Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

Mit várnak az A jászberényi Aprítógépgyárban Kész berendezések helyett alkatrészek Lassan már kezdődött vol­na a kedvezőnek ígérkező 1983. esztendő mérlegének el­készítése, amikor értesítették az Aprítógépgyár vezetősé­gét: a vállalat nyugatnémet partnere, a Manómag, cég fizetésképtelenné vált. Nem­csak azért kerültek így igen nehéz helyzetbe a jászberé­nyiek, mert 30 millió forint értékű idei exportról kellett lemondaniuk; több százezer márkáért (a már kiszállított gyártmányok áráért) peres­kedni kell, ráadásul 10 mil­lió foríintot érő félkész ter­mék és anyag is a magyar fél raktáraiban maradt. Az új esztendő kilátásaira gondol­va azonban nem ezek a már tnegváltozitathatatlan dolgok teszik borússá Fehérvári Ru­dolf igazgató hangulatát: az Aprítógépgyár NSZK-beli partnerével évi 5 millió már­kányi léi vitelre lehetőséget teremtő keretszerződést kö­tött, a vevő csődbe jutása után ez a biztos üzlet meg­hiúsult. — Tárgyalunk, szerződése­ket készítünk elő, de hogy tudunk-e üzletet kötni ... 1 Egy már most biztos: a nagy Sorozatban gyártott, úgyne­vezett kirakókarokkal (eze­ket készítettük a Hanomag építő gépeihez) versenyképes terméket nem kérnek tőlünk, UJ A jövő évi tervezés legbi­zonytalanabb láncszeme te­hát a tőkés export? Partne­rük csődbe jutása után mi­lyen lehetősége van az Aprí­tógépgyárnak legalább a ke­mény valutát hozó kivitel szintjének a megőrzésére? — Már maga az ötéves ke- DetsZerződés semissé válása is komoly gondokat okozott volna, a vállalat helyzete azonban ennél bonyolultabb, rosszabb. Szénőrlő malmok­ból — az MHD-val közösen — egy évben tizennégyet is exportáltunk, az \idén példá­ul Indiába. A jövő évre már egyetlen darabra sem kap­tunk megrendelést, úgy. tű­nik, új széntüzelésű hőerő­művüket mostanában nem­igen fognak építeni a vilá­gon. — Pótolhatja valami a két legfontosabb exporttétel ki­esését? a szénőrlő malmok készíté­sében szerzett rutinunk is fölöslegessé vált. Inkább egyedi gyártmányok iránt ér­deklődnek a tőkés vásárlók, 'lés pótalkatrészeket rendel­nek. — A szocialista országok piacán, illetve itthon milyen a kereslet? — Főleg a Szovjetunióból, egyre több megrendelést ka­punk. Ez jó, hiszen a mi szakmánkban nagynak szá­mító tételekét kérnek part­nereink, és olyan termékek­ből, amelyek készítéséhez jól értünk. Vliszont a beruházási •tevékenység lanyhulása ér­zékelteti hatását itthon. Mint szinte az egész világon ta­pasztalható, a technikai esz­közök felújítására, korszerű­sítésére törekednek a vásár­lók — komplett új berendezé­sek helyett inkább alkatré­szeket kérnek. — Az eddig mondottak azt jelentik, hogy 1984-ben ne­héz lesz kitölteiti az Aprító­gépgyár termelési kapacitá­sait? — Helyzetünk ellentmon­dásos: már most van másfél évi munkára elegendő meg­rendelésünk, a rendelések összetétele azonban nagyön kedvezőtlen. A szükségesnél kevesebb a kemény valutáért értékesíthető áru. Am ko­rántsem csak ez a baj: most inkább alkatrészek és rész­egységek irárit van igény, a forgácsoló üzem leterheltsége jövőre óriási lesz, miközben még mindig nem tudjuk, ho­gyan találunk munkát a vas- szerkezeti munkát és a kész gépek szerelését végzőiknek. — Lehet-e a piadi helyzet szülte nehézségeken „belső intézkedésekkel” enyhíteni? — Ha meg akarunk élni, 1984-ben is növelni kell árbe­vételünket, nyereségünket. (Csak így teremthetünk mó­dot munkásaink maradását biztosító bérfejlesztésre.) Ezért aztán akkor is vállal­koznunk kell egy-egy meg­rendelés teljesítésére, ha a munkát csak a drága' és bi­zonytalan külső kooperációt bővítve tudjuk elvégezni. A vasszerkezeti vagy szerelési feladatot, megoldó üzemnek úgy igyekezünk munkát adni. hogy a vállalat nemcsak a termékek elkészítésére vál­lalkozik, hanem gyártmá­nyaink helyszíni beszerelésé­re is. Arról pedig le kell szok­nunk, hogy a lehetséges tő- jkés vevő megrendeléseinek teljesítését például egy év múlva ígérjük: a vásárolni szándékozók ma már szerző­déskötés után néhány hónap­pal használni akarják a kész berendezést. ,. Azt hislzem, látszik, hogy az Aprítógép­gyár mennyiire új — és ne­héz — esztendő előtt áll. V. Szász József A Tiszamenti Vegyiművekben Új termék a Tomi Gála Amikor Szalai Lászlóval, a Tiszamenti Vegyiművek igazgatójával a jövő eszten­dei törekvésekről folytatan­dó beszélgetés időpontját te­lefonon megbeszéltük, az igazgató nem szívesen állt kötélnek. „Mi újat tudnék mondani — próbált lebeszél­ni — a mérsékelt borúlátás hangjait annyiszor megpen­gették már előttem. A ta­lálkozókor aztán' valahogy mégis (e sorok leírójának legalábbis úgy tűnik), a le­hetőségek alapos elemzése után is megőrizhető remény­kedés kapott erősebb hangot. — Mint a becslésekből már látszik, a TVM az 1983. esztendő elején várt nyere­séggel zárja az évet. A kül­földi — főként a ma olyan fontos tőkés — piacokon is megállta helyét a vállalat. Az elmúlt évi eredmények közül — most mindent szám­ba venni nincs idő — mit emelne ki? — Az egyik legnagyobb sikernek azt tartom, hogy új, piacokon sikerül megvet­ni a lábunkat. Hagyomá­nyos termékeink," a porfes­ték, a nátriumtripolifoszfát és a -kriolit már amerikai és török vásárlókhoz is elju­tottak. Szükség volt vevőkö­rünk bővítésére, ismeretlen partnerek megnyerésére, még akkor is, ha az új kapcsola­tok keretében néha, a fize­tőképesség világszerte ta­pasztalható romlása miatt, bizonyos kockázatot kellett vállalnunk. A tőkés export gazdaságossága 1983-ban romlott, az úgynevezett dol­lárkitermelési mutató azon­ban a TVM-ben így is sok­kal jobb a még éppen elfo­gadhatónál. — Hogyan ítéli meg vál­lalatuk 1984. évi értékesítési lehetőségeit? . — Ügy látom, belföldön továbbra is eleget tudunk tenni a hazai kereslet tá­masztotta követelményeknek. Az újságolvasók többségét valószínűleg az érdekli leg­inkább, hogy Tomi mosó­porokból mennyi kerül az üzletekbe. Mosóporüzemünk 1983-as rekonstrukciója le­hetőséget adott a termelés növelésére. Ám nemcsak több, jobb Tomira is szá­míthatnak a vásárlók. A jö­vő év első felében Tomi Gá­la néven a legjobb nyugati márkákéval vetekvő minő­ségű készítményünk kerül a boltokba. Változást jelent. 32 is, hogy egy dobozba ezen­túl több mosóport töltünk, és az így elérhető csomago­lóanyag-megtakarítás hasz­nán megosztozunk a vásár­lókkal; tulajdonképpen ol­csóbb lesz a Tomi. — Exportbevételük növelését tervezik. A még mindig ne­héz piaci helyzetben miként kívánják céljukat elérni? — A már most ismert ter­mékek minőségét javítva fo­kozható a kivitel gazdasá­Bálint András színművész: gossága.. Fokozzuk például porfestékei nlk diszperzitá- sát, vagyis felkészültünk egyenletesebb eloszlásra ké­pes termék gyártására, a nátri um tripo 1 ifoszfát_ üzemben pedig több — a mosóporkészítést egyszerűsí­tő — úgynevezett elsőfokú és előhid-ratált foszfátot ké­szítünk. — Az új éves népgazdasá­gi terv szerint beruházások­ra 1984-ben nem jut több mint korábban. A Tisza­menti Vegyiművekben mire, és milyen fejlesztésekre költ­hetnek ? — A beruházásra költhető pénz összege nem nagy, jö­vőre ilyen címen körülbelül 40 millió forintot fizetünk ki. Igyekszünk azonban oko­san költekezni, egy várható gazdasági fellendülést meg­alapozni. Ügy látjuk, a me­zőgazdasági kemikáliák pia­cán vállalatunknak nagyobb részesedést kell szereznie. Ezt a stratégiát szolgálja egy évi 30 ezer itonna, úgyneve­zett szuszpenziós műtrágyát készítő, üzem építésének jö­vő évi megkezdése is. Eddig csak a növénytermesztőknek készítettünk vegyszereket, egy rövidesen megkezdődő beruházás — két év múlva várható — befejezése után az állattenyésztő agrárüzemek­nek is partnerei szeretnénk lenni: karbamidot és fosz­fort tartalmazó takarmány­adalékanyagot fogunk gyár­tani, magyar szabadalom alapján. Évi 5000 tonna ka­pacitású, folyékony ammoni­um-poll foszfátot készítő üze­münket is 1984-ben kezdjük építeni (ez az új szer nagy hasznot hajt a növényter­mesztőknek, hiszen megaka­dályozza az úgynevezett mik­roelemek oldható sóinak ki­csapódását a \talajban). Egy igen komoly beruházásunk, az évente 70 tonna takar­mányfoszfátot adó gyár be­ruházási munkálatainak elő­készítése is 1984-ben kezdő­dik. Néhány hétig vendéges­kedem Szolnokon a Szigli­geti Színházban. Artur Scnitzler Anatol és a nők című darabjának főszerepére kaptam meghívást. Szívesen vállaltam a feladatot, hi-, szén a szerep közel áll hoz­zám. Szeretném, ha a ja­nuár 12-i szobaszínházi be­mutatót kedvezően fogadná a közönség, számomra ez lesz az új esztendő első je­lentős eseménye. Mindenek­előtt tehát erre készülök. Az 1983-as év sok szép felada­tot hozott. Remélem, az új esztendő sem lesz rosszabb az ideinél. Nem bánnám ha néhány hónap pihenéssel is megajándékozna, hisz meg­lehetősen fáradt vagyok. Sze­retném. ha ’84-ben sokkal kevesebb színházi vitatkozás­nak, olcsó, személyes szín­házi pörpatvarnak lennénk tanúi, helyette sokkal több jó előadást láthatnánk. Tóth Gyulá- né. a túrke- vei tejüzem csomagolója: Ügy vélem ha valami iga­zán mérce lehet, az a mun­ka. Csakis a munka. Ennek alapján kellene megítélni a dolgokat mindenütt. Nálunk is. Aki többet dolgozik — vigyen hazá vastagabb borí­tékot! Mi folyamatos mun­karendben dolgozunk, meg­lehetősen gyatra körülmé­nyek között. Nincs se für­dőnk, öltözőnk, se ebédlőhe­lyiségünk. Pedig kilenc órai „hajtás” után ránk férne. De volna mit javítani á vá­ros ellátásán is: egy pár ci­pőért vagy ruhadarabért át kell mennünk Mezőtúrra. A Tüzépnél vett szénnek több a hamuja, mint a tüze. s az orvosi ellátás sincs hibák híján, noha városi címe van Kévének. Szóval. ezekben hozhatna jobbat 1984. Csa­lád? Szeretnénk egy szobá­val s garázzsal megtoldani a házat, és azt tervezzük, hogy egy gyermekkel gazda­gabb legyen a családunk. Reményi Sán­dor. a jász­telki Tolbu- hin Termelő- szövetkezet megbízott ál­lattenyésztési főágazatveze- tője: Eszes Zoltán, a jászberé­nyi Aprító- génoyár esz­tergályosa : Elégedett vagyok, mert úgy érzem, elismerik, meg­becsülik a munkámat. Azt szeretném, ha a jövőben még átgondoltabb. szerve­zettebb lenne a munkafolya­matok előkészítése. Ne le­gyenek „üres járatok”, fe­leslegesen eltöltött percek. Nagyon lényegesnek tartom, hogy az ember jó hangulat­ban, jó légkörben dolgoz­zon. ehhez pedig az szüksé­ges. olyan feladatokat bíz­zanak rá, amelyek sikerél­ményhez juttatják. Persze, mindehhez alapvető feltétel a nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog családi élet. Az idén épült fel a házam, íz­lésem és elképzelésem sze­rint akarom berendezni. Két gyermekem van, szeretnék jövőre még több időt velük, a családdal tölteni. Nem régen dolgozom a jelenlegi beosztásomban. így elsődleges1 számomra. hogy szakmailag bizonyítsak. Nagy feladatot kaptam. A szövet­kezetben a jövő esztendőben is a hagyományos állatfaj­tákkal, technológiával dol­gozunk és azt szeretném, ha a rendelkezésre álló kis költ­séggel is jó eredményeket tudnánk elérni. Boldog len­nék, ha jövő ilyenkor azt mondhatnám, hogy sikerült jelentősen csökkentenünk az elhullások és a kényszervá­gások számát. Mindenképp sikerélményt jelentene, ha szaporodás-biológiában előbb­re lépnénk a következő esz­tendőben. A negyvenkét termelőszö­vetkezet és négy ipari üze­me által életre hívott áru­házunk — amelynek gesztor­gazdája a zagyvarékasi Bé­ke Tsz — éppen a napok­ban múlt tízéves. Talán nem szerénytelenség: eddig is igyekeztünk mindent meg­tenni a vásárlókért. Ki­egyensúlyozott áruválaszté­kot akarunk továbbra is, hogy mindenki megvásárol­hassa a boltban, amit ke­res. Szóval: elégedett vásár­lókat szeretnék látni ma­gunk körül — azt hiszem, ebben minden benne van: a választék, a kereslet, s ami nagyon fontos, szakavatott, udvarias kiszolgálás is. Akik tíz éve együtt dolgozunk, a bolt törzsgárdája, azzal is tisztában vagyunk, hogy ez nem csupán óhajok kérdé­se. Megpróbálunk megfelelni az igényeknek. Szolnoki Ti­bor, a Szöv- taxj gépko­csivezetője: Mindenekelőtt megértőbb utasokat és gépkocsivezető­ket a közlekedésben. Két éve taxizom és sajnos, azt ta­pasztalom, hogy meglehető­sen agresszívak, türelmetle­nek az emberek egymáshoz. Nyilván ennek a felgyorsult, zaklatott, kiegyensúlyozatlan életvitel az egyik oka. Sze­retném ha a jövő több nyu­galmat hozna, bár úgy vé­lem. nem lesz könnyű az új esztendő sem. Fiatal háza­sok vagyunk, két kisgyer­meket nevelünk, minden vá­gyam az, hogy ők békében, jólétben nőjenek föl. Dr, Tóth Al­bert szakfel­ügyelő. a kis­újszállási Mó­ricz Zsigmond Gimnázium tanára: Ne kelljen a pedagógu­soknak az oktatásügy buk­tatói között őrlődniük, hogy a jól meggondolt, célszerű' reformok közben és után ne kelljen minduntalan újabi és újabb korrekciókat be vezetni. Tehát, hogy nyűgöd tan taníthassunk, nevelhes sünk. Napjaink gyakorlaté nak szeretném érezni : Szent-Györgyi Albert álta megálmodott pedagógiát amelyben a .nevelő felsza badul a nyűgök, a terhel alól, mentesül mindentől ami felesleges, hogy a gyér meknevelés apostola lehes sen. Ehhez még jobb tan könyveket is várnak a peda gógusok. Azt már elértük hogy a tankönyvek moder­nek. hű forrásai a tudomá nyoknak, de sajnos — tisz­telet a kivételnek — a pe dagógiai gyakorlatnak nen felelnek meg maradéktalanul Baranyó Sán­dor festőmű­vész: Kaposvári Fcr- dinánd. a szolnoki Szö­vetség ABC- áruház igaz­gatója: Nem kívánok rosszabb esz­tendőt. mint az 1983-as volt Három önálló kiállításon mu tathattam be munkáimat Békéscsabán. Debrecenben é Münchenben. Boldog lennék ha a művészetek sokkal na­gyobb helyet foglalnának e az emberek mindennapi éle­tében. Meggyőződésen ugyanis, hogy segíthetnek bennünket abban, hogy úr­rá legyünk a nyomasztó gon dokon, általuk emberibbé tartalmasabbá válhat az éle tünk. Napiainkban különö sen fontos hogv a művé­szek hallassák hangjukat felemeljék szavukat az esz­telen fegyverkezés ellen. £ béke mellett. Szolnoki va­gyok. ez a szülőhelyem, sze­mem láttára fejlődött, épült szépült ez a város. Vala­hogy mégis úgy érzem, hogy az Itt élő emberek — mi művészek sem vagyunk ki­vételek — nem kellően szól­nak. avatkoznak bele sorsá­ba. Jó volna, ha az új esz­tendő együttgondolkozást városvédő, városszépítő szán dékokat is hozna. Na^v And rásné. a tö rökszentmik- lósi Baromfi feldolgozó Vállalat dől gozó ja: Okulást. Okosabban kén< élni... Mert minden meg­nehezült, zavarodott lett £ világ, jó és rossz úgy keve­redik, mint a forrásvíz s s gyilkos gyárié. Sokszor alig értem meg, mi is van való­jában. Az okosabb életvitel­ben legyen benne a tisztéi munkálkodás, amit e] is is­mernek. Nem dicshimnu­szokkal, elég annyi, na, ez férfimunka volt... Persze, itt ezren dolgozunk. zöm­mel nők. De állni kell a sa­rat, sokszor férfimódra, hi­szen áruink ára ingadozik a piacon, a földolgozás serr mindig egyenletes a külön­böző változások miatt. Azért a munkahelyemmel elégedett vagyok, ne legyenek rosszabb körülményeink jövőre... A minőség nálunk is kulcssze­repet játszik, ami ma mát elengedhetetlen, bárhol dol­gozik az ember. Aki oko­san él, nemcsak kenyérrel él — sajnos, a középkorúak- nak nemigen akad szórako­zási lehetőségük Törökszent- miklóson. Meg a játszótér is kevés. Mit várok még? Amit a legtöbben: ne lehes­sen ügyeskedni a közösség rovására, forduljunk szem­be a közös erőfeszítések alól kibúvó tunyaság vagy a kö­zöny. a cinizmus, a felelőt­lenség jelenségeivel. TE— SzTT—VFS— TL IFotó: Hargitai Lajos Tarpai Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom