Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
1983. NOVEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi üvegtechnikai üzeméből az idén az OMKER részére 28 millió forint értékben szállítanak laboratóriumi felszereléseket. Képünkön |F. Szabó Míhályné hasas pipettákat készít A legifibb ügyész helyettese a megyében Tegnap délután Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára Szolnokon a pártbizottság székházéiban fogadta a megyében tartózkodó dr. Nyíri Sándort, a legfőbb ügyész helyettesét. Megbeszélést folytattak a megyében működő ügyészi szervek tevékenységéről és az időszerű jogpolitikai kérdésekről. Az eszmecserén részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára és dr. Zsmurin Lajos megyei főügyész. KGST-szakosodásban Helikopternagyjavítás Megkezdődött a mezőgazdasági helikopterek téli nagyjavítása a MÉM Repülőgépes Szolgálatánál. A szovjet gyártmányú K—26- os jelű gépeket a repülésbiztonsági előírásoknak megfelelően darabokra bontják szét. átvizsgálják, s egyes elemeit — amennyiben elérte a meghatározott repülési órát — kicserélik. A jól felszerelt műhelyben nem csupán a megközelítően 90 hazai gépet, hanem más szocialista országok helikoptereit is fogadják. A KGST-országok közötti szakosodás keretében ugyanis a magyar fél vállalta a mezőgazdasági helikopterek nagyjavítását. A szerelőgárda szakértelmét dicséri, hogy a bolgár és az NDK-beli partnerek évek óta igen elégedettek a nagyjavítás minőségével. Katalintól február elejéig Hálóval fogják a nyulakat Az apróvadaknak kedvezett az aszályos időjárás, a vártnál jobb eredménnyel számolhatnak a megye vadásztársaságai — summázta a napokban megtartott közgyűlésen a Mavosz megyei intéző bizottságának beszámolója. A hetvenes évek jó „nyúlás” esztendejét is felülmúló mezeinyúl-törzsállomány garancia arra. hogy a mostani szezonra leszerződött 40 ezer élő tapsifülest szállítani tudják a Mavadnak. A befogási időszak november 25-én, Katalin-napkor kezdődik, és február 5-ig tart. Közben december 19-től január 1-ig nem szállítanak külföldre, emiatt szünetel majd a befogás is, ám azoknak a vadásztársaságoknak, amelyek a szerződésen felül is kívánnak élő nyulat leadni, januárban erre lehetőségük nyílik. Nehezíti ugyan a helyzetet, hogy a vecsési átvevőtelep nem üzemel, minden nyulat Sopronba kell szállítani, de már jó példa az együttműködésre, — költségmegtakarítás és a minőség szempontjából is előnyös, — 3—4 társaság összefogása a közös szállításra, Jónak mondható a nyári, természetes fácánszaporulat. a korábbi évek átlagát 30 százalékkal meghaladta. A mesterségesen keltetett és előnevelt fácánok mennyisége is felülmúlt minden eddigit. Fácánból is az élők iránt fokozódott a kereslet. Kedvezően alakult az őzállomány szaporulata is, sajnos az elhullás ugyanakkor rendkívül nagy mértékű. Okának kiderítésére országos bizottság alakult, a napokban kezdte meg a komplex vizsgálatot, amely programja szerint a megyében az abád- szalóki, az öcsödi és a jász- kiséri társaságra terjed ki. — rónai — Ember és szerszám A hegesztő Mondják, Móri Lajos számára, ha belép reggel a műhelybe. s fölcsatolja a nehéz bőr védőkötényt, beindítja a dinamót, a C02-védő- gázos berendezést, és hullni kezd a szikraeső — megáll az Idő. „Pedig nem akartam hegesztő lenni, ingatja fejét a szőke, csontos-inas fiatalember, a motorok jobban érdekeltek. Mondták többen, nem tudsz valami komolyabbat választani. Csakhogy mindenki nem lehet kirakat- rendező vagy maszek szerelő. S úgy tartottam: inkább leszek jó hegesztő, mint mesterségét csupán közepesen értő más szakmájú. Egyébként ez épp olyan szakma, mint a többi, legföljebb nincs akkora múltja.” „Megbánta?”. kérdezem, mire ő fejét rázza, hogy nem. „Édesanyám, aki szintén ganzvilles, biztatott, légy hegesztő, nem bánod meg. Ma mór el se tudnék képzelni mást.” Pedig küszködött. sokat, míg a darabos mozdulatok az akarathoz idomultak. A szakmáról szóló bizonyítványt ’72-ben vehette át. iBhhez a szakmához olyan kéz kell, mintha operálna az ember. Csak a hegesztők többnyire varrnak: a leolvadó fémpálcával a szintén olvadásig fölmelegített fémeket. Ez a pillanat rendkívül fontos — erre nagyon kell figyelni, különben nem „érnek össze az anyagok. Tehát nem annyira az izmok megfeszített játékára, inkább biztos szemre, kézre és összpontosításra van szükség. „Nem káprázhat a szem, nem remeghet a kéz, mert ha előző nap egy pohárral többet ivott valaki a kelleténél, vagy fölbosszantott a gyerek. .. Szóval, jó kondiban Jtéll lennünk.” A hegesztést, miként más mesterséget, különböző színvonalon lehet űzni. A szakmai piramis csúcsán a minősített hegesztők állnak, országos bizottság előtt nyert speciális képzettségük nemzetközi érvénnyel bír. S hiába értik felsőfokon a dolgukat, háromévenként újra bizonyítani kell, hogy szaktudásuk maradandó. „Mindenkire ráférne efféle újraminősítés”, bólintunk ösz- sze. Móri Lajos szakmunkássá avatása után kilenc évvel szerezte meg a minősítést. S a „Szakma Ifjú Mestere” vetélkedőben kétszer bizonyult a legjobbnak Szolnokon. „A versengés, ha tisztességes. mindenképpen hasznos: erkölcsileg, szakmailag és anyagilag. Az erőpróbák nem hagynak elsat- nyulni, s megtudom, menynyit érek. Tanulökoromban úgy kellett ellesnem a szakmát. mert voltak olyanok, akik hagytak kínlódni minthogy segítettek volna. Én szeretem tanítani a fiatalokat, átadni, amit tudok. Mert akarnak ők, csak bízni kell bennük. Egyszer talán hivatásszerűen okíthatom őket. „Hogy többszörös bajnok vagyok? Közülünk senki sem düllesztheti a mellét, • hogy ő a legjobb, mert a mi fiatal szakmánk folyton fejlődik, már ultrahanggal, lézerrel is hegesztenek.” Minőség? Fölkapja a fejét.' „Enélkül ma már nem tudunk megélni! A versenyképes termék végső soron a jövő záloga. Látjuk ezt. komolyan vesszük mindany- nyian? Ehhez mindünk kell. Mert hiába dolgozom én eszerint, a munkám fogaskerék a szerkezetben, akár a többieké, a lakatosé, a forgácsolóé, a raktárosé, a vezetőé, a tervezőé... Ha bármelyik „alkatrész” ihibád- zik — baj van az egészben. Mári Lajosnak, 'ha minőségileg jó munkát akar végezni. pontosan tudnia kell, milyen anyagot mivel köt össze, hogyan „hangolja be” a gépet, a „testpozíciókhoz miilyen feszültségtartomány szükséges?” Mások hogy vannak mindezzel? Ö s munkatársainak zöme nefm szereti azokat, akik összecsapják a munkát, legyintve. hadd menjen. Az eltérés maximum 5 tized millimétemyi lehet, s nem ritkán igazí- tand-javítani kell a munkán — mennyi emiatt a kár. „Nekem se mindig úgy sikerül, ahogy elképzeltem, de a jobbra törekedni kell.” Sz. T. T. II költségigényesség és az emberi tényező szerepe a mezőgazdaságban Ezzel a címmel adta szűk szakmai körben közre a Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megyei Igazgatósága a 'megye mezőgazdasági nagyüzemeiben 1976. óta végzett vizsgálatok tapasztalatait. Az elemző munka legfontosabb tanulságait szerkesztőségünk kérésére a jelentés készítője foglalta ösz- sze. Az elmúlt évek során a mezőgazdaság igen jelentős eredményeket ért el. Vannak olyan ágazatok, amelyek termelésük alapján a világ élvonalába tartoznak. A termésátlagok, terméseredmények gyors ütemű emelkedése javította a termelés jövedelmezőségét. A hetvenes évek második felében megváltozott a helyzet. A fajlagos költségek emelkedtek, de a fajlagos jövedelmezőség — a felvásárlási árak emelése, a költségtakarékos eljárások keresése ellenére — romlott. Dráguló termelés Az 1976—1982 közötti időszakra megvizsgáltuk a megye mezőgazdasági nagyüzemei termelési költségeinek és a rendelkezésükre álló munkaerő számának és ösz- szetételének alakulását. A termelési költség 1982-ben 14 milliárd forint volt, ami 1980-ban 1976-hoz viszonyítva közel felével, és 1982-ben 1980-hoz képest több mint negyedével nőtt, évenként átlagosan 11 százalékkal. A nagyüzemek által előállított termelési érték 1982-ben meghaladta a 16 milliárd forintot, de ennek az évi 9 százalékos átlagos növekedési üteme a termelési költség alatt maradt. A költségek változását elemezve megállapítható, hogy nemcsak az összes, de a 100 forint termelési érték előállításához felhasznált költség is nőtt. Az 1982. évre vonatkozóan számításokat végeztünk, és megállapítottuk, hogy az állami gazdaságokban átlagosan 91, a termelő- szövetkezetekben 83 forint termelési költség ráfordításával állítottak elő 100 forint üzemi termelési értéket. A költségszint (a költségeknek a termelési értékhez viszonyított aránya) szélső értéke 68 , illetve 142 százalék volt, és mindössze négy üzemben maradt 70 százalék alatt. A mezőgazdasági termelés költségigényességének növekedését jelzi, hogy 100 forint árbevétel realizálásához a nagyüzemekben 1976-ban átlagosan 80, 1980-ban 82, 1982-ben pedig 83 forintot használtak fel. Az alaptevékenység költségigénye lényegében azonos szinten maradt (78—79 forint). Kedvező, hogy a termelőszövetkezetek növénytermelésében a vizsgált években ez az érték 67 forintról 64-re, majd 62-re csökkent, az állami gazdaságokban viszont ennél magasabb (70—78—69 forint) volt. Az állattenyésztésben jóval több — összességében 90 forint körüli — a költségigény. Az alaptevékenységen kívüli tevékenységé a nagyüzemi gazdaságokban együttvéve 80 forintról 92 forintra nőtt, ezen belül az ipari tevékenységé növekedett leginkább, de igen magas a kereskedelemé is. Előzőek miatt nem javult a termelés rentabilitása sem. A .termelőszövetkezetek zöme (1976-ban 84 százaléka, 1980-ban 57 százaléka, de még 1982-ben is 52 százaléka) a 20 millió forint alatti nyereséget elérők kategóriájába tartozott. Feltűnő volt, hogy a vizsgált évek során a mezőgazdasági nagyüzemekben képződött összes nyereség nagy részét csak néhány üzem adta. Üzemi elemző munka— takarékosság A nyereségnek a termelési költséghez viszonyított aránya alapján is csoportosítottuk a nagyüzemeket. Eszerint a 20 százalék feletti jövedelmezőséggel gazdálkodók száma csökkent, és 1982-ben csak 6 termelőszövetkezet tartozott ide, ugyanakkor azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyekben a termelés rentabilitása nem érte el az 5 százalékot — a különböző állami támogatások és termelőszövetkezeti összevonások ellenére — sem változott. A mezőgazdasági termelésben felhasznált anyagok (például műtrágya, növényvédő szer, villamosenergia) árának növekedése, a drágább technológiák alkalmazása. a társadalombiztosítási járulék emelése — a költségek olyan arányú emelkedéséhez vezetett, amit a gazdaságok nem tudtak takarékos ráfordítással ellensúlyozni. A jelenlegi körülmények között fontos az önköltség csökkentése, valamint változásának, összetételének részletes elemzése és ezek alapján intézkedések megtétele. Az emberi tényezőnek a termelésben elsődleges fontossága van. Ebbe a fogadj helyre költözik a fegyverneki Vörös Csillag Tsz műanyagüzeme. A szapárfalui volt terményszárítóból kialakított helyiségekben műanyag alkatrészek fröccsöntését, filmnyomást végeznek, valamint polietilén termékeket állítanak elő lomba a dolgozók műveltsége, szaktudása és termelési tapasztalata is beletartozik. A mezőgazdaság technikai fejlődése (az élő munka géppel való helyettesítése) és az ipar vonzásának következtében a dolgozók létszáma 1976 —1980 között fokozatosan csökkent. Megyénkben 1976- ban 44 ezer dolgozót foglalkoztattak a mezőgazdaságban, 1980-ban számuk 1,7 ezerrel lett kevesebb. Az alaptevékenység munkálatainak korszerűsödése, az alaptevékenységen kívüli tevékenység bővülése azt eredményezte, hogy a nagyüzemi gazdaságokban foglalkoztatottak száma újra nőtt, és 1982-ben már 43 ezer volt. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak korösszetétele országosan kedvezőtlen, de megyénkben az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben nem figyelhető meg nagyarányú elöregedés. Az összes foglalkoztatottak számának egyharma- da harminc éven aluli. Több szakemberre van szükség Az állami gazdaságokban 1982-ben a foglalkoztatottak száma 7 ezer 400 volt, közülük 6 ezer 300-an fizikai foglalkozásúak. Létszámuk az 1976—1982 közötti időszakban azonos szinten maradt. A szakmunkások aránya 1982-ben 37 százalék volt, ennél magasabb — 42 százalék — a betanított munkásoké. A segédmunkások — ők a fizikai dolgozók egyötödét teszik ki — száma nőtt. A termelőszövetkezetekben a fizikai foglalkozásúak száma — az összes létszám alakulásához hasonlóan — 1976—1980 között csökkent, 1980—1982 között pedig nőtt. Kedveié, hogy a szakmunkások száma és aránya növekedett. A termelés koncentrációja, szakosodása, az iparszerű termelési módok bevezetése következtében lényegesen több képzett, irányító szakemberre van szükség. A mezőgazdasági egyetemi, főiskolai diplomával rendelkezők száma az utóbbi években mind az állami gazdaságokban, mind a termelőszövetkezetekben jelentősen nőtt, de a szakemberei látottság terén még mindig nagy különbség van a mezőgazdasági nagyüzemek között. A városi téesaekben, az állami gazdaságokban és a termelési rendszerek gesztorgazdaságaiban jóval magasabb az átlagosnál. Egy korábbi felmérés adatai szerint a szakemberellátottság növekedése ellenére a mezőgazdasági nagyüzemekben kedvezőtlenebb a felsőfokú végzettségűek aránya, mint a többi népgazdasági ágban. Felsőfokú végzetséget igénylő munkaköröket nem mindig megfelelő képzettségűek töltenek be, ugyanakkor magas azoknak az agrármérnöki diplomával rendelkezőknek a száma, akik nem a mezőgazdaságban dolgoznak. A mezőgazdasági nagyüzemeknek egyre nagyobb és nehezebb feladatokat kell megoldaniok. Jelenleg — s még inkább a jövőben — is gondot okoz a foglalkoztatottak számának aránytalan területi, szakmai és ágazati megoszlása. A mezőgazdasági termelés további fejlesztése érdekében nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk az észszerű költséggazdálkodásnak és az emberi tényezők termelésben betöltött szerepének. Dr. Dencső Istvánná a KSH Szolnok megyei Igazgatóságának munkatárs^
