Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
Szolnok megye múltjából 1983. OKTÓBER 8. „Éljen a független, szabad, demokratikus Magyarország! Antifasiszta ellenállás a megyében 99 A munkásmozgalom és a baloldaliak rendőrségi megfigyelése, üldözése az ellenforradalmi korszakban végig erős volt. Az ismert kommunisták rendőri felügyelet alatt álltak. Magyarország 1941. június 27-i belépése a Szovjetunió elleni háborúba az üldözés fokozódásához vezetett. Az ország 1944. március 19-i német megszállása a terror újabb hullámának kezdetét jelentette. A kommunisták és a mozgalommal rokonszenvezők 3—4 fős csoportokban szinte me- gyeszerte rendszeresen hallgatták a moszkvai rádió magyarnyelvű adását. Háború és rendszerellenes röplapokat Szolnokon, Karcagon, Kisújszálláson és környékükön terjesztettek. 1943. augusztus 16-án érkezett Túr- kevére a Békepárt „Békét, szabadságot” kezdetű, „Éljen a független, szabad, demokratikus Magyarország! Üdvözlettel Béke Párt” befeje- ződésű röpirata. Ugyanezen év szeptember 14-én „A Jur- csek-terv nyomorba dönti a falu népét” kezdetű és „Egy szem gabonát sem Hitlernek és a hitlerbérenc Kállay kormánynak! Éljen a béke! Éljen a szabad, független, demokratikus Magyarország! Testvéri üdvözlettel Béke Párt” végződésű röpirat érkezett. Tüntetések, sztrájkok szinte az egész időszakban voltak. 1939. július 13-án Cibakházán 120 cséplőmunkás bérkövetelő sztrájkba lépett. 1939. június 30. — július 18. között Szolnok 3 fatelepén 350 munkás sztrájkolt béremelést követelve. 1940 októberében ugyanott a szervezett építőmunkások kezdtek sztrájkot 25%-os béremelést követelve. A kunhegyesi csatornaépítésen 1941. május 10- én kezdődött sztrájk. 1942- ben a szolnoki fűrésztelepeken Tóth Ferenc szervezett sztrájkot. 1943-ban ugyanott kétszer volt sztrájk. 1943. augusztus 21-én a mezőtúri városháza elé 500 tüntető, többségükben asszonyok, vonult fel. Meg nem kapott zsíradagjukat követelték. A terror fokozódása és a munkásmozgalmat ért újabb és újabb veszteségek következtében 1944-ben sztrájk a megyében nem volt. Az ellenállás kevésbé látványos formái kezdődtek. Közülük a nehezen ellenőrizhető munkalassítás és a„hanyag munka” került előtérbe. A peranyagokban a „honvédelem elleni izgatás” címén hozott ítéletek is találhatóak. A csendőrségi elővezetés és az egyre súlyosbodó büntetések ellenére is tömeges volt a leventefoglalkozásokról való távolmaradás. A katonai alakulatoktól is egyre többen szöktek meg. A szolnoki 10. gyalogezred szovjet fogságba esett 38 katonája 1944 nyarán ezredtársaihoz írásbeli felhívást intézett, dezertálásra, megadásra buzdítva őket. Többek között ezeket írták: „ .. . nyugodt helyen: orosz fogságban vagyunk. Enni-, innivalónk, nyugodt jó fekvőhelyünk van. Itten jobb a dolgunk, mint nektek. Nem igaz, hogy az oroszok bántanak. Senkit nem lőttek agyon. Igen sok tisztúr is van itten, akik mind élnek és nyugodtan várják azt az időt, amikor visszatérhetnek velünk együtt hazánkba, amelyet most sajnos nem mondhatunk a miénknek, mert német járom alatt nyög. Mi, régi bajtársaitok, kérünk, hogy most, amíg nem késő gondoljátok meg és jöjjetek utánunk, mert ha megindul a harc, akkor nem maradtok életben, és kár minden csepp magyar vérért, amit hiába ontunk ki német érdekekért. Jöjjetek addig, amíg nem késő! Nekünk már be van fejezve a háború ... Bajtársi üdvözlettel a 10. gy. e.-beli bajtársaitok.” (38 aláírás a fegyvernem egység és rangfokozat feltüntetésével.) 1944 őszén a fegyveres ellenállás megszervezésének gondolata Szolnok megyében is megérlelődött. Szolnokon 1944 őszén a felszabadító szovjet hadsereg és a front közeledtére Tóth Ferenc és Ragó Antal vezetésével 15— 20 főből álló fegyveres ellenálló csoport jött létre. 1944 tavaszán a karcagi kommunisták két küldötte Kárpát- aljára utazott, hogy az ott tevékenykedő partizánokkal a kapcsolatot felvegye, de a létrejött megbeszélés után a fegyveres csoport megszervezéséről, a fegyveres akciókról lemondtak. Szolnokon a MÁV-műhely- ben az ott' dolgozó kommunisták és szimpatizánsok vezetésével a műhely munkásai az evakuálás előkészítése idején megakadályozták az üzem termelő eszközeinek teljes leszerelését és az egész vonóerő elszállítását. A kiürítéskor az üzemi és vasútállomási víztorony, valamint a közraktáraknak a németek általi felrobbantását megakadályozták. A megye kizsákmányolt dolgozói várták a felszabadító szovjet hadsereg bejövetelét, megérkezéséhez nagy reményeket fűztek. A várást, reményt, rokonszenvet életet kockáztató tettekkel is igazolták. 1944-ben a kunmada- rasi repülőtér építésénél a németek nagyszámú szovjet hadifoglyot és ukrán kényszermunkást dolgoztattak. A karcagi kommunisták vezetésével és a velük szimpatizálók segítségével, egy kárpátukrajnai magyar katona közreműködésével 180 foglyot és kényszermunkást szöktettek meg. Megszervezték eljuttatásukat a partizán nők által ellenőrzött Kárpátukrán területekre. Akiket nem sikerült a felszabadított területekre eljuttatniuk, azo-u kát a szovjet katonai egységek megérkezéséig bújtatták, élelmezték, rejtegették. Túrkevén 19 városlakó segítségével a városháza alagsorában 52 szovjet katonát rejtettek el. 1944 októberében a rákóczifalvi határban megsérült 13 szovjet katonát özv. Farkas Sándorné vette pártfogásába, és egy földbe- vájt bunkerben rejtegette őket. Gyógyszert, kötszert, élelmet szerzett számukra. Szolnokon az aszaló malom udvarán a németek szovjet hadifogolytábort rendeztek be. Innen Tóth Ferenc vezetésével két foglyot szöktettek meg akiket Ragó Béla és családja rejtegetett a város felszabadulásáig. 7 cukorgyári dolgozó pedig november 3-án rejtett el egy négytagú szovjet járőrt. Ügy véljük, hogy a leírtak önmagukban is azt bizonyítják, hogy az antifasiszta ellenállás Szolnok megyében sem volt pusztán demonstratív jellegű. S a további kutatómunka bizonyosan sok újabb részlet feltárását és megismerését fogja eredményezni. dr. Zádor Béla Múlt századi meteorolágia ~Az időjárásról és a sárga leveli békáról Olvastak-e már valaha a sárga leveli békáról? Ne ijedjenek meg, nem egy új, eddig ismeretlen állatfajtát akarunk ismertetni, csak egy tudománytörténeti apróságot. A múlt század végén sok Szolnok megyei gazdakörnek járt egy sárgaszínű levelezőlap nagyságú papír, amelyen naptár szerint két hetenként előre megjósolták a pontos időjárást. Nemrégen akadt a kezembe egy ilyen lap Tiszafüreden, az ottani gazdakör kapta még 1889. február 22- én. Érdemes megnézni, milyen is volt a meteorológiai szolgálat akkor. Az időjárási előrejelzést a Nyitravölgyi Gazdasági Egylet agrármeteorológiai obszervatóriuma készítette Ö-Széplakon, tehát a Magas Tátrában. Könnyű volt az időjárást megtudni róla: a vékony betűkkel nyomott napokon mindig jó idő, a vastag betűkkel szedett napokon pedig rossz időjárás várható. A két hét alatt volt azonban egy kérdőjellel jelzett vasárnap is, amelyről a jegyzetben azt tudhatjuk meg, hogy a kérdőjellel jelzett kritikus napok bizonytalanok, és ott az időjárás 12—24 órai eltolódást is szenvedhet. Jellemző az időjárásjelentés „megbízhatóságára”, hogy szerepel rajta még egy megjegyzés: „Magától értetődik, hogy a kalendárium mindenütt, tehát Magyarországor kívül is érvényes.” Ezeket a kéthetes időjárás jelentéseket báró Kemény Gábor földművelésügyi miniszter rendeletére adták ki és rendeltették meg a gazdakörökkel. Találóan nevezte c néphumor „sárga leveli békáknak” e lapokat. Szerencsére ma a tudomány emberei szerényebbek, Megelégszenek, ha mára vagy holnapra tudják előre jelezni az időjárást. Mi pedig örülni tudunk annak is, ha a reggeli időjárás jelentést meghallgatva, ruhánkat nem áztatja el a váratlan eső. Kaposvári Gyula Élet és művészet a vaskorban Kimmerek - Szkíták - Kelták Korongolt kelta edények (Jászberény—Cserőhalom) Az i. e. IX—VIII. század fordulója iáján a Kárpát- medence gazdasági (társadalmi fejlődésében új korszak kezdődött, a tvaskor. Mint az elnevezés is mutatja, a vasi mint nyersanyag ebben a korban vált uralkodóvá az élet különböző területein. A vasat a Közel -Keleten már az, i. e. IV. évezredben ismerték,1 de belőle tárgyakat csak az i. e. II. évezredben, a hettita birodalom fel- emelkedése idején kezdtek készíteni. A Kárpát-medence területén a vas használata csak az i. e. VIII. századtól kezdve terjedt el általánosan, párhuzamosan egy keleti népesség bevándorlásával. Több kutató a vias elterjedését az iráni nyelvet beszélő kimmerek vándorlásaival hozta kapcsolatba. A kimmer törzsszövetség kelet-európai kialakulása idején, az i. e. VIII. század első felében, tűntek fel a Kár_ pátimedencében a törzsszövetséghez tartozó sigynnák, kiknek megjelenése, a vas- használait általánossá válásán kívül, egy sztyeppéi jellegű kultúra kialakulását eredményezte a területen. Ez az ú. n. preszkita kultúra képezte alapját annak a későbbi, ú. n. alföldi szkíta kultúrának, melyet részben kereskedelmi kapcsolatok, részben pedig újabb bevándorló népcsoportok alakítottak ki az i. e. VI. században. A preszkita korszakot Szolnok megyében, néhány szórványos lelet mellett, egy kiemelkedő leletegyüttes fémjelzi, a fokorui aranykincs, mely aranykorongokból, jellegzetes fibulákból, gyöngyökből, egy aranytűből, kettős spirálban végződő sodort arany karperecek- ből és egy diiadémból áll. Az i. e. VI. században Dél- Oroszország területén a kimmer törzsszövetséget a szkíta törzsszövetség váltotta fel. Ez a hatalomváltás azonban nem jelentette a terület alapnépességének teljes kicserélődését, hianem csak az uralkodó réteg változását, ami idővel maga után vonta az anyagi kultúra részbeni átalakulását is. A kimmer törzsszövetség az i. e. VI. század közepe táján kerülhettek laz egykor a törzs- szövetséghez tartozó agat- hyrsosok Erdélybe, illetve juthattak újabb keleti népcsoportok az Alföldre, a már ott élő sigynnákhoz. Az újonnan érkező népek szkita hatás alatt formálódó kultúrája, valamint az i. e. VI. századtól kiszélesedő kereskedelmi kapcsolatok tartalma határozta meg a preszkita kultúra népi alapjain kialakuló 8j, ún. alföldi szkita kultúra arculatát, amit hatásukkal, etnikai megjelenésükkel déli, balkáni kultúrák is befolyásoltak. Az írott és a tárgyi források egybehangzó tanúsága szerint az alföldi szkítakor (i. e. VI. század közepe — III. század közepe) népességének életmódjában a lótartás, lótenyésztés volt a döntő és meghatározó tényező. A temetőkben előforduló lószerszámok nagy száma, de legfőképpen a szentesi-vekerzu- gi temető kocsileletei és lótemetkezései egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az adott időszakban egy lótartó, kocsizó pép élt az Alföldön, mely a „szkita” jellegű leletek idegen környezetben való előfordulásai alapján kiterjedt kereskedelmet folytatott a balkáni területekkel, és a dunántúli ún. Hiallsitatt kultúra népességével. A szkitakort Szolnok megyében a mezőtúr-új városi érdekesebb síregyüttestől és néhány kisebb lelettől (Jászapáti, Fegyvernek, stb.) eltekintve, az 1960-ban Török- szén t mi kfós—Surjánban f[elösszeállí tóttá: dr. Selmeczy László tárt 82 síros temető képviseli. A temető, négyféle temetkezési rítusával, jellegzetes szkitakorj leletanyagával, a nagy szkitakori temetők sorát gazdagítja. A női sírok tipikus leletei a kar- perecek, hajkarikák, gyöngyök és női sírból került elő a temető egyetlen bronztükre is. Férfisiírok mellékleteiként találták a v(as harci fokosokat, a nyílhegyeket, a tőrt és a páncélpikkelyeket. A temető tárgyi leletanyagából megemlítendő a 90. bír fordított keresztalakú bronz tegezdísze, melyet csőrös madárfejek és egyéb állatmotívumok díszítenek, valamint a 31. sár agancsból faragott tegezd isze, mely szarvast ábrázol. 1 Mindkét tárgy a sztyeppéi állatstílus jegyeit viseli magán, illetve annak hatása alatt készült. Az i. e. IV.—III. század fordulóján, de inkább az i. e. III. század folyamán az ún. alföldi szkita kultúra népessége a nyugat felől előretörő keltákkal került szorosabb kapcsolatba, ami egy új korszaknak, a vaskor késői szakaszának kezdetét jelentette az Alföld történetében. A kelták, még „megszületésük” évszázadában, nagy expanziós hadjáratokat vezettek a környező területek ellen. Vándorlásaik során eljutottak Nyugat-Európa számos pontjára, s idővel a mai Bajorországon, Csehországon és Ausztrián keresztül a Kárpát-medencébe és a Balkánra is. Az itáliai hadjáratok idején, az i. e. IV. század első évtizedeiben kerültek Magyarország területére is az első kelta népcsoportok, melyeket az i .e. IV—III. század fordulóján újabbak követtek. A kelták Kárpát-medencei uralmának virágkora az i. e. III—II. század volt amikor nemcsak, a Dunántúl tartozott fennhatóságuk alá, hanem az Alföld északi része is. Jelentősebb alföldi térfoglalásukat bizonyítják a Szolnok megyei kelta lelőhelyek is, melyek egyrészt a Jászságban sűrűsödnek (J ászberény—Cserőhalom, Jászberény—Hajtat halom, Jászberény—ö/egerdő, Jász- jákóhalma), másrészt a Tisza és a Körös menti sávban helyezkednek el 1 (Törökszentmiklósi—Surján, Ve- zseny—Kisdebrecen, Tisza- földvár, Öcsöd—Rédai kert), jelezve a terjeszkedés fő irányvonalait A Szolnok megyei kelta temetők közül sírszámot isi és leletanyagot (tekintve is a legjelentősebb az 50 sírt számláló jászberény—cse- rőhalmi temető, amelyet az ötvenes éviekben Kaposvári Gyula tárt fel. A temető leletanyagából kiemelkedik égy sárkányfejben végződő bronz ivók űrt, mely ia sztyeppéi állbastílus hatását mutatja, bizonyítva a kelták és az alföldi szkitakor keleti népessége között fennálló kulturális kapcsolatokat. Az i. e. III—II. század kelta temetőiben vegyesen fordulnak elő a csontvázas és a hamvasztásos sírok. Míg a korábbi évszázadokban elsősorban a csontvázas temetkezési ritus volt uralkodó, addig ebben a korban már elterjedt a halott hamvaseflásának szokása is. Á ritusváltás mögött a túlvilági életről alkotott elképzelések megváltozása állott. A temetők leletanyagából kielemezhető a kelta társadalom rétegződése, valamint (rekonstruálható a korabeli fegyverizet, viselet. A kelta vezetőréteghez tartozó harcosokat teljes fegyverzetükkel együtt temették el, míg az előkelő nőket gazdagon felékszerezve. A kelta harcos legfőbb fegyvere a kétélű vaskard volt, melyet vasláncra függesztve az övén viselt. A vaskard mellett tá- •madófegyvere volt a lándzsa és védőfegyvere a pajzs. Ezt az alaphármast néha még kiegészítette egy vaskés is. A gazdag női sírokban különféle ékszereket, bronz kar- és lábpereceket, gyűrűket, különböző típusú fibu- •lákat, gyöngyöket találunk. A korszak gazdag női sírjainak leletei azok a díszes övláncok is, melyeket kőbetét és vérzománc díszít. A gazdag férfi és női sírok, felszerelésük ési mellékleteik alapján, jól elkü: löníthetők a társadalom szegényebb, köznépi rétegének temetkezéseitől, melyek leletanyaga sokszor csak egykét egyszerűbb bronz- vagy vasfibulából, néhány jellegtelen karperecből, vaseszközből, vagy néha csak egykét edényből tevődik össze. A temetőkből / előkerült korongolt edények és a különféle vastárgyak a kelta fazekasipar és vasiművesség magas fejlettségi szintjét is mutatják. A kelta1 edények mind korongon készültek. A fazekaskorong általános elterjedésével a formák bizonyos mértékben egyszerűsödtek, de még így is nagy változatosság jellemző rájuk. Az i. e. I. században a dák és pannon törzsek megerősödésével, a római birodalom felemelkedésével, a Kárpát-medencei kelta uralom és művészet hanyatlásnak indult. A római 'hódítást követően a kelták egy része elvonult nyugatra, kisebb részük maradt helyben, s kultúrájuk a pannó- niai római provinciális kultúra sajátos részévé vált. Kovács Gyöngyi
