Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-07 / 237. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. OKTÓBER 7. Nőm rosszabbak — mások Beszélgetés dr. Hunyady Györgyné docenssel az iskolai nevelésről Decemberben kerül sor az úttörővezetők VIII. országos konferenciájára. Ennek mintegy elméleti-tudományos hátteréül szolgál az a tanácskozás, amelyet tegnap és ma tartottak, s tartanak Budapesten a Magyar Űttörők Szövetségének, az Állami Ifjúsági Bizottságnak és a Művelődési Minisztériumnak rendezésében. A tanácskozáson a 6—14 évesek jelenkori társadalmi szerepét, a velük kapcsolatos nevelési teendőket vitatják meg a szakemberek. Az egyik vitaindító előadást dr. Hunyady Györgyné, az ELTE nevelés- tudományi tanszékének docense tartotta az intézményes nevelésről, az iskolának és a mozgalomnak egyaránt fontos aktuális gondjairól. — Napjainkban talán túlságosan is sok szó esik arról, hogy a gyerekek fegyelmezetlenek az iskolában. Valóban így volna ez? — Igen, ez elég általánosan tapasztalható jelenség. — válaszolja dr. Hunyady Györgyné. — Sokszor hivatkozunk arra, hogy a mai gyerekek mások, rosszabbak, kezelhe- tetlenek. Azt hiszem valóban mások mint a két-három évtizeddel ezelőtti iskolások, önállóbbak, kevésbé norma- és tekintélytisztelők. Ez alapvetően abból fagad, hogy ők már egy szabadabb, demokratikusabb légkörben nőttek fel. Az alapvetően pozitív változások fellazították a társas érintkezés korábbi merev, gyakorta értelmetlen kötöttségeit. Ugyanakkor viszont nem alakult ki az új, demokratikusabb kapcsolatoknak megfelelő viselkedési kultúra. — A kívánatos viselkedési kultúra kialakításában fontos feladatai vannak az iskolának a pedagógusoknak. De ez nem mindig sikerül. Miért nem? — Kétségtelenül, a pedagógusoknak általában nincsenek megfelelő eszközeik arra, hogy a gyerekek körében a nevelés alapfeltételét és egyben eredményét, az értelmes fegyelmet megteremtsék. Az idősebb generáció korábban sikeres módszerei az évek múlásával hatástalanokká váltak. A fiatalokat a tanárképző intézetek nem tudják igazán jól felkészíteni erre a feladatra. S ezért, ha ők jobban értik is a mai kisiskolásokat, a magatartásukat éppoly kevéssé tudják befolyásolni, mint tapasztaltabb kollégáik. De nem ez a fő ok. Az iskolai élet jelenlegi keretei sem kedveznek a fegyelmezetlen magatartás alakulásának. Az általános iskolákban nagy a zsúfoltság, az oktatás rendszerint több műszakos. A gyerekek nagyrésze reggeltől késő délutánig az iskolában ül, nincs alkalma játékra, kikapcsolódásra. Érthető, hogy fáradékonyabbak, ingerlékenyebbek. Hangsúlyozom azonban, hogy az eredményes munkához szükséges fegyelem hiánya iskoláinkban elválaszthatatlanul ösz- szefügg azokkal a külső társadalmi körülményekkel, amelyek befolyásolják az intézményes nevelés sikerét. — Hogyan befolyásolja a család az iskolai nevelést? — A közvetlen környezetnek, a családnak mindig is nagy szerepe volt a nevelésben. Ma is vitathatatlanul nagy. Ezzel kapcsolatban két jelenségre hívnám fel a figyelmet. Az egyik az a tény, hogy nő a veszélyeztetett gyerekek száma. A családi gondokkal küzdő gyerekek türelmetlen magatartása, figyelmetlensége, gyanakvó visszahúzódása, vagy éppen minden a felnőttek által képviselt szabály elleni lázadása, meg-megújuló forrása az iskolai fegyelmezetlenségnek. A veszélyeztetett gyerekek mellett mind több a túlságosan elkényeztetett gyermek is. Természetes és kedvező jelenség, ha a család életének középpontja a gyermek. De csakis addig, amíg a gyerek vélt, vagy valódi érdeke nem válik az anyagi szerzésre szűkülő szülői életmód legfőbb igazolójává: amíg a gyermek a feltétel nélküli szeretetben nem válik jóvátehetetlenül védhetetlenné, puhánnyá. Az ilyen gyerekek ugyancsak sok problémát okoznak, nehezen illeszkednek be az iskolai életbe, nehezen formálhatók, nevelhetők. — Előadásában arról is szól, hogy az utóbbi években csökkent a tanulás társadalmi presztízse. — E presztízsveszteség lényeges, tán döntő oka a gyerekek fegyelmezetlenségének. Ök is, szüleik is mind gyakrabban hivatkoznak az iskolázottság és a gyors anyagi boldogulás közötti szakadékra. Paradox módon azok a szülők és gyerekek körében is kisebb a becsülete az iskolában megszerezhető tudásnak, akik felsőfokú végzettséget igénylő pályát választanak. ök ugyanis^ egy hosz- szú távú erős verseny résztvevői. Mindenki tudja milyen nehéz bejutni az egyetemekre, főiskolákra. Gyakran tapasztalható, hogy sikerrel csak azok a pályázók járnak, akiknek már általános iskolás korukban is módjuk van kiegészíteni az iskolában szerezhető tudást. Mindez természetesen visszahat magának az iskolának a megbecsülésére. A tanulás presztízsvesztesége szükségszerűen előidézi vagy konzerválja az öntudatos fegyelem hiányát az iskolákban. — Miképpen hatnak-e gondok az iskolai közösségi nevelésre? — Az iskolai közösségi nevelés kérdéseiről sok elemzés látott már napvilágot. Én ez alkalommal azt emelem ki, hogy napjainkban a felnőttek és a tanulók körében is nő a társadalmi kisközösségek iránti igény. A gyerekek keresik a kapcsolatokat, rendkívül fontos számukra a társak közössége. Űj fejlemény viszont, hogy kis csoportjaik, 6—14 éves korban, bár nagyrészt az iskola bázisán szerveződnek,. mindinkább el is különülnek az intézményben pedagógiai tudatossággal, tervszerűséggel kialakított közösségektől. Nevelési szempontból ez aggályos jelenség. Hiszen azt jelenti, hogy á gyerekek közösség iránti igényüket csupán az iskolaimozgalmi élettől esetleg élesen elkülönülő — spontán csoportokban elégítik ki. Éppen ezért, megújítandó eszközökkel, ezen a téren is új, megoldandó feladatok állnak az iskola és az ifjúsági mozgalom előtt, ha be akarja tölteni személyiségalakító feladatát. Kende Katalin Szabó Edit A közelmúltban Szolnok adott otthont az Édes anyanyelvűnk verseny megyei döntőjének. Ezúttal a szakmunkástanulók illetve a szakközépiskolák diákjai és a gimnazisták álltak a zsűri elé, hogy számot adjanak arról; mennyire ismerik, hogyan beszélik anyanyelvűket. A szakmunkástanulók közül Kiss Andrea, a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet végzős tanulója bizonyult a legjobbnak, a gimnazisták versenyét Szabó Edit, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskola negyedikes diákja nyerte. Andreáék mezőgazdasági munkával kezdték a tanévet. — Állítólag még az almafák alatt is a retorikát tanulmányoztad ... — Nemcsak én — mondja. — Osztálytársammal, Montvai Erikával együtt indultunk a versenyen, és valóban minden szabad percünket a felkészülésre fordítottuk. Erika egyébként csak hajszállal maradt le mögöttem, a második helyen végzett. Neki az elmélet, a nyelvészet, a nyelvtan az „erősebb oldala”, én meg talán egy icipicivel helyesebben, szebben beszéltem. — Miért kell egy leendő kereskedőnek helyesen, szépen beszélnie? — Szerintem mindenkinek így kellene beszélnie, de egy kereskedőnek különösen. Ez a szakma azzal is jár, hogy nap mint nap beszélgetünk az emberekkel, és ezt nem Anyanyelvi verseny győztesei Retorika az almafa alatt Pöszeség utáni diadal mindegy, hogy hogyan tesz- szük. Jó ha az ember érthetően fejezi ki magát s lehetőleg választékosán, tehát minél gazdagabb szókinccsel rendelkezik. — Ezen sokat segít az olvasás. — Gyermekkorom óta a legkedvesebb időtöltésem. Jászberényi vagyok, ott jártam általános iskolába, s a magyar tanárom nagyon megkedveltette velem az irodalmat, az olvasást. A regényeket, verseket egyaránt szeretem, legszívesebben pedig Petőfi Sándor költeményeit olvasom. — A szakmunkásképző intézetben már kevesebb a magyar órák száma. — Ez sajnos tényleg így van. Kicsit nehezítette is a felkészülésünket, hogy az iskolában viszonylag Keveset foglalkoztunk a magyarral. Sokáig szaktanárunk sem volt. Csákvári Sándorné tanárnő — aki szakfelügyelő is — viszont rengeteg időt áldozott ránk. Most is vele készülünk az országos versenyre. Az országos versenyen, október végén Sátoraljaújhelyen ott lesz Szabó Edit is. Tőle felesleges megkérdezni, hogy miért fontos számára a helyes, szép magyar beszéd, az anyanyelv ismerete, hisz a színművészeti főiskolára készül. — Ha nem törekednék arra, hogy helyesen, szépen beszéljem az anyanyelvet valóban semmi esélyem nem lenne arra, hogy felvegyenek a főiskolára. De helyesen, szépen nem lehet beszélni nyelvészeti ismeretek nélkül. Egyébként több versenyen indultam már, most először sikerült nyernem. Ezt Zsol• Kiss Andrea dós Piroska és Repka Sándorné tanárnőnek is köszönhetem és azt hiszem szerencsém is volt. Az egyik feladat az volt, hogy nyári élményeimről beszéljek. A legemlékezetesebbet mondtam el. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ versmondó stúdiójának tagjaként Zebe- gényben táboroztam. Egy éjszaka, a Kálvárián adtuk elő a Kékszakállú herceg várát, én Juditot játszottam. Nem is tudnék erről az élményről úgy beszélni, hogy az ne ragadjon magával másokat is. — A győzelem azért nyilván nemcsak a szerencsén múlott. — Valóban. Néhány évvel ezelőtt még beszédhibával küszködtem, pösze voltam. Logopédushoz jártam, rengeteget gyakoroltam a helyes kiejtést, a beszédet. Ez már abban az időben volt, amikor tudatosan kezdtem készülni a Színművészeti Főiskolára. A gimnáziumban egyébként énektagozatra járok, amire viszont már végképp nem jut időm, az a tánc. Igaz, otthon Kiskörén néha eljárok a néptáncegyüttes próbáira, de ez a néhány alkalom nem nyújt elegendő tudást. A felvételin pedig a tánc is „tétel”. — S, ha netán nem sike- ■ riilne valóra váltani az álmodat? — Akkor az egri Tanárképző Főiskola magyar-ének szakára felvételizem. Az irodalmat, a zenét rendkívül szeretem. Persze azért nem mondok le eredeti elképzelésemről sem. T. E. Postatiszta szerelem — Ebben az anyagias világiban sokan megkérdezik: mennyit ér a gyűjteményed? Nem tudom megmondani. Számomra nagyon sokat, de katalógusértékét nincs időm kiszámolni és nem is érdekel. A gyűjtés nem azonos az adásvétellel, mi nem kal- márkodunk. A bélyeg szerelmesei nem akarnak gyűjteményüktől megválni ... Mikor kezdődött, s hogyan e szerelem? Amikor a fiatal makói pedagógus Tiszaföldvérra került 1950-ben, néhány megszállott, javakorabeli ember — orvos, gyógyszerész, cipőgyári munkás, evangélikus esperes — baráti alapon ösz- szejárt és bélyegezett. Közéjük csöppent Nagy Imre, akinek akkor még csak e hobbi iránti érdeklődése volt meg, bélyege egy szál se. — Papp bácsi, egy kis kolléganőm édesapja oltotta belém a lelkesedést. Mutogatta értékes gyűjteményéből a kedvenceit. „Itt kezdődik a bélyeg, öcsém! Ezeket, ha törik, ha szakad, szerezd meg!” Ma már Nagy Imrének is vannak kedvencei. Kezdetben minden bélyeg tetszett, bizony költséges szenvedély de csakhamar rájött, olyan gazdag és szép a világ bélyegtermése, hogy valamit ki kell választani. A határvonalat 1920-nál húzta meg, attól kezdve — egy-két különlegességtől eltekintve, — teljes a magyar gyűjteménye. Akad benne nem egy, ami aranyat ér. A két világháború közötti időből a nagy Madonna, a Zeppelin-pár, a felszabadulás- utáni lila blokkpár, az UPU blokkpár, a Roosevelt fordított kisív a büszkeségei. Másik szerelme — szorosan kapcsolódik az irodalom-történelem szakos tanár érdeklődési köréhez, — a francia művészsor. Legkedvesebb darabja a klasszikus és modern festők híres képeinek miniatűr reprodukcióiból H. Matisse „Kék akt”-ja. Segít megkeresni az albumban, s csak árnulok, mennyi szépet összegyűjtött az évek során. És valameny- nyi bélyeg postai bélyegző nélküli. — A bélyegkört 'ötvennyolcban sikerült megalapítanunk. éppen huszonöt éve. Az induláshoz legalább tizenöt tag kellett, hát beléptettük a feleségeket, és csatlakozott néhány kedves ismerős. ök mondták: vedd nyakadba a kör ügyes-bajos dolgait. Azóta is pénztáros meg mindenes vagyok, csakhogy ma már hatvannyolcra szaporodott a taglétszám. Jó szervezőtársai is vannak. Említi Borza Attilát, az ószőlői iskola igazgatóhelyettesét, az önálló ifjúsági kör vezetőjét (benne látja utódját, ha átadja a „stfétabo- tot” a fiataloknak), ifj. Farkas Dezsőt, a cserefelelőst, Varga Sándorr.ét a tanácstól, aki szintén kitűnő segítőtárs. Míg országszerte csökken a gyűjtők száma, náluk egyre többen kedvet kapnak hozzá. Nyilván ennek is köze van ahhoz az ezüstéremhez, amivel a MABÉOSÉ kitüntette Nagy Imrét nemrégiben, az 56. bélyegnap alkalmából. A lelkes földvári filatelis- táról sokan hallottak már, ismeretlenek is felkeresik, bélyegeiket kínálják megvételre. Elhárítja őket. Gyűjteménye minden darabjához, mint a kör valamennyi tagja, a szövetségen keresztül jut hozzá. Csupán egy helyről vásárol még egy pesti kereskedő — régi barátja, — a francia sor újabb darabjait mindig félreteszi neki. — A fizetésemből nem költöttem bélyegre — hárítja el megjegyzésemet, hogy lehet a gyűjtés, — túlóra, a helyettesítés, a napidíj, (mert felügyelő is voltam, sokat utaztam), ezek a pluszpénzek mindig bélyegre mentek el. Más „káros” szenvedélyem nincs. Eseményszámba megy, amikor a szövetség kéthavonta megküldi a cserefüzetet. olyankor megy a körtelefon Cibakházától Nagyrévig, és követi a találkozó. Számomra minden bélyeg érkezése ünnep. Már szinte mindenki erről ismer. A boltban megszólított egy idős asszony: Kanadából kaptam képeslapot, tessék a szép bélyeg, áztassa le! A gyerekek, akiket „beoltottam”, rámkiabálnak az utcán: tanár bácsi, mikor lesz bélyeg? Mi lesz a nagy Madonna, a Kék akt, s a többi kedvenc sorsa, ha átadja 'helyét a körben a fiataloknak és nem gyűjt tovább? — A fiamé lesznek a bélyegeim, aki most negyedikes és a tanári pályára készül. Benne is megvan az érdeklődés, égyes motívumokat gyűjt már, hiszem, hogy nem fellángolás. Kétségtelen, ahogy a kiegyensúlyozott családi légkörben a gyerek szülei hivatására kapott kedvet, a bélyegek iránti mély vonzalom — ez a postatiszta szerelem — is apáról fiúra száll.— rónai — Felvételi előkészítő tanfolyam indul Felvételi vizsgára előkészítő tanfolyam kezdődik a Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Főiskola szolnoki tagozatán. Az 1984/85-ös tanév felvételi vizsga tárgyai: kereskedelmi szakon kötelező felvételi tárgy a matematika, kötelezően választható: politikai gazdaságtan, történelem, kereskedelem gazdaságtana, idegen nyelv (orosz, angol, német, francia); vendéglátóipari szakon kötelező felvételi tárgy a matematika, kötelezően választható; történelem, kémia, idegen nyelv (orosz, angol, német, francia). A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola a felvételi vizsga tárgyakból (idegen nyelv kivételével) 1983. november 8-tól előkészítő tanfolyamot indít. Szolnokiak részére a délutáni órákban, a megye más körzetében lakóknak pedig hetente egy alkalommal, egésznapos elfoglaltsággal. Az érdeklődők részletes írásbeli tájékoztatót és jelentkezési lapot kaphatnak a főiskola tanulmányi csoportjánál. (Szolnok, Ady Endre út 9.) Félfogadás hétfőtől péntekig 8—16 óra között. A tanfolyam részvételi díja 650,— Ft. Jelentkezési határidő: 1983. október 20. Vetélkedő irodalmi színpadok Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban vasárnap délelőtt 10 órától rendezik meg a Madách Imre irodalmi színpadi napok területi bemutatóját, előzsürizését. A bemutatón a kiskunfélegyházi Credo Színpad, Matej Bor: Átkelt a vándor az atomkoron, a szolnoki versmondó stúdió pedig Balázs Béla: A tündér; és a Kékszakállú herceg vára című művét mutatja be. A szolnoki amatőr színpad Beckett: Az utolsó tekercs című darabjával szerepel s az ugyancsak szolnoki Gyuricza Péter Stefan Zweig: Sakknovella című művét adja elő.
