Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-28 / 304. szám

1983. DECEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Művelődés a termelőszövetkezetekben II gép képzett embert követel IA tévé képernyője előtt IA rádió I I hullámhosszán I Üdvözlet a régi iskolából De innen hoztam, amit hoztam címmel közel egy­órás műsor hangzott el a kisújszállási Móricz Zsig- mond Gimnázium múltjá­ról, jelenéről az Ifjúsági Rádió programjaként. A Szabó Éva vezette doku- mentumriportázsban öreg­diákok és ma is dolgozó ta­nárok tárták fel, ki mit ka­pott az öreg iskolától. Tu­dást, hazaszeretetet, ember­séget, szorgalmat, sorolhat­nám a megszólalók — dr. Szafhmári István egyetemi tanár, dr. Hársing Lajos és más, jeles öregdiákok — nyomán. A hagyományok köteleznek, a nagy elődök­höz méltóan kell télni, a kor szellemének megfelelően, így foglalhatnánk össze a levonható további következ­tetést., Mindez talán túl nyilvánvalónak tűnik, eset­leg patetikusnak is, vagy enyhe frazeológiának. Sze­rencsére csak a jegyzet sű­rített fogalmazásában ér­ződhet pedagógiai parabolá­nak az összegzés, a műsor mentes volt minden oktató hangnemtől, egyszerű volt és emberi, úgy véljük, az ifjabb hall­gatók sem vették amolyan példabeszéd félének. Móricz iskolája a tények erejével hat az emberre. Ha úgy tetszik, létezése puszta emlegetésével is ne­vel. Éppen Móricz Zsig- mond teremtett műveivel olyan hagyományt, amely­ben a kor viszonyai a ma­guk valóságának megfele­lően jelennek meg, az is­kolát sem misztifikálja, nyitottságát elismeri. Az öreg iskola 1743-ban már a debreceni kollégium partikulája volt, 1796-ban pedig már hat latin nyelvű gimnáziumi osztállyal mű­ködött. Az 1894-ben felava­tott új épület előtt ma — ezt se feledjük! — Arany János szobra áll, aki szin­tén ott tanított, a kun vá­rosban. A magyar irodalom két jelesének személyisége jól érződött a mai öregdiákok emlékezéseiből. Különösen akkor, amikor az önképzőkör munkájáról' beszéltek. Az al­kotó diákközösség szellemi motorja volt a diákéletnek, egyben értékmérője is az egyénnek. Az önképzőkör mint szellemi műhely az 1940-es évek elejére már túl­nőtt az iskolán ,a város mér­tékadó kulturális fórumává vált. A műsor vendégei, a hajdani diákok lelkesen em­lékeztek Kodály Székelyflü|- nójának előadására, amely méltán volt Kisújszállás és a vidék szenzációja. Öröm volt hallani a helyi „tanárdinasztiákról” Olyan hagyomány ez is a (kun városban1, amely elvá­laszthatatlan az iskola törté­netétől, és sok mindent meg­magyaráz. Épnek az iskolá­nak az érdemesebb időkben mindig „erős” tanári kara volt. Ez egyaránt jelenti a tudományhoz való viszonyt, a tudós tanár típusát, a jel­lemek kiváltságát, a pedagó­giai rátermettséget. Kár, hogy a műsornak nem állt módjá­ban, nyilván a rendelkezésre álló idő miatt, további neve­zetes öregdiákokat is meg­szólaltatni, bár az iskola arc­éle így is kirajzolódott, a műsor nem tisztelgés volt, hanem pontos mérleg. — ti — A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek termelési fel­adataik mellett szükségsze­rűen művelődési szerepet is betöltenek. Megalakulásuk idején élettől szabott felada­tukká vált, elsősorban a 30 éven aluli tagság beiskolázá­sa. össztársadalmi érdekeket szolgálnak a kihelyezett ál­talános iskolai osztályok, a felnőttoktatás szervezésével. A hatvanas évek második felétől — különösen az ipari eredetű eszközök beáramlá­sa következtében — az üze­mekre zúdult a szakemberek 'képzésének a gondja is. A mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetekből még a hetvenes években sem érke­zett elég szakmunkás. A ter­melési rendszerek is újabb­nál újabb igényt támasztot­tak, amelynek kielégítésére szintén az iskolaköteles kor­határon túli felnőtteket kel­lett beiskolázni. A szakmun­káshiányt a téeszek üzemen belül létrehozott saját szer­vezésű tanfolyamok útján enyhítették. A kiképzés másik formá­ja a középiskolai oktatás. Egyidőben például a tarpai Esze Tamás Tsz-ben kihelye­zett gimnáziumi osztály mű­ködött. A tanárok kiszállítá­sáról a szövetkezet gondos­kodott, és viselte a költsége­A jövő év új magyar bé­lyegei: 67 címlet kiadását tervezi & posta. Ezen belül 53 motívum, 2 bélyegnapi. 1 ifjúsági, 7 évforduló, esemé­nyek és 4 blokk. Folytatják a gyógy- és üdülőhelyeket bemutató forgalmi sor kia­dását. Az energiatakarékos- sáigria sizeretnék ráirányítani a figyelmet az e]pő negyed­Életkora — alig tizennyolc fölött. Élettapasztalata — — amit látott. Az általános iskolában ezt írták róla: cél­ratörő, becsvágyó. Zömök, atléta testalkatú fiúval fo­gok kezet. A szobájában ma­tematikai rendszertelenség fogad. Könyvek, papírlapok — rajtuk misztikus számok néma kuszasága — és egy zsebszámológép. — Dolgoztam egy kicsit. Ki kell használni az időt — magyarázza bizonyítványát, miközben hétköznapivá egy­szerűsíti az asztal tetejét. — Hasonlít ez a dolog a sport­hoz. Edzésben kell maradni. Most, hogy katona vagyok, nem sok időm marad rá, esetleg őrségben. A hosszú órák alatt van aki verset ír fejben, akad aki szaval, én logikai problémákon töröm az agyam. Elhallgat, figyelmesen vár­ja a kérdést. A tévében november else­jén láthattuk először Törő- csik Jenőt, a Diákév című műsorban. December 2-án az országos matematikaverseny első díjának elismeréseként Kürschák-díjat kapott. De­cember 12-én, a Párizsban megrendezett Nemzetközi Matematika Diákolimpián harmadik helyezést ért csa­pat tagjaként, a Művelődé­si Minisztériumban fogadás­ra volt hivatalos. — Mióta vonzódik a ma­tematikához? — Már gyermekkoromban foglalkoztattak az érdekes két is. A szövetkezetek egész sora bátorítja tagjait a kö­zépiskolai bizonyítvány meg­szerzésére. A főiskolák és az egyetemek a téeszek felsőfo­kú végzettségű szakember- szükségletének csak körülbe­lül 70 százalékát biztosítják. Különösen a közgazdász, a jogász, a kereskedelmi szak­ember, az áruszakértő, a pénzügyi és számviteli veze­tők hiányoznak. A szakmai továbbképzés intézményrendszere fokoza­tosan épült ki. Először a Me­zőgazdasági Vezető- és Mér­nöktovábbképző Intézet ala­kult meg, majd a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának Továbbképzési Köz­pontja. A szakkormányzat a hatvanas évektől vonta be a felsőfokú oktatási intézmé­nyeket a téeszvezetők, az ágazatvezetők és a főkönyve­lők szakismereteinek to­vábbfejlesztésére, karban­tartására. A hetvenes évek­ben tervidőszakonként 15—20 ezer szakember vett részt 1— 2 hónapos továbbképzésen, de a kitűzött cél, — hogy terv­időszakonként minden vezető részesüljön új ismeretek szer­zésében — nem valósult meg. Az egyes szövetkezetekben is ismeretpótló és felújító ok­tatás szervezett formája az úgynevezett téli oktatási évben megjelenő bélyegük­kel. A motívumok körében sorozaton mutatják be a hon­foglaló magyarok művészetét. Trópusi lepkéket, baglyo­kat és első ízben gombákat ábrázoló sorozatot is kibo­csátanak, valamint a Duna- parti szállodáinkat és1 Európa építészeti remekeit bemutató bélyegeket. problémák, feladatok. Ezek természetesen nem az iskolai példák voltak, hanem más, külön szakköri feladványok. Édesapámmal, aki pedagó­gus, annak idején nagyon so­kat foglalkoztunk matemati­kával, merő szórakozásból. Később egyre inkább hoz­zátartozott már a minden­napjaimhoz. A postás rend­szeresen hozta a Középisko­lai matematikai lapok című folyóiratot. Ebben a kiad­ványban mindig találtam számomra érdekes, vonzó fel­adatokat. Néhányszor az ál­taluk évente kiírt matemati­kai versenyt is sikerült el­nyernem, ami ráadásul még egy kis zsebpénzt is hozott. Az általános iskolát Jász- alsószentgyörgyön végezte. A nyolcadik után két gimnázi­umba is jelentkezett. — Szegedre és a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium­ba. Mindkét helyre felvételi dolgozatot kellett írni. Sike­rült mind a kettő, és meg­kaptam a papírokat,- hogy. felvettek. El kellett dönte­nem, melyiket válasszam. Édesanyám azóta is emlegeti a döntésemet és az indoklást. Akkor azt mondtam, azért megyek a pesti gimnázium­ba, mert ott nehezebbek vol­tak a felvételi példák. Persze féltem, hogy mégse sikerül megállnom a helyem, ugyan­is addig nem volt jellemző, hogy egy ilyen kis faluból is felvettek volna valakit. Az első időkben voltak is gond­jaim. Az angol nyelvet ugyanis én azelőtt nem ta­rendszer. A tapasztalatcsere­látogatás kitűnő továbbkép­zési forma. A téeszek erről sem feledkeztek meg. A szövetkezeti üzemekben készült közművelődési fel­adattervekben leggyakrabban az ismeretterjesztés, az olva­sási kultúra terjesztése, a téeszújság, az amatőr művé­szeti tevékenység, a turiszti­kai ismeretszerzés, a helyis­mereti hagyományőrzés, szín­ház- és múzeumlátogatás sze­repel. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat a falusi mi­liőben a téeszekben elsőren­dű partnert talált. A téeszek főleg a hetvenes években közvetlen ismeretterjesztő kapctxiatot létesítette c a fel­sői- l;ú oktatási intézmények­kel. Az amatőr öntevékeny művészeti mozgalom, művé­szeti élet termelőszövetkezet­beli gyökérveréséhez nagy se­gítséget rtyújtott a Magyar Televízió Röpülj páva vetél- kedősorozata. Komoly fordulatot hozott ia szövetkezetek közművelő­dési munkájában a főhivatá­sú közművelők munkába ál­lítása, különösen ott, ahol a vezetőség és a népművelő szemlélete azonos, ahol a ket­tő nem „két csűrben csépel”. Új játékfilmek Sikerlista Az új magyar játékfilmek közül — bemutatásuk óta — a legtöbben — 269 ezren — Sándor Pál Szerencsés Dáni­el című alkotását tekintették meg. Ezt követi Sziurdi Mik­lós Hatásvadászok-a 201 ezer nézővel. A rekordot azon­ban Kolilányi Ágoston Noé bárkái című természetfilmje tartja. 350 ©zer nézővel. nultam, és ez hátrányt jelen­tett. Elég keményen kellett tanulni, ma már sok külföl­di barátommal levelezek an­golul. A gimnázium két utolsó évében kétszer is benne volt az olimpiai keretben. — Minden évben megren­dezik az országos középisko­lai tanulmányi versenyt. Akik ott jól szerepelnek, azok bekerülnek az olimpiai keretbe. Tavalyelőtt nem si­került a csapatba is bejut­nom. Tavaly ott lehettem a párizsi nemzetközi versenyen is, ahol harmadik díjat kap­tam. — A verseny előtt edzőtá­borba vonultunk, három hét­re. Ott tanárunk, Reimann István készítétt fel bennün­ket. A harmadik hét végén a keret írt egy versenyfeladat­sort és így dőlt el végül is, ki lesz az a hat tanuló, aki Párizsba indul. Tavaly 36 (országból érkeztek fiatalok, közülük mi harmadikok let­tünk. — Most katona, — elöfel- vételis. Jó szereplései elisme­réseként fölvették az Eötvös Lóránd Tudományegyetem matematika szakára. — Még gimnazista korom­ban egy barátommal bejutot­tunk egyszer az egyetem va­lamelyik előadására, amelyen idős professzorok vettek részt. Nagyon megragadott a szellemi frisseségük. Azóta a fő célom: nem szeretnék nyugdíjba menni. Nádudvari Sándor Sokak szerint a karácsony a nyugalom, a békesség ün­nepe; a televízió szerint is. Ünnepi műsorai legalábbis- ezt tanúsítják. Karácsonyi nyugi Ahogy az már hagyomány — nem a legszerencsésebb — az idei karácsonyi ünne­pek is a gyerekeké, meg fő­leg az időseké volt a képer­nyőn. A programok javaré­sze nekik szólt, vagy nekik szánta a televízió. Közöttük nem egy akadt — szerencsé­re — formás és tartalmas munka, és természetesen szó­rakoztató. Például az E. Sza­bó Márta szerkesztette Cim­bora, mely ezúttal Madách Tragédiáját választotta tár­gyául, benne a drámaíró és a költőbarát Arany kapcso­latának szemléletes rajza, s mindez nemcsak gyerekek­nek, felnőtteknek is tanulsá­gos lehetett. A Cimbora ma­gas színvonalával (remek gárda dolgozott itt együtt) jó példa, hogy egy gyerme­keknek szánt program ho­gyan „nőheti ki” az eredetileg neki szabott ruháját. Szoká­sa szerint Katkics Ilona is letette újabb munkáját a gyermekek képernyő-asztalá­ra, a Krúdy regényéből ké­szült Tizenhat város tizen­hat lányát. Kellems, szolid mese, szép történet a távoli múltból, de nem igazán megható. Tévés alakjában lí­rának nem eléggé törékeny, drámának nem kellően sú­lyos és erőteljes. Igazán nem aranyozza be Krúdy fantázi­ája sem, tehát nem eléggé tündökletes. A herceg és a kedves Fabricius Anna násza a történet végén, kicsit vá­ratlan, előkészítetlen és né­mileg elkapkodott. Egyéb­ként maga a játék nem volt unalmas. Más eset a Háry Jánosé, amely bár rajzfilm, a közhi­edelem szerint gyerekek szórakozása, valójában azon­ban szándék szerint itt sok­kal többről van szó. A daljá­ték átköltéséről, újrafogal­mazásáról a vízualitás nyel­vén; nem gyerekjáték, egyál­talán nem az. Jankovics Marcell — animációs rende­ző — és Richly Zsolt — ren­dező — egy másik műfaj tör­vényeihez igazították a zenés játékot. Remek vizuális, azaz látványosan kifejező ötletek­kel rukkolnak elő — a leg- parádésabb talán mind kö­zül a csata ábrázolása, a hu­mor finom eszközeivel —, de ugyanakkor szerkezetileg, fe­lépítésében kissé nehezen át­tekinthető, főleg annak, aki nem ismeri és nem tudja be­téve Háry viselt kalandjait. A túlbonyolított cselekmény olykor az élmény útját ke­resztezi. A szereplő hangok közül feltétlenül kiemelendő a Szabó Gyuláé, aki beszéd­ben igazi népfit szólaltat meg Háry alakjában. Érdeme a filmnek a Kodály-muzsi- ka szépségeinek megőrzése. Egyébként a hármas ünne­pen ez volt az egyetlen fel­nőtteknek készült, eredetien drámai, jelentősebb televízi­ós munka. S ha már zenés játék ke­rült szóba, megjegyzendő, hogy néhány feltűnően érté­kes program látott napvilá­got ebben a kategóriában, szélesebben értelmezve a ka­tegóriát, kiterjesztve a ko­moly zenéré. Hallhattunk egy valóban remek Beethoven- szimfóniát, a IX-et, igaz, ez is hagyomány már, ami vi­szont újdonság: Britten Ka­rácsonyi ének című dalait rendkívül lélekhez szólóan és imponáló szépséggel vitte képernyőre Mérei Anna ren­dezésében a televízió, a Szi­lágyi Erzsébet női kaf előa­dásában, Mohayné Katanics Ilona; vezényletével. Igazán ünnepi műsor volt! De itt említendő meg Hámori Ildi­kó sanzon-estje is — Hajnal, Alkony, rendezte Kerényi Imre — sok színből, többfaj­ta dal, más-más stílusban, hangulatban. Közülük legin­kább az édes-búsak előadá­sa tetszett, legkevésbé pedig azok, amelyekben a művész­nő a drámaiságot erőltette, vagy a szélsőségesen vidámat mímelte. Nem tudta átlépni egyéniségének korlátáit, de amikor azon belül maradt, teljesítménye markáns, va­rázsa magával ragadó. És még mindig zene, köz­vetítés a Zeneakadémiáról hétfőn este, a Fesztiválzene­kar bemutatkozása a televí­zió közönségének is, igaz, a kettes csatornán, és a Helló, Dollyval egyidőben. Nyilván sokan ez utóbbi, az ismertebb és vonzóbb élmény lehetősé­ge mellett döntöttek. De akik szeretik a komoly zenét, és hallották ugyancsak a múlt héten, kedden a Stúdió ’83- ban azt a csaknem félórás vitát, amely a Ficher Iván vezetésével alakuló úgyneve­zett Fesztiválzenekar körül mozgott, azok ezen a kon­certen fényesen igazolva lát­ták a zenekaralkotók törek­vésének igazát; valóban, csak a tudása mellett elszán­tan és friss erővel muzsiká­ló zenekar képes igazi él­mény nyújtására. Fáradt muzsikálásnak szóló hadü-* aenet ez, Kocsis Zoltánnal az oldalukon, ez az újonnan ver­buválódott együttes még sok örömet szerezhet a zene hí­veinek. Egyébként a karácsony programjának egyik-másika a nosztalgia számlájára is vígan felírható. Persze, nem minden öreg, ami régi. A Lovagias ügyben például — 1937-ből való — Kabos páratlan humora ma is egé­szen frissen hatott. Milyen tökéletes a kispolgár ábrázo­lata, ahogy ő megrajzolja! Kabos humora konzervál, még a régi filmet is frissen tartja. Jobb híján érdemes volt műsorra tűzni a Lova­gias ügyet, hisz humorból különösen kevés van manap­ság. Annál többet sűrítettek össze a Gegparádé dióhéj­ban című ötrészes műsor ké­szítői; Sas György „nemzet­közi geg-felügyelő” hozzáér­tő szorgalommal gyűjtötte egybe a leghíresebb komi­kusok filmjeiből a legmuta- tósabb és legbeszédesebb öt­leteket, s közben elemezvén is a gégék természetrajzát, s kutatván e flimcsoda titkait. Az összeállítás professzor­szerepét pedig Szacsvay László játszotta pompásan. Gégék tárgyában mondhat­juk; „ki vagyunk tanulva”. Röviden És néhány szót arról is, ami még az ünnepek előtt történt, mert megérdemli. Véget ért például a Jókai- játék, méghozzá a szegediek „elrettentőén” fölényes győ­zelmével. Kissé nehezen in­dult ez a vetélkedő, bukta­tókkal az elődöntőkben. De most, hogy befejeződött, már egyszerűen sajnáljuk távozá­sát. A zsűri elnökének, Ső­tér István akadémikusnak tökéletesen igaza van; ez a műsor segített, hogy ezentúl Jókait még jobban tudjuk ol­vasni. S becsülni, többre tar­tani, akár a jó öreg Dumas- nál is. Csütörtökön Havasi Fe­rencnek, a Központi Bizott­ság titkárának vendégei vol­tunk. Havasi Ferenc nem először szerepel „civilben” a képernyőn, évekkel ezelőtt egy ifjúsági műsorban pályá­járól már faggatták őt a gye­rekek. Akkor is, most is rendkívüli közvetlenségével lepett meg és őszinteségével. Bizonyos, hogy a legközeleb­bi protokolláris eseményen, ha viszontlátjuk őt, rögvest eszünkbe jut vidéki otthona, az egykori kőművestanuló, aki lassan verekedte fel ma­gát pályáján, mindig becsü­lettel cselekedvén meg azt, amit sorsa reá bízott. A kel­lemes hangulatú vendégség­hez hozzátartozik a kérdező Vitray tapintatos, ugyanak­kor szívós partnersége is. V. M. V. F. Energiatakarékosság, honfoglaló magyarok művészete A jövő év bélyegein Szentgyörgytől Párizsig Őrség logikai problémákkal Az olimpikon nem akar nyugdíjas lenni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom