Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. DECEMBER 31. 1984. JANUÁR 1-TŐL Szolnok megye új közigazgatási területbeosztása SZOLNOK VÁROS Rákóczifalva nagyközségi tanács, Közismert, hogy Szolnok megyében megszűnik négy járás december 31-én. A középszintű közigazgatás átszervezésével annak az alapelvnek kellett érvényt szerezni, hogy az állampolgár a lakóhelyéhez közelebb találja meg az ügyében intézkedésre jogosult hivatalokat. A korábbi irányítás és felügyelet szempontjából a járási hivatalokhoz tartozó nagyközségi és községi tanácsok Szolnok megye hét városi és egy városi jogú feladat ellátására kijelölt nagyközségi tanács vonzáskörzetébe kerülnek. (Túrkeve nem rendelkezik vonzáskörzettel.) Nézzük tehát a járások megszűnését követő városkörnyéki beosztást: Jászberény város Alattyán községi közös tanács társközsége: Jásztelek, Jánoshida községi tanács, Jászalsószentgyörgy községi tanács, Jászapáti, nagyközségi közös tanács társközsége: Jászivány, Jászárokszállás nagyközségi közös tanács társközsége': Jászágó, Jászboldogháza községi tanács, Jászdózsa községi tanács, Jászfényszaru nagyközségi közös tanács társközségei: Jászfelsőszentgyörgy, Pusztamonostor, Jászjákóhalma községi tanács, Jászkisér nagyközségi tanács, Jászladány nagyközségi tanács, Jászszentandrás községi tanács Szajol községi tanács, Tószeg nagyközségi közös tanács társközsége: Tiszavárkony Besenyszög községi tanács, Kőtelek nagyközségi közös tanács társközségei: Nagykörű, Ti- szastily, Martfű nagyközségi tanács, Rákócziújfalu községi tanács, Tiszaföldvár nagyközségi tanács, Tiszajenő községi közös tanács társközsége: Vezseny, Űjszász nagyközségi tanács, Zagyvarékas községi közös tanács társközsége: Szászberek TÖRÖKSZENTMIKLÓS VÁROS Tiszapüspöki községi tanács, Tiszatenyő községi tanács. Fegyvernek nagyközségi tanács, Kengyel községi tanács, örményes községi közös tanács társközsége: Kuncsorba, Tiszabő községi tanács, Tiszaroff községi közös tanács társközsége: Tiszagyenda TISZAFÜRED (TISZASZÖLÖS) VÁROS Abádszalók nagyközségi közös tanács társközsége: Tiszaderzs, Tiszabura községi tanács, Tiszaörs nagyközségi közös tanács társközségei:' Tiszaigar, Nagyiván, Tiszaszentimre községi közös tanács társközsége: Torna j monostora KARCAG VÁROS Kunmadaras nagyközségi tanács KUNSZENTMÁRTON VÁROSI JOGÜ NAGYKÖZSÉG KISÜJSZÁLLÁS VÁROS Kunhegyes nagyközségi tanács, Kenderes nagyközségi tanács VOMZ>IS KÖZPONT VAROS • • Nagyközség község TlitkistCj MEZŐTÚR VÁROS Kétpó községi tanács, Mesterszállás községi közös tanács társközsége: Mezőhék társközsége: Szelevény, Cibakháza nagyközségi tanács, Csépá nagyközségi közös tanács társközségei: Tiszasas, Tiszaug, Cserkeszőlő községi tanács, Öcsöd nagyközségi tanács, Tiszakürt községi közös tanács társközségei: Nagyrév, Tiszainoka Népességünk és fejlődésünk majd megállítása és hosz- szabb távon a népességszaporodás, elénésa úgy, hogy köziben a népesség életkori struktúrája is kedvezőbbé váljon. Hazánk népesedési helyzete az 1970-es évek közepétől fokozatosán romlott, s az 1970-es évek végétől — az 1980-as évek elejétől új népesedési helyzet alakult ki. Az élveszületések száma már hosszabb ideje az egyszerű szaporodást (a népesség hosszútávon legalább változatlan szintjét) biztosító mérték alatt van. Az 1960-as évek végétől a halandóság — az előző évtizedek folyamatos csökkenése után — emelkedni kezdett. Az élveszületések alacsony és a halálozások magas száma oda vezetett, hogy 1981 - tői az ország népessége csökken: 1981-ben kétezerrel, 1982-ben ti zenegyezerrel lettünk és 1983-ban előreláthatóan tizenöt—tizennyolcezerrel leszünk kevesebben. Öregszünk és fogyunk lentős elöregedése. Emellett megváltoztak a különböző korcsoportok életki látásai is. Kedvező változások következtek be a 14 éven aluliak halandóságáoan; a csecsemőhalandóság (0—1 évesek) az 1980-as évek elejére két évtized alatt, a felére csökkent, az 1—6 éves gyermekek közül ennél is többen maradnak életben. Az elmúlt 20 évben a népesség 75 éven felülj korcsoportjában is csaknem 10 százalékkal csökkent a halandóság. A fiatal és középkorú felnőtteknek viszont az utóbbi 20 év alatt 20—5Ó százalékkal növekedett halandósági arányuk, s ez a szomorú tény a népesség egészére kihat. Nemzetközi összevetésben a halandóság területén hazánk helyzete kedvezőtlenebb képet. mutat, mint a termékenység területén. reszámítások és az azóta végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy miközben a prognózisok a népesedés alakulását általában és fő irányukat tekintve helyesen mértek fel, a tényleges népesedési folyamatok az utóbbi években az előrejelzéseknél kissé kedvezőbben alakulnak; a halandóság kissé alacsonyabb, a termékenység kissé magasabb lett. Célok és feladatok A népesedés társadalmi.— gazdasági hatásainak felmérésekor abból kell kiindulnunk, hogy a következő évtizedekben a népesedési adottságok az előző évtizedeknél jobban meghatározzák majd a társadalmi- gazdasági fejlődést és fejlesztéspolitikát, Ez csak részben adódik abból, hogy a korábbi évtizedek gyors gazdasági növekedése lelassult. Nagyobbrészt arra vezethető vissza, hogy népesedésünket jellemző tendenciák tartósak, reálisan és érdemben csak hosszabb időszak alatt változtathatók. követel meg. Ennek tudományos kidolgozása az 1980-as évek elején megtörtént és a kialakult népesedési helyzetnek megfelelő politikai cselekvőkészség ugyancsak létrejött. A -társadalom az elmúlt évben a jelenlegi gaz-, dasági helyzetben is talált és minden bizonnyal talál a jövőben is olyan lehetőségeket és megoldásokat, amelyek könnyíthetik a gyermekes családok helyzetét, segíthetik a családok egyes nemzedékeinek fokozottabb egymásra támaszkodását, hozzá, járulhatnak a család növekvő fontosságú intézményének stabilizálásához. lését, és ezzel összhangban a fiatal pályakezdő korosztályok támogatását, a lakosság egészségi állapotának, javítását, a halandóság csökkentését. A fentiek megvalósításában központi szerepet játszik a jövőben a családok helyzetének, életének javítása. Csak hosszabb távon... Hazánkban az utóbbi években évenként 140—145 ezren távoznak az élők sorából. Sajnos számuk a korábbi évtizedekhez viszonyítva emelkedik. Ennek oka a népesség — 1960—1980 között végbement — viszonylag jeA népesség szaporodása a fenti folyamatok hatására már a hetvenes évtizedben lelassult és — amint erre már utaltam — 1981-től megkezdődött a népesség csökkenése. Miután a népesség termékenységét és halandóságát jellemző tényezők több évtizede érvényesülnek, arra számíthatunk, hogy ez a folyamat tartós lesz. Az 1970-es évek végén készült népesség-előHazánkban a közvélemény ugyani éjlénk érdeklődéssel figyeli á népesség alakulását, azonban a népesség struktúrájára és az ebből adódó hatásokra — noha ezek legalább olyan fontosak — már kevésbé figyel.. Az öregek — fiatalok, az eltartásra szorulók aránya, a demográfiai hullámok, az egyedülállók magas száma a társadalmat, az egyes családokat, a gazdasági fejlesztést és fejlődést közvetlenebbül és érzékelhetőbben érintik, mint a népességszám. Ezért is mondhatjuk azt, hogy jövőbeni népesedéspolitikánk fő célja a népességcsökkenés fokozatos mérséklése, A népesedési adottságok minél pontosabb felmérése így alapfeltétele annak, hogy tudományosan megalapozott célokat tűzhessünk ki az infrastruktúra fejlesztésében, a szociálpolitika súlypontjainak meghatározásában, a foglalkoztatáspolitika kiala- 'CÍtásában. Középpontban a család Népesedési helyzetünk a társadalompolitikával szervesen összehangolt távlati, a népesedés minden elemére kiterjedő népesedéspolitikát A népesedés társadalmi— gazdasági hatásainak befolyásolósálban az alábbiakat kell figyelembe vennünk: a népesedési adottságok feltárását és ezek alapján reális cselekvés meghatározását; átfogó, folyamatos népesedéspolitika folytatását; az egyenlőtlen létszámú korosztályokból, a demográfiai hullámokból származó kedvezőtlen hatások csökkentését; az időskorú népesség családi—társadalmi—közéleti helyzetének javítását; a kedvezőtlen következményekkel járó területi, települési változások mérséklését a községek népességmegtartó szerepének fokozás ‘; a termékenység színvonalának emeA tapasztalatok azt mutatják,hogy az anyagi feltételek javításának változatlan tfontopsóga mellett, növekszik a kulturális—tudati tényezők, a hagyományok, a normák szerepe. Népesedési helyzetünk csak hosszabb távú, kiegyensúlyozott és folyamatos népesedéspolitika eredményeként javulhat. A tudományom felismerésen és a politikai akaraton alapuló népesedési célok megvalósításához a cselekvési programok kidolgozása folyamatban van. A következő években és évtizedekben a népesedés hazánkban még nagyobb fontosságú társadalmi—társadalompolitikai kérdéssé válik. Monigl István a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója
