Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-24 / 303. szám
1983. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Paksi Atomerőmű első reaktorblokkja az év végéig csaknem két és fél milliárd kilowattóra áramot termel, s ezzel az ország idei viliamosenergia-termelésének 10 százalékát adja. A reaktorblokk egy év alatt annyi villamos energiát fejleszt, amennyit 650—700 ezer tonna kőolaj elégetésével lehetne előállítani Öt szövetkezet egy cipőben jár Gyümölcsöző együttműködés a martfűi nagyüzemmel Alkatrészek lábbelikhez — Szajolban az idén kezdték Számos példa bizonyítja, hogy a nagyüzemek és a termelőszövetkezetek közvetlen együttműköcfésülkkel kölcsönös hasznot könyvelhetnek el: hatékonyabbá tehetik a termelést, javíthatják a termékstruktúrát valamint jobban kamatoztathatják a munkaerőt. A kisebb szákmai ismereteket igénylő föladatokat helyben, a dolgozók szállítása —vándorlása — nélkül, ezáltal hasznosan elláthatók. Immáron tíz esztendeje annak, hogy a magyar cipőipar legnagyobb vállalata a martfűi Tisza Cipőgyár, a megyén belül kooperációs kapcsolatot épített ki a jászalsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezettel. Akkoriban a gyári munkát irányítók, a munkaerő és munkaidő csökkenése, valamint a tervezett termékváltás miatt, a szövetkezet vezetői pedig a gépesítés, a kemizá- lás hatására felszabadult munkáslétszám foglalkoztatására láttak az új melléküzemág létesítéséhez. A cipőgyár így a termelés kiegészítésén túl egyéb, magasabb színvonalú sportcipők gyártásához kezdhetett. A közös gazdaság ilymódon egyrészt kereseti lehetőséget biztosított a korábban nem foglalkoztatott munkaképes lakosságinak. másrészt az így elért többlet nyereségből korszerűsíteni és fejleszteni tudta (s ezt teszi ma is) a 1 ap tevékeny ségét. Kezdetben negyvenen dolgoztak a téesz cipőüzemében, ahol a Tisza Cipőgyár gépein és technológiájával torna-, kosár- és temiszci- pőt gyártottak. Ma, tíz esztendővel később már négyszázan szabják, tűzik, ragasztják, egyszóval készítik az imént felsorolt termékeket. A „kis gyár” évente kettő millió pár sport lábbelit készít, ami pedig elegendő a hazai ellátáshoz. E mennyiség előállítása, várhatóan 49 millió forintos árbevételt jelent a szövetkezetnek. Hasonlóképpen a termék- váltás, és a munkalehetőség miatt, 1980 óta a ken- deresi November 7 Termelőszövetkezetben megszűnt a tészta üzem, és itt is cipő- felsőrész készül. A fűződében munkás bakancs, futball- torna és szabadidő Iábbélik felsőrészeivel indult a termelés. Azóta az üzemben torna- és sportcipők felsőrészei készülnek. A gyakorlat megszerzése után a cipőfelsőrész-készítő üzem százötven dolgozója 4— 500 ezer pár lábbelihez szükséges felsőrészt gyárt, amely várhatóan mintegy 9 milliós árbevételt jelent a gazdaságnak. Kőtelken szintén 1980-ban „indult” a termelés, a martfűi gyár cipőfelsőrész „éhségét” enyhítette az új téesz melléküzem is. A két fűződében kismamacipő és műbőr felsőrészek készülnek. A nagyüzem vezetői Kőtelken gyors fejlődést tapasztaltak, mennyiségben és minőségben egyaránt. Foglalkoznak tehát azzal a gondolattal, hogy majdan szandálokat és félcipőket gyártsanak a gazdaságiak. A gyárnak az elmúlt esztendőben összetettebb termékelőállításra nyílt lehetősége. Talp és talpbélés, va-' lamint cipősarok készítésével a cibakház! Vörös Csillag Tsz cipőüzeme segít, amely még tavaly kiegészült egy tűződei futószalaggal is. Cibakházán jelenleg 600 ezer pár lábbelihez szükséges „alkatrészt” -állítanak elő. A Tisza Cipőgyár legfrissebb kapcsolata újabb so- rompónyitást jelent termékskálájának bővítésében. A rákóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezettel együttműködve az idén nyáron kezí- dődött a betanulás, rá néhány hétre a termelés a sza- joli üzemegységben. Mintegy száz dolgozó, kimondottan sportcipőkhöz készít felsőrészeket. Szükség van a nagyüzemek és a gazdaságok együttműködésére, hiszen a bérmunkában foglalkoztatott üzemek nélkül a gyár, és természetesen a népgazdaság 2,5 millió t>ár lábbelivel lenne szegényebb. F. T. Telelőn a gépláncok Felújítottak 5300 kilométernyi vasútvonalat Telelőre vonultak a MÁV jászkiséri építő-gépjavító üzemébe a vasúti pályákat felújító, karbantartó gépláncok. A Plasser és Matissa gépek utolsó egységei közvetlenül karácsony előtt érkeztek állomáshelyükre, miután az enyhe időt kihasználva, a hónap közepéig dolgoztak az ország vasútvonalain. A tizennyolc gépegység március elejétől, egy előre meghatározott naprakész terv alapján 5300 kilométer hosszú vasútvonal rekonstrukcióját fejezte be. Ennek során rendezték a zúzottkő ágyazatot, betonaljakat, valamint műszerek segítségével szabályozták a sínszálak szintbeli helyzetét és egymástól való távolságát. A műszaki karbantartás kiemelt feladata volt a vasúti törzshálózat „ütőereinek” számító — Budapest— Záhony és Budapest—Hegyeshalom — vonalak alapos vizsgálata, a feltárt hibák azonnali orvoslása. A pálya teljes újjáépítését a Kelenföldi pályaudvaron folyó munkálatoknál és Székesfehérvár környékén. a Balatonhoz futó vonalakon végezték ei a vasútépítők. Emellett több mint 950 kilométer hosszon megtisztították és rendezték a csúszás- veszélynek kitett ágyazatot, valamint speciális aláverő és szabályozó gépekkel 5400 vasúti kitérő pontos beállítására is sor került. A korszerűsített pályákon 100—120 kilométeres óránkénti sebességgel roboghatnak a vonatok, így csökken a menetidő és növekszik a vonalak áteresztő képessége. Karácsonyi primőrszállítmányok Csongrád megye kertészeti gazdaságainak termálenergiával fűtött üveg- és fóliaházaiban télen is folyamatosan szedik a primőröket; a kereslet különösen a kiaráicsonyi ünnepek előtti napokban növekedett meg. Ezen a héten negyvenezer fej salátát, kétszáz mázsa paradicsomot, tizenöt mázsa uborkát, nagy mennyiségű fejeskáposztát és zöldpaprikát száll ítottaik Budapestre, a szentesi korai zöldségtermesztési rendszer értékesítési osztálya a taggazdaságokból. Ezen kívül a csongrád megyei „Zöldséges tsz- ek” közvetlenül ugyancsak nagy mennyiségű primőrt értékesítettek a fővárosban, valamint az ország egyéb városaiban, Hazánk és az európai biztonság NATO rakétatelepítési programjának megkezdése sok szempontból új helyzetet teremtett Európában. Katonai téren csökkenti a hadászati erőviszonyok stabilitását, politikailag pedig újabb tehertételt jelent az egyébként is feszült kelet-nyugati viszonyban. Ilyen körülmények között kedvezőtlenebbé váltak az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelének feltételei is. Ezért egyértelműen az Egyesült Államokat és azokat az európai NATO- országokat terheli a felelősség, amelyek az új típusú amerikai rakéták befogadása mellett döntöttek. Félrevezetik közvéleményüket azok az amerikai és nyugat-európai vezetők, akik most azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország reagálása a telepítés megkezdésére „természetes”, nem megy túl azon, amire számítottak, s előbb-utóbb minden visszatér a régi kerékvágásba. A Jurij Andropov november 24-i nyilatkozatában bejelentett válaszlépések — amelyeket hazánk és a többi szocialista ország megalapozottnak, a katonai erőegyensúly és a világbéke fenntartásához szükségesnek tart — nem azt jelentik, hogy a Varsói Szerződés államai lezártnak tekintenék a fegyverkezésnek ezt a veszélyes epizódját, vagy hogy a fegyverkezési hajsza tárgyalásos megfékezésének a lehetőségei végleg kimerültek volna, de a NATO katonai erőfölényre irányuló lépései nem maradhatnak válasz nélkül. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar kormány is üdvözölte a szovjet vezetésnek azt az álláspontját, hogy amennyiben az érintett NATO-államok készséget mutatnak a telepítés előtti állapot visszaállítására, a Szovjetunió kész ugyanezt megtenni. Bízunk benne, hogy a fejlemények az érintett NATO-tagállamokban is olyan gondolkodás!) átértékelési folyamatot indítanak el, amely idővel megteremti ennek feltételeit. A genfi szovjet—amerikai tárgyalások lehetetlenné válása remélhetőleg világossá teszi a NATO vezető körei számára: a Varsói Szerződés sohasem engedi meg, hogy a NATO katonai erőfölényre tegyen szert, s Nyugat-Európa biztonsági érdekei nem állíthatók szembe a szovjet—amerikai hadászati erőegyensúly megőrzésével és a stabilitás ésszerű normáival. Nyugat- Európa biztonsági igényeit e kereteken belül lehet és kell kielégíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. december 7-i ülésén leszögezte: „A Magyar Népköztársaság a szocialista országokkal együtt változatlanul azt az álláspontot képviseli, hogy a vitás kérdésekre — beleértve a tömegpusztító fegyverzetek csökkentését is — tárgyalások útján lehet és kell megoldást találni. „Egyben kifejezte szilárd meggyőződését: A megyei tanács Vasipari Vállalatának mezőtúri üzemében elkészült, NDK-beli megrendelésre, két 100 méter hosszú szállítószalag. A 7 millió forint értékű berendezések alkatrészéit a napokban szállítják el „a békét az szolgálja, ha a globális erőegyensúly az egyenlő biztonság elve alapján a fegyverzetek alacsonyabb szintjén valósul meg”. A rakétatelepítés után kialakuló helyzet, a Nyugat- Európán átsöprő nyugtalanság jelzi, hogy kontinensünk válaszút elé került: vagy tovább növekszik a katonai szembenállás a maga beláthatatlan következményeivel, vagy a békés viszonyokhoz, a kölcsönös biztonsághoz, az együttműködéshez fűződő közös érdekek kapnak elsőbbséget. Európának az utóbbit, a helsinki szelleméhez való visszatérést kell választania. Erre megvan a lehetőség; az európai feszültség elemeinek erősödése sem jelenti azt, hogy a két szövetségi rendszer végzetszerűen és megállíthatatlanul egy katonai konfliktusba torkolló válsághelyzet felé sodródik. Egy ilyen konfliktus elkerülése továbbra is alapvető érdeke a szocialista és a tőkés országoknak egyaránt. Az európai helyzetre, a kelet-nyugati viszonyra tehát nemcsak a szélsőséges imperialista körök konfron- Itációs törekvései, hanem a közös vagy párhuzamos érdekek is hatnak. Az európai biztonsági és együttműködési folyamat, mint azt a madridi találkozó eredményes befejezése mutatja, a résztvevő államok kölcsönös érdekein nyugszik. Továbbra is az államközi kapcsolatok keretét, a "kontaktusok fenntartásának, a problémák megoldására irányuló párbeszéd folytatásának lehetőségét nyújtja. A madridi találkozón 1983 szeptemberében elfogadott program az 1986 novemberére tervezett bécsi találkozóig hét témakörben irányoz elő szakértői értekezletet, konferenciát vagy más összeurópai rendezvényt a bizalomerősítő intézkedésektől kezdve a kultúrán át az emberi kontaktusokig. Nézeteltéréstől, konfrontációtól, éles vitáktól nyilvánvalóan nem lesznek mentesek ezek a rendezvények. A kelet-nyugati viszony problémái azonban csak a párbeszéd, a tárgyalások útján oldhatók meg, s a kövei kező évek európai programja éppen erre kínál lehetőséget. Megfordítva: a kapcsolatok, a párbeszéd hiánya a nemzetközi helyzet élezésére törekvő erőknek kedvez. A madridi találkozó résztvevői közmegegyezéssel döntöttek arról, hogy 1985 őszén Budapesten tartják meg a Kulturális Fórumot. A döntés megtisztelő. Kifejeződik benne a résztvevő államok bizalma az iránt, hogy Magyarország úgy tesz eleget a vendéglátó állam kötelezettségeinek, olyan feltételeket, kulturális-politikai környezetet tud biztosítani e fontos rendezvénynek, hogy az sikeresen betölthesse feladatát: a helsinki záróokmány szellemében valóban elősegítse a kulturális cserét és együttműködést a résztvevő államok között. A madridi találkozó legnagyobb horderejű megállapodása szerint 1984. január 17-én Stockholmban megnyílik a — teljes nevén — „Európai bizalom — és biztonságerősítő és leszerelési konferencia”. Első szakaszában úgynevezett bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kidolgozása és elfogadása lesz a feladata. Olyan intézr kedésekről van szó, amelyek enyhíthetik a bizalmatlanságot, csökkenthetik a katonai szembenállás veszélyeit, s kedvezőbb feltételeket teremthetnek a leszereléshez, a fegyveres erők és fegyverzetek tényleges korlátozásához. A stockholmi konferencia, (természetesen, nem függetlenítheti magát az adott nemzetközi helyzettől, amelyre napjainkban különösen az amerikai rakétatelepítés megkezdése vet súlyos árnyékot. A stockholmi konferencia kilátásai tehát — legalábbis rövid távon — nem nagyon biztatóak. Ám a korlátokon belül látnunk kell a nyilvánvaló lehetőségeket is. A bizalomerősítést, mint a katonai konfrontáció veszélyei csökkentésének eszközét, ígéretesnek tartják a szocialista országok is. A stockholmi konferencia jelentőségét az adja, hogy első ízben tesz lehetővé érdemi tárgyalásokat az európai biztonság katonai összefüggéseiről, ezzel gazdagítja, bővíti a folyamatot. Hazánk, szövetségeseivel együtt, azon lesz, hogy a konferencia kínálta lehetőségekből minél több valósággá váljék. A stockholmi konferencia, a Kulturális Fórum, s általában az európai biztonsági és együttműködési folyamat egyik vagy másik rendezvényének viszonylagos sikere önmagában nem bizonyítja a nemzetközi feszültség felszámolását, nem oldhatja meg a világhelyzetet terhelő súlyos problémákat. Vitathatatlanul elősegíti azonban a kapcsolatok megőrzését és a párbeszéd, a tárgyalások folytatását, s ennyiben jelentősen hozzájárulhat a kibontakozáshoz. z európai biztonság és együttműködés előmozdítása a magyar külpolitika Kuícsiontosságú területeinek egyike, tevékenységünket nemzetközi megbecsülés övezi. A madridi megállapodásban' a; 'feszültség viszonyai között is új lehetőségek nyílnak az európai együttműködés kölcsönösen előnyös fejlesztésére. A Magyar Nép- köztársaság arra törekszik, hogy e lehetőségeket a feszültséget kiváltó problémák tárgyalásos rendezése, a gazdasági és; egyéb kapcsolatok fenntartása érdekében hasznosítsuk. Érdekeink e vonatkozásban egybeesnek valamennyi európai nép létérdekeivel. A jövőben is tevékeny szerepet kívánunk vállalni az európai biztonsági és együttműködési folyamat védelmezésében, a békés élet biztosításában hazánk határain belül és az egész világon. Nagy János külügyi államtitkár
