá­rozatot. a környék rendezésére ké­szült tervek megvalósítása napirendre kerül, akkor is áll majd Lomboskert épüle­te, és ismét betöltheti eredeti rendeltetését, ha gazdaságos üzemeltetésének meglesznek a feltételei. Egyébként fel- tételezésünk szerint egy ilyen kis1 élelmiszeripari' üzem a keletkezett hulladékkal és a szállítással aligha vétetné magát észre jobban a ven­déglő hialtszázadagos konyhá­jánál. És még valamit! Miközben az illetékesek mérlegielik a fellebbezésre adandó választ, az idő telik. És telik a szö­vetkezet ipari osztályán a dosszié is, a hűtőipari gyár­nak a bérmunka megkezdé­sét sürgető telexüzeneteivel. Félő, hogy ha a döntés nem születik (meg hamaro­san, már mindegy lesz, hogy az illetékesek, hogyan dön­tenek, elvész a lehetőség a jelenleg munkára váró asszo­nyok foglalkoztatására. II lakosság és az anyagi javak védelméért Polgári védelmi parancsnokok tanácskozása A polgári védelem fejlesztésével és felkészítésével, valamint a lakosság és az anyagi javak védelmével kap­csolatos feladatok szerepeltek napirenden tegnap azon a parancsnoki értekezleten, melyet a polgári védelem megyei parancsnoksága rendezett Szolnokon. Az értekez­leten részt vett és felszólalt Mohácsi Ottó, a megyei ta­nács elnöke, a polgári védelem megyei parancsnoka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom