Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-02 / 259. szám
1983. NOVEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A távolságot nem térképen mérik Egy vállalati szervezet elemzésének tapasztalatai Az év közepén az Ipari Minisztériumnak az ország mezőgépiparának helyzetét felmérő vizsgálatai keretében — a szolnoki Mezőgép Vállalatnál a termelés és a gazdálkodás átfogó elemzése kezdődött meg. A munka egyik célja az volt, hogy — a gyáregységek, gyárak és a központ értékelését egyaránt figyelembe véve — megállapítsák ésszerű-e a tíz termelőegységet egy viszonylag nagy vállalattá összefogni. A szervezeti kérdésekkel foglalkozó vállalati „önelemzés” tapasztalatairól Sziráki András igazgatóval beszélgettünk. — A vállalati méretek hazánkban ismét a közgazda- sági érdeklődés középpontjába kerültek. Már csak azért is kívánkozik rögtön a beszélgetés elejére: az eddigi keretek között dolgozik tovább a szolnoki Mezőgép? Ügy tudom, most az egységek és a központ egyaránt kezdeményezhették a különválást” és látszólag vannak is a „nagy” vállalat ellen szóló . érvek: például Egerben. Gyöngyösön is találhatók üzemeik... Érdemes-e szabadulni — Tíz termelőegység — főleg, ha azok más-más településen vannak — irányítása valóban bonyolult feladat, csak ezért pálcát törni házasságunk fölött azonban túl egyszerű lenne. 1976 óta, amikor négy vállalatból a szolnoki Mezőgép megalakult, tudatosan törekedtünk arra, hogy az üzemek ne csak egymás mellett éljenek, hanem munkájuk egymásra épüljön. Ezért is mondtunk le rövid idő alatt a kezdetben bővített gyártmányoknak a feléről. Minden egységre azokat a feladatokat bíztuk, amelyek megoldásának feltételei ott a legolcsóbban megteremthetők. Így aztán, ma már termékek és technológiák szerint is szakosodtak a gyárak, a gyáregységek. Egy-egy nagy sorozatú gép elkészítésében 4 —5 üzemünk is részt vesz... — Magyarán: ha akarnánk sem önállósodhatnának a gyárak veszteség nélkül, mert nincs saját gyártmányuk. beszőtte őket a. „nagy- vállalat” pókhálója? — Ezt a megfogalmazást eléggé hangulatkeltőnek tartom, igazság azonban van benne. A dolog azon áll vagy bukik, kinek hogyan éri meg ennek a pókhálónak a „rabságában” dolgozni. A szolnoki Mezőgép az évek során kialakított egy profilt, termelésünk 70 százalékát a tömegtakarmány-betakarító géprendszerek teszik ki. Ezekre a termékekre van vevő, amit az bizonyít a v legjobban, hogy ma is kapacitáshiánnyal küszködünk. De nemcsak a magyar mezőgazdaság igényi; gyártmányainkat: a vállalatot szoros kooperációs szálak fűzik a KGST-beli partnereihez, tőkés kapcsolataink stabilaik, az utóbbi nehéz években is mindig növelni tudtuk exportunkat. (Termelésünknek az idén összesen a fele került a határainkon túlra.) Elegendő és jól fizető munkát tudunk adni dolgozóinknak. Nagyság és rugalmasság — A decentralizáció mellett szólók egyik legerősebb érve: a piaccal közvetlenül kapcsolatban álló üzem rugalmasabban reagál.. — Egyetértek — általánosságban. De — mint talán érzékelhető volt — a mi gyáraink a bonyolult végterméket csak a feladatokat megosztva, a kooperáció segítségével tudnak előállítani. Sokuknak „szakmát” kellene változtatni, hogy megéljen. Ráadásul a mi profilunk feltételez egy bizonyos vállalati nagyságot. A Class cég képviselői nem hiszem, hogy szívesen utaznák be a kisüzemeket, 20—30 darabos tételekben megrendelni a szükséges több ezer betakarító adaptert. És érdekességként: a vállalati nagyság fokozhatja is a rugalmasságot. Nálunk például évek óta bevált módszer, hogy akár 100 millió forintos értéket termelni képes kapacitást is tartalékolni tudunk váratlan szerződéskötésekre. Ha új partner kopogtat és mi évekre jó üzletet szimatolunk, akkor gyorsan teljesíthetjük megrendelését. Ha kölcsönösen megfelelünk egymásnak a következő évben terebélyesíthetjük a kapcsolatot. — Gyáraik, gyáregységeik közül — pedig erre lehetőségük volt — egyik sem jelezte, hogy a jövőben önállóan kíván dolgozni ön döntésük hátterét eddig jól kivehetően megrajzolta. Jó lenne, ha most arról beszélne, milyen plusz feladatokat ro a központra a 10 egység munkájának összehangolása. . — A távolság nem feltétlenül bonyolítja az irányító munkát. Hogy így legyen, persze a gyáraknak megfelelő önállóságot kell adni: ma már egységeink — párhuzamosan a központtal — önállóan terveznek, kevés kivételtől eltekintve az anyagvásárlásról, a készletezésről, ők választanak külső kooperációs partnert, együtt tárgyalunk a vevőkkel, döntünk rendelések elfogadásáról. (Persze nem kezdhetnek például személyautót gyártani, mert valaki azt venne tőlük.) Nemcsak nem célunk ezeket a teendőket mind Szolnokon intézni, nem is bírnánk erővel. Azt mondhatnám, a sok telephely még fokozza is a vállalat rugalmasságát: ha valamennyi üzemünk egy városban lenne. lehet eszünkbe sem jutott volna ekkora önállóságot adni nekik. Pedig csak ez az önállóság ösztönöz a helyi lehetőségek mind teljesebb feltárására, a „független” vezetők rákényszerülnek beszerzési, értékesítési lehetőségeik megismerésére — a piacon kell élniük. És van a földrajzi szétszórtságnak egy másik, Csöppet sem mellékes előnye is. Tudja mikor tudnánk mi egy helyen, Szolnokon, vagy bármelyik más településen egyszerre 4200 embert foglalkoztatni? Egy szinttel feljebb — A vizsgálatok során foglalkoztak a tröszti irányítás szükségességével is. Szolnokon miként vélekednek, a vállalatnak könynyebbséget jelent, hogy a Mezőgép Tröszt kebelében dolgozik, vagy egyszerűbben boldogulnának nélküle. — A kérdést ma már nem érzem annyira időszerűnek. Amióta a tröszt a döntési hatáskörök jelentős részét vállalataira ruházta át, amióta a pénzügyi alapoknak csak minimális részét központosítja, engem egy csöppet sem zavar, hogy az illetékes miniszterhelyettes előtt még van egy főnököm. Ma már például tőkés ex-J portunk gazdaságosságát is sajái teljesítményünk, alapján és nem egy tröszti átlag alapján ítélik meg, saját jóságának minden előnyéből részesülünk. Ami pedig a probléma másik oldalát illeti, nem állítom, hogy a tröszti szervezet tovább nem korszerűsíthető, azt viszont igen, hogy a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemek munkáját koordináló szervre szükség van. V. Szász József A Vízgépészeti Vállalatnál készülnek a gömb formájú 50—100—200 köbméteres víz tornyok. Évente mintegy 100-at gyártanak, többségüket a közel-keleti országokba exportálják Barátságvonat Szovjet Esztóniából (Folytatás az 1. oldalról) zás. a rokonság szálai és máig élő emlékei is összekapcsolják. Nagyszerű az, hogy ősi kapcsolataink napjainkban új, erős kötelékké bővültek. Az észt és a magyar nép ma valóban és igazán testvér, mert egy úton jár. vállt vállnak vetve együtt harcol, mert közös a népeinket vezérlő eszme; a szocializmus, a kommunizmus és a béke eszméje, a marxizmus—leni- nizmus. Sándor László kitért a Szolnok megyei—észt kapcsolatok jelentőségére, am nak a meggyőződésének adva hangot, hogy a személyes találkozások tovább erősítik a két nép megbonthatatlan barátságát. U-r 1 - IV. - , A délutáni órákban az észt pártdelegáció tagjai a megyei és a városi párt- állami és tömegszervezetek vezetőivel találkoztak. Simon József köszöntötte a vendégeket A kegyelet és az emlékezés pillanatai: koszorúzás a Felszabadulási emlékműnél Figyelő szemek — szegfűt tartó kezek: a barátság vonat utasainak egy csoportja Rein Risztlaan a vonat utasainak képviseletében megköszönte a szíves fogadtatást: —- Különös öröm számunkra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepi előkészületei idején találkozhatunk önökkel. A mostani találkozás nemcsak demonstrálja népeink barátságát, de biztosak vagyunk abban is. hogy a két nép kapcsolatai tovább mélyülnek. Rein Risztlaan a továbbiakban elmondta, hogy az Észt SZSZK-bán nagy figyelemmel kísérik a magyar építőmunka eredményeit. — Mi, az Észt SZSZK dolgozói elismerjük az önök eredményeit, s örömmel mondhatom, hogy az észt dolgozók is hasonló szép sikereket értek el. Rein Risztlaan befejezésképpen tolmácsolta az ''észt nép jókívánságait, s további sikereket kívánt a gazdasági, társadalmi építőmunkában. Az ünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért véget. A délutáni órákban a városi tanács nagytermében a megye és a város párt-, állami, tömegszervezeti vezetői találkoztak a hétfő óta Szolnokon tartózkodó észt pártküldöttség tagjaival és Jurij Proncsenkóval. A fogadáson jelen voltak Fábián Péter és Mohácsi Ottó — a megyei pártbizottság titkárai; Barta László, a megyei tanács elnöke is. A megjelenteket Simon József, a szolnoki városi pártbizottság első titkára köszöntötte, majd Fenyvesi József, a városi tanács elnöke tartott tájékoztatót a megyeszékhely életéről, fejlődéséről, a tervekről. A városi tanácsnál lezajlott események után az észt pártküldöttség ünnepélyes külsőségek között, a kegyelet s az emlékezés jeleként koszorút helyeztek el a barátságvonat utasai képviseletében a Felszabadulási emlékmű talapzatán. Az észt vendégek kilenc szakmai csoportot képezve — az esti órákban — szolnoki és Szolnok környéki üzérnek, termelőszövetkezetek, intézmények meghívásainak tettek eleget. Baráti találkozóra került sor a rákóczi- falvi Rákóczi Tsz, a Tisza- menti Vegyiművek, a szolnoki Mezőgép Vállalat, a Volán 7. sz. Vállalat, a szolnoki Áfész, a besenyszögi Kossuth Tsz, a Héki Állami Gazdaság alcsiszigeti központja, a Palotási Állami Gazdaság és a zagyvarékasi Béke Tsz rendezésében. Az észt pártküldötteég tagjai — ugyancsak az esti órákban — a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba látogattak: meghallgatták az Állami Hangverseny- zenekar hangversenyét. V. J. Fotó: T. K. L.
