Szolnok Megyei Néplap, 1983. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-21 / 300. szám
1983. DECEMBER 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnok megyei Tanács Autójavító Vállal atánál hét éve állították be az aívázhúzató és mérőpadot. A saját fejlesztésű célgép közel 200 ezer forintba került. Alkalmas a karambolos kocsik elhajlott, deformálódott alvázának helyreállítására. Évente mintegy 150 gépjárművet tudnak így javítani Jászszentandráson Fiatalok a Haladás Tsz-ben Eredményes évet zár a MÉH Az év első 11 hónapjának adatai azt bizonyítják, hogy a vas- és színesfémhulladék- gyűjtésiben érdekelt termelővállalatok és a lakosság is aktívabban vett részt, s így jelentős mértékben segítették a hulladékhasznosítási program megvalósítását. A MÉH vállalatok az idén eddig 576 ezer tonna vashulladékot és 43 ezer tonna színesfém-hulladékot gyűjtöttek össze, illetve továbbítottak az üzemekbe hasznosításra, annyit, mint tavaly egész évben. A gyűjtésben közreműködtek vállalati kollektívák, brigádok, amelyek a hulladékot válogatják, szelektálják, majd átadják. Az általános iskolákban eredményesek voltak a hasznosanyag-gyűj- tési versenyek, s gyűjtőakciókat szerveztek a Hazafias Népfront szervei is. E fontos népgazdasági és környezetvédelmi érdekeket szolgáló gyűjtés legjobb aktivistái az elmúlt napokban kitüntetéseket kaptak. A MÉH vállalatok az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke által adományozott Kiváló Hasznosanyag-gyűjtő kitüntetést 135, elismerő oklevelet pedig 60 aktivistának nyújtották át. A jászszentandrási Haladás Tsz-ben mindössze 25 fiatal, 30 éven aluli dolgozott 1970- ben, számuk azóta csaknem megnégyszereződött. Dicsérendő és szükséges is, hogy a pályakezdőket az első öt évben kiemelt figyelemmel kísér; a vezetés, éppen úgy, mint a munkatársak. Patro- nálásuk közösségi, erkölcsi, szakmai és anyagi jellegű tevékenységi formáit intézkedési tervben rögzítették, a határidők és felelősök feltüntetésével. Ez a program tartalmazza a fiatalok bérezésére, letelepedésére, család- alapítására, érvényesülésére, továbbképzésére, közéletisé- gére, szórakozására vonatkozó támogatási feltételeket, lehetőségeket is. Ezek éppúgy szolgálják a termelő munkát, mint az ifjú dolgozók komfort-érzésének, vagy egyénj elképzeléseik megvalósításának lehetőségeit. Sokat javultak a fiatalok élet- és munkakörülményei az utóbbi években. Az ifjúsági alap 1982. januárjától évente 4—5 családalapítónak biztosít 20—50 ezer forintig kamatmentes kölcsönt, ha ezért huzamosabb ideig, 7—10 évig vállalják, hogy ott dolgoznak. Ennek ösztönző hatása máris érvényesül. Ezen kívül kedvezményes fuvart és 30 nap fi- fizetés nélküli szabadságot is kaphatnak az építkezők. Tanulási lehetőségeket is biztosítanak számukra: a felsőszintű és közvetlen ágazat- és munkahelyi vezetői tanfolyamokra 8—10, szakmai továbbképzésre 18—20 fiatalt küldenek el. A tanfolyamok, továbbképzések résztvevői átlagkeresetet kapnak, tanulmányi és utazási költségeiket a termelő- szövetkezet vállalja. A már említett ifjúsági alapból lakásépítési támogatás mellett továbbképzési, kulturális és ismeretterjesztő célokra több mint 51 ezer forint jutott. Ezen felül színház-, mozi- és egyéb bérletekre 7225 forintot költöttek, KlSZ-esküvők, névadók rendezésére, a KISZ-szervezet akcióprogramjában meghatározott célokra, vetélkedőre is több mint 3 ezer, belföldi kirándulások költségtérítésére, üdülési hozzájárulásra 65 ezer forintnál is többet fordítottak egy év alatt. A Haladás Tsz fiataljainak 75 százaléka tagja valamelyik szocialista brigádnak. Segítik az „egy raj, egy szocialista brigád” mozgalmat. Társadalmi munkát szívesen vállalnak. Új környezetvédő beruházás Üj környezetvédő beruházás próbaüzeme folyik Szolnokon a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat tankállomásán. A létesítmény — a többi rendszerrel együtt — arra hivatott, hogy az olajtermeléssel együtt felszínre kerülő, erősen szennyezett rétegvizet az olajból melegítéssel, vegyszeres kezeléssel, illetve üle- pítéssel leválassza. Az új beruházást az tette szükségessé, hogy a vállalat termelő- területén évente felszínre hozott másfélmillió tonna olajjal együtt, ennek a meny- nyiségnek több, mint a kétszerese, három és félmillió köbméter sós, olajos rétegvíz is a felszínre kerül. Ha az olajtartalmú vizet a folyókba engednék, alaposan elszennyezné a környezetet. Ennek megelőzése érdekében a vállalat üzemeiben rétegvíztisztító és ártalmatlanító rendszereket építettek ki. A leválasztott és megtisztított rétegvíz kétharmadát, az olajkihozatal növelése céljából besajtolják az olajtelepekre. Egyharmad körüli mennyiséget pedig a már kitermelt olajtelepekbe, vagy az eredetileg is sósvizet tár roló rétegekbe sajtolják visz- sza. Erre a fontos környezet- védelmi munkára, a rendszerek üzemeltetésére évi negyvenöt millió forintot költenek. A leválasztott rétegvíz egy százaléka jelenleg még a felszíni vízfolyásokba kerül. Ennek végleges megoldására hivatott a szolnoki fejlesztés. A próbaüzemi tapasztalatok alapján megkezdődött a víztisztítási technológia javítása. Ha a módosítások sikerülnek — márpedig erre -megvan minden remény — a vállalat utolsó szennyezett rétegvízkibocsátó forrása is megszűnik. Hulladék kenyérből takarmány Az idén már mintegy kétezer tonna hulladék kenyérből készít takarmányt az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet. A gazdaság néhány évvel ezelőtt a keszthelyi egyetem kutatóinak segítségével technológiát dolgozott ki a fővárosban keletkező hulladék-, illetve maradványkenyér hasznosítására. Elgondolásuk olyany- nyira sikerrel járt, hogy ma már jelentős tételeket exportálnak az így nyert takarmánykoncentrátumból. Felhasználnak egyéb hulladékanyagokat is, így például a folyékony sörélesztőt, söriszapot, árpa port, tojáshéjat és kakaóbabhéjat. A Homokcsárda épületében, az irodában kellemes meleg van. Ott ül az asztalnál Mádai László, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tiszafüredi erdészetének vezetője. Utoljára öltötte magára a sötétzöld egyenruhát. Mondja, már nem sok dolga van, a leltárt megcsinálták, egy jelentés még, az utolsó, és kész. Meg a búcsúzkodás.-Jó előre szólt a munkatárHarmincegy év fától fáig saknak, ha mindenki végzett, szeretne elbúcsúzni tőlük. Dehogy végleg! Ha nem elégíti ki a kert, az otthoni tennivaló, visszamegy, hiszen már most szóltak neki, nyugdíj után is számítanak rá. Hogy is kezdődött? Leteszi a szemüvegét, — bizony akkor még jó volt a szeme. Ezerkilencszázötvenkettő- től „nyűvi” a fát, meg ülteti. Időszaki munkás volt, télen favágás, nyáron meg aratás, cséplés. Nyaranta muszáj volt átmenni a mezőgazdaságba, mert az erdészet 1 forint 83 fillért adott óránként. Pedig volt munka elég. Nem láncfűrésszel vágták a fát, hanem keresztvágóval. Naponta 8 kilométer gyalog a munkahelyre, nyolc vissza. Mégis megszerette, mondja. Ügy hozzá nőtt a természethez, mint levél a fához. Csakhogy azt a munkát nem lehetett sokáig csinálni. Az igazgató 1957-ben megbízta a kunhegyesi erdészkerület vezetésével. Mádai László felteszi, majd ismét leveszi a szemüvegét. Arcán 26 év után is ott a meglepetés. Akkor se értette a döntést. Dolgozott, szerette a .munkát és a rendet, de, hogy ezért kiemeljék?! Ha már így hozta a sors, vállalta. Elkezdte, és három év alatt be is fejezte az erdészeti technikumot. Így beszéli: „erre megint kiemeltek”. Erdőművelési műszaki vezető lett. Ezerkilenc- százhatvan és hatvanhárom között Füreden volt. Kellett a fa, ültettek is tavasszal, ősszel 5—600 hektárt. Azután még egy helyszín: Kunszent- márton. Ott már erdészetvezetőként dolgozott, elvégezte az Erdészeti és Faipari Egyetemet. („Nem végezte azt még el levelezőn senki, mondogatták ismerősei”). Hat év után ismét Tiszafüred. A víztározó területét tisztították, dolgoztak éjjelnappal, ha úgy adódott. Tudta, milyen a rossz vezető, volt benne része ifjúkorában, mérgelődött is miatta eleget. Úgy kellett hát irányítania, hogy az egykori énje is tetszéssel fogadja. Közben pedig úgy repültek az évek, hogy alig vette észre a fák levelei lehullottak néhányszor. Megnőttek a gyerekek is. Büszke rójuk: „rendes, becsületes ember lett belőlük”. Nagyobbik fia műszaki tanár, a kisebbik viszi tovább a fejszét, meg a fűrészt. Főművezető a NE- FAG abádszalóki üzemében. Eljött a nyugdíjkorhatár ... De a fa bizony később megy nyugdíjba, mint az ember. A búzát elvetik őszszel, learatják a következő nyáron. A fát elültetik valamikor, és „learatják” ötven —hatvan év múlva. Az ültető nem szokta megérni a termést. Ha mégis sikerül, nagy öröm ez a „gazdának”. Mádai László megérte. Néhány éve vágták ki azt a nemesnyárfa erdőt, amit ifjúkorában a saját kezével ültetett. Szabó Imre fotó: Dede Géza Folytatjuk a reformot Fontos tanulmány látott napvilágot a Társadalmi Szemle 1983 novemberi számában Gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése a szocialista építés szol- gálaltában címmel, az 1968- ban megkezdett gazdaságirányítási reform kibontakozásának várható új szakaszáról ad hírt. Hogy erre miért van szükség, mik ennek az előzményei, az meglehetősen ismert. Már vagy másfél évtizeddel ezelőtt világossá vált, hogy a gazdaságfejlesztés extenzív útja nem járható tovább. Hogy csak két egyszerű példára utaljunk, nem lehet csak új gyárakat, ipartelepeket építeni a kukoricaföldeken, ha közben a meglévő és elavulásnak indult régi üzemeket elhanyagoljuk; aligha ,célszerű új lakótelepek sokaságát tervezni, ha ennek az az ára, hogy a régi házakból álló történelmi belvárosokat a sorsukra hagyjuk. A többi között ezért került előtérbe a gazdaság intenzív fejlesztésének igénye, parancsoló szükségessége, amelyben a minőségi tényezők váltják fel a mennyiségek bűvöletét. Az is köztudott, hogy ebbeli elhatározásunkat keresztezte a tőkés világgazdaság immár több mint tíz éve tartó válsága. Bár nálunk — sok fejlett kapitalista országtól eltérően — ha a termelés növekedése le is lassult, nem volt abszolút visszaesés, nincs kétszámjegyű infláció, nincs munkanélküliség, egyértelművé vált, hogy a világ- gazdasági egymásra utaltság, a kölcsönös függőségi viszonyok korában ez a válság nálunk is nehezíti az intenzív szakaszra való áttérést. Kétszeresen értelmét vesztette például a termelés mennyiségi mutatóinak bűvölete, amikor még az egyébként jó minőségű és verseny- képes ipari, mezőgazdasági termékeink Nyugaton történő értékesítése elé is nagy akadályokat gördít a fejlett kapitalista országok protekcionista külkereskedelmi politikája, a diszkrimináció. Az ipari termelésünk, a nemzeti jövedelem termelésének utóbbi évében lelassult üteme mégis arra figyelmeztet benőnket, hogy gazdaságunk nem alkalmazkodik kellőképpen korunk új kihívásaihoz. Ahhoz, hogy ez megtörténhessék, új társadalmi hajtóerők felszabadítására, az 1968-ban megkezdett és ma is napirenden lévő gazdaságirányítási reform továbbfejlesztésére van szükség. A dokumentum egyébként — sokak várakozásával ellentétben — nem a közgazdasági szabályozórendszer változtatásaira helyezi a hangsúlyt (bár a változtatás legfontosabb követelményeire kitér), hanem a jelenlegi szocialista gazdasági viszonyainkat veszi bonckés aló. A három „főszereplőről”, vagyis az egyénről, a vállalatról s a szocialista nemzet- gazdasági közösségről szólva minden eddiginél részletesebben, meggyőzőbben tárja fel, hogy ki miben érdekelt; hogyan töltheti be érdekegyeztető szerepét a szocialista gazdaságpolitika. A gazdaságirányítás létfontosságú kérdésnek -nevezi a vállalkozási készség fejlesztését, az egyénnél, a kisebb kollektíváknál, a vállalatoknál, a szocialista államnál egyaránt. Állást foglal amellett, hogy „a párt központi szerveit célszerű mentesíteni a gazdaságpolitika részletkérdéseivel kapcsolatos döntésektől”, viszont — amint vártuk és szükségszerű — leszögezi, hogy „növelni keil a párt szerepét a népgazdaság érdemi irányításában”, leírva, mit ért ez alatt. Síkraszáll az állam gazdasági funkcióinak árnyalt értelmezése mellett, kiemelve: „Különösen fontos a végrehajtó apparátus hatáskörének szűkítése, a gaz- -dálkodás kereteit túlzott részletességgel taglaló jogszabályalkotás visszaszorftjá- sa, továbbá a vállalati gazdálkodásba való gyakori és indokolatlan beavatkozás kiküszöbölése. Emelni kell viszont — az előzőekkel párhuzamosan — a gazdálkodási rend kereteit megszabó hatósági tevékenység és makro- ökonómiai munka színvonalát, hatásfokát és tekintélyét.” Végül — az egyén számára talán ez a legfontosabb — kiemelten szól arról, hogy az egész jövedelempolitikánkat annak a szolgálatába kell állítani, hogy ne lehessen boldogulni a mai lanyha teljesítménykövetelményekkel, hogy a szó szoros értelmében is az éljen jobban, aki jobban ig dolgozik. A tanulmány többet jelent számunkra egyetlen közgazdász — mégoly okos ember — mélyenszántó gondolatainál, hiszen a párt elméleti és politikai folyóirata által életre hívott szakértői munkaközösség véleményét tolmácsolja, megjegyezve: „Napjainkban felgyorsultak a gazdaságirányítás továbbfejlesztésére irányuló munkálatok. Kibontakozásukat a párt kezdeményezi.” Más szavakkal egy olyan tanulmányban lapozgatunk, amely már érzékelteti, miről bontakozik ki majd vita, s a többi között mire irányul az 1968- ban elkezdett gazdaságirányítási reform továbbfejlesztése. A szerző szavai nem rejtik véka alá, hogy mindez — nehéz lesz. Ezt sugallja például az alábbi bekezdés is: „Az 1968-ban bevezetett reform alapján létrejött gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését nem tértől és időtől független közegben valósítjuk meg, hanem a népgazdaság nehéz, drámai fordulatokban is bővelkedő közegében, és nem akárkikkel, hanem olyan emberekkel, akik közül nem kevesen évtizedeken át hozzászoktak a lanyha teljesítménykövetelményekhez, akiknek zöme a „teljesítmény” fogalmán elsősorban mennyiségi eredményeket ért, akikbe nem idegződött be még a kockázat- és felelősségvállalás, és — nem utolsósorban — akik ma aggódva tekintenek a jövőbe, féltik a több évtized alatt elért szerény jövedelmüket, igen sokra tartják egzisztenciális biztonságukat. Ez egyszerre int határozott lépésekre és fokozott megfontoltságra. A nehéz gazdasági helyzetnek és az aggódással teli társadalmi légkörnek nem szabad visszariasztania bennünket a tettektől; tettek nélkül ugyanis nem sok reményünk lehet saját sorsunk belátható időn belüli javítására. Ám fokozottan körültekintőnek kell lennünk az intézkedések komplex előkészítésében.” Magyar László Támogatás az aszálysúlytotta tsz-eknek A jövő évj fejlesztési alap felhasználásáról és az aszálysújtotta tsz-ek támogatásáról döntött kedden Debrecenben megtartott ülésén a Hajdú-Bihar megyei tsz-szö- vetség mellett működő kölcsönös támogatási alap intéző bizottsága. Az alaphoz 88 mezőgazdasági termelőszövetkezet három társulás és három szakszövetkezet tartozik. Az intéző bizottság mostani ülésén az idén esedékes tartozások kiegyenlítésére öt termelőszövetkezetnek 17,5 millió forintot szavaztak meg. Az ülésen döntötték az országos kölcsönös támogatási alapból a megyének visszajuttatott 27,4 millió forint felhasználásáról is.
