Szolnok Megyei Néplap, 1983. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-15 / 269. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. NOVEMBER 15. Egy évtizede nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára a győri múzeumpatika. A Széchenyi patikában ma ti- zenketten dolgoznak, munkájukat korszerű labor segíti. Akik itt tevékenykednek. azoknak nemcsak gyógyszerésznek, hanem idegenvezetőknek is kell lenniük, hiszen évente 35—40 ezer ember fordul meg a patikában és a gyógyszerészeknek bármikor készen kell állniuk arra, hogy művészettörténeti kérdésekre is válaszoljanak. Képünkön a múzeumpatika egyik szép darabja, mór figura tartja az ódon szekrénykét. OSZTRÁK DÍJ Bélyeggyűjtő kisdiákok zidjuk és diS csérjük, áh ttjuk és ha tehetjük, elhagyjuk a szürke panelok lakósejtjeit. Tudományos tanácskozások és társasági csevegések középpontjában áll a lakótelep. Hajlamosak vagyunk arra, hogy mint any~ nyi mást, ezt is speciálisan magyar találmánynak fogjuk fel. Pedig ezt sem mi fedeztük fel. A lakótelepek az ötvenes évek végén jelentek meg a világ nagy városainak perifériáin. Ez a településforma az emberi szükségleteknek csak egy szűk körét igyekszik kielégíteni. Nem akar város lenni, annak csak néhány feladatát vállalja. A lakásokon kívül csak a legszükségesebb alapellátás feltételeit hozza létre. A lakótelep elválaszthatatlanul kötődik a városhoz. Ebből következik, hogy a lakótelep problémáit sem megérteni, sem megoldani nem lehet önmagában,. Magyarországon a hiány- gazdálkodás jegyében indultak a nagy lakásépítési programok. Ennek következtében a tervezők reménytelenül kíséreltek meg újra és újra komplex városokat építeni. A beruházási eszközök hiányában minden ami fölösleges — az uszoda, a sporttelep, a bevásárlóközpontok és a művelődési ház — áldozatául esett a takarékosságnak. Helyükre lakások épültek, amelyeket csak a statisztikákban és a tervezési normákban létező átlagállampolgárok átlagigényeire méretezték. Szinte egyetlen olyan konkrét család sem létezik, amelynek valóságos igényeit fedné a mozdíthatatlan betonfalakkal örökre elrendezett házgyári lakás. Itt kell berendezkednie a munkája után fúró-faragó, barkácsoló hivatalnoknak, az otthon dolgozó értelmiséginek, és az egész napos zaj A különböző nemzetek életmódjának, kultúrájának, szokásainak összehasonlítására hasznos és bevált az úgynevezett időmérleg-módszer. A Magyar és a Finn Központi Statisztikai Hivatal széles körű együttműködésének eredményeként most jelent meg az „Időfelhasználás Magyarországon és Finnországban” című kiadvány, amely a két ország lakóinak jellemző szokásait, életmódját hasonlítja össze az adatok tükrében. A statisztika szerint 15-től 64 éves korig csaknem ugyanannyit, idejük 44, illetve 43 százalékát fordítják az emberek alapvető szükségletekre, alvásra, étkezésre, mozgásra Magyarországon, illetve Finnországban. Finnországban nagyobb szerepet kap a tanulás; a férfiak 40, a nők 47 percet, míg nálunk csak 19, illetve 17 percet tanulnak naponta. Ez a viszonylag nagy eltérés azzal magyarázható, hogy az 1980- as népszámlálás szerint Finnországban a 15—64 éves korosztály 12,9 százaléka^ míg Magyarországon mindössze 5,4 százaléka tanul szervezett oktatás keretében. A magyar háziasszonyok idejéből többet vesz el a házimunka, a férfiak viszont Finnországban segítenek többet a háztartásban. Igaz, a finn nők is kétszerannyit takarítanak, főznek, mosnak, vasalnak mint a férfiak, a magyar háziasszonyok azonban háromszorannyit, ők naponta átlagosan 4 óra 45 percet töltenek házimunkával. Amiben szinte nincs különbség : mindkét országban és nehéz munka után csendben pihenni vágyó munkásnak, pedagógusnak. Ennek képtelenségét jól példázzák a lépcsőháziakban rendszeresen dúló zajviták. A lakótelepi lakás más életformát alakít ki, mint a hagyományos lakóövezet. Kicsi a fürdőszoba, nincs lehetőség a nagymosásra, szárításra, nincs hely nagyobb élelmiszerkészletek raktározására, de hiányoznak a feltételei a társasági életnek is. Ilyen körülmények között sokkal nagyobb szolgáltatási kapacitásra van szükség, mint más területeken. Sokkal több közösségi létesítmény kellene, hiszen a társadalmi kommunikációnak nincs más tere. A liftben vagy a szemétledobónál elhangzó köszönéseket és félszavakat nem tekinthetjük tényleges kommunikációnak. Azt már a fentiekben említettük, hogy a takarékosság első áldozatai azok a létesítmények, amelyek teret adhatnak az emberi kapcsolatoknak. Ezek pedig nem csak lelki szükségletek, hiszen az élő emberi kapcsolatok hiánya negatívan befolyásolja a munkaerő kondi- oionáltságéit, együttműködési készségét, így véssősoron teljesítményét is. Nem sok esély van arra, hogy a közeljövőben pótoljuk a hiányzó közösségi létesítményeket. Valamilyen megoldást azonban találni kell. A közművelődés mai gyakorlatában erre két lehetőség van: vagy olyan szervezeteket hozunk létre, amelyek saját épület nélkül, az iskolák, óvodák, népfront- és párthelyiségek igénybe vételével szerveznek közösségi művelődési alkalmakat vagy lehetőséget adunk arra, hogy egy-egy lakóközösség maga alakítsa ki művelődésének szórakozásának lehetőségeit és szervezeti kereteit. Mindkettőre sok példát látunk már. Budapesten, Kaposváron, Salgótarjánban kulturánagyjából ugyanannyit, napi egy óra néhány percet utaznak az emberek. A finneknek több a szabadidejük, mint a magyaroknak. A szabadidő felhasználásában a különbségek elég jelentősek, bár egy dologban, a televíziózásban igen hasonlóak a szokások. Finnországban naponta átlagosan 1 óra 17 percet, nálunk 1 óra 25 percet töltenek az emberek a TV előtt. Nagyon szembetűnő viszont az eltérés az olvasási szokásokban; Finnországban nincs számottevő különbség a városi, illetve a községi lakosok között az olvasásra szánt idő nagyságában, nálunk viszont a városiak átlagosan napi 33 percet, a községekben lakók csak 21 percet olvasnak. Finnországban a nők és férfiak csaknem ugyanannyit, nálunk viszont a férfiak kétszer annyit olvasnak, mint a nők. A finneknek szabadidejükben kedvelt szórakozásuk mind községekben, mind a városokban a vendégeskedés, ez jelenti a társas kapcsolatok fő formáját. Nálunk a vendégeskedésnek jóval kisebb a szerepe, napjainkban különösen vesztett vonzerejéből a társasági életnek ez a formája a községekben. Hasonló a helyzet a sporttal is: Fihnországban mind a városokban, mind a községekben igen kedvelt módja a szabadidő eltöltésének a testedzés, a szabadban való mozgás. Magyarországon kevesebbet sportolnak, s emellett a községekben csupán harmadannyit, mint a városokban. Finnországban a községekben élők 31 percet, nálunk 8 percet sportolnak. egysegek alakultak. Katalizáló, összekötő szerepet tölthetnek be az egves intézmények között. Ezzel olyan energiákat szabadítanak fel, olyan lehetőségeket teremthetnek meg, amelyekhez nem kellenek nagy beruházások. De gomba módra szaporodnak az alagsori szá- ríitóhelyiségekben, kerékpártárolókban és még ki tudja, hol kialakított lakóhelyi, lépcsőházi klubok is. Létrehozásuk, működtetésük azon. bán nem egyszerű feladat. Számtalan bürokratikus előírás, ügyrendi szabály akadályozza a cselekvést. A közigazgatás és a szakigazgatás még nincs felkészülve ilyen méretű társadalmi öntevékenység támogatására. Sok segítséget jelent az, hogy az Országos Közművelődési Tanács és a Hazafias Népfront idejében felismerte e mozgalom jelentőségét, és pályázatokkal, szakmai tanácsokkal, jogi segítséggel, és nem utolsósorban jelentős pénzeszközökkel támogatja azokat, akik nem akarják ölbe tett kézzel megvárni, míg valamilyen társadalmi intézmény jóságosán a segítségükre siet. Ez a magatartás igen fontos eleme annak, amit úgy szoktunk nevezni, hogy a kultúra demokratizmusa. nmagában sem a lakóklubok, sem a szabad idős szervezetek nem oldhatják meg a lakótelepek kulturális, közművelődési gondjait. Ki kellene alakítani egy olyan szervezetet, amelyben mindkét forma a maga eszközeivel, de önálló partnerként venne részt a lakóterület ellátásának megszervezésében. Ehhez adhatnának aztán naß' segítséget a már meglevő vagy később felépítendő intézmények. Amikor a színpadra lépett óriási taps fogadta, derűs humorával pillanatok alatt jókedvet varázsolt a nézőtérre, a közkedvelt dalokat, a régi operettmeódiákat már együtt énekelte vele a közönség. Feleki Kamill, Kossuth-díjas, kiváló művész az elmúlt hét végén vendégszerepeit Szob nokon. A Járműjavító művelődési házában két előadáson köszönthette a közönség a 75 éves művészt. — Több, mint ötven esztendeje lépett színpadra, számunkra mégis úgy tűnik, „örökifjú”. — Ez igazán hízelgő, de azt hiszem, alkat kérdése is — mondja. — Vannak emberek, akik korán öregszenek, mert lélekben nem tudják megőrizni ifjúságukat. Én — hiába az évtizedek múlása — legbelül fiatal maradtam. A közönség, a sok jóbarát isi segített ebben. Számomra nagyon fontosak a barátaim, valahogy mindig jól választottam meg őket. Nem tudnám megmondani ennek a titkát. Megfejthetetlen, hogy Vasárnap Szombathelyen adták át a magyar kiállítóknak a bécsi ifjúsági bélyegkiállítás díjait. Az október végén rendezett bélyegbemutatón a legtöbb európai országból voltak résztvevők, a magyarokat a szombathelyi Magyar László Űttörőház Bélyeggyűjtő Szakkörének tagjai képviselték. A hét esztendővel ezelőtt alakult szakkör öt kiállítója egyik ember milyen „kisugárzással” bír a másikra, miért pont őt szeretem. Miért, a szerelemre talált már valaki magyarázatot? — Pályája során színművészetünk kiválóságaival lépett színpadra. Kikre emlékszik szívesen? — Ö, most nagyon hosszú névsornak kellene következnie ... Inkább azt válaszolom; azok élnék legjobban az emlékezetemben, akikkel együtt tudtam élni a színpadon, akikkel a szerepen beiül is szót tudtam érteni. — Fele ki Kamill neve és az operett szinte elválaszthatatlan. Az utóbbi esztendőkben mintha „száműzték” vakna színpadainkról ezt a műfajt... — Pedig látja, a közönség szerefK-i.. Sajnos lenézitek az operettet, pedig lehet ezt is művészi szinten művelni. Mennyi kínilódási, tanulás volt amögött, amit mondjuk Rátkai, Honthy, Sárdi, vagy a Lala bárok elértek ebben a műfajban. S az ő művészi nagyságukat ugyan ki vitatközül négyen ezüstérmet- vehettek át, míg az ötödik bronzérmet szerzett bemutatott anyagával. Amint a díjakat átadó Alexander Oswald, a Burgenlandi Bélyeggyűjtő Szövetség titkára elmondta, mind az öt anyagot egy-egy különdíjjal is jutalmazta a zsűri. Tiszteletdíjat kapott a nagyszerű eredményt elért szakköri kollektíva is. Feleki Kemlll ná? Ma nincs utánpótlása az operettnek, a fiatal művészekkel nem szerettették meg a műfajt. Az aki szépen, jól tud énekelni csak az operában tudja elképzelni pályáját, de én ismerek sok olyan fiatal színészt is, aki az operettben .nagy lehetett volna, de a műfaj lenézettsége miatt inkább a prózai színpadot választotta. — Aggódik az operett sorsa iránt, úgy tudjuk mégsem vállalta a fiatalok tanítását a színművészeti főiskolán. — Nem nekem való. Ha tanítanék, félek nagyon tudatossá válnék, és én szeretnék megőrizni az ösztö- nösségemből is valamit. Egyébként pedig azt tartom, hogy a jó művész minden műfajiban jót tud produkálni. — Színpadon ritkán láthatjuk. — Színházban már egyáltalán nem vállalok szerepet. Idegesít, hogy mindenki lót-fut, próbáról a filmstúdióba, onnan a rádióba, a szinkronba. Ügy tűnik sokan csak munkának tekintik ezt a pályát, és én ezzel nem itudqk azonosulni. Számomra mindig élvezet volt a szerep, az előadás. Ritkulnak azok az alkalmak is. amikor vidéki közönség előitt lépek fél, de tudja, akárhányszor kimegyek a színpadra még most is halálosan félek. Lehet, hogy a „mesterségről:” már mindent tudok, mégis ... Csupán a rutinból nem élhet meg a művész a színpadon. — A televízióban gyakran szerepel. Miben látjuk legközelebb? — QŰfénbach: Hol® manó meséi című művében kaptam szerepet, s újabb fejezetei készültek el annak a sorozatnak, amelyben pályatársaimra emlékezem. — Köszönjük a beszélgetést. Török Erzsébet Fotó: T. Z. A rádió I huiámhosszán| Társelgó Illyés Gyula életművének modernségéről beszélgetett Decsényi János, Juhász Ferenc, Lator László, Vas István és Várady Szabolcs a Társalgó legutóbbi adásában. A jelzett téma végül is egy szép emlékműsorrá kerekedett. Friss még a seb, nagyon rövid idő telt el Illyés Gyula halála óta. A pályatársak, barátok beszélgetésében nem a hatalmas életmű értékelése dominált — hiszen az elsősorban az irodalomtörténészek feladata —, hanem sokkal inkább emlékeikről, tiszteletükről, csodálatukról vallottak. Miközben persze kirajzolódott a hallgató előtt az életmű, s annak minden erénye, időtálló örökérvényűsége, Illyés önként vállalt közéleti felelőssége, tevékenysége. A másfélórás műsort Ge- renday Ágnes zenei szerkesztő jól válogatott részletekkel tette líraibbá. Műsorsorozat Borogylnról Százötven évvel ezelőtt született Alekszandr Boro- gyin, a tizenkilencedik századi Orosz zene kimagasló! egyénisége. Az évforduló alkalmából a rádió négyrészes sorozatban emlékezik meg a zeneköltőről. Boro- gyin életében a zeneszerzés kedvtelés volt csupán; fő foglalkozása a vegyészet volt. A pétervári Orvosi Akadémia tanszékvezetője szabad idejében, hétvégeken, nyaralásain komponált. Éppen ezért műveinek száma meglehetősen kevés, ám az alkotások minősége, színvonala a múlt század zenetörténetének halhatatlanjai közé emelté. Nálunk talán legismertebb operája az Igor herceg, s néhány szimfóniája. A sorozat, — amelynek első adását szombaton este hallhattuk a harmadik műsorban — levélidézetek, emlékezések, korabeli dokumentumok felhasználásával idézi fel a zeneszerző életét, s megszólalnak az adásban a moszkvai rádióból érkezett Borogyin művek legfrissebb felvételei. Számos olyan mű csendül majd fel a rádió hullámhosszán, amely igazi zenei csemege, először hallja a magyar közönség. _ A vállalkozás Papp Márta műsorvezető munkáját dicséri. Szerpentin Hiába a józan ész, a tudomány a technika fejlődése mégis babonások volnánk? Az ismeretterjesztő szerkesztőség vasárnap délelőtt a Petőfi adón elhangzott Szerpentin című műsora igennel válaszolt a kérdésre. Tudósok, jósnők,' babonában hívők szólaltak meg — Mihancsik Zsófia szerkesztő műsorában, s valamennyi riport, interjú azt igazolta, hogy a véletlen történéseket rendszerint babonás okokkal magyarázzuk. Elhangzottak az adásban álomfejtések, kártya- jóslások, s a hallgató önkéntelenül is megmosolyogta a naív riportalanyokat noha hasonló helyzetben talán éppen ugyanúgy viselkedett volna. Érthető, hogy fíiin- denkiben él a kíváncsiság, saját jövője 1 iránt, s jó hallani a jósnőtől, hogy a kiválasztott ránk gondol, szeret bennünket, sikerek, szerencse vár ránk. Ám hinni ezekben a jóslatokban már kockázatos, hiszen hogy mi történik velünk azt aligha a kártya dönti el. — tg — Panel és kultúra lis információs és szervezési Pallagi Szabó Ferenc Mit mond a statisztika? A finneknek több a szabadidejük Nyolc perc sport Az operett „örökifjú” szerelmese O
