Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
Jellegzetes tiszafüredi kép: ban uribanizálódott összképén : útj utak, közintézmények, létesítmények. És ami a legfontosabb: a helyben foglalkoztatott aktív keresők száma több mint hatezer, ezzel szemben a községből eljárók, ingázók aránya a helyben lakó aktív keresőkhöz viszonyítva mindössze 10 és fél százalék. Az adatokat böngészve talán nem túlzó a megállapítás: Széchenyi István álma vált valóra, aki „A Tisza-völgy rendezését megelőző gyakorlati teendők” című írásában 1845-ben így sürgetett: „ ... minden néposztályra számított kisebb-nagyobb ipartanodák kellő számbani felállítását nemcsak napirenden levőnek, de ha pangó állapotunkból általános virágzó létre jutni kívánunk, múlhatatlanul szükségesnek tartom.” A lelkek „urbanizálódását” nyomon követhetjük a tiszafüredi könyvtárban is, A füredi bibliotéka úgynevezett B-típusú, hálózati feladatok ellátására is hivatott intézmény. Gál Sándor, a könyvtár igazgatója az olvasói igényeket nem pusztán a beiratkozott olvasók számával (noha növekvőben van) jelzi, hanem utal az olvas- mányszerkezetre, olvasási szokásokra is: — Nőtt a „közhasznú irodalom” iránti érdeklődés — ez világjelenség egyébként. Hogy népszerű az állománynak ez a része, az azt is jelenti, hogy sikerült a könyvtárból használható „szerszámot” csinálni. Fontos mérce az olvasótermi „helybenol- vasás”: havonta mintegy 500 —600 kutató igénnyel érkező látogatónk van. Sajnálatos — de máshol sincs ez másképp — az igényes prózai művek, a versolvasók száma érdeklődése csappa- nóban van. A könyvtár adatai városias színvonalat tükröznek — leszámítva az alapterületet, dehát valóban városi „Jléptékű” könyv táirrall nem sok településünk dicsekedhet. A — Ti'szaszőlőssel együtt — 14 368 lakosra vár mintegy 50 000 könyv, hanglemez, évfolyamonként gyűjtött folyóirat, továbbá a helyismereti gyűjtemény gerincét képező többezer kisnyomtatvány, cikk, diapozitív, fotó, nem szólva a napi- és hetilapokról folyóiratokról. Mindezek között az eligazodást szakértő módon kezelt katalógusok segítik. A A nyolcadik: Tiszafüred! az új lakótelep Makrisz Agememnon felszabadulási emlékművével Az Elnöki Tanács november 25-i ülésén tárgyalta több nagyközségi tanács pályázatát, amelyben várossá nyilvánításukat kezdeményezték. Ügy határozott, hogy 1984. január 1-től Tiszafüredet is várossá nyilvánítja. Ezzel a döntéssel nyolcra gyarapodott Szolnok megye városainak száma. Eddig a legfrissebb szűkszavú tények — amelyek „kulisszái” mögött Tiszafüreden élő emberek munkája, szenvedélye, gondolkodása, a település történelme húzódik. A történészek, régészek, néprajztudósok jól tudják: e tájon úgymond a sziklából vizet fakasztó László királynak érezhetik magukat; forrást fakaszthatnak, munkájuk nyomán megelevenedik a szikesek,, álrterek földje, ősi mítoszok nyomát fedezhetik fel az itt élő öregemberek szavaiban. Pár év előtti emlék: Fodor István, a Nemzeti Múzeum jeles régésze sikerrel kutatott a nagyváradi püspök XIV. századi halászfaluja után a Majoros- halmon, s munkáját a település lakóinak általános érdeklődése mellett végezte. „Minden kétséget kizáróan önnön múltjuk megismerésének igénye nyilatkozott meg ebben az érdeklődésben” — jegyezte meg a „Verecke híres útján” szerzője, Fodor István. Amelyben egyszersmind a jövő megalapozásának igénye is kifejezésre jut — tehetjük hozzá. Rente Ferenc, a nagyközségi tanács elnöke szintén nem mulasztja el kiemelni az itt élő emberek áldozat- készségét, igyekezetét, egészséges lokálpatriotizmusát. E cikk terjedelmét meghaladná, ha a „várossá válás”-min- den motívumát megpróbálnánk jellemezni. A tanácselnököt ezúttal arra kértük, hogy az elmúlt másfél évtizedről — személyes tapasztalatait mondja el. — A korábbi tiszafüredi járási tanácstól 1969 decemberében jöttem el a nagyközséggé nyilvánított Füred tanácsához. Mai szemmel nézve nyugodtan mondhatom, hogy szerencsém volt, hiszen korábbi munkahelyemen éppen a vidéki ipartelepítés volt a legfontosabb „reszortom”. És a legfőbb: itt nemcsak hagyták dolgozni az embert, hanem segítették is a munkájában. Pedig volt egy szakasz a hetvenes 4vek első felében, amikor, szinte naponként egyik pillanatról a másikra kellett dönteni. Hogy konkrét példával éljek: 1970. augusztus 18-án megkezdte működését az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregysége — ezzel esetünkben a vidéki ipartelepítés kézzelfogható valósággá vált. Majd a Magyar Hajó- és Darugyár következett, s a Tisza II. beruházás eredményeképp Tiszafüredről gyorsan kiderült, hogy az infrastruktúrát illetőleg — jóval alatta van a kívánatosnak. Mert szép, szép hogy nőit az iparban dolgozók száma, hogy Füred a „Tisza II. Sió fok ja” lesz, ám a kevésbé látványos oldalon lakások járdák utak, vízvezetékek, csatornák, közlekedési lehetőségek, bölcsődék, óvodák, tantermek, kulturális, vendéglátó ,kereskedelmi egységek hiányoztak. Márpedig ezek nélkül nincs ditnamiikus gazdasági fejlődés. Nem folytatom a felsorolást, adatot is inkább csak jellemzésül közlök: az elmúlt tizenöt év alatt több mint egymilliárd forint „épült be” Tiszafüredbe. Mindez természetesen látszik a leendő kisváros valóA lakótelep belső udvari részén újabb többszintes lakások „nőnek” majd ki a földből A tanácsháza, amely egy „darab” történelemről is tanúskodik városi „státuszt” illetőleg biztosra vehető, hogy a tiszafüredi könyvtár válaszolni tud az élet által föltett kérdésekre; magyarán: korszerű. jó, hasznos, értelemre, érzelemre ható olvasnivalóval várja az olvasókat. Sokszor és sokan megkérdezték már: valójában milyenek is a tiszafüredi emberek? Van-e valamilyen sajátságuk, tipikusan erre a településre érvényes megkülönböztető tulajdonságuk? A válassz bonyolultnak tűnik, noha egyszerű: az itt élő majdnem tizenötezer lakosnak az a legjellemzőbb sajátossága, hogy nincs efféKente rerenc, tanácselnök: „uyakran egyik pillanatról a másikra dönteni kellett.” sebbek bizonyíthattak. A munkahelyeken, az iskola padjaiban, a közéletben, a vezetői, irányítói posztokon. Sokan éltek is a felkínált lehetőségekkel, és ha egy- egy vezető eltávozott, nyugdíjba vonult, esetleg más beosztásba került, az utódlás folyamata rendszerint zökkenőmentesen zajlott le. Ma Tiszafüreden ötszáznál több diplomás lakik. Jó leírni, hogy nincs betöltetlen orvosi állás, az iskolákban képesített pedagógusok tartják az órákat. Egyre jelentősebb a város műszaki értelmisége, és az MHD-ban lassanként már gyökeret ver egy önálló, műszaki tervezői tevékenységet folytató mérnök- és szakemberkollektíva. Egyszóval örvendetesen emelkedett a szakképzett ipari munkások, a diplomások száma, azaz növekedett az általános műveltség. Napjainkban a foglalkoztatottak 40 százaléka az iparban dolgozik, és a mezőgazdasági munkások aránya húsz százalék alá csökkent. Mindezek tények, igazolják, hogy a hajdani poros halászfaluból Tiszafüred fokozatosan a környék meghatározó településévé vált. Tóth Lajos, a járási párt- bizottság első titkára szerint a pozitív változások egy bonyolult, összetett folyamat eredményei. — Az, hogy néhány nap múlva már hivatalosan is a városok közé tartozunk, egy korábbi, fejlesztési, község- politikai munka elismerése, megerősítése. Eddig is középfokú ellátási és szervezö- központ voltunk, - most „A városi cím a helybeli munKasoK, uoigozoK, vezetők, lakosok együttes tevékenységének, az itt élők közös csapatni unxajan a K az eredménye is” — mondja Tóth Lajos a járási párJoi- zottság első titkára le ismérve. Ugyanis se nem alföldi, se nem hegyvidéki ez a település, ahová az utóbbi húsz—huszonöt évben temérdek „bevándorló” költözött. Érkeztek ide boldogulásukat keresni: jó kereskedelmi szellemmel megáldott jászok; nyakas, szívós kunok; szorgalmas hajdúságiak; kedélyes, vidám palócok. Jöttek szakemberek, munkások, Szolnokról Pestről, Debrecenből, a környékbeli falvakból. És a nagy tájak, tájegységek vándorai általában megtalálták a helyüket az évről évre gyarapodó, szépülő Tisza-parti nagyközségben. Ez a nagyarányú vándorlás nyitottságot eredményezett, és mivel az ide érkezett embereket befogadták, a legtehetségemég inkább azok leszünk. Igaz, ez a fejlődés nem .ment magától: az országos, meg a megyei támogatásokon kívül jó csapatmunkát igényelt a helybeli üzemektől, szocialista brigádoktól, munkahelyi kollektíváktól, lakosoktól. Jöttek, segítettek az emberek: akár , óvodaépítésről " akár autóbusz-állomás létesítéséről, akár parkrendezésről volt szó. Azért az*, ünneprontás nélkül is meg lehet említeni: a környezet- kultúra. a szokások kultúrája nem változik meg máról holnapra egy rendelet után. Egyetlen példa: a szervezett szemétgyűjtés. Létjogosultságát még sokan vitatják, pedig a tisztasághoz, a városi higiéniához ez is hozzátartozik. Arról is szólni kell, hogy noha á statisztikák szerint több mint félezer diplomás él a településen, ez az imponáló szám esetenként még nem látszik meg a szellemi élet színvonalán. — További tervek, elképzelések ? — A helybelieken kívül az üzleteinkben nagyon sokan szeretnék elkölteni a pénzüket a bejárók, a környékbeliek, az átutazók is. Ki kell, ki kellene szolgálni őket, de ennek a feladatnak még csak részben tudunk etleget tenni. Szántén csak félig megoldott a fiatal, érettségizett, szakma nélküli lányok, asszonyok foglalkoztatása. Igaz, már van két varróüzemünk, a Kőbányai Gyógyszerárugyár helyi részlegében pedig több mint. kétszázan találtak közülük munkát, de még korántsem teljesen megoldott a helyzet. Jó hír viszont, hogy a pesti központ Tiszafüreden egy új gyár építését tervezi. Az elképzelést támogatjuk, mivel reméljük, hogy a megvalósítás után ez a régi bajunk rendeződik. Szükségünk lenne >egy új iskolára, illetve művelődési központra is. Ebben a helyi üzemek is komoly pénzügyi segítséget vállaltak. Mindezeket az égetően sürgős teendőket tetézi az. hogy az energiaellátás húsbavágóan érinti a többszintes lakótelepeinket Nálunk még mindig a j ólaj- kályiha vagy a széntüzelés a divat, bár szeretnénk bekapcsolódni a gázprogramba. Tudjuk, a városi titulussal nem lesz szekérderékkal több forint, de a helybeli üzemek, kollektívák, emberek bizonyára az eddigiekhez hasonlóan segítik majd a legsürgősebb gondok orvoslását. A foglalkoztatottak negyven százaléka munkás. Közéjük tartozik Szántai János is, az MHD 29 éves fizikai dolgozója, aki húsz éve él a településen. Vajon 5 mit vár a városi rangtól? — A Vadász úton lakom, és nagy örömünkre tavaly novemberben az itt lakók is szilárd burkolatú utat kaptak. A tanácsi támogatást mi kubikolással, földegyenge- téssel. társadalmi munkával segítettük. Ami a véleményemet illeti, úgy látom, hogy a polcok áruválasztéka még nem városi szintű. Olcsóbb, jó minőségű ruhafélékből több is elkelne, meg a töltelékáru kínálatot is lehetne bővíteni. Igaz, mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert a rokonok jóvoltából hízót vágtunk. Azt is megértem, kevés a pék, de mégis kifogásolom, hogy bizonyos napokon — főleg a kinti, pere mkei'ületi üzletekben — olyan a kenyér, hogy az ellenségemnek sem kívánom. Lehet, hogy szertelennek, kapkodónak látszom, de jó lenne, ha végre a mi városunkban is lenne minőségi sport. Az iskolákban sok a tehetséges, ügyes fiatal, akik megfelelő alkalom hiányában tizennégy vagy tizennyolc évesen más városokban erősítik a különböző csapatokat. Nem beszélve arról, hogy vasárnapi vagy hétvégi szórakozásnak sem lenne rossz egy-egy színvonalas meccs vágy rangos sportesemény. * * * Tény, nem kevesen irigy- lik a tiszafüredieket, mondván: megfogtátok az isten lábát, mivel olyan vidékre települtetek, amelyik évszázadok óta átkelőhely volt, forgalmas utak hozták, vitték, illetve hozzák és viszik még ma is más nemzetek, országrészek kíváncsi vándorait, Így törvényszerű, hogy az efféle településekből előbb utóbb város lesz, magyarázzák. Az okoskodásban akad igazság, de ezért a cimért dolgozni is kellett, és a következőkben is kell. Még pedig nem is keveset. Vajon mivel magyarázható, hogy a település belterületi útjainak a 65 százaléka portala- nított vagy műút? A .megyei városok hasonló átlagaival összevetve ez igen magas arányt igazol. Hogyan sikerült ezt elérni? Egy roppant ügyes elképzeléssel. Mivel az úthenger napi munkadíját ezresekkel lehet leírni, a községi tanácsnál gondoltak egy merészet, és feladtak egy hirdetést: úthengert veszünk. Az ország túlsó részében akadt egy régi darab, 40 ezer forintért megvásárolták, felújították és roppant nehézségek között ugyan, de hazahozták. Így a saját munkagéppel egyszeriben jóval olcsóbb lett az útépítés. Nem nagy ötlet? Meglehet. De aki ennél jobbat tud, adja át a tiszafüredieknek. Mert ott bevált, és erről bárki meggyőződhet, ha végigjárja a majdnem város utcáit. V. J. — DSZM. A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységében előállított termékek ma már minden világrészben ismertek (Fotó: TKL)
