Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-25 / 278. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. NOVEMBER 25. Jubileumi kórustalálkozó A miskolci Egészségügyi Szakközépiskolában a leány tanulók mellett az idén, már tizenhét fiú is ismerkedik az általános ápoló és asszisztens szakmával, a csecsemők fürösztésé- nek, pelenkázásá- nak, a betegágy rendbetételének mesterfogásaival. Továbbtanulásuk is biztosított, de az iskola elvégzése után már várják őket a mentőállomásokon és a KftJÁL- nál is Jászberényben Két tanterem társadalmi munkában A magyarországi munkás- dal-egyletek szövetsége megalakulásának 75. évfordulója tiszteletére Szolnokon a MÁV Járműjavító Művelődési Központban rendezett jubileumi kórustalálkozóra megyénk 14 kórusa hozta dalos üzenetét. A munkáskórusok mozgalmának több évtizedes múltját a kiállítás fotói, tablói dokumentálták. A kóruséneklés hagyományozó- dását, a folyamatosságot — az elődökre való tisztelgő emlékezésen túl — jelzi, hogy a kórusokban nemzedékek énekelnek együtt. A mozgalom életképességének pedig ugyanúgy tanúságtevői a nagy múltú énekkarok, mirt azok a fiatal, 6—8 éve szerveződött együttesek, melyeket az országos szakmai fórum, a KÓTA a mozgalom édes gyermekeiként tart számon. Józan elfogultság A kórusélet' nagyszabású megmozdulásait, mint ezt a kétnapos jubileumi koncertsorozatot is a kórusok egymás iránti spontán érdeklődése avathatja valóban találkozóvá. A jó produkciókat jutalmazó lelkes tapsok, a szakmabeliek egymás iránti józan elfogultsága adta ennek a találkozónak alaphangulatát. A KÖTA négytagú zsűrije — a karnagyokkal közös megbeszéléseken — volt hivatva a szakmai értékelésre. Elismeréssel szóltak az ünnepélyességről, a formáról, mint a tartalom elmélyítéséi szolgáló tényezőről. Szó esett a jó műsorösszeállítás ismérveiről, a műsorszerkezetről, mely ugyanolyan nagyság- rendű feladat a karvezetőnek, mint magának a műsornak a betanítása. A zsűri leszögezte, hogy nem keres abszolút mércét és mértékeket a kórusok teljesítményének megítéléséhez. A produkciókat az adott kórus önfejlődésének tükrében kívánják, — és a régi ismeretség okán — tudják is elemezni. Kritikai észrevételeik célja nem pusztán az eredmények regisztrálása, hanem azoknak a soron következő konkrét zenei feladatoknak a megjelölése is, amelyek az adott kórust — s ez által az egész mozgalmat — előbbre vihetik a művészi fejlődés útján. A megbeszélések fontos momentumaként körvonalazódott, mi is a fejlődés konkrét tartalma a kórusok, mint mobil közösségek esetében. E mobilitásból, a tagok cserélődéséből — ami rövid távon esetleg nem is szembetűnő — fakad, hogy a hallási és éneklési kultúra fejlesztését avagy éppen kialakítását, a zenei Francia népművelők hazánkban tett látogatásának viszonzásaképpen októberben a Magyar Népművelők Egyesületének tizenkét tagja utazott Franciaországba, közöttük hárman Szolnok megyéből: Molnár Sándomé, nevelést mindig újra kell kezdeni. Az országos minősítéssel egybekötött találkozón öt kórus kérte minősítését Az új, ez évben életbelépő minősítési rendszerben felére csökkent a fokozatok száma, ezáltal tágabbak lettek ugyan a kategóriahatárok, de egyértelműbbek is, és nehezebben átléphetők. Ez sokak véleménye szerint a fokozatok értékének devalválódása ellen hat, mint az az új jelenség is, hogy nem egy példa van országos viszonylatban a visszaminősítésre. Az elérhető fokozatok: bronz, ezüst, arany, fesztivál, hangversenykórus és kiemelt hangversenykórus. Bronz fokozatú kórusminősítést vívott ki szereplésével a pávakörből kórussá alakult Jászapáti Szövetkezeti Vegyeskar. Árki Kornél vezetésével jóízű előadásban énekeltek népdalokat, műsorukba jól választottak a többszólamú művek köréből. Reméljük megőrzik dalolási kedvüket és a népdal szere- tetét a kóruséneklésre áttérés (egyszólamúságból ia többszólamúságba) átmeneti nehézségei közepette is. Első alkalommal minősült, s bronz fokozatot ért el a tiszafüredi nagyközségi tanács férfikara is. Szabó Katalin karnagy vezénylése formálási készségről tanúskodik. A kórus már birtokba vette a piano hangerőtartományt is, intonálás terén fejlődtek, intonálási biztonságuk egyelőre még a gyorsabb mozgású művekben a nagyobb. Frappánsan adták elő műsoruk zárószámaként Bartók Huszárnótáját. Rangos, szép kórusmunka eredményeként őrizte meg az arany fokozatot a szolnoki Volán „Vásárhelyi Zoltán” fiatal vegyeskara Bartáné Góhér Edit vezetésével. Finom hangvétel, plasztikus színek jellemezték műsorukat, és derekasan helytálltak a létszámgonddal küszködő férfiszólamok. Fesztiválfokozatnak megfelelő nehézségű műsorral lépett dobogóra, s védte meg minősítését a szolnoki Járműjavító férfikara Buday Péter karnaggyal az élen. Meglepő igényességgel és dicséretes könnyedséggel énekeltek madrigálokat és imponáló hangzással szólaltatták meg Gounoud Katonakarát és Kodály férfikari műveit. A Szolnoki Kodály Kórus alkalmas arra, hogy egy teljes koncert élményével szolgáljon, s mint zenei tényező lépjen pódiumra. Szellemi a mezőtúri művelődési ház igazgatója, Sass István, a jászberényi Déryné Művelődési Központ igazgató-helyettese és e sorok írója, Báli István, a Teszöv főmunkatársa. A jászberényi művelődési központ „Tudor” kapacitása és hanganyaga az országosan kiemelkedő kórusok közé sorolja az együttest. A kórus teljesítménye előző önmagához viszonyítva fejlődésről tanúskodik. Amatőrként létezve műsoruk harmadát — Monteverdi, Tormis, Gulyás, Karai műveit — profi színvonalon énekelték színgazdag hangzással, érzelmi töltéssel. A dalostalálkozó legnagyobb közönségsikerét aratták atmoszférateremtő éneklésükkel. A zsűri értékelése alapján Buday Péter és Rigó Éva karnagyok ismét átvehették a hangversenykórus kitüntető címet. Három hangverseny Kedvező összképet nyújtottak a találkozó három hangversenyén a kórusok. Finom- hangzás jellemzi a törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórust (vezényelt: Bischof László), kidolgozott műsort hozott a tiszafüredi Pedagógus Nőikar (vezényelt: Erőss Lászlóné), lányos kedvességgel énekelt a kunszentmártoni József Attila Gimnázium Kamarakórusa. Karnagyuk, Kisné Zsíros Ágnes vezeti a kunszentmártoni Áfész és Pedagógus „Harmónia” Kórust is, melynek kellemes kamarahangzása ihletett előadással társult. Öröm volt hallgatni a martfűi művelődési központ nőikarénak (vezényelt: Bozorádi János), ennek a fiatal együttesnek fényes hangzását és mértéktartó előadásmódját. Alapos belső műhelymunkát feltételező zenei kivitelben és jó* felfogásban szólaltatta meg műsorát a ti- szaföldvári férfikar (vezényelt: Jordán Antal és Váczi Márta). A mezőtúri Petőfi Dalkör előadásában (vezényelt: Ká- vási Sándor) imponáló gondossággal és zenei arányérzékkel felépített, agitatív erővel megszólaló mozgalmi dalokat és utánozhatatlan ízzel énekelt népdalokat hallottunk. A jászberényi Vasas Munkáskórus érett produkcióiból (vezényelt: Bedő- né Bakki Katalin) oldott muzsikálás és kifejezőerő sugárzott. A szolnoki Bartók Kamarakórus műsorát — lévén hivatásos együttes — magasabb igénnyel hallgattuk. Kifogástalan intonációval, profi színvonalon — s mostanában bátrabban, szabadabban — muzsikálnak Vájná Katalin vezényletével. A művek szerves felépítése, értelmes tagolása és drama- turgiailag indokolt zenei megoldásai egyaránt kivívták a zsűri és a közönség elismerését. Labáth Valéria márkájú mikrobusza, közlekedési eszközünk közel ötezer kilométert hagyott háta mögött a két hét alatt. Október elsején késő délután érkeztünk a patinás francia városba, Strasbourg- ba. ahol a helyi meinau-i ínyencek irodalma A magyar könyvkiadásban idáig hiányzó műfaj volt a színes képekkeL illusztrált albumszerű szakácskönyv. A Corvina kiadó új sorozata — amelyet 13 kötetesre terveznek — ezt a hiányt pótolja. A kötetek két „bűvös” szám, a 99 és a 33-as jegyében állnak össze. Egy-egy album ugyanis 99 receptet tartalmaz 33 színes ételfotóval. A szerzők — Lajos Mari, a receptek írója és Hemző Károly a fotós — első kötetükben az előételekkel foglalkoznak, szinte tudományos alapossággal. Az előétel nem nélkülözhetetlen része az étkezésnek, de kár lenne lemondani róla — mondják — .mert finom is szép is és jótékony hatással van az egészségre. A hazai konyhakultúrában az utóbbi évtizedékben egy időre mintha kiment volna a divatból az előétel, noha a régi magyar szakácskönyvekben akad jónéhány recept, kivált a jeles napokra ajánlott menükben. A kötet külön foglalkozik a hideg, a meleg előételekkel, az úgynevezett mártogatós, krémes, habos előételekkel, salátákkal, valamint a mártásokkal, tésztákkal. Napjainkban a hús változatlanul a legfontosabb és legértékesebb tápláléka az mebernek. A húsételekkel foglalkozó második kötet 99 magyar és külföldi marha-, disznó-, borjú-, birka- és kecslkahús ételreceptjét nyújtja át a gasztronómia híveinek. A kiadó tervei szerint a sorozat évente két kötettel jelentkezik. Művelődési és Ifjúsági Házban az elszászi szövetség képviselői fogadtak bennünket. A ház bemutatása során füzetek és különböző propagandaanyagok között örömünkre magyar vonatkozású kiadványokra is bukkantunk; a Strasbourg! magyar filmnapofc programfüzetére. a Bartók-év forduló kiadványára és a november végéig tartó magyar kulturális napok prospektusára a magyar—francia kapcsolatok elevenségének bizonyságául. Másnap délután már Párizs. Megcsodáltuk a főváros panorámáját az 56 emeletes montparnasse-i iroda- és üzletház tetejéről, ellátogattunk a Pompidou kulturális központba, népszerű nevén a Beaubourgba. Utunk következő állomása: Párizstól harminc kilométerre a százezer lakosú Argenteuil. A város kommunista polgármester-helyettese fogadta a csapatunkat, és tájékoztatott bennünket a hagyományosan baloldali vezetésű város társadalmi-politikai gondjairól; arról többek között, hogy miként próbálják szociális, oktatási és kulturális oldalról meggátolni a jobboldal erősödését városukban. A költségvetés negyven százalékát fordítják például kulturális és sportcélokra. Az egész városnak épült Jászberényben a Bajcsy-Zsilinszky úti tizenhat tantermes iskola. Egy iskola kivételével meg is szűnt a váltott tanítás Berényben. A Székely Mihály énektagozatos iskolában a 20 osztályból az új iskola belépésével 17 maradt. De ez mégis azzal járt, hogy a korábbi 10 tanterem helyett szeptembertől egyszerre 17-re van szükség. A tanári kar a városi tanács illetékeseivel együtt az év elején számba vett minden szabad helyiséget A korrekciós osztálynak kiürítettek egy irodát, befogták a két napközis termet és az úttörőszobát Egy osztály mindig tornaórán, vagy gyakorlati foglalkozáson van, téhát még két tanterem hiányzott Üjabb szemlék, variációk, átcsoportosítások után kiderült hogy a szomszédost volt mentőállomás épületével lehetne valamit kezdeni. Már évék óta az oktatást szolgálta egyébként is: garázs és iskolai raktér vélt benne. Az átalakítást nem bírta volna ki, újat kellett építeni. Márciusban, áprilisiban pénz után kutattak, végül 300 ezer forinttal megkezdődött az építkezés — azaz,, hogy a bontás. Kispál Béla igazgató pontosan maga sem tudta, mekkora fába vágta a fejszét. — Bíztunk a szülőkben és a munkahelyektől is sokat vártunk. (A tantestület szerint ezt nyugodtan mondhatta volna egyes számiban Is, mert közülük kevesen bíztak a sikerben.) — A tetőszerkezet kivéteKülső támogatás nélkül felépítették a Gagarinról elnevezett uszodát és sportközpontot, s a kibővített, Louis Aragon nevét viselő, könyvtárat. Jártunk a Párizs környéki Cergy-Pon- toise-ban. vagy ahogyan a franciák nevezik: a jövő városában. Az ultramodem 'lakótelep központjában kialakított — félig fedett, szabadtéri színjátszásra is lehetőséget adó agórábói nyíló — információs központban, amely egyben módszertani intézmény is. megismerhettük három megyére kiterjedő szolgáltatásaikat. Évente szeptembertől júliusig öt számot jelentetnek meg az ifjúság szabad idejét, munkavállalását segítő információs kiadványukból. Korszerű kézikönyvtáruk van népművelőknek, tanároknak, gyermekmegőrző szolgálatot működtetnek, kijárnak több intézménybe, ahol ismertetik a központ szolgáltatásait. Elvük: lehetőleg személye- lyen foglalkozni mindenkivel, még akkor is, ha ez több időt vesz igénybe — a szorosabb kapcsolat érdekében. Az után következett Lyon. Több művelődési és ifjúsági házba látogattunk, és szerezhettünk tapasztalatokat. Mindenekelőtt arról, hogy az ifjúsági és művelődési hűiével minden társadalmi munkában készült. A gyerekekkel üzentünk a szülőknek, és ők jöttek bontani, betonozni, téglát hordaná, takarítani. A hét végén nem volt munka, délutánonként dolgoztunk, volt aiki szabadságot vett ki. A bontással végeztünk áprilisban, május elején kész volt az alap, a tanév végére álltak a falak. Szerettük volna szeptemberben már birtokba venni a tantermeket, ugyanis két osztálynak még nem volt helye. Nem sikerült, mert például három sor cserépért heteket kellett szaladozni. Azt a két osztályt ideiglenesen beköltöztettük a tornaterembe és az ebédlőbe, de mégis váltott tanítás nélkül kezdtük az iskolai évet. Szerény de meggyőző modorával állhatatosan kérte a segítséget, szervezte a munkát. A Gyár és Gépszerelő Vállalat, a Zagyvamenti, a Lenin Tsz, a Víz. és Csatornamű Vállalat, az Építőipari Szövetkezet, a Pincegazdaság és az elmaradhatatlan hűtős Vályi Péter Szocialista Brigád a szülőkkel együtt másfél millió forintos társadalmi munkát végzett. Végül mintegy 700 ezer forintból, amit anyagra és a megrendelt munkákra költöttek, elkészült a két tanterem — 4 millió helyett. Ma a jelképes műszaki átadáson (ugyanis nincs kitől átvenni) a pedagógusok műszaki segítséggel megvizsgálják az épületet, ellenőrzik a fűtést, világítást..., és hétfőn reggel ott is megszólal a csengő. Lukácsi Pál zalk — szinte kivétel nélkül — szociális és kulturális funkcióval működnek. a gyermekmegőrzést, az egészségügyi tanácsadást éppúgy feladatuknak tartják, mint a különböző tanfolyamok szervezését, klubok, körök működtetését. Ahol csak lehetőség nyílik rá, olcsó étkezési és szálláslehetőségeket is biztosítanak. Bőséges sportolási alkalmat teremtenek fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. Több házban úgynevezett „foyer”-eket létesítenek, amelyek a hangos „szórakozás”, időtöltés, játék céljára szolgálnak, ezekben a „foyer”-ekben igyekeznek egy-egy kerület fiatalságát lekötni, érdeklődésüket felkelteni, fokozatosan igényesebb programok iránt is. a siker reményével. Az ifjúsági házak egyébként rövidtávú terveket készítenek, s ezt társadalmi vezetőség hagyja jóvá. A házaknak tagsági igazolványuk van, s a tagok maguk választják a vezetőséget. Tagjai többnyire aktív résztvevői a házak tevékenységének. illetve olyan személyek, akik a városban fontos szerepet töltenek be. és' támo- gatiáik az intézmény munkálat. (Befejező rész a következő számban). Báli István Cergy Pontoise — ahogy a franciák nevezik: a jövő városának információs központja Tanulmányúton Francia népművelők között