Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-18 / 272. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. NOVEMBER 18 „itt élt vala e tájon Berze Nagy János — Tiszasüly és Jászberény diákja ff Bárhol is üti fel az ember Berze Nagy János A bűbájos lakat című mesekönyvét, mindegyik meséje magával ragadja. Olvassunk csak bele a Gyöngyharmat János címűbe! „Elmentem Peregre, a mesék elejbe; ott voltak a mesék jászolhoz kötözve. Eloldottam egy cifrát, most elmondok egy kurtát. Élt egyszer valahol egy szegény asz- szony a fiával, akit Gyöngyharmat Jánosnak hívtak. Szép, harmatos hajnalon született, hát ezért ragadt rajta a Gyöngyharmat név...” Természetesen ez a derék Gyöngyharmat János egy szép napon, egy tarisznya hamubasült pogácsával elindult világot látni... * * * Ha nekiindítjuk kicsit a fantáziánkat, elképzelhetjük: hasonlóképp vágott neki Berze Nagy János is a magyar népmesék gyűjtésének, hisz Besenyőtelken (Heves megyében) parasztcsaládban született 1879-ben, s lett nemzetközi hírű folklorista, a hazai népmesekutatás kimagasló egyénisége. A Magyar Néprajzi Lexikonban ez áll a neve után: „folklorista, tanár, tanfelügyelő. 1905-ben avatták bölcsészdoktorrá, 1905—1939 között a tanügyigazgatásban különböző beosztásokban és álláshelyeken dolgozott. Falusi tanítók segítségével értékes néprajzi anyagot gyűjtött. Tanulmányaiban a monda és a mese, a mese és a néphit viszonyaival, a népköltészetnek a műköltészetre gyakorolt hatásával foglalkozik, de írt tanulmányokat a hiedelmekről, temetkezési szokásokról is. Fő műve a magyar mesekatalógus. ..” Sajnos azt nem említi a lexikon, hogy Berze Nagy János élete és munkássága számtalan szállal kötődik Szolnok megyéhez is. Igaz nem úgy, mint Csete Balázsé Jászkisérhez, de ő is „itt élt vala” e tájon, s ezért — ha vázlatosan is érdemes szólni róla; mert folkloristákról, csöndes tudósokról ritkán neveznek el tereket, intézményeket, s emléktábla sem nagyon őrzi nevüket, hírüket. Egészítsük ki tehát életrajzát! Nem tekinthetjük véletlennek, hogy etnográfusként a magyar kulturális örökség bőségébe markolt, hiszen gyermek és ifjúkorát (a múlt század utolsó harmadában) olyan környezetben töltötte, ahol élt a népköltészet, érintetlenek voltak a hagyományok. Elemi iskolái egy részét Tisaasülyön végezte, Nagykörűn rokonsága élt. Mindössze 14—15 éves, amikor szülőfalujában és a Tisza menti falvakban megkezdi rendszeres gyűjtéseit. 1898-ban a jászberényi magyar királyi állami főgimnáziumban ,szerez,'érettségi bizonyítványt (a mai Lehel vezér Gimnázium elődjében), majd a budapesti egyetemen — ez egyszer s mindenkorra eldöntötte sorsát — a nagy néprajzkutató Katona Lajos tanítványa lesz. Az első publikációk: köztük három Jász- nagykörüben gyűjtött ballada ismertetése (Rózsa Sándor, Rabének, Lókötő). Első, nagyobb lélegzetű munkáját így méltatja Katona Lajos: „A valóban nagybecsű összehasonlító apparátus túlnyomó része, a hazai párhuzamok gondos egybeállítása teljesen Berze Nagy János érdeme... Teljesebb párhuzamjegyzéke ez idő szerint a magyar népmesekincsnek nincs”. Magától értetődő, hogy az 1907-ben megjelent mű — tisztelet a szülőföldnek. Címe: Népmesék Heves és Jász-Nagykun—Szolnok megyéből. Számos Szolnok megyei település helytörténeti krónikása meríthet e könyvből értékes adatokat — Tiszafüredtől Nagykörűig. Mint ahogy nagy munkáját, a „Magyar népmesetípusok”-at is nagy haszonnal forgathatják. Erről érdemes megjegyezni, hogy a finn Antti Aarne 1910-ben megjelent úttörő jelentőségű katalógusának módszereit követve Berze Nagy János már az első világháború idején elkészült meseszótárával, ám a háborúban megsemmisült a kézirat. A folytatás sem kevésbé tragikus. Az új, a kibővített munkát befejezi, de ezúttal a második világháború „lép közbe”, majd 1946-ban (Pécsett) meghalt a magyar népmesekincs elhivatott kutatója. Csak 1957-ben jelent meg a könyv — jelentős nemzetközi visszhangot kiváltva. * * * Pontosan ötven évvel ezelőtt Berze Nagy János így írt egy cikkében: „...minden néppel együtt kell dolgoznunk, mert a mesék anyaga sem egy népnek, sem egy népcsaládnak nem kizárólagos sajátja, hanem a világ népeinek közös tulajdonaként él. A népmesék az emberi lélek kifejezésének nemzeti sajátosságokat mutató termékei, formái, tartalmuk azonban nemzetközi”. A besenyőtelki pásztorember tizenegyedik gyermekét, a hajdani tiszasülyi és jászberényi diákot ez a hit tette képessé arra a munkára, amelyet elvégzett. Vágner János Barátságvonattal a Szovjetunióban /. Ismerkedés a „zöld” várossal, Kijevvel A közelgő tél beharangozásaként az elmúlt hét végén Moszkvában hó esetit. A gyerekek bizonyára örömmel fogadták és azóta már túl vannak az első hócsatán, elkészültek a világ dolgait derűsen szemlélő hóemberek. Furcsa elképzelni, hogy a szovjet fővárost fehér takaró fedi, hiszen jó egy hete még — amikor a Szolnok megyei fiatalokból álló barátságvonat utasai ott jártak, kellemes őszi napsütés ragyogta be az utcákat, tereket, és egy kiadósabb, a várost megismerő, felfedező éjszakai sétához sem kellett túlságosan melegen öltözni. A november 7-i ünnepséget verőfényes időben nézhettük végig. A moszkvaiak szerint legalább húsz éve nem volt ilyen kegyes az időjárás az októberi forradalom évfordulóján, de ugyanakkor azt is hozzátették, hogy egyik napról a másikra minden megváltozhat, beköszönt hét a tél. A bizonyítás nem váratott sokáig. A szovjet fővárosból kanyarodjunk vissza a megye- székhelyre — gondolatban lényegesen gyorsabban megy, mint különvonattal — és a naptárban is lapozzunk vissza! Október 29-én. néhány perccel éjfél előtt mozdult meg a hosszú szerelvény a szolnoki pályaudvar első vágányán. Búcsú- intés a hozzátartozóknak, jókívánságok az elutazóknak, és rengeteg, időben egyeztetett randevú „tizenkét nap múlva ugyanitt”. A szemafor szabad jelzésére kigördülő kocsisor háromszázhativan fiatallal a „fedélzetén” több ezer kilométeres útnak vágott neki, melynek állomásai Kijev, Leningrád és Moszkva voltak. A Szolnok megyei KISZ- bizottság utoljára három évvel ezelőtt indított barátságvonatot a Szovjetunióba. Az út előkészítését, szervezésé? akkor, és most is az Express .Ifjúsági és Diák Utazási .Iroda és szolnoki kirendeltsége végezte. — A fiatalok a mozgalomban végzett jó munkájukkal váltották meg a jegyet az útra — mondta Tokai János, a KISZ megyei Bizottságának titkára, a barátságvonat politikai vezetője. Miközben a vonat közeledett a határállomás felé — a MÁV jóvoltából végig zöld jelzést kapott — a fülkében a helyfoglalás, a csomagok elrendezése után beszélgettek, ismerkedtek az útitársak. A táskákból előkerült az alufóliába göngyölt, és a laposüvegbe töltött „hazai”. Néhány óra múlva már összerázódott, jó kedélyű társaságok tárgyalták az útlevél- és vám- vizsgálat eseményeit, csodálták a vonatablak nagyságú képeket, melyek a Kárpátok szebbnél-szebb tájait villantották fel. Emlékezetes marad az első reggelizés. A mocorgó asztalt, a pohárban folyton lötykölődő tea látványát egyébként elég gyorsan meg lehet szokni és a villára szúrt falat is a második próbálkozásra már a helyére kerül. Később mindez fel sem tűnt. A kétórás időeltolódást is beleszámítva közel egynapos út után érkezett meg. a külön vonat Kijevbe. A pályaudvaron ukrán népviseletbe öltözött csinos lányok kenyérrel, sóval, vízzel és virággal köszöntötték a magyar fiatalokat, akiket a Béke Szállóban két-háromágyas szobák vártak. A hotel halijában a kulcsokra várva többen furcsán néztek maguk elé, mint kiderült a vonat annyira elringatta őket, úgy érezték most is mozog a talaj a lábuk alatt. Az ukfán főváros lakóinak számát és földrajzi elhelyezkedését tekintve is hasonlít Budapesthez. A Dnyeper két partjára épült.' Kijev, „az orosz városok anyja” — ahogy a Szovjetunióban nevezik, jelentős gazdasági, ipari, kulturális és nem utolsósorban közlekedési központja az országnak. Egyetemei, főiskolái vonzzák a tanulni vágyó fiatalokat, akik abban az alma materben mélyülhetnek el a tudományok, művészetek világában, amelyekben egykor Mengyelejev, Turgenyev, vagy Alekszej Tolsztoj. Kijevben elsőként az tűnt fel, hogy milyen sok a park, a fa. Idegenvezetőnk elmondta, hogy minden lakosra 20 négyzetméter zöld terület jut, A második világháborúban oly sokat szenvedett város arculatát alapvetően a ligetek határozzák meg. A. városnézés során az egyik legszebb panoráma a monumentális Barátság emlékmű mellől tárult szemünk elé. A napsütéses délelőttön Zenei élet Jubileumi zárókoncert Jászberényben Országos természetismereti verseny Értem a természetet Kétfordulós országos vetélkedőt hirdetett a KISZ Központi Bizottsága, a TIT Természettudományi Stúdiója és Heves megyei szervezete, A természet világa című folyóirat, a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ és Berze Nagy János Gimnázium. A játékban a középfokú oktatási intézmények tanulói vehetnek részt. Az oktatómunkát és a természettudományi szakköri tevékenységet egyaránt segítő verseny szervezői elsősorban olyan diákok jelentkezésére számítanak, akik érdeklődnek az élő és az élettelen környezet törvényei, jelenségei iránt, s alkotó gondolkodással igyekeznek választ keresni a természet által felvetett kérdésekre. A vetélkedő három fő témája: a kozmikus energia áramlása; energiatranszforé- máció a bioszférában; az energiaegyensúlyok természeti és társadalmi hátterei (a jövő energiaforrásai). Az iskolákat háromfős csapatok képviselik egy-egy tanintézetből több csapat is nevezhet —, s a pályázóknak az elődöntőben írásbeli feladatokat kell megoldaniuk. Erre az 1984-es tavaszi szünetben kerül sor, s a legjobb 10—15 csapat kerül majd az augusztus 21—24-e között Gyöngyösön megrendezésre kerülő országos döntőbe. Az országos játékra 1984. január 20-ig lehet nevezni a TIT Természettudományi Stúdióba (Budapest, XI. kerület, Bocskay út 37. 1113.) küldött jelentkezéssel, amelynek tartalmaznia kell az iskola nevét és címét, a csapatok tagjainak nevét, évfolyamát és lakáscímét. A versenyre' való felkészülést segíti A Természet Világa 1984. januári számában megjelenő cikkgyűjtemény és irodalomjegyzék. A Palotásy Zeneiskola 25 éves fennállását ünneplő hangversenysorozat záró akkordjaként a Szolnoki szimfonikus zenekar koncertjét élvezhette a nagyszámú jászberényi közönség héltfőn este a Déryné Művelődési Központiban, Az est karmestere Gulyás Béla (Svájc), szólistája a főiskola Dohnónyi-versenyének győztese — hajdani jászberényi kisdiák — Gulyás István volt. Műsoron a klasz- szaka nagy mesteréinek érettkord művei szerepeltek. Az Esz-dúr zongoraversenyből az érett, klasszikus magaslatokon delelő Beethoven hangja szólt. Az egyensúlynak; a nagy széles dallamoknak, a magas hegyvonulatoknak a zenéje ez A koncert mívesen kidolgozott zenekari szövete olyan jelentős, hogy joggal nevezhető a darab zongorára és zenekarra írt szimfóniának. A zongoraszólam jellemzői: teltfogású, tömören csengő akkordok, dúsan áradó fénylő passzázsok, a kifejezés széles skálája a kérleléstől a mennydörgésig. A szólam a zongorázó magatartás megannyi változatát kínálja: az önfeledt rögtönzéstől a szigorú ellenpontjátékig, a fenséges szózattól az áhifa- tos magány énekéig. A versen yrnűirodalbm egyik leg- nehezebbike. Gulyás . István fiatal zongoraművész kamarazenei érzékenységgel közelített szólamához és kiválóan zongorázott. Meggyőzött művészi kvalitásairól. Technikai készenléte olyan, hogy problémát már alig ismer, mégsem kérkedett lát- ványtos virtuozitással, de mintha visszafogottabban és kevesebb átütő erővel játszott volna. Szimpatikus volt, ahogyan a lassú dallamjátékból száműzte az érzelgős agogikát: helyette a hangszópségre és az egy- beitartozósra koncentrált. Hallhattunk tőle néhány emlékezetesen mintázott dal- lambt, ilyenkor megfog hangja csengésével, kerekségével, költői mélységek felé indul, de a fonál elszakad, s a hallgató ismét csak mechanikus elemet regisztrálhat. Ha majd előadásában mind többet és többször tud a zene érzelmi forrásaiból meríteni, hangja bizonyára személyesebb lesz, s intenzívebben hozza felszínre azokat a kincseket, melyeknek létezéséről már most is beszámol. A zenekar a lehető legnagyobb odaadással kísért. Hogy az összjáték mégsem volt igazán árnyalt, annak oka lehet, hogy a zongorista sem tudtía következetesen megőrizni a ritmus belső egyensúlyát, de méginkább az, hogy a karmester ritkán mondott le elképzelései elsődlegességéről a zongorista javára. így bár az előadásban nagyvonalakban minden a helyére került, és a mű végül is . „megszólalt’', az együttes muzsikálásának nem volt igazán felszabadult hangulata. Ezen a koncerten a Haydn- szimfónia előadása sikerült jobban: hallani lőhetett; hogy ez a mű a zenekar régi repertoárdarabja. Ez nem jelenti azt, hogy a karmester a mások által kikísérle- tezett, illetve a zenekari tagokban rögződött zenei megoldásokat vette át. Gulyás Béla a próbákon és a koncerten is bizonyította, hogy maga járja végig a mű megismerésének útját és alakítja ki saját, egyéni koncepcióját. Elsősorban muzikalitásával ragadott meg és figyelemre méltó atmoszférateremtő erővel is rendelkezik. A formailag értőn taglóit dinamiikailag árnyalt, jó tempó- és karakterérzékről tanúskodó előadás bizonyította a karmester elsőosztályú muzsikus voltát. Elképzeléseinek maradéktalan megvalósítását azonban éppen önmaga gátolja: a mindent beinteni és megmutatni szándéka, s a fejbólogató taktírozás nem kedveztek a zenei folyamat gördü- lékenységének, mert gyors mozdulatai álitalában — paradox módon — késleltetik a zenekar reakcióit; a játék gyakran vontatottnak. nehézkesnek tűnt. Ha jobban épít a zenékari játékosok — általa sikerrel felébresztett — zenélés i kedvére, s kevesebbszer avatkozik be az öntörvényű zenei folyamatokba. több marad abból, amit a zenélés, a játék kedélyének nevezhetünk, A zenekari tagok a karmester megtisztelő igényességét odaadó, figyelmes játék kai honorolták. A hangzási egyensúly megteremtése ugyanis — a szolnoki zenekar esetében pedig különösen — nagymértékben a zenekari játékosok alkalmazkodó képességének függvénye, ment próbatermükben — palackba zárt óriásként — a valós dinamikai arányokat nem lehet kikísér létezni. A Déryné Művelődési Központ nagyterme jó akusztikájú, itt „csak” a gvér megvilágítással kellett dacolniuk az előadóknak. Labáth Valéria A barlangkolostor udvarán a Dnyeper barátságos folyó- nak tűnt. csendes hajóforgalmával, homokos partjával. A delegáció a Dicsőség parkban a díszőrséget álló középiskolások között elhaladva koszorúzta meg az Ismeretlen katona emlékművét. Ezután a város legismertebb műemlékét a Lavra barlangkölostort tekintettük meg. Az aranyozott kupolá- jú ukrán-barokk stílusú épületsor felejthetetlen látvány, a szerzetesek földalatti harlangcellái, a koporsók nyomasztó, de emlékezetes élményt nyújtottak. A kijevi programiban szerepéit még a Szófia székesegyházzal való ismerkedés, a fakultatív városnézés, vásárlás. A harmadik napon újra csomagolni kellett. A vonat indult tovább, a következő állomás Leningrád volt. Fekete Sándor (folytatjuk) Következik: Leningrádban, Észak kapujában Elutazott Leonard Bernstein Tegnap elutazott Budapestről Leonard Bernstein. a világhírű amerikai zeneszerző és karmester, aki rövid magyarországi vendég- szereplésién két alkalommal vezényelte az Erkel Színházban a Bajor Rádió szimfonikus zenekarát.
