Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. NOVEMBER 24. Pech a természetben: az albinizmus A hosszú évtizedekig az erdőt járó erdészek és vadászok elbeszéléseiből hallhatunk a ritkán felbukkanó fehér vadak­ról, a fehér őzről vagy szarvasról. Ritkán azonban fehér szőr- zetű mókus, és piros szemű, fehér bundájú albínó borz is sze­münk elé bukkanhat. Afrikában ritkaságszámba megy a fe­hér szőrű zebra, és Indiában igen nagy becsben tartják a fe­hér „szent" elefántot. Egyre több baromfihús Az angóra és a házi nyá­lon azonnal szemünkbe tű­nik az albínó állatokra jel­lemző fehér szőrzet és piros szemszín. Lényegében a szőr­zet, a bőr és a szem íriszének a pigmenthiánya határozza meg az albínó szervezeteket. Alaposabb vizsgálatok alap­ján azonban hamar kiderül, hogy pigment sokszor mégis­csak jelen van, csakhogy a különböző szervezetekben különböző mértékben: egyes — albínónak látszó — álla­tokban csak nyomokban, má­sokban több, vagy éppen jól észrevehető mennyiségben lehet pigment. A barcelonai híres Hópe­hely nevű fehér gorillát a nemzetközi sajtó is albínó­nak nevezte. Igaz, e gorilla szőre és bőre pigmentmen­tes, szemének szivárványhár­tyája azonban nem piros, ha­nem kék színű. Ebben az esetben nem albínó állatról beszélünk, hanem leukóról (fehér). Ugyanilyen pigment­hiány figyelhető meg — bár nagyon ritkán — egy-egy fe­hér alapszínű tigrisen. Más esetekben nem kék, hanem sárga írisz látható azi egyes állatok szemén, tehát a hiá­nyosan megjelent pigment sárga színt, ún. flavot alakít ki. Ilyen jellegzetes „csóka­szemet” figyelhetünk meg egyes kutyákon vagy lova­kon. Természetesen nem min­den fehér színű állat albínó, leuko vagy flavo. Közismer­ten minden jegesmedve szőrzetének színe fehéres a természetes havas környezet­ben. Elméletileg természete­sen a jegesmedvék között is lehet albinóegyed, de eddig nem találtak közöttük ilyen példányt. Ismerünk olyan ál­latokat is, amelyeknek a nyári bundája szürkésbarna, téli fehér színével pedig jól alkalmazkodik a havas vi­dékhez. Ezt a Dél-Svédor- szágban élő havasi nyúl ese­tében figyelhetjük jól meg. A telefonkábeleik beázás elleni védelmének egyik leg­eredményesebb módja az, hogy a kábelben létrehozott és állandósított mintegy 500 millibar nagyságú levegőtúl­nyomással tartják távol a vizet az ún. kábellélektől. Az ekként védett kábelek a telefonközpontokban levő túlnyomó berendezéssel ál­landó kapcsolatban vannak. E berendezés működése au­tomatikus: ha a vele össze­kapcsolt kábel köpenye valahol megsérül, ha a ká­belben a nyomás csökken, azt egy riasztó berendezés azonnal jelzi, s ami még fontosabb, a túlnyomó be­rendezés légsűrítői megin­dulnak, s pótolják a lyukon, a repedésén át megszökött levegőt» így a kábelben a nyomás általában csak las­san csökken, a hiba helyén kiáramló levegő viszonylag hosszú ideig megakadályoz­za, hogy a víz (nedvesség) behatoljon a kábelbe. A ki­sebb köpenyhibákat nem is kell okvetlenül azonnal ki­javítani. E védelmi rendszer nagyon hatásos, ám drága, s vele a kis keresztmetszetű kábelek védelme nem is va­lósítható meg Ezeknek ugyanis Olyan nagy az áramló levegővel szembeni ellenállásuk, hogy a túlnyo­mó berendezéstől távoli hi­bahelyekhez a pótlevegő csak késve érkezik. Tehát csak a nagy keresztmetsze­tű, sok érpárt tartalmazó fő­vonalak, a városi hálózat Ugyancsak ritkán látható albínó ember is. Az emberi populációban minden hu­szonegyezredik emberen je­lenik meg az albínó jelleg. A populációgenetikai számí­tások szerint minden hetve­nedik ember heterozigóta az albinizmusra nézve, vagyis örökölheti az albínó jelleget előidézhető recesszívgént. Az albínó emberen első pillan­tásra feltűnik halvány, szal­masárga színű haja. Szembe­tűnő szeme szivárványhár­tyájának pigmentszegénysé­ge, s emiatt nagyon halvány kék szemei vannak. Ritkán piros szemű albínó emberek is láthatók: ilyenkor a szem • és hártyájának az erei tűn­nek át a színtelen szivár­ványhártyán. Az albínó né­gereken néha pigmentfolto­kat figyelhetünk meg a test felületén. Az albínó ember kerüli a tűző napfényt bőré­nek pigmenthiánya miatt. Ez- a pigmenthiány sok baj for­rása lehet, de a legsúlyosabb problémát régebben mégis társadalmi szempontból je­lentette. Afrikában 50—60 évvel ezelőtt még egyes tör­zseknél gyakran megölték ezeket a szerencsétleneket. Az albínó szervezetek meg­jelenése egy recesszív mutá­cióval kapcsolatos. Ennek következtében a bőr, a haj és a szőrzet jellegzetes szí­neit adó melanin nevű festék nem képződik, a hozzávezető anyagcsereútban defektus lép fel. Sokat vizsgálták, hogy egészséges, természetes színű állatok nem hordozhatják-e az albinizmust előidéző gé­neket? Természetesen igen, a borz esetében például kí­sérletileg is igazolták ezt. A heterozigota, tehát természe­tes színű szervezetben az al­binizmust kialakító recesszív gén önmagában hatástalan, mert mellette egészséges gén is jelen van. A rendellenes, recesszív gének sok generá­fontosabb kábelei védhetők e módon. Túlnyomásos kábelvédelmi berendezéseket ma már a magyar ipar isi előállít (kö­zelebbről; a Micoop Műszer­ipari Szövetkezet). Képün­kön gyártmánycsaládjának egyik tagját láthatjuk, a ción át öröklődhetnek anél­kül, hogy megjelenne az al­bínó egyed. Ha azonban két olyan egyed párosodik, ame­lyek mindegyike heterozigota az albinizmusra nézve, elő­fordulhat a hibás gének olyan párosítása az utódban, hogy megjelenik az albínó jelleg. Az albínó vadak már kö- lyökkorukban felhívják ma­gukra a figyelmet fehér sző­rükkel, hiszen nehezebben rejtőzködhetnek el ellensé­geik elől a természetes kör­nyezetükben. Éppen a kör­nyezethez való sokkal nehe­zebb alkalmazkodásuk miatt eshetnek ellenségeik áldoza­tává. A természetes szelekció tehát sokkal hamarabb érin­ti az albínó vadakat, mint a környezetbe beolvadó, védet­tebb színű társaikat. A természetes szelekció másként is hathat az albínó állatokra. A pigment hiánya a tűző napfénytől nehezeb­ben óvja meg az albínó, leu- ko vagy flavo állatokat. Af­rikai vadászok írták le, hogy a nagyon ritkán előforduló afrikai fehér elefánt éppen bőrének pigmenthiánya mi­att óvakodik a tűző napfény­től, és inkább a fák alatt, az árnyékban legel, vagy hűsöl. Az is ismert, hogy a fertőző betegségekkel szemben sok­kal érzékenyebbek az albínó egyedek, mint egészséges tár­saik. Ám nemcsak a természe­tes szelekció hatására pusz­tulnak a fehér színű állatok, hanem sok esetben a mes­terséges szelekció is pusztít­ja őket. Az embernek is ha­marabb feltűnnek a fehér vadak, a vadászok ezeket ki­lövik az állomány megóvása érdekében. Ugyanakkor fordított ese­teket is láthatunk, amikor az ember gazdasági vagy kísér­leti érdekből tömegesen te­nyészti az albínó állatokat. Ilyen például a kísérleti cél­ra tartott fehéregér vagy fe­hérpatkány. Fehér, hosszú és selymes gyapjáért tenyésztik a piros szemű angóra nyula- kat, vagy húsáért a fehér szőrű, piros szemű nyulat. TKVB-P típusú, hordozható kivitelű berendezést, amely­nek egyik érdekessége, hogy nem kompresszorral műkö­dik, hanem egy 40 liter űr- tartalmú légpalackkal, amelynek 150 bar a töltési nyomása. A készülékre rá­kapcsolható kábel hossza igen tekintélyes, 8000 méter* Egyetlen állattenyésztési ágazat sem fejlődik olyan gyorsan, mint a baromfite­nyésztés. A világ legnagyobb baromfihús-termelője az Egyesült Államok, őt Kína, a Szovjetunió, Brazília, Franciaország és Japán kö­veti. Hazánkban tekintélyes múltja van a baromfite­nyésztésnek és -feldolgozás­nak, hisizen egy élelmes nagykereskedő már 1870-ben komoly kapacitású üzemet létesített előbb Kiskunhala­son, majd Kecskeméten. Bi­zonyára kevesen tudják, hogy a baromfi-világexport kb. 40 százaléka a világhá­borút megelőző években Magyarországról sízérma-i zott! Az USA-ban kidolgo­zott iparszerű baromíite- nyésKtés nálunk csak 1960- ban kezdődhetett, a korsze­rű feldolgozási technológia is csak ezt követően terjedt el, amelynek eredményeként ima egy-egy nagy teljesítmé­nyű vágószalagra óránként 6-7 ezer baromfi kerül fel — a képünkön látható mó­don —, s hagyja azt el zacs­kóba csomagolva. A statisztikai adatok ta­núsága szerint minden ma­gyar állampolgár évente mintegy 15—16 kiló barom­fihúst fogyaszt. Sok ország­ban ennél jóval több. az Egyesült Államokban példá­ul 30 kilogramm szárnyas­húst esznek az emberek évente. A baromfifélék hú­sa ízletes, könnyen emészt­hető, változatosan elkészíthe­tő, fehérjében, dús élelmi­szer). Jó emészthetősége fi­Pamfr botanikus kert A 2300 méter magasban fekvő Pamir botanikus kert csodálatos növénygyűjte­ménnyel rendelkezik Az itt viruló növények egy sor speciális tulajdonsággal ren­delkeznek. A- leghíresebb pa- míri sajátosság a rendkívül nagy növekedési energia (vagyis a növényeknek az a törekvése, hogy minél több hajtást, rügyet és virágot hozzanak), amely döntő ha­tást gyakorol formájukra, és egész élettevékenységükre. A pamírt növények rend­kívül nagy növekedési ener­giáját magyarázza az erő­sebb ultraibolya-sugárzás, de jelentős szerepet játszik benne a fotoreaktivációs fo­lyamat, amely a jövőben a termés növelésének egyik igen fontos módszere lehet. Nem mindennapi látványt nyújt a fotoreaktivációs módszerrel termesztett ha­talmas sárgarépa (súlya kö­zel 1,5 kg). Eukaliptusz Ausztráliának nemjcsiak állatvilága sajátos, hanem növényvilága is. Növényei közül talán a legjelentőseb­bek az eukaliptuszok. Több mint hatszáz fajuk van, vál­tozatos nagyságú és alakú fák. Némelyik faj egyedei valóságos óriások (60-80 mé­ter magasra megnőnek, de akad köztük 105 méteres példány is). Az eukaliptu­szok meglepően „hajléko­nyak”, kitűnően alkalmaz­kodnak a különféle élőhe­lyekhez, nemcsak őshazájuk­ban, hanem idegen konti­nenseken is. Jelentősek még azért is. mert gyorsan nő­nek. Érthető tehát, hogy a múlt század elején elkezdő­dött különböző eukaliptusz­fajok más országokba tele­pítése. Európában Spanyol- ország és Portugália létesí­tett jelentős eukaliptuszer­dőket, a franciák legsikere­sebb kísérlete a korzikai volt. Az eukaliptuszok azon­ban elsősorban Észak-Ame- rikában, Afrikában és Dél- Amerikában terjedtek el. Brazíliában már hatalmas eukaliptuszerdők vannak. Afrikában Madagaszkár szi­gete és Etiópia váltak az eukaliptuszok igazi otthoná­vá. nőm rofitozatának köszönhe­tő, de a fiatal, sovány ba­romfi húsát a nedvtartalma és a zsírszegénysége is emészthetővé teszi. A szár­nyasok húsában kevés a kollagén (enyvszerű, kocso­nyásító anyag) és ezért fő­zés, sütés, pácolás közben jóval rövidebb idő alatt pu- hulnak meg, mint az egyéb Háztartásokban és számí­tógépközpontokban egyaránt dugós érintkezőket használ­nak, amelyeknél az áramve­zető alkatrészeket egymás­hoz szorítják*, Ez a módszer azonban víz alatt vagy rob­banásveszélyes atmoszférá­ban nem használható. Ilyen esetekben költséges beren­dezésekkel kell megakadá­lyozni a víz beszivárgását, illetve szikra keletkezését. Az Amerikai Űrkutatási Hivatal szakemberei olyan csatlakozót fejlesztettek ki, amelyekben egyáltalán nincs Archeológusok megállapí­tásai szerint a méhek már az ember megjelenése előtti időben is éltek a földön.. Nyomaik a harmadkorban, 40-50 millió évvel ezelőtt is megtalálhatók a földön. Bo­rostyánba ágyazott vagy iszapban megkeményedett, palában fennmaradt méhte­leinek igazolják ittlétüket. A mézet az ember korán megkedvelte. Lakása köze­lében, kasokban, faodúkban tenyésztette a méheket, hogy keze ügyében legyenek, és hogy megvédje a mézrabló állatoktól a termelt mézet. Hazánkban már a hon­foglalás előtt fejlett méhész- kedés folyt. Később, főleg a kolostorok voltak a méhész­kedés középpontjai. Ősidők óta használták a mézet nemcsak csemegeként, hanem édesítőszernek is. A mézzel készült tésztát (a mé­zeskalácsot) világszerte ked­velték. A méznek nagy ára volt. így például a török megszállás idején egy ma­gyar fogoly kiszabadításáért, elengedéséért a budai piacon Eddigi élettani tanulmá­nyaink során úgy tudtuk, hogy az étvágy az éhségér­zeten alapszik. Ennek idegi központja az agy hipotala- m us znak nevezett résziének oldalsó magja, amelynek in­gerlése mértéktelen evést (hiperfágiát) idéz elő a kí­sérleti állatoknál. Ezzel el-' lentétes hatású a hipotala­húsfajták. A vitaminok kö­zül elsősorban a B-vitamin- csoport tagjait találjuk meg a baromfihúsban. Az ásvá­nyi anyagok közül vasat, mesizet. foszfort, káliumot, magnéziumot tartalmaz. Ala­csony nátriumtartalma mi­att a szív- és vesebetegek is szinte korlátlanul fogyaszt­hatják. elektromosi érintkezés. Az eddigi dugót és hüvelyt egy speciálisan kettévágott transzformátor két fele he­lyettesíti. A bekapcsolni kí­vánt áram K alakú vasmag köré tekercselt vezetékben folyik* Bekapcsoláskor a vasmagot egy másik, hason­ló vasmaghoz szorítják, amelynek tekercsében indu- káció folytán — a vesztesé­gektől és az esetleges tor­zításoktól eltekintve — az eredetinek megfelelő áram keletkezik. egy pint mézet kértek, de mézben fizethették az állami vagy egyházi adókat is. A mézet azonban nem­csak táplálkozási célokra használták*. Az ókorban pél­dául Perzsiában a halálra ítélteket meztelenre vetkez­tették. és testüket mézzel kenték be, majd a tűző na­pon egy oszlophoz kötözték: Itt ellepték az odaözonlő ro­varok, melyek a halálos íté­letet végrehajtották. , Bonfini, Mátyás király olasz származású életrajzíró­ja feljegyezte, hogy Nándor­fehérvárnál (a mai Belgrád) a szorongatott helyzetben lé­vő védők a falakat támadó törökök közé méhkasokat dobtak, és a támadók ré­mülten menekültek a méhek csípései elől. Ugyanezt je­gyezték fel Eger ostromáról is, ahol a férfiak segítségére siető asszonyok méhkasok­kal zavarták el a törököket a falakról, akik a kiöntött forró szurok és a méhek csí­pései elől ijedten menekül­tek. musz alsó-középső magcso­portjának éhséggátló vagy jóllakottsági központja. Nor­mális körülmények között e két centrum az egyensúlyi állapot fenntartása irányá­ban hat. Újabban amerikai kutatók arra a megállapítás­ra jutottak, hogy a szájüreg falé az a hely, ahol az éh­ségérzet keletkezik, illetve elmúlik. D. S. Túlnyomásos kábel védelem Elektromos csatlakozás víz alatt A méhek és a várvédők R. J. Agyideg és az éhség

Next

/
Oldalképek
Tartalom