Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-13 / 242. szám

1983. OKTÓBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Jászságból Budafokra Nagyüzem a jászberényi pincészetben Az országban 159 ezer hek­táron szüretelik a szőlőt. A jászsági homok művelői ép­pen egy hónapja láttak hoz­zá a betakarításhoz. Az idén valamennyi vidéken a helyi sajátosságokhoz igazodva határozták meg a szüret kez­detét. Erre az intézkedésre elsősorban a borok minőség- javításának érdekében volt szükség. A szüret megkez­désével egyidőben, szeptem­ber 19-én érkezett feldolgo­zásra az első szőlővel teli szállítmány a Pest megyei Pincegazdaság jászberényi kirendeltségéhez. Azóta na­ponta 9 órán át folyamatosan veszik át a szőlőt Jászberény mindkét termelőszövetkeze­Fogadógaratba ürítik a szőlőt tétől, a jászjákóhalmi és jászfényszarui Békétől, vala­mint a jászdózsai Tarnamen- ti Tsz-től. A közös gazdasá­gok saját járműveikkel, de a pincegazdaságtól kölcsön vett billenőkádakkat szállítják a bornak való fajtákat. A 265 hektárnyi szőlőterü­letről eddig mintegy hét és félezer mázsa érkezett a he­rényi feldolgozóba. E nagy­üzemek a Tápió-jászsági Szőlő- és Borgazdasági Tár­saság tagjai, amely a bizton­ságos értékesítést szavatolja számukra. A gazdaságok ál­tal beszállított szőlőből ké­szített bor árából a termelő- szövetkezetek a gazdasági, év Végén visszatérítést kapnak a Mintát vesznek a jászfény­szarui Béke Termelőszövet­kezet tehergépkocsijáról társaságtól. A jászberényi pincészet a nagyüzemeken kívül mintegy félszáz kis­termelővel áll szerződéses kapcsolatban. A beérkezett szőlőt súly és cukorfok szerint veszik át a termelőktől. Préselik, majd erjesztik — alapbort készíte­nek belőle, amelyet tartály- kocsik további feldolgozásra Budafokra szállítanak. A fel­dolgozás során visszamaradt szőlőkocsányt trágyázásra használják fel, a szőlőtörköly azonban még értékesítésre vár. Ebben az esztendőben jó termést szüretelhetnek és dolgozhatnak föl a Jászság­ban. Várhatóan 1350 tonna szőlő érkezik a jászberényi feldolgozóba, amelyből mint­egy 9 ezer hektoliter bor ké­szül. Egyszerre 60 mázsa szőlőből sajtolja ki a mézédes mustot a horizontálprés A faszegtől a fröccsöntésig Hétféle termék, saját mintabolt — Új üzemcsarnok épül A karcagi Cipőipari Szö­vetkezet 1945. május elsején kezdte meg működését. Az alakulás első esztendeiben a negyven egynéhány dolgozó faszeges férfi- és női lábbe­liket készített, hagyomá­nyos módon, kézi munkával. Az eltelt évtizedek folya­mán bekövetkezett fejlődés nem szorul különösebb bizo­nyításra. A cipőipari szövet­kezetben ez idő szerint százötvenen dolgoznak, a termelést számos gép segíti. A faszeges talpakat a ra­gasztás és a fröccsöntés vál­totta föl. A részlegek között a cipőgyártó a legnagyobb, itt hetven-nyolcvan dolgozó készíti a különböző fazonú és méretű lábbeliket. A csizmarészleg lovagló- csizmái nyugatnémet kivi­telre készülnek, az export azonban a nyugati cég ne1 hézségei miatt ebben az esz­tendőben abbamaradt. Jelen­leg gör- és műkorcsolyákhoz használatos speciális cipőket, illetve méretes lábbeliket gyártanak. A bedolgozó rész­legből fapapucsok kerülnek piacra, a szakcsoport tagjai pedig különféle papucsokat és sarukat készítenek. A gyártáshoz szükséges anyagokat közvetlenül szer­zik be a TEK-vállalatoktól. Az ellátás egyenletlenségei a karcagi szövetkezetben is éreztetik hatásukat. Az üzemből hagyományos és modern vonalú lábbelik egy­aránt kikerülnek, a fogyasz­tók változó igényeinek a mo- dellrészleg igyekszik megfe­lelni. A szövetkezet a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron is sikerrel szerepelt. A kar­cagi cipészek saját minta­bolttal is rendelkeznek.. Munkaerőgondjaik nincse­nek, szakmai utánpótlásuk­ról gondoskodnak, jelenleg tizenkét tanulót oktatnak. Az elmúlt esztendőben száztizennyolcezer pár láb­belit gyártottak, az árbevé­tel elérte a negyvenkétmillió forintot. Az idén 145 ezer pár lábravalót készítenek Karcagon, a hétféle lábbe­lit előállító szövetkezet 43 és fél milliós árbevételt (ezen belül kilencmilliós nyugati exportot) tervezett, amelyet várhatóan el is ér, hiszen kapacitása teljesen le van kötve, olyannyi­ra, hogy a következő évbe is folyamatos megrendelések­kel ellátva lép majd át. Ez év elején kezdték meg egy új üzemcsarnok építé­sét, amely várhatóan decem­berig elkészül. A beruházás tizenhárom millió forintba kerül, elkészültével gépekre hat, forgóeszközökre pedig ötmillió forintot költenek. Az üzemben korszerű tűző- és aljmegmunkálásra nyí­lik lehetőség, s csaknem öt­ven százalékos növekedésre számítanak a termelésben. Az új csarnok fölépülése­kor a jelenlegi mostoha szo­ciális körülmények meg­szűnnek, hiszen megfelelő fürdő-öltöző és más helyisé­gek is helyet kapnak a beru­házásban. Energiánk az ezredfordulóig Kombinatív energiapoliti­kai stratégia... A legkülön­bözőbb helyeken ma is gyakran elhangzik ez a fo­galom. Ilyenkor sokan fel­kapják a fejüket, még min­dig nem egészen értve, mi rejlik a három szó mögött. Miért kombinatív például? A szakemberek válasza egyértelmű: az ismert ese­mények miatt aligha célsze­rű olyan energiapolitikát kö­vetni, amely egyetlen ener­giahordozóra épít. S mivel a kőolaj a legdrágább, annak felhasználását kell mérsé­kelnünk. Vagyis — növelve a kőolaj feldolgozottsági fo­kát — kevesebb barna ara­nyat tüzelünk el az erőmű­vekben. Ezzel egyidejűleg előbb földgázzal váltjuk fel az energetikai felhasználá­sú folyékony szénhidrogéne­ket, majd — ez már a kö­vetkező lépés — az igénye­ink mind nagyobb hányadát fedezzük szénnel. Ami pedig a távlatokat illeti: a jövő­ben kizárólag széntüzelésű hőerőműveket, illetve atom­erőműveket építünk. Földgázt kapott 13 település Egy nagyon fontos összete­vőt kivéve, ez a kombina­tív energiapolitikai stratégia —• dióhéjban. A kezdeti eredmények kö­zé sorolható, hogy már 1981- ben elértük az eredetileg 1985-re tervezett 26 millió tonnás szénkitermelést, ta­valy pedig szénbányásza­ink 70 ezer tonnával már túlszárnyalták ezt a mennyi­séget. Földgázból az ugyan­csak 1985-re előirányzott 6 milliárd köbméterrel szem­ben már 6 és fél milliárd köbméter volt a tavalyi tel­jesítmény. Mindennek kö­szönhetően 1982-ben végül is 2 millió tonnával kevesebb kőolajat égettek el az erő­művekben, mint 1978-ban: ennek értéke meghaladta a félmillió dollárt. S persze az sem elhanya­golható körülmény, hogy az előbbiek következtében nagy­mértékben felgyorsulhatott a lakossági földgázbekötések üteme is. A jelenlegi, vagy­is a hatodik ötéves tervben eredetileg csak Pécs bekap­csolása szerepelt. Tavaly vi­szont mégis további 13 nagy­községben, kisvárosban kez­dődött meg a földgáz beve­zetése. Az esztendő második felében pedig újabb 30 te­lepülés nyújtott be pályáza­tot a bekötésre: ezek eseté­ben is a megtakarítható olaj mennyiségétől, illetve a költségekből vállalt önrésze­sedés mértékétől függően született meg a kedvező vagy éppenséggel elutasító döntés. Mint ismeretes, több Szolnok megyei település pá­lyázatát kedvezően bírálták el. Valószínű, hogy a kö­vetkező. vagyis a hetedik ötéves tervben a főváros, valamint Győr és Miskolc egyes területein széntüzelésű fűtőerőművekkel váltjuk fel a jelenlegi kőolajra alapo­zott lakótelepi távfűtő rend­szereket. Az ehhez szükséges több- let-szénmennyiség a folya­matban levő eocén-program révén teremthető elő. A már ma is szenet adó két eocén-bánya, Márkushegy és Nagyegyháza mellé 1985-ig várhatóan Mány és Lencse­hegy csatlakozik, s ezeken a helyeken is megindul a ki­termelés. Hol építsünk új erőmüveket? Az új stratégia másik meg­határozó eleme a Paksi Atomerőmű. A tavaly de­cemberben üzembe helye­zett első, 400 megawattos blokk mellé még további há­rom épül: ez az 1760 mega­watt, valamint az egyébként magyar beruházási hozzájá­rulással épített — szovjet­unióbeli hmelnyickiji atom­erőműből származó 400 me­gawatt importenergia, mai számításaink szerint teljes mértékben fedezi villamos- energia-felhasználásunk 1990-ig várható növekedését. A Paksi Atomerőmű ké­sőbbi fejlesztése során már ezer megawatt teljesítmé­nyű blokkokat lesz indokolt építeni, ezért — energiaigé­nyeink lassúbb növekedése folytán — ennek az újabb létesítménynek az üzembe helyezését legföljebb a ki­lencvenes évek közepére ér­demes tervezni. A leendő új szénbázisú erőművek gazda­ságossági vizsgálataiban pe­dig elsősorban a bicskei te­lepítést, illetve a Mátra és a Bükk lábánál felkutatott ha­talmas lignitvagyont veszik figyelembe. Energiatakarékos iparszerkezetet A kombinatív energiapoli­tikai stratégiának tehát a hazai erőforrások mind in­tenzívebb hasznosítása a'leg­főbb célja. S még valamit: mérsékelni kell az energia­felhasználást. Magától értetődik, ez a legtöbb esetben nem abszo­lút csökkentést jelent. Egy koncepció felülvizsgálatáról van szó. Néhány esztendővel ez­előtt még természetesnek tar­tottuk, hogy tízévenként megduplázódnak a villamos- enérgia-igények. Ma viszont már legfeljebb ötvenszázalé­kos növekedést tartunk meg­engedhetőnek. ennyi idő alatt. Ezt a célt persze csak akkor lehet elérni, ha a nemzeti jövedelem minden egyszázalékos növekményé­hez legfeljebb 0,5 százalé­kos többlet-energiafelhasz­nálás társul. Az olvasó joggal teheti fel a kérdést: vajon nem fog­ja-e vissza az ipar fejlődé­sét az ilyen szigorú energia- politikai stratégia? A szak­emberek válasza egyértelmű: nem. Csak energiatakaréko­sabb iparszerkezetet kell ki­alakítani hozzá. Amint tudjuk, már ez is megkezdődött —, de ez már külön téma. J. S. Vidám felvonulás Hagyomány, hogy szeptem­ber—októberban különböző ifjúsági rendezvényekre ke­rül sor, a megyében, vidám hangulatú bemutatókra, élénk szellemű eszmecserék­re (Tiszaligeti napok, kisúj­szállási ligeti napok stb.). Az őszi szolidaritási hónapban megyénk ifjúsága is gyakor­ta hallatta hangját az emlí­tett rendezvényeken. A KISZ városi bizottságának, vala­mint társszerveknek a szer­vezésében például Karcagon is megmozdultak a fiatalok, s az október elején zajló if­júmunkás és honvédelmi na­pok eseményeinek sorában békenagygyűlésen emelték fel szavukat a rakéták nyu­gat-európai telepítése ellen, a béke ügye mellett. Impo­záns fáklyás felvonulás előz­te meg tiltakozó gyűlésüket, s forró hangulatú kultúrmű­sor zárta az október 7-i, mú­zeumparki eseményeket. Sokak számára emlékeze­tes marad a városi szüreti felvonulás is (képünk itt ké­szült) majd a szüreti bál, to­vábbá az a vitanap, amelyen Karcag különböző üzemeinek fiataljai találkoztak a hoz­zájuk látogató újságírókkal, s váltottak politikai kérdé­sekről gondolatot. A példás összefogással megrendezett ifjúmunkás és honvédelmi napok a karcagi KISZ-esek izgalmas, mozgalmas, látvá­nyos és gondolatgazdag se­regszemléje és eszmecseréje volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom