Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-29 / 281. szám

1983. NOVEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A BHG kunhegyest gyárában évente több ezer ATSZK telefonvonal készül szovjet exportra. Képünkön Horváth Anna a sávot szereli, amelyből műszakonként átlag 400-at lehet el­készíteni Időközi választások Hz Országos Választási közleménye IKeddi jegyzetünk )-------­Ú j város a térképen: Tiszafüred November 26-án az idő­közi választások törvényesen, rendben megtörténték. Budapesten, a 26. számú országgyűlési választókerü­letben az országgyűlési kép­viselő időközi választására 22 211-en voltak jogosultak. A szavazásban a választójo­gosultak 78,3 százaléka vett részt, érvényesen 16 215, ér­vénytelenül 1168 választópol­gár szavazott. Az érvényes szavazatokból Boros 'László 67,2 százalékot kapott, Hanoi József 32,0 százalékot, a je­lölitek ellen szavazott a vá­lasztók 0,8 százaléka. Ily- módon Boros Lászlót válasz­tották meg képviselőnek. A Bács-Kiskun megyei, 6. számú országgyűlési válasz­tókerületben 15 842-en vol­tak választójogosulitak, a sza­vazásban 96,6 százalékuk vett részt. Érvényesen 15 293, érvénytelenül 12 választópol­gár szavazott. Az érvényes szavazatokból a jelölt 99,8 százalékot kapott; ellensza­vazat 0,2 százalék volt. Ily módon a jelöltet, Sztrapák Ferencet megválasztották képviselőnek. A Békés megyei, 10. számú országgyűlési választókerü­letben 27 800-an voltak vá­lasztójogosultaik, a szavazás­ban 98,2 százalékuk vett részt. Érvényesen 27 224, ér­vénytelenül 576 választópol­gár szavazott. Az érvényes szavazatokból a jelölt 99,9 százalékot kapott; ellensza­vazat 0,1 százalék volt, kép­viselővé választották Zaho- recz Józsefet. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, 3. számú országgyű­lési választókerületben 27 284-en voltak választójo- gosulitafc. a szavázásban 79.9 százalékuk vett részt. Érvé­nyesen 21 727. érvénytelenül 69 választópolgár szavazott. Az érvényes szavazatokból a jelölt 99,6 százalékot kapott; ellenszavazat 0,4 százalék Elnökség volt, .képviselőnek dr. Czibe- re Tibort választották meg. A 898 helyi tanácstagi vá­lasztókerületben, a tanácsta­gok megválasztásában 159 541 választójogosult állampolgár közül 139 223 (87,3 százalék) vett részt. Szavazataikból ér­vényes 137 571 (98,8 százalék) érvénytelen 1652 (1,2 száza­lék). Az érvényes szavazatok­ból a tanácstagjelöltekre 136 972-t (99,6 százalék), el­lenük 599-et (0,4 százalék) adtak le. 274 tanácstagi vá­lasztókerületben (30,5 száza­lék) a választók két, illetőleg több jelölt közül választot­ták meg a tanácstagot. Az időközi választáson 661 köz­ségi. 142 városi és 95 főváro­si kerületi tanácstagot vá­lasztottak meg. Szolnok megyében 39 ta­nácstagi választókerületben volt időközi választás. Ebből 21-ben két vagy több jelölt közül választottak. Harmincöt év — 5500 szakember Harmincöt évvel ezelőtt indultak a Szovjetunióba az első magyar diákok, akik a baráti szocialista ország kü­lönböző egyetemein kezdhet­ték meg felsőfokú tanulmá­nyaikat. Az évforduló alkal­mából tegnap ünnepséget rendeztek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Az eseményre meghívót kaptak a különböző időpontokban és városokban végzett egykori ösztöndíjasok, valamint a képzésben együttműködő ha­zai szaktárcák képviselői is. A megjelenteket Bíró Gyu­la, az MSZBT főtitkára üd­vözölte, majd Földiák Gá­bor művelődési miniszterhe­lyettes méltatta a Szovjet­uniónak azt az óriási segít­ségét, amelyet a fiatal ma­gyar államnak nyújtott a szakemberképzés megindítá­sában. Az eltelt három és fél év­tized alatt mintegy 5500-an szereztek diplomát a különfé­le szovjet egyetemeken, s ugyancsak jelentős azoknak a magyar szakembereknek a száma, akik szakmai tovább­képzésen vettek részt, s tu­dományos minősítést szerez­tek a Szovjetunióban. Ko­moly szakmai és nyelvtudós­sal hazatérve ma már a po­litikai, a gazdasági, a kultu­rális és a tudományos élet különböző területein kama­toztatják a megszerzett ma­gas színvonalú ismereteiket. Egyebek között a Paksi Atom­erőmű építkezésén is megta­lálható az a szakembergár­da, amely a Szovjetunióban kapott speciális szakképesí­tést; a magyar polgári repü­lésiben szolgálatot teljesítők 99 százaléka a baráti szoci­alista országban tanult. A volt szovjet ösztöndíjasokkal találkozhatunk az ércbányá­szat, a kőolaj- és földgázbá­nyászatban és feldolgozóipar­ban, a számítástechnika, a közlekedés, valamint a hír­adás és hírközlés területén is. A hazatérés után sem szakad meg a Szovjetunióban végzettek kapcsolata: több mint tíz esztendeje a Magyar —Szovjet Baráti Társaság vállalja, hogy rendszeres programokat, találkozókat szervez részükre, s figyelem­mel kíséri életük további ala­kulását. Tizenegy nagyközséggel együtt november 25-i ülé­sén Tiszafüredet is várossá nyilvánította — január 1-i hatállyal — az Elnöki Ta­nács. A hír nem érte vá­ratlanul azokat, akik vala­melyest is ismerik a Tisza menti nagyközséget. Azt pedig, hogy nem vé- leltllen az Elnöki Tanács határozata, a legjobban maguk a leendő városla­kók. Tiszafüred polgárai tudják. Hiszen ők voltak azok, akik a ’40-es, ’50-es évek közigazgatási „hányattatá­sai” közepette is megőriz­ték hűségüket, s majd ők — és leszármazottaik — voltak, akik magától érte­tődő lelkesedéssel fogtak a ’60-as évek második fe­lében az „új honfoglalás­hoz”. Mert honfoglalás kezdődött a nagy múltú, többször elpusztított, több­ször újjáépített hajdani mezővárosban. Az ipart a ktsz és a gépállomás jelen­tette — a hagyományos vesszőfonó kéziipar mellett. Még a hatvanas évek má­sodik felében is így jelle­mezte Tiszafüredet — és környékét — egy hivatalos okmány: a megye északi részében levő, gazdasági­lag elmaradott terület. No­ha, ez a jellemzés a maga korában is túlzás volt. két­ségkívül igaz, hogy Füred inem tartozott az ország, a megye gazdaságilag dina­mikusnak számító körzetei közé. Csoda nem lön! De a racionális településpolitika, iparifejlesztés és a lakók vágyainak találkozásáról annál inkább beszélhetünk. Az „ország legmélyebb pontja”, Kisköre mellett a ’60-ás évek végén megkez­dődött egy — történelmi­leg is jelentős — beruházás, a Tisza II. vízléncső, táro­zótó és kiegészítő létesít­ményeinek építése. Köny- nyű volna most azt írni, hogy tulajdonképpen a kis­körei beruházás nyomán bekövetkezett — gazdasági fejlődés — eredménye Ti­szafüred várossá nyilvání­tása. Természetesen össze­függ ezzel Füred iparoso­dása (Ailumíniumárugyár, Magyar Hajó- és Daru­gyár) ám a viszonylag gyors út megtételéhez sok­kal többre volt szükség. Megértésre, türelemre, tá­mogatásra — innen is, on­nan is. Nem volt oly rég, hogy ne emlékeznénk az Alumíniumárugyárban az első időkiben, ősszel meg­csappant a dolgozók létszá­ma — mert a kukoricatö­rés idénye tetőzött. Pár év múlva az ipari munkát a kukoricatörés kedvéért félretevők építették társa­dalmi munkában az óvo­dát, a bölcsődét, az utat. Igazságtalanság volna, ha nem tennénk hozzá: veze­tőik felhívására. iE jegyzet írója szeren­cséjének tartja, hogy éve­kig Tiszafüreden élhetett. Látta eltűnni a Petőfi Sán­dor által emlegetett sáros­poros utcákat, nézhette a Tisza-parton végbement monumentális tájalakító munkát, s tapasztalhatta a párt-, a tanácsi vezetők, a tiszafüredi emberek igye­kezetét, ügyességét, egész­séges lokálpatriotizmusát. Lett légyen szó a vízmű­társulat. az üdülőövezet, a strand, az egészségügyi ellütás, az új piactér vagy a százéves múzeum gond­jairól. Hosszú volna fel­sorolni, mi minden tette Tiszafüredet érdemessé a várossá nyilvánításra — amelynek természetesen megvannak a számokkal jól kifejezhető szociális, kommunális „paraméterei” is: burkolt últ, vízhálózat, csatornahálózat, iskolák, bölcsődék, óvodák, ipar, idegenforgalom, kereskede­lem. szolgáltatás stb. Innen nézve talán nem lelkendező túlzás a jelzős szerkezet sem: Tiszafüred, Szolnok megye nyolcadik városa, szocialista város lesz, a szó legőszintébb, ér­zelmi tartalmat is hordozó értelmében. Vágner János Becsüsök a Bizományiban Ez nem kirakodóvásár Döntőek a piaci viszonyok A szolnoki Jubileum téri Bizományi Áruház Oldalsó ajtaja mögötti teremben na­ponta hosszú sorokban áll­nak az emberek a pult előtt. Nem vásárolnak — eladnak. Akik a pult mögött állnak, vesznek. Ök a becsüsök. Három becsüsnő nézegeti, mustráilgatja az eladók kí­nálta ruhát, cipőt, autórádiót, s mindent, ami az asztalra kerül. Az áruház árualapjá­nak ötven százalékát a la­kosságtól felvásárolt cikkek teszik ki. ami naponta mint­egy 200 ezer forintot jelent. — Ennek az értéknek leg­alább a kétszerese kerül elénk — mondja Kovács Pálné. — Például a nem­régen megnyílt jászberényi üzletünkbe az első időben sok olyan holmit is behoz­tak. amit inkább a MÉH-be kellett volna vinni. Minden­kinek meg kell magyarázni viszont, mit. miért nem tu­dunk átvenni. — Mi az, ami meghatá­rozza, hogy mit lehet át­venni? — Először is az, hogy ki az eladó — szól Patakiné. — Nem mindegy ugyanis, ki hozza az árut. Tizenhat éven aluliakat, ittas és el­mebeteg embereket eleve el kell utasítanunk. — Ezenkívül több köz­ponti tüalom is van. Nem vehetünk át árut vámcédula nélkül, vagy másfél kilo­watt feletti teljesítményű háztartási villamos gépet. A műalkotásokat pedig egy pesti boltunkba kell elvinni. — Gondolom, a minőség is befolyásolja a vásárt. — Mi is a piacból élünk. Csiak olyan árut vehetünk át, amit később el is tudunk adni. Annak ugyanis, hogy a raktárban álljon, nincs sok értelme. Tehát a minő­ség mellett a kereslet is be­folyásolja. hogy mit és meny­nyiért veszünk meg. — Minden terméknek van­nak kényes pontjai. Mi eze­ket vizsgáljuk meg először. Cipőnél a talpbélést és a felsőrészt, bundáknál a kar­öltőt. Azok a műszaki áruk például Olcsóbbak, amiknek nincs meg a jótállási jegye, ezeket ugyanis nem vásárol­ják szívesen. A felsőruházati holmik árait a szezon is be­folyásolja. — És a divat? — A becsüsnek ismernie kell, hiszen a divatjamúlt holmit nem keresi senki — mondja Kovácsné. — Így van ez a bútorokkal is. Az antik darabokon kívül nem' vesszük át a régi. elavult, agyonhasznált bútorokat. Különben aki bútort akar eladni; bejön ide. megmond­ja, hol lakik, mi elmegyünk a lakására, és ott mérjük fel a bútor értékét. A nagyobb értékű áruk esetén az eladó csak akkor kap pénzt, ha az elkelt. — Ez az eladási forma fő­leg a műszaki árukra jel­lemző. Sökan. akik hosz­szabb időt töltenek külföl­dön, behoznak egy-két dol­got. így kerülnek hozzánk origánál márkás Hi-Fi tor­nyok, rádió-magnók, zseb- számológépek stb. Ezek vé­telére külön szabály van. — Az árakat hogyan. mii­nek a segítségével határoz­zák meg? — A becsüsnek ismernie kell a mindenkori piaci vi­szonyokat. Ha valami nem kelendő, vagy túl sok van belőle a polcokon. akkor természetesen olcsóbb. So­kan elcsodálkoztak már, ami­kor kiderült, hogy nem fi­zetünk annyit, amennyit ők elképzeltek, vannak, akik vitatkoznak. Ilyenkor a be­csüsnek határozottnak kell lennie — ez nem kirakodó- vásár. — Persze a vállalat is se­gít bennünket. Különféle ár­jegyzékek adnak útmutatót mindenféle áruhoz. A mű­száki cikkeknél a vámcédula is irányadó. Ezenkívül ter­mészetesen a gyakorlat a perdöntő. — Ezt nem lehet az isko­lában megtanulni — helye­séi Csáikné Marsi Éva —, itt mindig van valami újdon­ság. Az iskolában csak az általános alapismereteket le­het elsajátítani, a többit a oult mögött szerzi meg az ember. A Bizományi Áru­házi Vállalat Budapesten képzi a becsüsöket, akik a két év tanulmányi idő alatt a ruhaipari termékektől a műszaki cikkekig mindenről tanulnák. Vidéken a becsüs­nek mindenhez értenie kell. — nádudvari — Szekszárdról Csehszlovákiába Cukorrépa-betakarító gépek A helyi adottságoknak megfelelően tervezett önjáró és vontatott cukorrépa-beta­karító gépsorokat szállít Csehszlovákiába a szekszárdi Mezőgép Vállalat. A megren­delők legfontosabb kikötése az volt, hogy a gépek min­den vonatkozásiban alkal­mazkodjanak a cukorrépa- termő területek náluk kiala­kult átlagos táblanagyságá­hoz. Az egyik típus e köve­telménynek megfelelően 50 —100 hektáros táblán hasz­nálható a leggazdaságosab­ban. Kiszántó, fejező, felsze­dő és rakodó gépsora egyet­len 160 lóerős traktorral egyszerre működtethető. A másik gépet sokkal nagyobb teljesítményűre,. 400—500 hektáros cukörnépaitáiblákra tervezték. Naponta 10—12 hektár termését szedi fel. s rakja szállítójárműre. A konstruktőrök arra töreked­itek, hogy a gépek szélsősé­ges időjárási körülmények közepette is használhatók legyenek. Több gépkocsi­akkumulátor Az elmúlt években sokszor hiányzott egy-egy típus az üzletekből, s az idén, az év elején az alapanyaghiány miatti termeléskiesés arra utalt, nem lesz ez máskép­pen 1983-ban sem. Az Akku­mulátor- és Szárazelemgyár valamint az Unitechnika Szö­vetkezet és a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalata pótolta a lemaradást, sőt a tavalyihoz képest növelte termelését: összesen mintegy 650 ezer akkumulátort állí­tottak elő és adtak át a ke­reskedelemnek ebben az év­ben. A Szolnok megyei Sütőipari Vállalat karcagi kenyérgyárának az idén július közepén befe­jeződött rekonstrukciója óta a négy féle kenyéren kívül 22 féle péksüteményt is sütnek. Naponta 8—9 ezer zsömlét, 25 ezer kiflit és 15 ezer finom pékárut szállítanak Karcag, Kun­madaras és Tiszaszentimre boltjaiba \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom