Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
1983. DECEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KÖZLEMÉNY az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága 1983. november 30-i üléséről A megye iparának helyzete és fejlesztésének feladatai A megyei pártbizottság áttekintette a megye iparának helyzetéjt és feladatait A fel- szabadulás óta megtett időszakról, a jelenlegi helyzetről, az ipar főbb jellemzőiről a következőket állapította meg: I. A szocialista termelési viszonyok létrejötte, rendszeres, tervszerű fejlesztése — a szocialista iparosodás, a mező- gazdaság szocialista átszervezése, az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése és kibontakoztatása — jó alap- feltételeket teremtett medvénkben is a termelőerők, benne az ipar területi fejlődésének. A szocialista iparosítás első szakaszában a megyei ipar 'fejlesztése is megkezdődött. A Központi Bizottságnak a vidéki ipartelepítésre hozott határozata nyomán a megyében körzeteket átfogó iparosítás vált jellemzővé. A fő feladatot a \ mezőgazdaság szocialista átszervezése és nagyarányú műszaki—technikai fejlődése következtében felszabaduló munkaerő foglalkoztatásának megoldása jelentette. Ezt új munkahelyek létesítésével, a már működők bővítésével sikeresen oldottuk meg. A kiépült 13 ipari decentrum biztosította elfogadható ingázás mellett a teljes foglalkoztatás, benne a nők munkába állásának lehetőségét. Az 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási rendszer további lendületet adott a megyei ipar fejlődésének, a társadalmi, vállalati és egyéni kezdeményezésnek. Jelentőseit növekedett a vállalatok önállósága, felelőssége, érdekeltebbé váltak műszaki és szellemi tartalékaik jobb hasznosításában. A minőség fe hatékonysági követelmények, az intenzív jelleg erősítése került előtérbe. Szolnok megye ipara az elmúlt évtizedekben leküzdötte elmaradottságát. Megyénk fokozatosan az iparilag közepesen fejlett megyék közé került, az ipar a gazdaság vezető ágává vált. Az iparon belül a szerkezet korszerűsödött, a legdinamikusabban a gépipar és a vegyipar fejlődött. A köny- nyűipar súlya — termelésének bővülése ellenére is — mérséklődött. Az ipari termelés 30 százalékát változatlanul az élelmiszeripar állítja elő. A szerkezeti változások összhangban vannak a népgazdasági követelményekkel és a megyei adottságokkal, de a mezőgazdasági termékek és az élelmiszeripari feldolgozás összhangját eddig nem sikerült megteremteni. Az ipari termelés 93 százalékát az állami vállalatok adják, a foglalkoztatottak 78 százaléka dolgozik itt. Az utóbbi években a mezőgazda- sági nagyüzemek is bővítették ipari tevékenységüket. A megyei ipar területi elhelyezkedése — a tiszafüredi és a tiszazugi térség kivételével — arányosabbá vált. Jelentősen emelkedett a nem megyei székhelyű vállalatok ipartelepéinek száma, az ipartelepek több mint negyedrészét ezek az üzemek alkotják, a termelés mintegy 30 százalékát adják. A szükségesnél kjvesebb a kis- és középvállalatok száma, a háttéripar viszonylagos fejletlensége nehezíti a termelés hatékonyságának növekedését. Az ipari termelés az elmúlt két évtized során dinamikusan növekedett. A termékeknek mintegy 80 százalékát belföldön használják fel. Magas a termékek átlagos életkora, az| elavult gyártmányok részaránya. A termékszerkezet korszerűsítése, a technológiák fejlesztése a szükségesnél lassabban halad. Az ipar termékeinek 20 százalékát külföldön értékesíti, a nem rubel elszámolású kivitel gyors ütemben növekedett. Az exporton belül meghatározó az élelmiszeripar szerepe. A hetvenes évek közepétől a termelés bővítésének meghatározó forrásává vált a termelékenység javulása: 1979- től az ipari termelés teljes növekménye ebből származik, a termelékenység színvonala ma már kis mértékben meghaladja az országos átlagot. Az ipar fejlesztése, korszerűsítése és minőségi mutatóinak javítása jelentős befektetésekkel járt. Az elmúlt 12 évben a megyei beruházások 38 százaléka az iparban valósult meg, 1982- ben az ország ipari beruházásainak 7 százaléka jutott Szolnok megyére. A költséggazdálkodás javítása iparunk előrelépésének egyik legdöntőbb feladata. A fajlagos anyagfelhasználás magas, részben az alapanyagok sokszor nem megfelelő minősége, részben a korszerű műszaki-technikai eljárások, anyagtakarékos technológiák lassú elterjedése miatt. Igaz, hogy iparunk jövedelmezősége magasabb az országos átlagnál, a költséggazdálkodás javításában elért eredmények azonban szerények. Az ipar fejlődésével emelkedett a munkásság szakképzettsége és műveltsége. A foglalkoztatottak több mint négyötödét alkotó fizikai dolgozóknak 48 százaléka szakmunkás, 40 százáléka'be- tanított munkás, 12 százaléka segédmunkás. Tíz év alatt két és félszeresére emelkedett a felsőfokú végzettséggel rendelkező ipari foglalkoztatottak száma, az ipari értelmiség nemcsak szakmai, hanem politikai, közéleti tényezővé is vált. Jelentősen növekedett a vezetők szakmai, politikai képzettsége, vezetői ismereteik bővültek. Az ipar létszámnövelési lehetőségei a hetvenes évek végére kimerültek, ezzel párhuzamosan a gazdálkodó egységek munkaerő-gazdálkodása ésszerűbbé vált. A hetvenes évtizedben az ipari keresetek a teljesítményeknél gyorsabban emelkedtek, az utóbbi időszakban a teljesítményekkel összhangban alakultak. Az ipartelepítés, a fejlesztések eredményeként Szolnok megyében jelentős ipari termelőkapacitás alakult ki, az éves termelési érték eléri a 37 milliárd forintot. A megye aktív keresőinek 31 százaléka, 61 ezer foglalkoztatott az iparban talál munkát. A gazdálkodó szervezetek önállóságának, döntési felelősségének növekedésével párhuzamosan fejlődött a gazdaság pártirányítása. A népgazdasági érdek érvényesítése, a gazdasági döntések társadalmi-politikai hatásainak mérlegelése, a cselekvés helyi társadalmi-politikai feltételeinek megteremtése, a végrehajtás segítése és ellenőrzése került a munka középpontjába. A szakszervezetek politikai befolyása erős, a szervezettség javításával, az üzemi demokrácia fejlesztésében vállalt szerepükkel széles bázist teremtettek a termelést segítő politikai munkának. A munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom felkarolása elősegítette a gazdasági sikerek elérését, fejlesztette a dolgozók öntudatát. Az iparban működő KISZ- szervezetek akcióprogramjaikkal, az ifjúság körében végzett nevelő- és agitációs munkájukkal hozzájárultak feladataink megoldásához. II. Az ipar meghatározó szerepet tölt be Szolnok megye gazdaságában, munkájának hatékonyságától nagymértékben függ, hogy megyénk mennyit képes vállalni a népgazdasági fizetőképesség és egyensúly megőrzésének, a lakosság ellátásának feladataiból. A kívánatos fejlődés megvalósítása érdekében — támaszkodva a nagyüzemek többségének példamutató eredményeire — a politikai munka során el kell fogadtatni, hogy a termelőegységek jövője alapvetően teljesítményeiktől függ. Az iparnak a változó és szigorúbb feltételekhez alkalmazkodó fejlesztése jelentős és sokrétű differenciálódást, átrendeződést eredményez. A termelési szerkezet korszerűsítésének alárendelve várhatóan erősödik a munkahelyek, az üzemek, a vállalatok és a szakmák közötti mobilitás. Az ezzel járó átrendeződést, a nehézségeket a fejlődés érdekében tudatosan vállalni kell. Ennek érdekében a me-. gyei pártbizottság a következő időszak fő feladatait a következőkben jelölte meg: a A legsürgetőbb teen*" dő a megyei ipar piaci alkalmazkodóképességének javítása. A vállalati terve- ziést és gazdálkodást az eddiginél több hazai és világpiaci információra kell alapozni, növekedjék a prognózisok, az alternatív tervezési módszerek szerepe. Az iparvállalatok, a szövetkezetek korszerűsítsék szervezetüket. érvényesüljön a piacorientáltság. piacérzékenység, kapjanak nagyobb teret az eladó és a vevő kapcsolatát közvetlenebbé tevő eszközök, például az árubemutatók. fejlődjék a mintabolthálózat, bővüljenek a termékek forgalmazásához kapcsolódó szolgáltatások. Nagyüzemeink versenyképességüket az élenjáró nemzetközi eredményékikel rendszeresen összevetve mérjék. Növeljék a nemzetközi értelemben is versenyképes termékek számát, arányát, bővítsék azon tevékenységek, félkész- és késztermékék körét. amelyekkel a világgazdaságba történő bekapcsolódásunk hatékonyabbá tehető. Nagy figyelmet kell fordítani az alkalmazott technológiák és a termékszerkezet gyorsabb ütemű korszerűsítésére, élve a licenc- és know-how vásárlások lehetőségével. Szélesedjenek az ipar nemzetközi és hazai kooperációs kapcsolatai. Az ipar növelje jövedelemtermelő képességét, ennek érdekében javítsa az élőmunka-, az álló- és forgóeszköz-hatékonyságot. „ Az ipartelepítés során egyidejűleg növekedjék a hatékonyság és a kiválasztott település népességeltartó képessége, érvényesüljenek az életkörülmények javításának, a területenkénti különbségek ki- égyenl í tvásének szempontjai. Üj üzemek létrehozásakor különösen figyelembe kell venni a tiszafüredi és a tiszazugi térségeket. A megye iparvállalatainak, telepeinek vízfelhasználása jelentős. Fordítsanak nagyobb figyelmet a felszíni és a felszín alatti vízkészletek minőségének megőrzésére. Á gyártási technológiák továbbfejlesztése során részesítsék előnyben a kevésbé vízigényes módszereket, fokozatosan szüntessék meg az ivóvíz technológiailag nem indokolt használatát. A lehetőségek figyelembevételével a jelentős technológiai vízfelhasználóknál zárt vízgazdálkodási folyamatot kiépítve kell biztosítani a tisztított szennyvíz ipari célra történő felhasználását. Meg kell oldani a hasznosítható hulladékok szervezett gyűjtését és másodnyersanyagként történő hasznosítását. Az ipar elsősorban a meglévő bázisokon fejlődjék, a fejlesztési forrásokat főiként rekonstrukciókra összpontosítsák. A fejlesztések során a helyi sajátosságokat figyelembe véve élvezzen elsőbbséget: — a megye természeti kincseinek, gazdasági és társadalmi adottságainak jobb hasznosítása; — a gazdaságos export fokozása ; — az import célszerű helyettesítése; — az anyagot és energiát megtakarító technológiák, valamint termékek elterjesztése. a másod- és hulladék- anyagok feldolgozása; — a termékszerkezet korszerűsítése; — az élőmunka termelékenységének növelése. Az élelmiszeripar, a gépipar, a kőolaj- és földgáz- bányászat használja ki jobban a megye sajátos lehetőségeit. Az infrastruktúrával kapcsolatos fejlesztések tartsanak lépést a termelés, benne az ipar szükségleteivel. Emelkedjék a technikad-tu- damányps eredmények befogadásának készsége. Gyorsítani kell a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását. . n A szénhidrogén-bányá- szatban és -kutatásban segítsék elő a népgazdaság energiaprogramjának megvalósítását. A szénhidrogén-származékok értékesítése és a gazdaságos külföldi vállalkozások révén fenn kell tartani az export jelenlegi szintjét. A kiskészletű gázmezők, az inert-mezők és a geotermikus energiaforrások gyorsabb feltárása és hasznosítása elodázhatatlan. A kohászatban a közeli jövő teendője a Mezőgép Vállalat törökszentmiklósi öntödéjének rekonstrukciója, valamint a Tiszavárkony térségében található természetes széndioxid — alapvetően kohászati célra alkalmas tűzálló anyagók termelésére történő — hasznosítása, a gyártmány hazai és külföldi forgalmazásának megszervezése. A gépipar a belföldi igények kielégítése, a tartós fogyasztási cikkek kínálatának folyamatos növelése mellett dinamikusan fokozza exportját. Különös figyelmet kell fordítani a mező- gazdaság szükségleteinek magas színvonalú kielégítésére. A mezőgépipar hazai gazdaságainkkal együttműködve igazolja a gyártmányainak versenyképességét. a jó minőséget bizonyitó itthoni tapasztalatokkal segítse eladásainak növekedését a fejlett, de különösen a fejlődő országok piacán. Fokozódjék a szálas- és tömeg- takarmány-betakarító gépsorok exportja. Fejlődjék a gépipari termékek értékesítéséhez kapcsolódó szolgáltatások színvonala. A vegyiparban a Tisza- menti Vegyiművek fordítson kiemelt figyelmet a mező- gazdaság igényeit az eddigieknél teljesebb mértékben kielégítő, magas hatóanyag- tartalmú foszforműtrágyák előállítására. A vállalat intenziven foglalkozzék a mosószereikhez és mosószeralapanyagokhoz, a fluor- és foszforsókhoz kapcsolódó fejlesztésekkel is. Könnyűipari üzemeink növeljék a korszerű, jó minőségű, magasabb igényeket kielégítő, gazdaságosan gyártható .termékek arányát. A textilruházati és a cipőiparban a változó divatigényekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a fogyasztókhoz közelítő értékesítési módszerekre, gyorsabb termékváltásra van szükség. A tömegáruk mellett emelkedjék a magasabb használati értékű, értékesebb termékek gyártása. A papíripar részvétele növekedjék a hazai ellátásban. Az egész ágazatban fontos az úgynevezett „saját- anyagos” export részarányának növelése, a tőkés importanyagok kiváltása. Az élelmiszeripar termékedből a lakosság igényeit — javuló választékban és minőségben — elégítse ki, az export árualapokat a külpiaci értékesítési lehetőségeikkel összhangban, a gazdaságosság figyelembevételével növelje. A gábonaipar- ban és a cukoriparban a hiányzó tárolókapacitások létesítése, a sütőiparban, a hús- és tejipariban a termelőegységek kapacitásának növelése és átfogó rekonstrukciója, a. baromfiiparban a fagyasz- tási és hűtési lehetőségek bővítése sürgős feladat. Az élelmiszeripari szakágazatok mindegyikében — különösen a húsiparban és a tejiparban — törekedni kell több, a megyében megtermelt alapanyag feldolgozására. A helyi ipar (a tanácsi, a , szövetkezeti és a kisipar) a korábbinál jobban használja ki a kis- és középüzemek objektív előnyeit. Vállaljanak az eddigieknél nagyobb szerepet a háttéripar színvonalának javításában. Szélesítsék kooperációs kapcsolataikat a nagyüzemekkel. Keressék a csökkent munkaképességűek foglalkoztatási lehetőségét, bővítsék a bedolgozói hálózatot. A kisipar az eddigieknél jobban járuljon hozzá a lakossági szolgáltató bázis növeléséhez. A szükségletnek megfelelően emelkedjék az új típusú gazdálkodó szervezetek száma. Munkájukkal elsősorban a lakossági szolgáltatások színvonalát javítsák, segítsék az .ipar háttéripari tevékenységét. j Az új gazdaságfejiődé**■ si„ iparféjlődésd időszakban tovább növekszik az emberi tényező szerepe, az eddigieknél nagyobb összhangot kell teremteni a vállalati és az egyéni célok között. Növelni kell a munkásság, elsősorban a nagyüzemi munkások társadalmi megbecsülését. Szükség van a műszaki-gazdasági szakemberek eddiginél átgondoltabb, ésszerűbb foglalkoztatására, anyagi-erkölcsi megbecsülésének fokozására. A dolgozók tulajdonosi részvétele, alkotó, érdemi közreműködése a gazdasági feladatok kialakításában és megoldásában erősödjék. Fejlődjön a munkahelyi demokrácia, működjenek hatékonyabban fórumai. Minél szélesebb körben bontakozzék ki a dolgozó kollektívák közreműködése a vállalat irányításában, kezdeményezésük a gazdálkodós eredményeinek fokozásában, a munkakörülmények javításában. A vezetők kiválasztásánál — a káderutánpótlás körének bővítése, s a kiválasztás tárgyilagosságának erősítése érdekében — fel kell használni a pályázati rendszert. A politikai alkalmasság. a magas szintű műszaki és közgazdasági felkészültség mellett a vezetőképesség megítélésében kapjon az eddigieknél nagyobb szerepet a szocialista vállalkozói készség. a piaci hatások és a köz- gazdasági környezet változásai iránti érzékenység, a gyors és helyes reagálás, a jó emberismeret. A célkitűzések teljesítése a szakemberképzés folyamatos korszerűsítését igényli. Az oktatási rendszer minden területén konvertálható ismeretek nyújtására kell törekedni. Indokolt, hogy a szakmunkásképzés színvonala, szerkezete az ipar igényeihez jobban alkalmazkodjék. Fel kell készülni a demográfiai hullám levezetésére a szakmunkásképzésben, majd a foglalkoztatásban. III. I A megyei pártbizott’• ság megbízza a végrehajtó bizottságot a feladatterv végrehajtásának szervezésével és ellenőrzésével. A végrehajtó bizottság: — gondoskodjék arról, hogy a VI. ötéves terv hátralevő két évének főbb gazdaságpolitikai feladataiban, a következő ötéves terv területfejlesztési irányelveiben a feladattervben foglalt iparfej lesztési alaipelvek érvényesül jenek; az alapelvek érvényesülését ötéves tervidőszakonként vizsgálja meg; — ütemezze a feladatok végrehajtásának ellenőrzését, a párt-, állami-, gazdasági- és tömegszervezeti kommunista vezetők beszámoltatását. n A városi- és járási pártbizottságok határozzák meg a feladattervből adódó helyi tennivalókat, a nagyüzemi pártbizottságokkal, pártvezetőségekkel jelöltessék kj az üzemi tennivalókat. „ A megyei pártbizottság felkéri a megyei tanács elnökét, hogy a feladatok alapján gondoskodjon a megye hosszú távú iparfejlesztési programjának átdolgozásáról. Felkéri. segítse elő, hogy a nem megyei székhelyű gyáregységek, telepek az eddigieknél jobban illeszkedjenek a megye társadalmi-gazdasági életébe és céljainkkal összhangban fejlődjenek. . A megyei pártbizott- ság felkéri a szakszervezetek kommunista vezetőit, hogy sajátos eszközeikkel szerezzenek érvényt a feladatok megvalósításának, A jövőben is fordítsanak nagy figyelmet a szociálpolitikával, az élet- és munkakörülményekkel, a munkavédelemmel összefüggő kérdésekre. A dolgozók munkához való jogát a népgazdasági érdek figyelembe vételével, a műszaki-technikai haladás, a hatékonyság követelményével összhangban képviseljék. Munkálkodjanak azon, hogy szorosabb összhang jöjjön létre a gazdálkodás követelményei és a szocialista munkaverseny, valamint a brigádmozgalom céljai, vállalásai között. _ A megyei pártbizott**■ ság megbízza a KISZ megyei bizottságát, a városijárási és a vállalati KISZ- szervezetek bevonásával alakítsa ki a megyei adottságokhoz és a fiatalok igényeihez leginkább igazodó mozgalmi formákat, kezdeményezze a meglévők tartalmas működését, a gátló tényezők megszüntetését. A megye KISZ-szervezetei, elsősorban a KISZ Központi Bizottság 1982. december 9-i, a piunkás ifjúságról. valamint az 1983. szeptember 20-i, a műszaki fejlesztési tevékenységről szóló határozatai végrehajtásával járulhatnak hozzá a feladatok megoldásához. « A megyei pártbizott- ság felkéri a megye műszaki és közgazdasági tudományos szervezeteit, hogy tűzzék napirendre az ipar hosszú távú célkitűzéseinek megvalósítását szolgáló egyesületi munkát, munkálják ki a műszaki-gazdaságii értelmiség feladatait. . A propaganda, az agi*• táoió és a tájékoztatás eszközeivel hozzá kell járulni a feladattervben foglaltak megértetéséhez, egységes értelmezéséhez, a végrehajtásra való mozgósításhoz. A megyei pártbizottság jóvá- hagyta az ipar fejlesztéséhez kapcsolódó propaganda-, agitációs- és tájékoztatási- feladatokat.
