Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-18 / 14. szám
1984. JANUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejeződött a Baromfikeltető és Termelő Közös Vállalat szolnoki üzemének rekonstrukciója. A mintegy 35 millió forintos beruházás során 32 darab Petersime típusú belga előkeltetőgépet és 5 utókeltetőt helyeztek üzembe, amelyekben egyidejűleg 200—210 ezer libatojás fér el. A korszerűsítés során kellő nagyságú hűtőtárolót is építettek, amelyben a legkedvezőbb körülmények között tudják tárolni a termelőszövetkezetekből beérkezett tojást a keltetésig. A pénzügyi szabályozás háttere Tejprémium helyett új felvásárlási ár Alig volt olyan termelő- szövetkezet, állami gazdaság, ahol nem panaszkodtak mostanában a tejtermelés jövedelmezőségére. Szinte mindenütt azt emlegették, hogy a szarvasmarhatartás, mint ágazat nem volt képes fenntartani önmagát. Már nem nyílt mód az elhasználódott épületek felújítására, a korA jövedelmezőség kapcsán egyre több szó esett a tejprémiumról, illetve arról, hogy egy gazdasági ösztönzőt csak addig szabad érvényben hagyni, amíg fejlődésre sarkall, amíg betölti a szerepkörét. A tejtermelési prémiumnak — amint az a gazdaságok körében ismert — az a lényege, hogy akkor kapnak több pénzt egy liter tejért a termelők, ha az előző évhez képest növelik az értékesítést. Ezt elérhetik úgy, hogy növelik a tehenenkénti tejtermelést, illetőleg, hogy gyarapíthatják a tehénállományt, vagy mindkét módszert együtt alkalmazzák. A tejprémiumot 1976-ban vezette be a kormány. Az előzmények meglehetősen ismertek : a Minisztertanács Amint mondottuk, 1982 — egyszerre volt a csúcs meg a fordulat éve is a tejtermelésben. -Arról a prémiumról ugyanis amely sok éven át húzó szerepet töltött be, kiderült, hogy — amint a gazdaságok mondják — már nem ösztönöz kellőképpen. Kitűnt az is, hogy ez a korábban oly jól bevált gazdasági szabályozó különösen az élenjáró gazdaságokban vált az előrehaladás további fékjévé. Hogy miért, az könnyen megérthető. Ott, ahol már sok tejet fejnek ki egy tehéntől, nehéz dolog látványos felfutásban reménykedni. Maradt volna a másik, már említett módszer, vagyis a (tehénállomány növelése;, ahhoz viszont új istállókra, vagyis pénzre volt szükség. A részben extenzív fejlesztés viszont mind kevésbé vált kifizetődővé. A MÉM Statisztikai és GazdaságAz új szabályozás a lemaradókat is felzárkózásra serkenti. Szükség is van erre, hiszen a tapasztalatok szerint évente 3—4 literrel emelkedik az egy főre jutó tejfogyasztás, s emiatt 30— 40 millió literrel többet kell termelni évente. A számítások szerint az ezredfordulón már 3 milliárd liter tej termelésére lesz szükség. Ez nem elérhetetlen, hiszen szerűtlen istállókba pedig nem kaptak gondozót a gazdaságok. A szakemberek tetteikkel is jelezték az elégedetlenségüket: visszaesett a tenyésztői kedv, s néhány megyében a tejtermelés is csökkent. A gazdaságok valóban nem voltak kellően érdekeltek a hozamok bővítésében. még 1972-ben programot fogadott el a tejtermelés bővítésére, ám az első években nem sikerült elérni a kívánt fellendülést. Jellemző, hogy 1972-ben 1,7 milliárd liter tejet termelt az ország, s még négy év múltán is csak 1,87 milliárd liternél tartottunk. Ezt követően született döntés a tejprémiumról, ami új lendületet adott a fejlődésnek. Megszaporodtak a rekonstrukciós beruházások, felgyorsult a tejhasznú keresztezés, elterjedtek a hols- tein-friz fajtájú tehenek keresztezett utódai. Tavaly már 2,7 milliárd liter tejet fejtünk, tíz esztendő alatt 2363 literről 4023 literre nőtt az országban az egy tehénre jutó tejtermelés. Ilyen rövid idő alatt, ekkora mértékű növekedésre nincs példa a világon. elemző központja ugyanis kimutatta, hogy a tejtermelésben mindössze 8,85 forint jövedelem jutott száz forint befektetésre, amíg a gabonatermesztésben ennek megközelítően a négyszerese. Nyilvánvalóvá vált, hogy új gazdasági ösztönzőre van szükség. Ennek most elérkezett az ideje. A napokban került nyilvánosságra az 1984. évtől érvényes pénzügyi szabályozás. Ebben a többi között az olvasható, hogy megszűnik a tejértékesítési prémium, viszont a tej felvásárlási ára — a tisztaságától függően — átlagosan 55 fillérrel emelkedik literenként, s 60 fillérrel magasabb lesz az árkiegészítés. A hír hallatára valósággal fellélegeztek a tejtermelésben élenjáró gazdaságok vezetői, hiszen a valós teljesítményeket ismeri el az új szabályozás, s ez mindenekelőtt nekik kedvez. a gazdaságok többségében nagy termelőképességű állomány van, kialakultak a tartási, takarmányozási technológiák. S ami talán a legtöbb bizakodásra ad okot; január elsejétől megint javul a tejtermelés jövedelmezősége. Ennek már most is érezni a húzó hatását a gazdaságokban. F. J. IMF-bitel Magyarországnak A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) ügyvezető igazgatósága 425 millió SDR (körülbelül 450 millió dollár) összegben elfogadta a Magyarországgal kötött újabb hitelmegállapodást. Az egy év alatt igénybe vehető, hét éves lejáratú hitel az 1984. évi gazdaság- politikai célok eléréséhez nyújt pénzügyi támogatást. 1982 és 1983 decembere között az IMF két, összesen körülbelül 600 millió dollár összegű középlejáratú hitelt nyújtott Magyarországnak. fl Tisza Cipőgyárban Bővülő export, kedvező árpolitika A múlt évi kiemelkedő gazdálkodási sikerek után 1984-ben is tartja exportpiaci pozícióját, sőt bővíti azt hazánk legnagyobb cipőipari üzeme, a martfűi Tisza Cipőgyár. A külpiac és a hazai kereskedelem ellátására a legkeresettebb márkákból az idén megközelítően 11 millió pár lábbelit gyárt. A cipőkből kétmillió párat a külkereskedelmi vállalatok útj/án értékesít. Az Adidas kooperációban majdnem másfél millió pár kitűnő sportcipő készül.. ötvenezer sportcipőt görög megrendelésre exportál, negyedmillió pár lábbelit pedig bérmunkában a legújabb partner, az NSZK-beli Salamander cég részére gyárt. A Tannim- pex Külkereskedelini Vállalat közreműködésével további háromszázezer pár utcai cipő kerül a tőkés és a fejlődő országokba. örvendetes, hogy a szocialista export mennyisége is növekszik, majdnem egy és háromnegyedmillió pár lábbelit szállít elsősorban a két legnagyobb vásárló partnernek, a Szovjetuniónak és az NDK-nak. A termékekből százezer pár a gyár egyik új slágere a színes pvc csizma sima és bélelt változata. A gazdaságosság szempontja*! ból biztató, hogy a külföldön eladásra kerülő cipőkért az ipari átlagnál kedvezőbb árakat sikerült elérni. A Tisza márkákból kellő mennyiséget, kétmillió párnál többet a belkereskedelem is kap. A divatos, könnyű, választékos női, férfi és gyermekcipőkből, szandálokból, csizmákból külön gazdag választékot kínálnak a gyár saját mintaboltjaiban. Mi köszönhető a tejprémiumnak? Fellélegeztek az élenjárók Ismét javul a jövedelmezőség Jászapátié a MÉM döntésére várnak Mi lesz a bedolgozók és a Lomboskert sorsa? ötvenegynéhány jászapáti asszonynak rosszul kezdődött az idei esztendő. A Partizán utca 2. szám alatti lakásán sorolja Bolyós Lászlóné, aki panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy mi is történt január első napjaiban: — Kiadták a munkakönyvünket. Kit öt, kit nyolc, kit meg tíz éve alkalmazott már a Jászapáti és Vidéke Áfész bedolgozóként. Most egyszerre kiadták az utunkat! A javakorabeli asszony erőt vesz az első felindultsá- gán, azután maga mondja lecsendesedve : — Azért mégse vágjunk ennyire elébe a dolgoknak. Arról van szó, hogy 1975 óta működik a szövetkezet keretében egy bérmunkában kendőket, sálakat készítő ipari részleg. A tizenöt állandó dolgozója szabta az anyagot, a bedolgozók pedig, évenként változóan, negyvenen-het- venen, varrták, rojtozták, csomózták a kész termékeket. Volt olyan esztendő, hogy jómagam is megkerestem az itthon végzett munkával húsz-huszonkétezer forintot is" Ha kell, éjjel is Mutatja először a korábbi évekről megőrzött, majd az 1983-ban kapott havi elszámolásait. Az előbbiek tanúsága szerint volt úgy, hogy 1700—1900 forintot keresett havonta Bolyósné. Az elmúlt évi elszámolásokon már csak havi öt-hatszáz forintos tételek szerepeltek. — Egyre kevesebb lett a munkánk, ősszel már azt is mondták a szövetkezet ipari osztályán, hogy ha így megy tovább, lassan nem is lesz ránk szükség. Azért még az év utolsó hónapjaiban is kaptunk kendőket, sálakat varrásra, elmunkálásra. Január első napjaiban vittük be a legutóbb elkészült termékeket. Akkor közölte velünk Nagy Péterné, a részleg vezetője, hogy mehet a központba minden bedolgozó a munkakönyvéért. Nincs tovább szükség a munkánkra. Kérdi Bolyósné, mit kezdjen ötvenhárom évesen ő. aki tizenöt éve csökkent munka- képességű? Kérdezheti ugyanezt Rádi Lászlóné is, aki az asszonyok nevében levelet fogalmazott a Nők Lapjának, kérve, hogy adják hírül az országnak: bármilyen bedolgozói munkát elvállalna ötvenegynéhány jászapáti asszony. Rádinénak két éve lenne már csak a nyugdíjig. Gyenes Lászlóné- nak, a bedolgozók fiatalabb- jai egyikének pedig három gyereke van. Persze hogy nagy könnyebbség volt a gyerekek nevelése, gondozása az otthon végzett munka mellett. Megértőén mondom Bo- lyósnénak: persze hogy érzékenyen érintette az asszonyokat a jószerivel kötetlen munkaviszonyuk megszűnése. Nem volt éppen szerencsés a kiszólásom, mert beszélgetőpartneremet megint elragadják az indulatok. — Még hogy kötetlen?! No persze, mert akkor állhattunk fel az asztal, a munka mellől, amikor éppen más, házi tennivaló elszólított. De fene nagy kötetlenséget jelentett az is, hogy ha jöttek az áfésztől, és megkértek, reggelre ennyi meg ennyi kenA bentieken azt a tízegynéhány asszonyt és lányt értette Bolyósné, akik állandó dolgozói a kendőkészítő részlegnek. Nagy Péterné, a részleg vezetője ugyancsak csóválta a fejét, amikor soroltam a bedolgozóktól hallottakat. — Nagyon rosszul esik, hogy az asszonyok becsapva érzik magukat. Nem játszotta ki őket senki, nem az ő munkájukat kapták meg mások. Egyszerűen arról van szó, hogy az utóbbi hónapokban már olyan kevés munkát kaptunk a Lőrinci Szalagszövő és Csipkegyártól, hogy állandó dolgozóinknak is csak a kiszabástól a rojtcsomózásig tartó munkafolyamattal tudtunk teljes foglalkoztatást biztosítani. Ezentúl sem kapunk több bérmunkát Pestről, így kénytelen kiadni az áfész a bedolgozók munkakönyvét. A múlt év decemberéig, a szerződésük lejártáig viszont igyekeztünk róluk gondoskodni. Megkérdezheti erről a szövetkezet szakszervezeti titkárát is! A lehetőségek határáig nem hagyta tehát magukra éveken át alkalmazott bedolgozóit a szövetkezet. Sőt — ezt is a munka nélkü] maradt asszonyoktól tudtam meg — ígért az ipari osztály vezetője újabb munkalehetőségeket, amellyel ha koruknál, egészségüknél fogva, vagy a sok gyerek miatt nem is mindannyian, de jónéhá- nyan élhettek volna a bedolgozók közül. Hogy az áfész miért nem váltotta be az ígéretét, arról keserűen beszél Major Antal osztályvezető. — Hónapok óta hiába fáradozunk egy hűtőipari terméket előállító, hosszú távon jó jövedelemmel biztató új ipari részleg megnyitásán. Ezzel helyettesítenénk a kendőkészítő üzemet, mert a lőrinci gyártól 1984-re már csak 120 ezer sálra kaptunk megrendelést, ami a termék szabásával, varrásával és rojtozásával együtt is jó, ha fél évi folyamatos munkát biztosít , a részleg állandó dolgozóinak. A Magyar Hűtőipari Vállalat csepeli gyára viszont egyelőre ötven, később száz asszonynak és lánynak tudna bérmunkát adni. Két műszakban havonta három-három és fél ezer forintot kereshetnének mirelit töltött paprika és töltött káposzta készítésével, gyorsfagyasztott paprika hü- velyezésével, savanyított káposztafejek levelezésével. dőt készítsünk el, mert jönnek érte a pesti cégtől, akkor dolgoztunk hajnalig, reggelig. Mindezért azt érdemeltük, hogy az utóbbi hónapokban már a rojtozást, meg a csomózást is a bentiekre bízták? Becsapva érezzük magunkat! Megkérdeztem. A KPVDSZ alapszervezeti titkára. Gulyás Jánosné mutatta a kimutatásokat, úgy tájékoztatott az áfész vezetőségének és a szakszervezeti bizottságnak a közös intézkedéséről. — Igyekeztünk a kevés bérmunkából is legalább any- nyit kihelyezni a bedolgozókhoz, hogy a havi keresetük alapján jogosultak legyenek a társadalombiztosításra. Ezen kívül a megcsappant keresetüket a szövetkezet bérköltségének terhére jutalékkiegészítéssel pótoltuk ki. Októberben harmincötén, decemberben hatvanan kaptak összesen 38 ezer forint jutalékkiegészítést. Ezen kívül azoknak a bedolgozóknak, szám szerint tizenhatoknak, akik szakszervezeti tagok, összesen 11 ezer forint segéllyel enyhítettük az anyagi gondjait. December végéig tehettük ezt, de a szövetkezet is csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takaró ér. Az új ipari részlegnek ideális helyet is találtak a szövetkezetiék. Irattartónyi okmánnyal bizonygatja az ipari osztály vezetője, hogy nemcsak az áfész tartja alkalmasnak a strandnál lévő Lomboskert kisvendéglő kihasználatlan épületét. — A helyszíni bejáráson részt vevő hatóságok, azaz a Köjál, a tűzoltóság, a rendőrség, a megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás területi főorvosa mind jegyzőkönyvben rögzítették, hogy hozzájárulnak a részleg kialakításához a kisvendéglő épületében. A Lomboskertet évek óta ráfizetéssel üzemeltette a vendéglátó üzemágunk. Kívül esik ugyanis a közeli strandfürdő területén, ugyanakkor a jász- szentandrási téesz és egy kiskereskedő jó színvonalú melegkonyhás üzletet tart fenn, amelyekből közvetlenül a fürdőzőket is, az arra lakó környékbelieket is kiszolgálhatják. Egyetlen hatóság, a nagyközségi közös tanács nem járult csak hozzá az élelmiszeripari részleg beindításához mind a mai napig. (Következik: A fellebbezésnek helye van, de értelme?) Temesközy Ferenc Amíg a takaró ér Kendő helyett töltött paprika A téli hónapokban akad a legtöbb munkája a Május 1. Ruhagyár szolnoki szűcsrészlegének. A szezonban havi 50—60 ezer forintot forgalmaznak, — főleg javításokból, de készítenek új bundákat, sapkákat, gallérokat is.
