Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-23 / 276. szám

1983. NOVEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nőiesség? Aerobic! Ha az ember a hullámzó kebleket, derekakat, csípőket nézi, azt képzeli csak a keleti hastáncosnők tudnak ilyen természetesnek ható könnyedséggel, eleganciával vonaglaryi. Pedig nem a titokzatos Keleten vagyunk, hanem Szolnokon a Münnich Ferenc úti iskola tornatermében, aerobic fog­lalkozáson. Balogh Jánosné 34 éves, vegyésztechnikus június óta jár aerobicra s végzi szor­galmasan a gyakorlatokat. — Nagyon szeretem az aerobicot — mondja, amikor a foglalkozás végén liheg­ve leül egy padra, hogy be­szélgessünk. — Kikapcsoló­dást jelent nekem, sokkal jobb ilyenkor a hangulatom, még a munka is könnyeb­ben megy. A molett nők közé tartozom, de nem a fogyás miatt csinálom. Fogyás, ha van is, nem látványos. — Hogyan bírja a nehe­zebb gyakorlatokat? A beavatottak mosolyával nevet. — Kiss Kati. az előtorná­szunk lelkesedése visz ben­nünket. A legfárasztóbb gyakorlatokat is mosolyogva csinálja. Egyébként is ... Tudja, hogy mi nyáron, a 30 fokos melegben is tor­násztunk? Az Aranyiakat ét­terem teraszán ugrált a tár­saság, folyt rólunk a víz, de gyakoroltunk. A srác. aki zenével „szolgált” nekünk, a végén homlokát törölgetve odajött: „Hölgyeim,, minden elismerésem a maguké”. Nem boszorkányság Kiss Katalin, a híresztelé­sek szerint a város legjobb előtomásza. a városi sportis­kola kosárlabdaedzője. A fiatal, szőkésbarna, csinos nő. dinamikus, vidám egyé­niség. — Az aerobic nem valami bonyolult és boszorkányos dolog. A szakképzett testne­velő tanár, vagy edző mind­azt tudja, amit itt kell: is­meri az emberi test felépíté­sét, az izomrendszer terhel­hetőségét, a gimnasztika alaptörvényeit. Erre a tu­dásra „rátenni” egy zenés gimnasztikát nem nagy mű­vészet. Az előtornászok szak- képzettséget a Testnevelési Főiskola háromnapos tanfo­lyamán szereznek. Nekem el­sősorban a helyes szemléle­tet adta meg ez a tanfolyam. Emellett nagyon változato­sak a gyakorlatok, rengeteg a variáció. Egy-egy kiindu­lási helyzetből számunkra ed­dig ismeretlen gyakorlatok születtek. Én mindig is sze­rettem volna zenés tornát vezetni nőknek... Szerintem az aerobic a nők. a nőiesség sportja, talán ezért is lett olyan népszerű. A mai nők­től mindenki keménységet, határozottságot vár. mintha férfiak lennének az aerobic viszont nőiességre tanít, szép, harmonikus mozgásra. Megeröltető-e az aerobic? Dr. Csabai Csaba megyei sportfőorvos november ele­je óta száz, aerobicra járó lányt és asszonyt vizsgált meg. Mérte a testsúlyukat, és testmagasságukat, a vér­nyomásukat és pulzusukat, beszélgetett velük eddigi és jelenlegi betegségeikről, Idősebbek is elkezdhetik — Mi a vizsgálat célja? — Meg kell állapítani, hogy a résztvevők egészségi állapota megengedi-e az aerobic terhelését. Kiszűrni azt, akire veszélyes lehet. Az eddigi tapasztalataink jók. A száz nőből harmincat küldtünk kiegészítő vizsgá­latokra (például EKG) ki­sebb panaszokkal. Valószí­nűleg ők is járhatnak majd, nincs komolyabb bajuk. — Milyen betegségekkel nem lehet az aerobicnek hó­dolni ? — Kizárólag a szervi szív- betegség, a tüdőbetegségek, a mozgásszervi és gerincfer- düléses megbetegedések. Az egészségesek közül viszont mindenkinek ajánlom, kor­ra való tekintet nélkül. Hol tart ma az aerobic? M.i lett a kezdeti fellángo- ' Iáéból, ami minden új divat­nak kijár? Tenyeri István, a szolnoki Lakóterületi Tö­megsportegyesület ügyveze­tő elnöke: — Először nagyon sokan jelentkeztek a tanfolyamok­ra, most hét csoportunk van, körülbelül négyszáz lány és asszony vesz részt a foglal­kozásokon. Kezdetben kevés volt a terem, de az iskolák, a művelődési házak segítet­tek. Persze, nem ingyen. A 30 forintos belépőből, (amit a résztvevők fizetnek) álta­lában 10 forint a terembér, a többiből fizetjük az előtör - nászt (a legjobb tornászunk 80 forintot kap óránként) a takarítást, a zenét. — A hét csoport kielégíti a városban az igényeket? — Nem. Többször fordul­tak hozzánk különböző vál­lalatok, intézmények, hogy saját tanfolyamokat szeret­nének indítani, adjunk el 6- tomászt. De nem tudunk, mert összesen három előtor­nászunk van és hét tanfo­lyamunk. Aki egy kicsit is kinyitja a fülét és a szemét, tudja, hogy Szolnokon minden va­lamirevaló vállalat, iskola indított már tanfolyamot a saját „szakállára”. Ezeket a foglalkozásokat aligha lehet ellenőrizni. — Ennék az áldatlan álla­potnak hamarosan vége, — állítja határozottan Kővári Lászlóné, városi sportfel­ügyelő. — A mi engedé­lyünkkel csak az említett hét tanfolyam működik. A töb­biről nem tudunk, nincs en­gedélyük. November 1-én lépett életbe az OTSH új rendelete: a klubok műkö­dését felül kell vizsgálni, az engedély nélkül és a szak­szerűtlenül működőket be­tiltani. Az előtornászoknak el kell végezniük a TF tan­folyamát. Oda viszont csak azok jelentkezhetnek, akik­nek legalább torna és rit­mikus sportgimnasztika se­gédedzői, oklevelük van. Szolnokon a város minden intézménye, iskolája kap egy körlevelet — körülbelül 250 levelet kell kiküldenünk —, hogy a tanfolyamokat bekell jelenteni és engedélyt kér­ni. Ellenkező esetben sza­bálysértési eljárás indul el­lenük. Aerobic és család Az aerobic a nők sportja lett. Férfiak számára — az érdeklődés hiánya miatt — nem indult tanfolyam. A nők egy része kitartóan csi­nálja. A lemorzsolódás okai között van például; vannak olyan családok, amelyek még nem viselik el, hogy az anya minden héten két órát szentel magának. Az asszo­nyok egy része ugyanis a férj. a család miatt hátrált meg. Pedig ez a kis„ szabad­ság befektetett tőke. ami megtérül: az aerobic foglal­kozás után a nők jókedvűék, felszabadultak, kedvesebbek. Az aerobicról még folyik a vita: jó vagy nem, kell-e vagy nem. Az azonban tény: folyamatos, rendszeres spor­tolási lehetőséget biztosított aránylag széles tömegeknek, olyat, amit talán eddig egyetlen sportág, vagy akció sem. Paulina Éva fotó: Korényi Éva Egyetemre — főiskolára Tízéves a felvételi előkészítés Egy évtizeddel ezelőtt ala­kultak meg hazánk vala­mennyi felsőoktatási intéz­ményében azok a felvételi előkészítő bizottságok — FEB-ek, illetve ezek szerve­ző bizottságai, amelyek a fi­zikai dolgozók tehetséges gyermekeinek egyetemi, fő­iskolai felvételi vizsgára va­ló felkészülését pedagógiai módszerekkel segítik. Ebből az alkalomból no­vember 25-én a megyék és a főváros oktatási szakemberei tanácskozást tartanak Buda­pesten a SZOT Központi Is­kolájában, megvitatják, ho­gyan tudnák még eredmé­nyesebben segíteni, hatéko­nyabbá tenni a FEB-ek mun­káját. November 26-án a Budapesti Műszaki Egyete­men, ünnepségen emlékeznek meg a FEB-ek megalakulá­sának 10. évfordulójáról. Ez alkalommal osztják ki annak a tanulmány-pályázatnak a díjait, amelyet a FEB-ek év­tizedes tapasztalatainak ösz- szegzésére és a bizottságok tevékenységének továbbfej­lesztésére írtak ki. KÉK FÉNY Ma este a századik Szolnokon tervezik Hajós szakmunkásokat képeznek Ismét fellendülőben van a tiszai hajózás. A folyó sza­bályozása után virágzó, majd egyre jobban elsorvadó vízi közlekedés újjáélesztésére a főváros után elsőként Szol­nokon alakult meg a MTESZ hajózási szakcsoportja. A ví­zi szállításban érdekelt vala­mennyi szervezet, ipari és mezőgazdasági üzem képvi­selőit tömörítő szakcsoport koordinálja a gazdaságos ví­ziót minél gyorsabb és jobb kihasználását. Kezdeménye­zésére, egyelőre turisztikai jelleggel, újból megkezdődött a személyhajózás Tiszafüred és Csongrád között. A Víz­ügyi Igazgatóság által fog­lalkozott uszályok vezetői utánpótlásának biztosítására megszervezték a kishajóve­zetői tanfolyamot. Űj színfoltja a Tiszának a gabonaszállító uszályok is­mételt megjelenése, amikor kedvező a vízállás a szolnoki Tisza-parti gabonatárházból százvagonos uszályokban vi­szik az exportgabonát. A fo­lyam és kavicskotró vállalat gépesített tiszai rakodó pá­lyaudvart épített Szolnok térségében, s az alföldi épít­kezésekhez érkező folyam­kavicsot rakodják partra. A hajózási szakcsoport jö­vő évi terve szerint a Tisza középső szakaszán felmérik a használatra alkalmas kikö­tőket, s kezdeményezést tesz­nek azok bekapcsolására, a tiszai szállítás vérkeringésé­be, az építőipari anyagok és mezőgazdasági termelvények szállítására. A főváros után elsőként tervbe vették a ha­józási szakmunkásképzés be­vezetését, szakmailag jól felkészült fiatalokkal akar­ják megerősíteni és; bővíteni a jelenlegi folyami hajósgár­dát. Ha hinni lehet a Tömeg­kommunikációs Kutatóköz­pont méréseinek (márpedig miért ne lehetne) a Kék fény egyórás adását a fél ország nézi. A 4—5 millió néző fel­tehetően azt jelenti, hogy ke­vés híján az egész felnőtt la­kosság. ott ül a képernyő előtt, amikor megszólal a sziréna, és megjelenik a kék fényű villogó forgólámpa. Azt is a Tömegkommuniká­ciós Kutatóközpont derítette ki, hogy miként vélekednek az adósról az emberek. Ha­tározottan elégedett 34 szá­zalék, inkább elégedett, mint elégedetlen 59 százalék, in­kább elégedetlen, mint elé­gedett 6 százalék, és határo­zottan elégedetlen, (de nézi!) 1 százalék. Egy-egy — általában szé­les körű érdeklődésre szá­mot tartó — bűncselekmény hiteles, dokumentatív feldol­gozása megítélésem szerint a műsor legfőbb erőssége. Nem tudom, hogy ezzel és az egy kategóriába tartozó bűncse­lekményeket tudatosan cso­portosító, átgondolt okos szerkesztéssel vívta e ki a Kék fény, hogy a legnézet­tebb főműsoridőben sugá­rozzák. Tény, hogy ez tör­tént. Gyanítom, hogy a tele­víziónak nem sok olyan, rendszeresen jelentkező mű­sora van, amelyik 18 éven át tartani' tudta magát. A Kék fény ilyen. 1965 decemberében jelent­kezett először, azzal a cél­lal, hogy a maga sajátos módján segítse a bűnüldö­zést, a bűncselekmények megelőzését, és megpróbálja emberközelbe hozni a kissé misztifikált rendőri munkát. Alapvető célja azóta is vál­tozatlan, de a műsor készítői évről évre többet vállaltak. Talán vannak akik még emlékeznek az első adásokra, amelyek szinte semmiben sem hasonlítottak a maihoz. Volt egy rövid időszak, ami­kor bírói ítélettel lezárt bűnügyekről készült játék­filmeket is bemutattak. (Ügy hírlik azért maradt abba, mert nem győzték pénzzel.) Azután megint csak nem sok idő kellett ahhoz, hogy kide­rüljön az egy kaptafára gyártott eseménytelen ripor­tok érdektelenek és hatásta­lanok. A kísérletezés ideje volt ez a két év. A mai Kék fény profiljának kialakítása 1967-ben kezdődött. Ebben az időszakban került a kép­ernyőre és váltott ki megle­pően nagy érdeklődést a „Villák Fonyódon” című adás, amelyben a sikkasztás­sal és a lopással szerzett nyolc hétvégi házat tulajdo­nosaikat mutatták be. Ettől fogva kezdett mind hitele­sebbé és hatásosabbá válni a műsor, amelynek újabb és újabb témáihoz sajnos a bű­nözés elég gazdag választé­kot kínált és kínál. A mind nagyobb szakértelmet igény­lő felderítő és nyomozati munkáról is adásról adásra többet tudhatott meg a lai­kus néző, akit a műsor jut­tatott el olykor-olykor ahhoz a megnyugtató felismerés­hez, hogy kellően felszerelt és jól képzett apparátus vé­di a közrendet, a közbizton­ságot. És ehhez egyidő után, 1969-től már mi nézők is hozzájárulhattunk, mert 1969 áprilisában kérték elő­ször a segítségünket a körö­zött bűnözők elfogásához és a súlyos bűncselekmények ismeretlen tetteseinek felde­rítéséhez. Amit számon lehet kérni a Kék fénytől — annak elle­nére, hogy észrevehetően vannak ilyen irányú törek­vések — az a bűncselekmé­nyeket segítő, kiváltó okok, a motívumok, egyszóval a háttér és az összefüggések bemutatása. Tehát -van némi hiányérzete az embernek, még akkor is, ha nem kevés az amit a műsor alkotógár­dája vállalt. Talán éppen azért lettünk igényesebbek velük szemben, mert nem ér­ték be azzal, hogy kialakí­tottak, hanem állandóan tö­kéletesíteni is igyekeztek egy sajátos témájú és műfajú műsort, amelynek ma este lesz a századik adása. K. K. Új-Zélandtól Dél-Amerikáig Jászberény a világ közepén Üzenet húszezer kilométerre Hatalmas, piros-fehérre festett rácsos tornyok hív­ják magukra a figyelmet Jászberény. Jászágó, Puszta­monostor határábam. Tíz év­vel ezelőtt a vonat ablaká­ból figyelő utasok titkos dol­gokról suttogtak. Halász Sándor a jászberényi rádió­állomás vezetője az első ka­pavágás óta ismeri az állo­mást. Az építés idején mű­szaki ellenőr volt, az üzem­be helyezés után pedig üzemmérnök. — Nincs a munkánkban semmi titokzatosság, ugyan­olyan üzem vagyunk mint a többi. Annak is egyszerű oka van, hogy a határba te­lepültünk, távol a világtól. A műsor sugárzásához sík terep kell, akadályok nélkül, nem beszélve a biztonsági követelményekről. Olyan a rádióállomás, mint a sivatagban az oázis. A közelben nincs egy fa, egy épület, a kerítésen belül pe- diig gondozott park, díszbok­rok. fenyők, nyírt sövény, kerti csobogói. Csend és nyu­galom mindenhol, csiak a be­rendezések állandó zúgása hallik. Halász Sándor egy világtérképet terít az asztal­ra. A térképen Jászberény a világ közepén, tőle sugár­irányban nőnek a földrészek. — Ezen a térképen tudom elmagyarázni, hogy a világ melyik részére sugározunk. Kétezer kilométeres körzet­ben minden irányban, tehát a szomszédos országokban is jól tudják fogni a Szülőföl­dem műsorát. A középtávod- ságú antenna hatóereje 4 irányban 6 ezer kilométerig terjed és azokról a Skandi­náv államok, Közel-Kelet, Észak-Afrika, és Nyugat- Európa országai hallgatják adásainkat. A nagy távolsá­gú antennákkal pedig 18-20 ezer kilométerre Észak- és Dé 1 -Ameri kába. Ausztráliá­ba is eljuttatjuk üzenetein­ket!. Pár perc múlva 11 óra, kezdődik az adás. Az irodá­ból átmegyünk a rádióállo­más lelkiét jelentő adóterem­be. — A délelőtti karbantar­tást elvégeztük, adás előtt 5 perccel ellenőriztük a mű­szereket Most mór megy az adás, figyelem a mutatókat, lámpákat, ügyelek a zavar­talan sugárzásra. A Budapestről telefonká­belen érkezett műsor itt ala­kul át sugározható energiá­vá, hogy útra keljen a most ébredő Kanadába, Egyesült Államokba. A szomszédos vezérlőhelyiségben Mészáros János kezelő fogad, ő is a kezdetek óta dolgozik ott, mint a kollégája. Az anten­navezérlő pult kapcsolóit magyarázza, közben szól a rádió. — Állandóan hallgatjuk a műsort, bármilyen nyelven szóljon is, ez hozzátartozik az ellenőrzéshez. Üj-Zélan dón is, 18 ezer kilométerre ide. ugyanilyen jól hallják. Egy másik épületszámy- ban 3 nagy teljesítményű generátor várakozik üzemké­szen, hogy bármelyik pilla­natban bevethessék. Áram- kimaradás nem okozhat gon­dot a műsoridőben. Kimegyünk az antennák­hoz. Kiderül, hogy a harma­dik határból látható rácsos toronyszerkezetek tulajdon­képpen csak állványok. Kö­zülük a legmagasabb 156 mé­ter. A közöttük pókhálósize- rűen feszülő huzalok tart­ják a vízszintes antennákat rengeteg merevítéssel. Le­nyűgöző látvány egy laikus számára is. És ott fönt tíz, húsz, száz méter magasan ezek az antennák üzennek, küldik a híreket a szülő­földről a född túlsó felére, — Az elektromágneses hullámokat az antennák la­pos szögben bocsájtják ki és a 2-400 kilométer magasan lévő ionoszférárói többszö­rös visszaverődéssel jutnak el a célterületre — magyaráz­za az állomásvezető. A hu- zallaibirdntust belső kerítés veszi körül ési az egész rá­dióállomást egy másik. A kerítésen belül polgári fegy­veres őr. — Veszélyes üzem va­gyunk, nagy feszültséggel és frekvenciával dolgozunk. Legalább úgy kell védenünk a kerítésen kívüliek épsé­gét, mint a belső berende­zést. Az 1974-es átadáskor 550 millió forintba került az állomás és ebből a berende­zések ára 300 millió volt. Csoportosan érkező látogató­kat szívesen fogadunk. Szo­cialista brigádok, úttörők, diákok, külföldi szakembe­rek sűrűn keresnek fel ben­nünket — A rádióállomás tele­fonszáma hiányzik a telefon­könyvből. — Pedig nem titkos, té­vesen maradt ki belőle. Ír­ja meg nyugodtan, a 12-422 számon bárki kereshet min­ket. Lukácsi Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom