Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

1983. DECEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Honey-tól a művészeti díjig Egy „hűséges” színésznő: Szoboszlai Éva Kutatóműhelyek Vizsgáztatnak az Erzsébet Szálló vendégei Tudományos élet a szolnoki főiskolán Nem volt könnyű évad az 1978/79-es a szolnoki' Szigli­geti Színház társulata számá­ra. Talán még emlékeznek a színházba járók: az előző évaddal búcsúzott Székely Gábor, utódja Schwajda György mindössze néhány hétig vezette a társulatot, majd Kerényi Imre évei kö­vetkeztek. Nem volt tehát egyszerű a pályakezdése an­nak a hét fiatal színművész­nek, akik rögtön a főiskola után Szolnokra szerződtek. A hét ifjú színész közül el­sőként Szoboszlai Éva kapott nagy feladatot. A Paál István rendezésében, évadnyitó elő­adásként bemutatott Albee- remékműben, a „Nem félünk a farkastól”-ban, Honey-t játszotta. (Érdemes felsorol­ni a játék többi szereplőjét is: Végvári Tamás, Margittay Ági, Pogány György.) Az 1978-as esztendő pálya­kezdő színművészei közül ma már csak Szoboszlai Éva tag­ja a Szigligeti társulatának. Honey-t eredeti módon állí­totta elénk: mentegetőző kéz­tördelését, a pokoljárás egy- egy, játékával hitelesített pillanatát jegyezhették meg a nézők. A szolnoki „Nem fé­lünk. ..” siker volt — az elő­adás nívódíjat kapott. Szoboszlai Éva lakoniku­san így emlékezik az elő­adásra: — Az első „munkahelyen”, az első szerep. Őszintén be­vallva: amolyan hályogko­vács módjára láttam Honey megformálásához. A következő évadban a Ljubimov rendezte Cserében A kunhegyesi körzeti be­mutatóházban nézhetik meg az érdeklődők Simon Ferenc kiállítását. A művész tizen­hat szobrát és néhány szobor­fotóját az utóbbi tizenhárom esztendőben született művei közül válogatta. A kiállítás így is fogalmat ad munkás­ságáról. A figyelmes látogató pedig a mai művészet és ko­runk néhány más kérdésén is elgondolkodhat. Néhány kiállított mű azt igazolja, hogy Simon Ferenc nem feledkezik meg soha ko­rábbi munkássága kompozí- ciós tapasztalatairól, emberi tartalmáról. Vissza-visszatér egyik másik szobrához, hogy újrafogalmazza, kifejezőbbé finomítsa azt. Kiállításán ezek közé tartozik például az „Eszmélő” is. Az „Emberke­reső” művészi érlelődé- sének útjára jól emlékszem. Már több, mint húsz eszten­deje készült első változata is tetszett. Ügy éreztem akkor, hogy Simon Ferenc kis, ka­vicsra mintázott bronz figu­rájában talált rá igazán el­gondolkodó, filozofáló haj­lamú művészi önmagára. A mostani kiállításon öröm volt látnom, hogy a múlt diogé- neszi igazságot kereső embe­re miként formálódott az „Emberkereső”-vé. Mai, ki­tágult kozmikus tudatunkat tükröző alkotássá, s egyúttal kétségbeesett mementóvá az elidegenedő ember számára. A szobor kifejezőerejét át­gondolt, pontosan felépített formarendszerének köszön­heti. A kompozíció lebegte­tése; a hegesztett — Földet jelképező — minden irány­ban lágyan ívelő kavicsfor­ma; annak nagy lapjában tompán tükröződő, lámpást emelő piciny figura erőtel­jes, szögletes formái. Meg­annyi eszköz, mely megfele­lően artikulálja, hangsúlyoz­za és világosabbá teszi a mű­vészi közlendőt. Van a kiállításon néhány tényleges pályamunka, és megbízás nélkül is nagy mé­retbe kívánkozó alkotás. Kü­lönösen érdekes megoldás a „Megújulás” című szökökút­alakított egy nagyszerű epi­zódfigurát, a Platonovban pedig — feledtetve a „Nem félünk...” minden esetleges­ségét — Grekovát játszotta, igen hitelesen. S egy szeren­csés találkozás mégy ugyan­ebben az évadban: — Egy iskolaszínházi elő­adás keretében „egy kicsit” eljátszhattam Júliát. Az említett előadás — a Rómeó és Júlia keresztmet­szete — mindenütt siker volt, ahol bemutatták. A nagy küzdelem: Éva. Az ember tragédiája szolnoki előadása máig tartó hullá­mokat vetett a hazai kritikai életben. — Legnagyobb — remény­telen — szerelmem volt ez a szerep Szívesen eljátszanám még egyszer, vállalva a szen­vedést, a munkát ismét. Nem az én dolgom, hogy méltas­sam — ennyi idő után is — az előadást; nekem máig tartó élményem a szerep, nem értékelem sem kudarc­terv. Nagy, lágy ívű meden­ce közepén vízköpő: szép rit­musban hajladozó csőkompo­zíció. Száz ágú, öreg fára em­lékeztető, önálló térplasztika. Olyan konstruktív rendszer, melynek megszerkesztésére csak a természeti ritmusok titkait elleső és megértő el­me képes. . . És, ha ebből a csőágrendszerből víz csordul, az öreg fa virágot hajt, ki- lombozódik! A „Földosztás emlékmű- vé”-nek egymáshoz simuló, kalászokat idéző tömbje, a közepén egy dús, magvait is kibontó kalásszal: — jelké­pe a közös gazdálkodás na­gyobb hasznának. Egyik legegyénibb vonása Simon Ferenc szobrászaté­nak, — azok közül természe­tesen, amelyeket a kamarakí- állításon bemutatott, — hogy milyen mélyrehatóan foglalkoztatja a lebegés ér­zetének keltése, a lebegés plasztikus-vizuális megjele­nítése. Ez az űrhódítás, űr­kutatás korával teljesen adekvát törekvés, egyik, tar­talmilag is legkorszerűbb szándék, melyet a mai mű­vész maga elé tűzhet. • Sok szobrán megnyilatkozik ez a tendencia. (Pl. az „Ember­keresőn” is.) A legletisztul- tabb és a lebegés eszméjé­hez közvetlenül is kapcsoló­dik „A nagy kérdés” című vörösréz plasztika. A szobor­rá fogalmazott lángnyelvek félelmetesen csapnak a vég­telenbe. Közöttük vergődőn lebeg egy szép, csillogó gömb; a mi kis bolygónk, a világmindenség ezer leskelő- dő veszedelme közepette. Sorolhatnám még a kiállí­táson szerzett élményeimet, beszélhetnék a monumentá­lis portrékompozíciókról, Jó­zsef Attiláról, az „Egy a sok közül” című munkásportré­ról. Sok mindenről. A végső következtetésem összefoglal­va az marad, hogy Simon Fe­renc művészete pattanásig telített a mai embernek szó­ló mondandókkal és őszinte érzelmekkel. Rozványi Márta ként, sem sikerként; renge­teget tanultam belőle. Az előző színi évadban — az Amerikai Elektra öntör­vényű Hazel-ja, a Troilus és Cressida Helénája után — eddigi legjelentősebb, immár érett és tudatos teljesítmé­nye a Ványa bácsiban. Szo- boszlai Éva Szonyája egy­szerre érzékeny és kőké­mény; maga a testet öltött boldogtalanság, ugyanakkor ott rejtezik benne a boldog­ságra való képességes. Ebben az évadban — amelynek kezdetén megkap­ta a Szolnok megyei tanács Művészeti díját — a Figaró házasságában játszik, s ez idő tájt készül Schnitzler Anatol című darabjának egyik szerepére. Úgy tartja; nem városhoz, nem épülethez kell egy leendő színművész­nek szerződnie, hanem tár­sulathoz. Az idő eddig őt igazolta. Váci-emléknap Tiszaszalkán- Születésének közelgő év­fordulója alkalmából —hí­ven a több éves hagyomá­nyokhoz — az idén is egész­napos programmal emlékeze­tek meg Tiszaszalkán Váci Mihályról. A tegnapi rendez­vények sorában megkoszo­rúzták a költőnek a község­ben lévő emléktábláját, rendhagyó irodalmi órákon méltatták munkásságát. Mögöttem klát fiatalember haladt, s az egyik kérdezett valamit a másiktól. Nem hal­lottam a kérdést világosan. De a megkérdezett sem hall­hatta pontosan, mert egyszer csak ezt mondta, mégpedig nagyon is jól hallhatóan: „He?” Partnere aztán meg­ismételte a kérdést, tehát megértette a vakkan tás sze­rű visszakérdezést. Ismerjük mi is. Szótára­inkban is szerepel. Azt írja az Értelmező Szótár róla — a fent említett esetre vo­natkoztatva —, hogy meg nem értett közlés, vagy kér­dés megismétlésére irányuló kérdésként szokott elhang­zani ebben a jelentésben: mit mondtál?, mit akarsz?, mi az?, hogy mondtad? Példának ezt a párbeszédet is közli;, — Édesapám, elfutott a csikó! — He? — Elfutott, a csikó! Ez a visszakérdező forrna a bizalmas beszélgetésben sokszor előfordul. Nekem mégis fület szúr. Valóban „fület szúr”, hi­szen nemcsak a hangereje bánt, hanem az a szökő hangmenet is, amely olyan agresszívvé teszi, a beszélő csak akkor folyamodhat hoz­zá,. ha komázóan bizalmas kapcsolatban van partneré­vel, vagy netalán tréfásan használja. Mert ez is előfor­dulhat, különösen kellemet­len kérdés után, amikor a megszólított talán nagyon is Az ötödik tanév kezdődött meg az idén a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán. Igen rö­vid idő ez egy intézmény történetében, arra azonban elegendő, hogy a tagozat ki­alakítsa arculatát, nevet sze­rezzen magának az úgyneve­zett beiskolázási terület fel­sőoktatási intézményei kö­zött. Szolnok már szinte el­képzelhetetlen lenne a főis­kola nélkül, gyorsan népsze­rűvé váltak az intézményen kívüli rendezvények, az ínyenc Klub nemzeti estjei a vendéglátóhelyeken, vagy a kereskedelmi szakos hall­gatók karácsony előtt ren­dezett vására Nem túlzás azt állítani, hogy érződik a tagozat jelenléte a megye­székhely kereskedelmében és vendéglátásában. A néhány éve felújított 1-es számú élelmiszerbolt például az oktatók, hallgatók szakma­szeretetét, fan táai á ját di csé ri, s kevésbé látványos eredmé­nyek is jelzik, hogy a főis­kola a kereskedelem é». ven­déglátás bázisintézménye, szakmai-tudományos köz­pontja lett. Az első, az 1979—80-as tanévben az egyetlen nappali tagozatos évfolyam hallgatóit kilenc pedagógus oktatta. Jelenleg harmincöt tanárból áll a tantestület, közülük há­rom docens, tizenheten pedig az adjunktus minősítést sze­rezték meg eddig. Szinte nincs olyan oktató, aki ne tanulna valahol, vagy ne készülne valamilyen tudo- inányos fokozat elérésére. Jelenleg ketten kandidátusi, heten pedig egyetemi dokto­ri disszertációjukon dolgoz­nak. Az utóbbi években javul­tak a kutatáshoz szükséges tárgyi feltételek. Korszerű, jól felszerelt laboratóriumok, a legfrissebb szakmai jellegű kiadványokban - gazdag könyvtár várja az oktatókat, hallgatókat.| Még egy állandó kiállítás megnyitására is futotta az erőből, a főiskola folyosóján a kereskedelem és vendéglátás történetét, fej­jói érti, de vagy csodálko­zik rajta, vagy — talán még sértőnek is érezve — vissza akarja utasítani a kérdést, vagy egyéb megnyilatkozást. (Hallottam már türelmetlen férjet így szólni, amikor fe­lesége „kényes” kérdést in­tézett hozzá.) Kétségtelen, hogy ma már nem tartjuk se szépnek, se melegen emberinek. Erről az utóbbiról még néhány szót'! A beszéddel történő em­beri érintkezés során sok­szor kényszerülnek a part­nerek arra, hogy elhangzott (megnyilatkozásra rgkérdfe. i zenek. Olyanra, amely hoz­zájuk szól és sokszor kérdő formát ölt. Ahogyan ezt tesz- szüik, az a nyelvnek egy sa­játos szerepe szerint törté­nik, amit a nyelvészet meta- nyelvi funkciónak nevez. Ez­zel élünk akkor is, ha ide­gen nyelvet tanulva érdek­lődünk egy szó értelme fe­lől, mondván, „mit jelent ez a szó, kifejezés stb?” És persze várjuk a választ, amely ugyancsak a nyelvi adatra vonatkozik. Mivel ebben az esetben is párbeszéd — más szóval kommunikáció — folyik, nem mindegy, hogy milyen mó­don kérdezünk erre vagy arra a kijelentésre, félig vagy egyáltalán meg nem értett közlésre. Ezek között a módok között a legkevés­bé barátságos a he?! Szende Aladár lődését idéző tárgyi emléke­ket, dokumentumokat mu­tatják be, amelyeknek jó részét a hallgatók, oktatók gyűjtötték össze. A tagozat kibontakozó tu­dományos munkáját két in­tézeti csoportban — a sza­koknak megfelelően kereske­delmi és ven d égilá tói pa ri — szervezik. A kutatások a fői- iskola tudományos életének alkotórészed, s a tanszékek ilyen irányú munkájához kapcsolódnak). A tagozat szinte valamennyi oktatója részt vesz valamilyen tudo­mányos kutatómunkában, amelynek egyik fő területe az oktatás korszerűsítése. A következő tanévtől fokozato­san bevezetik az új felsőok­tatási képzési programot. A szolnoki oktatók megbízást kaptak jegyzetek írására, szöveggyűjtemények össze­állítására. A tagozaton ké­szül a valláskritika — leen­dő fakultatív — tantárgy szöveggyűjteménye, szer­kesztik az orosz nyelvű spe ciális kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmai jelle­gű kiegészítő szöveggyűjte­ményt, a matematikusok pedig a személyi számítógé­pek oktatásban történő al­kalmazásának lehetőségeit vizsgálják. Részt vettek a „Matematika III” jegyzet írásában, összeállításában, s rövidesen megjelennek az orosz, angol éa német nyelv­ből állami nyelvvizsgára előkészítő szakmai, nyelvi és nyelvtani tankönyvpótló jegyzetek is. A szolnoki tagozat tudo­mányos munkájában jelentős teret kapnak a megbízásos kutatások. A Belkereskedel­mi Minisztérium számára készül a „Jövedelemérdekelt­ségű üzemeltetés és szerző­déses üzemeltetés” tapaszta­latait vizsgáló alaptanul­mány, amelynek elkészítésé­ben részt vesz a tagozat egyik oktatója is. A keres­kedelmi intézeti csoport ta­nárai szintén megbízásra, új termékek piaci bevezetésé­nek lehetőségeit, s az ezzel kapcsolatos marketdnglehető­Több éves hagyomány már, hogy a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat a tél, a ka­rácsonyi ünnepek közeledté­vel nagyon sok újdonsággal rukkol ki, melyek között va­lamennyi zenebarát megta­lálhatja a kedvére valót. így van ez az idén is. Az újdon­ságok egy része már a bol­tokban van, de ez a készlet az elkövetkezendő hetekben még bővülni, gazdagodni fog. A komolyzenei kínálatot böngészve a kuriózumok kö­zött az első helyre kívánko­zik az a négy album, mely­nek anyagát a Hungaroton az angol CBS-társaságtól vásá­rolta meg, és idehaza rögzí­tette. A „Great Performan- ces”-sorozatban Wagner Ni­belung gyűrűje című zeneka­ri kompozíciót a Clevland Orchestra szólaltatja meg Széli György vezényletével, Beethoven V., valamint Schu­bert VIII. szimfóniáját pedig a New York-i Filharmonikus Zenekar játssza Leonard Bernstein irányításával. Ugyancsak az amerikai kar­mester és a New York-i együttes mutatja be Mu­szorgszkij két művét az Egy kiállítás képei-t és az Egy éj a kopár hegyen című kompo­zíciót. Igazi csemegének szá­mít a sorozat negyedik albu­ma is, amelyen a Columbia Szimfonikus Zenekar Bruno Walter dirigálásával Mozart G-moll, valamint C-dúr (Ju­piter) szimfóniáját szólaltat­ja meg. A folklór kedvelőinek min­den bizonnyal örömet szerez a magyarországi román nép­zenét helyszíni felvételekről ségeket. vizsgálják, a egy ke­reskedelmi vállalati központi — és hálózatmodell szerve­zeti és működési szabályza­tán dolgoznak. A marxiz­mus-lenini zmus tanszék ta­nárai széles körű felmérést végeztek a főiskolai hallga­tók hazaszeretetéről, inter­nacionalizmusáról, s a kuta­tás főbb tanulságait a Jász­kunság 1984. évi első szá­mában teszik majd közzé, jelenleg pedig Szolnok me­gye két világháború közötti gazdaságtörténeti, valamint a fogyasztási struktúra és az élatszrfnvomdt i összafjüggétfseit: dolgozzák fel. A felsorolt hat téma a tagozat tudományos életének jelenleg a legjelen­tősebb kutatási területe. A szakmai jellegű témákat a tagozat beiskolázási körze­tét jelentő nyolc megye vál­lalatainak megbízásai alap­ján vizsgálják, s valameny- nyi az új gazdasági szabá­lyozók, új üzemeltetési for­mák minél előbbi gyakorla­ti megvalósítását szolgálja. A tagozat oktatói készséggel vállalják a megbízásokat, hi­szen az intézmény egyik leg­fontosabb feladatának tekinti a kereskedelem és a vendég­látás fejlesztésének segítését a beiskolázási körzetben a tudomány eszközeivel. Az viszont, hogy egy tárcaszin­tű kutatásban is részt kapott a tagozat egyik oktatója, már azt jelzi, hogy a szolno­ki főiskola tudományos mun­kájára számítanak országo­san is« Ugyancsak elismerést je­lent, hogy a tagozatnak ön­álló szállodája lesz Buda­pesten. A rövidesen megnyi­tó Erzsébet Szállóban a ven­déglátóipari szakos hallga­tók töltik majd el gyakorla­túikat, s egy félév alatt meg­ismerkednek a szakma e te­rületének minden titkával, fortélyával S talán még az oktatóknál is szigorúbb vizsgáztatók, a vendégek „osztályozzák” majd a hall­gatók felkészültségét, de egyben a tagozat munká­ját is. Tál Gizella — Méhkerékről, Kétegyházá- ról és Flekről — átjátszott muzsikát bemutató nagyle­mez, melynek anyagát Sebő Ferenc szerkesztette. Hason­lóan érdekes zene szólal meg a Kelet-európai tekerőmuzsi­ka című albumon. Kocsis Zoltán művészetének tiszte­lői bizonyára örömmel hall­gatják meg azt a kiadványt, amelyen az előadó Brahms f-moll szonátáját tolmácsol­ja. Kodály Zoltán, Szabó Fe­renc, Farkas Ferenc művei csendülnek fel a Vasas Mű­vészegyüttes énekkarának al­bumán. Az együttest Vass Lajos vezényli. Izgalmas ze­nei élményt ígér Mahler VIII. (Esz-dúr) szimfóniája, melyet a szerző óriási zenei apparátusra komponált, és a lemezen neves szólisták, kó­rusok, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfoni­kus Zenekara tolmácsol Joó Árpád vezényletével. A hanglemezgyártó válla­lata a könnyűzene híveire is gondolt. Megjelent Soltész Rezső, Fenyő Miklós, vala­mint a Dolly-Roll új albuma, sőt kiadták az azóta már fel­bomlott Hungária együttes utolsó nagylemezét is, Tün­dérkaszinó címmel. Hamaro­san a boltokban lesz az Ergo kislemeze, az aerobic szerel­mesei nyugatnémet együttes felvételeire mozoghatnak, táncolhatnak. A klasszikus beat-muzsika kedvelőinek szép korácsonyi ajándék le­het a hazai kiadású Beatles és Rolling Stones slágerei- bum. — fs — Vágner János A lebegés és a feszültség szobrásza----------------------------------------------------------------------­­G ondolatok Simon Ferenc kiállításáról Szépen magyarul szépen emberül HE?! Az Ergótól a Beatlesig A Hungaroton őszi-téli újdonságaibói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom