Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-12 / 241. szám

1983. OKTÓBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I I Képernyője előtt I Ismét Tévéegyetem Nagyszabású sorozat indult útjára az elmúlt hét szerdá­ján, tizenhat részes film az ókori Keletről, arról a világ­ról, amelyről bizony keveset tudunk, amelyről gyér isme­ret él csupán a köztudatban, hisz történelmi érdeklődé­sünk igencsak megáll a gö­rögöknél, az európai civili­záció bölcsőjénél. Hallunk olykor a mesés Keletről, de inkább legendák, szép törté­netek formájában. Pedig az emberiség múltjának igen fontos része. Épp ezért a televízió szán­déka, hogy megismertesse nézőit ezzel a többnyire is­meretlen világgal: tisztelet­re méltó és időszerű. Föl­dünknek ugyanis olyan ré­széről is van szó, amely mos­tanában gyakorta szerepel napi tudósításokban, igaz, általában fegyverek zajától kísérve. Ennyit a mit fontos­ságáról, azonban tudomá­nyos ismeretterjesztésről lé­vén szó, igen lényeges a ho* gyan is, azaz a forma, a tud­nivalók tálalásának módja. Hogy tudniillik élménnyé válik-e bennünk mindaz, amit látunk és hallunk, vagy száraz ismeret marad a kép­ernyőn is. Az első részt lát­va egyelőre nehéz válaszol­ni erre a kérdésre. Mint min­den kezdetre, erre is áll: nehéz. Még nem szokhattunk bele Komoróczy professzor stílusába, ő az előadó, és a film természetét sem ismer­jük még annyira, hogy ott­honosan mozogjunk benne. Most még csak botladozhat­tunk, legalább is jó magam így jártam, a súlyos tudniva­lók többnyire göröngyös út­jain; a nehéz veretű szöve­gek között, s a túlságosan irodalmias hangvétel sem kedvezett a nézőnek. A Té­véegyetem új adása négy és fél évig készült, bizonyára a folytatásban meg is látszik majd e csaknem sziszifuszi munka eredménye, amelyben egyetem (magasszintű tudo­mányos ismeretek) és nép­iskola (a tárgyalás módja) összeházasítását igyekeznek megoldani sorozatukban Kő­vári Péter rendezővel egye­temben az alkotók. Babits-portré Az elmúlt hét egy másik, kiemelkedő programja is a Művészeti hetek emblémáját viselte — az is ismeretter­jesztés volt. Csak nem tör­ténelmi, hanem művészeti. Születésének 100. évforduló­ján a költő Babitsot éleszt­gette, emlékét elevenítette fel a Fortissimo — Kiáltás című összeállítás — riport­ból, versből, filmrészletek­ből, dokumentumokból kom­ponálva. Okosan idézte fel a műsor Babits életútját, pá­lyájának legfőbb állomásait, a szülőföldtől elindulva — Szekszárd — Esztergomon át budapesti lakhelyéiig. És el­kalauzolt szellemi birodal­mának legkülönfélébb tájai­ra is, miközben egy-egy nagy verse hangzott el, kitűnő tol­mácsolásban. Hallhattuk Lu­kács Margitot, Szabó Sán­dort, Gáti Józsefet, s anélkül, hogy versmondásukat ele­mezném, egyetlen közös vo­násukat említeném csupán, a leglényegesebbet: mind­annyian a feszültségektől gyötört, a súlyos drámával — emberi és művészi — küz­dő Babitsot szólaltatták meg, aki „zokogó, darabos sza­vakkal veri az eget”. Ha en­nek a Babits-mementónak van valami különös érdeme, az éppen ez, felfedezte a né­zőnek a babitsi költészet drámaiságát, a szépszavú dalnokban a korával együtt szurkoló poétát, ahogy Keresztúri Dezső találóan meg is fogalmazta, a szigo­rúan szép mögé rejtőző, pör- kölődő fájdalmat, amely annyira Babits sajátja. Eb­ben az értelemben kiáltás volt ez a műsor. Kiáltás az igazi Babitsért, akit de sok­szor és de sokáig raktak, raktunk és zártunk be a köl­tészet közömbös elefánt­csonttornyába. Megjegyzé­sül csupán még annyit: az emlékező nagy öregek mel­lett — Keresztúri, Vass Ist­ván, Illés Endre, kiknek sza­va aranyat ért, szívesen hal­lottam volna olyan fiatal poétákat, művészeket is, akik vallják és ma is vállal­ják Babits igazi örökségét. Teleráma És még maradjunk min­dig az ismeretek terjeszté­sénél, ugyanis hosszabb ki­hagyás után újra jelentke­zett a televízió önmagáról beszélő sorozata, a Teleráma, azaz a televíziós ismeretek fóruma. Vitray Tamás veze­ti, Schmit Péter szerkeszti. Talán sokan nem is figyel­nek rá, hisz szombatonként kora este jelentkezik, ami­kor még általában nem fog­laljuk el helyünket a készü­lék előtti „zsöllyében”, leg­feljebb csak rá-rápillantunk a képernyőre. Pedig nem valami atelier-adás ez, bár a belső műhelymunkákról szól. Tárgya közérdekű, an­nál is inkább, mert a nézők levélben beküldött kérései­re válaszol, illetve ezek sze­rint az igények szerint állít­ja össze programját. Közér­dekű, s olykor igazi felfede­zéssel is szolgál. Legutóbb például a pécsi kábelteleví­ziózást mutatta be; azt az új lehetőséget, hogy akár egy városnegyednek is lehet kü­lön televíziója, miként első­ül a pécsieknek. Akik a tö­megkommunikációs eszköz­ből egy városrész gondolat — és véleménycseréjének igen bensőséges eszközét ala­kították ki. Mondhatni ez a jövő — villant fel a Telerá­ma Pécsről szóló képsorai­ban, s a láthatóan lelkes és a távlatokat megmutató kez­deményezésen felbuzdult ri­porterrel, Vitrayval együtt bizony bennünket, nézőket is szárnyaira vett a képzelet. A Teleráma egyik legérdeke­sebb adását láthattuk múlt szombat este. Akit érdekel­nek a televíziózás ilyenfajta kérdései, ne sajnálja szom­bat estéiből azt a fél órát, megéri. Hármas tükör Kínáról — A Hét külön kiadásaként lát­hattuk kedd este P. Szabó József hozzáértő szerkeszté­sében. Képes beszámoló az ázsiai ország számunkra többnyire ismeretlen és tá­volinak tűnő életéről. Évek óta talán ez az első hosszabb filmösszeállítás, amelyből a kínaiak hétköznapjait is­merhetjük meg. Ahogy ők látják magukat, mert az ösz- szeállítás minden filmkocká­ja kínai munka, azaz csak átvette és P. Szabó szövegé­vel kiegészítve sugározta te­levíziónk a kínai filmfelvé­teleket. Ez is több, mondhat­juk, mint a semmi; jóval több. Mert ebből a tükörből a mai Kína arca néz ránk, régi és új vonásaival. Röviden Jártak már nálunk jobb idők is a musicalre, a köny- nyűzenének erre a modern hajtására. Mostanában vi­szont kevesebbet hallunk ró­la és kapunk belőle. Pedig, hogy kiváló művelői vannak és lehetnének, ezt igazolta a Felel a musical-osztály cí­mű, a Pesti Vigadóból su­gárzott egyórás „vizsgaelőa­dás” — felvételről. Népsze­rű dalok hangzottak el ne­ves musicalekből és kitűnő előadóművészek sorjáztak Maros Gáborral, Kishonti Ildikóval (őt Szolnokon is hallhattuk nem egyszer) az élen. Mi lenne, ha egyszer a képernyőn ezt a volt főisko­lás osztályt egy híres musi­cal előadásában egy teljes előadásban láthatnánk vi­szont? V. M. Pályakezdők gondjai és örömei Például Kunszentmártonban Nemzeti Színház Felajánlások A Komáromi Állami Gaz­daság mintegy 750 dolgozó­ja a legutóbbi kommunista szombaton keresett munkabé­rének kétharmadát — több mint ötvenezer forintot — ajánlotta fel az új Nemzeti Színház építésére. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat V. számú szakipari főmérnökségének szocialista brigádjai elhatározták, hogy 1989-ig évenként egy nyolc­órás különműszakot szervez­nek, és az ezért kapott bért minden alkalommal átutal­ják a színházépítés számlá­jára. Az oroszlányi 3-as számú általános iskola 4120. sz. Martos Flóra úttörőcsapatá­nak valamennyi tagja 10—10 foointot az őszi társadalmi munkáért és hasznosanyag gyűjtésért kapott pénzből, a Ganz Műszerművek Olimpia Szocialista Brigádjának min­den tagja egynapi keresetét kínálta fel csakúgy, mint a Volán 1. számú üzemigazga­tóságának Farkas Bertalan Szocialista Brigádja. Az Or­szágos Pedagógiai Intézet KISZ-szervezete vállalta, hogy 1988-ig minden eszten­dőben külön társadalmi munkát szerveznek, és az itt keresett pénzt a Nemzeti Színház építésére ajánlják fel. A Pénzügyminisztérium il­letékeseinek tájékoztatása szerint az Állami Nyomdá­ban javában dolgoznak azok­nak a 20, 50 és 100 forintos bélyegeknek az előállításán, amelyeket novembertől vá­sárolhatnak meg a dolgozók munkahelyeiken. A bélye­gek értékét ugyancsak az új Nemzeti Színház OTP-szám- lájára utalják át. Tájház Gyömrőn Néprajzi emlékek, a pa­raszti munka eszközei, bú­torok, szobaberendezések lesznek láthatók az új táj­házban, melyet október 15- én, szombaton nyitnak meg a látogatók előtt Gyömrőn. A tájház a múlt század második felében épült, öt helyiségből áll, jellegzetes udvar és pince tartozik hoz­zá. A tervek szerint a hátsó szoba klubként szolgál majd, a régi kamra és istálló pedig a honismereti állandó kiál­lításnak ad otthont. Szaszkó Edit tanítónő Jászberényben fejezte be fő­iskolai tanulmányait, jelen­leg a Deák Ferenc úti Álta­lános Iskola második osztá­lyának osztályvezetője. Tu­lajdonképpen ő is pálya­kezdőnek számít, noha má­sodik éve tanít már. — Mesterszállási vagyok, és a tanulmányaim befeje­zése után kerültem Kun- szentmártonba. Tavaly al­bérletben éltünk, és ezt szó­vá is tettük minden gyűlé­sen, amelyre eljutottunk. Emlékszem, volt egy lakóte­lepi fórum, amelyre eljött a községi tanácselnök meg a párttitkár is. Elmondtam ne­kik a gondjainkat, hogy az alig több mint háromezer forintos fizetést vajon ők hogyan osztanák be hogy jusson is meg maradjon is. Igazat adtak, és megígérték, hogy segítenek. — Sor került rá? — A nyáron az iskolában mi. egyedül élő lányok kap­tunk egy helyiséget. Kollé­giumi stílusú, van benne két emeletes ágy, asztal, szekrények. A szoba előtt afféle előtér. Szerény az egész létesítmény, de ami a legfontosabb, teljesen in­gyen lakhatunk benne. Még a fűtésért és a világításért sem kémek semmit, ami je­lentős segítség. — A testület? — Ügy érzem, engem be­fogadtak. Segítőkészek, jól együtt van a gárda. Persze, ahogy a közmondás vallja, kettőn áll a vásár, én Is igyekszem alkalmazkodni a helyi szokásokhoz. — Mi marad így a fize­tésből? — Havonta ezer forintot be tudok tenni az ifjú­sági takarékbetétbe. — Baráti kör? — Sok új ismerősöm van, amióta itt élek. Tagja va­gyok a pedagógus KISZ- alapszervezetnek, hetente egyszer röplabdaedzésre já­rok, szóval nem vagyok be- gubózó típus. — Milyen gondjai vannak? —• Az iskolán belül az, hogy egyre idegesebbek, szét- szórtabbak a gyerekek. Ne­héz a figyelmüket tartósan lekötni, sok ötletet, szemlél­tetést, játékot kívánnak. A másik problémám magán­jellegű, tipikusan vidéki, ér­telmiségi lány gond: 23 éves vagyok, és nem titkolom, hogy önálló családot szeret­nék. De egyelőre még szá­mításba jövő, hozzám illő valaki sincs. — Ne haragudjon: de nem magas az a bizonyos mér­ce? — Nem hiszem. Nemcsak diplomásokban gondolkodik az ember, de azért igényli, hogy érdeklődő, kedves, fi­gyelmes legyen. Kissné Lele Tündének — — szintén alsótagozatos ne­velő — ez a problémája már megoldódott. Férjével szolgálati lakásban élnek. Családalapítás Saját lakás Megfelelő feladat Mindketten pályakezdők, sőt a községben sem régen dol­goznak. — Első osztályt kaptam, ami elég nehéz kezdet. Igaz, az ellenőrzések során sok dicséretben részesültem, mégis érzem, hogy nagyon sokat kell dolgoznom ebben az osztályban. Elvégre min­den tanult elemet, számot, betűt napról napra előírok valamennyi füzetbe. Már ez sem kevés munka. —• A másik új dolog hogy napról napra érzem, nagyon be kell osztani a pénzünket. A szolgálati lakás jelenlegi bére havi 460 forint, de ez folyamatosan emelkedni fog. Van bútorunk, akad OTP- részlet. kosztra is sok kell, nagyon drága a piac annak, aki fix fizetésből él. — Jól érzik magukat itt? — Elfogadhatóan,* bár ha a jövőbe nézek, sok a ha. A legnagyobb az, hogy gye­reket is szeretnénk és önál­ló, saját lakást. De ehhez annyi forint kell. hogy erre még csak gondolni sem me­rünk. Ezért takarékoskodunk. Van havi kétezer forint KST-nk. Igaz. sokadikén né­ha úgy elfogy a pénzünk, hogy a buszon is apróval fizetünk. Az mindenesetre jó. hogy ebben az iskolában a pá­lyakezdő fiatalok — ha kér­tek — valamennyien kap­tak lakást vagy szolgálati helyet, akár egyedülállók, akár családosok. így mente­sülnek az albérlet terhétől, es több marad a pénzükből. Bakó Hilda építészmérnök a budapesti Műszaki Egye­temen végzett. A férje test­nevelő tanár. Hilda szintén pályakezdő, igaz. jelenleg egy hathetes apróság boldog anyukája. Szolgálati lakás­ban élnek. A család havi összkeresete hétezer forint körüli. Hilda a Beton- ési Vasbetonipari Művek helyi gyárában építési fenntartási előadó. — Van más női vezető is ebben az üzemben? — Nem nagyon. Nekem is férfi beosztottaim voltak, ennek ellenére alig akadt velük gond. Egyszer-egyszer előfordult ugyan, hogy bi­zonyos dolgokra rá kellett kérdeznem, mert tudtom nél­kül döntöttek arról, ami az én hatáskörömbe tartozott. Lehet, hogy próbára akartak tenni, lehet hogy nem. Akár­hogyan is volt, nem vettem a szívemre. — Mi a feladata? —: összeállítom egy nyolc­tagú építőbrigádnak a napi, heti. havi, negyedévi mun­katervét. — Ehhez szükséges az egyetemi diploma? — Középfokú végzettség untig elég. — Akkor miért fogadta el? — A férjem egy évvel ko­rábban érkezett ide. ö kap­ta a lakást. így nekem kö­vetni kellett. Egyébként a gyárnál rendesek voltak, már a legelső látogatásnál meg­mondták: ezt tudják adni. Elfogadtam, mert nem adó­dott más lehetőségem. — A jövő? — Egyelőre maradunk, ne­velem a kicsit. A férjem ti- szapüspoki, én tiszaszőlősi vagyok, így a rokonok mesz- sze élnek. Már van néhány ismerősünk, olykor velük ta­lálkozunk. De hogy tíz év múlva mi lesz velünk, itt élünk-e, vagy máshol, erre még csak hozzávetőleges vá­laszt sem tudok adni. D. Szabó Miklós Az Olvasó ifjúságért vetélkedő döntőjén A Járműjavító fiataljai sikert arattak A megyei döntő résztvevői A KISZ Központi Bizottsá­ga — több rendező szervvel közösen — három évvel ezelőtt tette közzé az Olvasó ifjúságért mozgalom pályá­zati felhívását, amelyre) KISZ-alapszervezetek, ifjú­sági közösségek, tanácsi, szakszervezeti és iskolai könyvtárak jelentkezését várták. Az ifjúsági kollektí­vák olvasási és könyvtár- használati kultúrájának fej­lesztését, igényes olvasóvá nevelését szorgalmazó, segí­tő pályázat meghirdetése­kor vetélkedősorozatot is in­dítottak, amelyet az elmúlt három esztendőben több for­dulóban rendeztek meg. A Szolnok megyei KISZ- bizottság; valamint a szol­noki Verseghy Ferenc me­gyei könyvtár az Olvasó if­júságért vetélkedő megyei döntőjét hétfőn délután tar­totta meg. A legjobbak ver­senyén 14 csapat mérte ösz- sze tudását. A válaszok so­rán a fiatalok bebizonyítot­ták, mennyire jártasak a katalógus, a különböző kézi­könyvek kezelésében, egyál­talán a könyvtárhasználati ismeretekben. A döntő fela­datainak másik része pedig a magyar irodalom kiemel­kedő egyéniségeire vonatko­zott munkásságukkal kap­csolatos kérdésekből állt. A vetélkedőn a győzelmet a szolnoki MÁV Járműjaví­tó fiataljai szerezték meg. A zsűri két második díjat adott ki, az egyiket a Nagy­alföldi Kőolaj és Földgáz­termelő Vállalat dr. Münnich Ferenc KISZ-alapszervezete, a másikat pedig a török­szentmiklósi Barnevál Lőwy Sándor KISZ-alapszervezete kapta meg. Szovjet vendégkoreográfus Próbálják a Hamupipőkét Oleg Vinogradov, a lenin- grádi Kirov Opera- és Ba­lettszínház balettigazgatója és vezető koreográfusa a na­pokban megkezdte a próbá­kat a Magyar Állami Opera­ház balettegyüttesével. Pro- kofjev Hamupipőke című ba­lettjét — saját koreográfiá­ját — tanítja be. A három- felvonásos táncjátékot de­cember 20-án és 21-én mu­tatják be az Erkel Színház­ban. Brit filmhét Budapesten A Művelődési Miniszté­rium Filmfőigazgatósága és a Mokép rendezésében brit filmhét kezdődött Bu­dapesten. A Kossuth mozi­ban, díszelőadáson vetítet­ték a Gandhi című. Richard Attenborough rendezte és idén nyolc Oscar-díjat nyert kiváló filmet. összesen 12 film kerül a közönség elé a brit filmhé­ten. egyidejűleg két mozi­ban, a Kossuthban és a Toldiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom